Schein Gábor
(itt csak az van otthon)
csatlósok és szolgák bűzlő birtoka – egy akolból
valók, béget a nyáj. száraz fűben
gyík suhan előlük, csillogó bőre ékszer, lelegelnek,
letipornak mindent. ki velük béget,
díja babérkoszorú, vagy bölcseknek kijáró talár,
s annál dúsabb a jutalma, minél
később érkezik, ha esküt tesz, a vezér jobbjára ül.
ki szabad, vagy csak a gyomra kényes,
szája szögletében gyanút kelt egy finom görbület.
mint savanyú tejet, issza a szégyent,
s bár könyvekben lelhet vigaszt, hogy nem tart soká
az illatos tavasz virága, hogy nem süt
mindig a holdvilág egyforma arccal, de fenyők,
susogó platánok közt nem építhet házat.
itt csak az van otthon, ki nem undorodik, és aranyba
foglalja, mit a birkák pottyantanak.
(halottaimhoz)
májat sütöttem, és citromlevélből, finom fűszerekből
készítettem ágyat neki, hogy illata idecsaljon
benneteket, menekülő halottaim. megismertétek
a szív halálát, a szomjúságot, ami kínzóbb és
reménytelenebb, mint ahogy a szárazföld
belsejében lakók vágyakoznak a tenger után?
és megismertétek a sárga romlást, ami a tüdőt
összegyűri, mint egy papírlampiont, és a mellbe
sebes gödröt váj? kimerültebbek lehettek a vízhordó
szamárnál, a viselős tevekancánál. jöjjetek, üljetek
asztalhoz, és miközben esztek, úgy nézzétek
a dombon szétszórt házakat, az eget, a káposzta
levelét, úgy nézzétek a zuhanó sólymot, az asszonyok
csípőjét, az ablakba kitett korsót, mintha élő
húsból vágnátok, mintha egyetlen testben ölelnétek
mindent, és sosem érne véget a csók, mintha eggyé
válhatnátok a fénnyel, és a világ nem lenne más,
mint isten öléből kiszakadni készülő pollúció.
|