| Forgách András
ZEHUZE (nálatok legalább ötéves terv van) Sír, sír? egész éjszaka sír? jákiráti, jákiráti, idáig hallom, hogy
sír a pici baba, biztos, hogy az a jó, ha nem mész be hozzá a kisszobába?
Én is az elvek asszonya vagyok, de lehet, hogy a kis hasa csikar, jes másehú
báze, illetve bifnim, mert az öreg megharagszik, ha csúnyán mondom, bifnim,
bifnim, bévül, bévül, gyakorlom, az öreg arca mindig összerándul, ha valamit
rosszul mondanak a közelébe, tikkel valósággal, hát tőlem állandóan rángatózna
az arca, szerencsére mégse, mert már megszokta, csak mint a kutya, ferdén
néz rám, hákelev seli, mondom ilyenkor, a szeme is megnedvesedik, ezt nem
szereti, neki a szavak a teste folytatása mondja, ha ő hall egy szót, azt
azonnal az egész testével hallja, hágufselo, nem tudom, hogy mondta, de
olyan szépen mondta, most nem merek hozzá bekopogni, hogy megkérdezzem
tőle, de szerintem elég, ha megérti a másik, hogy én mit akarok, szerinte
meg szépen is köll mondani, néha már annyira választékos az öreg persze,
hogy a tömegek nem értik meg a szavát, hiába olyan gyönyörű, hogy a szívem
facsarodik bele, de akkor meg minek akar a tömegekhez beszélni, nekik csak
egyszerű szavakat kell mondani, megmondta a nagy Sztalin, ő meg csak sír,
csak sír, a kicsi lány, hábáhurá háktáná, van neked egyáltalán tejed? bocsáss
meg, ha ilyent kérdezek, hát tudom, hogy irtózatos fájdalmaid voltak szoptatáskor,
na és ilyenkor az anyáknak elfogy a teje inkább, a teste tiltakozik, a
szervezete, az emlőgyulladás borzalmas dolog, norá, norá, de téged nem
ilyennek ismertelek, igaz, nekem se volt soha elég tejem, de te, a félelem
nélküli, mikor a kilencediket rohantál barefooted meghallgatni Toscaninival
és közben lefogtad azt a szerencsétlen zsebtolvajt a Ben Jehudán, úgy rákiáltottál,
hogy hetekig be voltál rekedve, aztán amikor visszaadta azt a pár fillért
az öregasszonynak, akkor futottál tovább mezítláb, nehogy lekésd a koncertot,
a gánáv meg csak nézett utánad, belédesett az a gánáv akkor a Ben Jehudán,
állítom, mit szólsz, hogy a Streetcar of Desire képzeld játsszák a kolnoába,
csak az a baj, hogy olyan nehezen tudom elcsalni Apust, akkor megyek a
barátnőmmel, már egyszer megnéztük itt a teátronba, jujj, de pocsék előadás
volt, szirupos szipúr, mégis sírtam, pedig utáltam a nőt, nem csak a színésznő
volt pocsék, mert gyalázatosan pocsék volt, de a szerepe se tetszett, mert
én ki nem állhatom az alcoholistokat, akkor meg mi hatott rám annyira,
meg tudod ezt magyarázni? én végig a Marlon Brandonak drukkoltam, a végén
mégis alig tudtunk beszélni Apussal, úgy átéltem, de a tej elfogyhat mástól
is, a félelemtől, mitől félsz?, a világ legjobb helyén vagy, vigyáz rád
a népi demokrácija, meg az az áruló Rajk is, nem csoda, meg a bandája,
hát a mi sorainkba beférkőztek, mindenki mindenkire gyanakszik, mikor a
telavivi követségen megéljeneztem a nagy Sztalint, kezembe pezsgőspohárral,
csak úgy kiszaladt a számon, pedig április negyedike volt, úgy néztek rám,
senki rajtam kívül nem kiáltott, én meg tiszta szívemből, úgy néztek rám,
mint egy árulóra vagy hülyére, Apus két napig nem beszélt hozzám, én már
kezdem nem érteni a világot, áni lo mevina sum dávár, ne csodálkozz, ha
téged is följelentenek a házba, vagy a villamoson, mert héberül beszélsz,
illetve mindenhol vannak rossz emberek, az nem a systemtől függ, attól
függ, amitől lóg, szokta Apus mondani, mert belül nem rosszak az emberek,
nem tudom, milyenek, félnek ők is, meg nem tudnak aludni, de mért nem mondják
meg a szemedbe, nem lehetett kellemes, mikor kijött a rendőrség, minden
jó, ha vége jó, innen, távolból nem tudok tanácsot adni, a lánygyerekekre
nagyon oda kell figyelni, de a fiúgyerekekre is, fekszel az ágyban és hallgatod,
ahogy sír? Most már nem is sír annyit, Csángkájsek meg az amerikaiak segítségével
befészkeli magát Tajvanba, ahelyett, hogy elhordta volna az irháját, nem
tudom, mi van Ázsiába, mit ólálkodnak ott is az amik, nem tudnak mit kezdeni
a világháborús fegyvereikkel? Nem tudtatok volna várni azzal a nagy hassal?
Nem késel le semmiről, ha egy kicsit összeszeded magad, futószalagon akarsz
szülni? most a hasadból hallgatja az egyik, hogy a másik hogy sír, de nem
nyomasztalak evvel Jerusalem lett a főváros, az örök főváros, erről most
már törvény van, imádom Jerusalemet, de nem azért, mert törvény van róla,
és nem azért, mert örök, de nem, azért is, mert örök, van benne valami
örök, pedig tudod, hogy nem hiszek istenbe, de hogy ünnepélyesen a Knesszetbe
elhatározzák, hogy márpedig örök, még jó, hogy nem török, Apus nem szereti,
ha evvel tréfálok, mert különben mindenbe egyet gondolunk, kivéve, amibe
nem, de olyankor én hallgatok, főleg, ha vendégek jönnek, úgy tud nézni,
ha ilyen viccet mondok, hogy a szemével meg tudna ölni, na nem tudom, sírjak-e,
nevessek-e, tinálatok meg minden államosítottak, ti már annyival előbbre
jártok nálunk, hogy a munkásosztályé lett minden, a néphatalomé, a papokat
meg, hallgatom ám a rádióba, a kétszínű hangjukat, aztán kiderül, hogy
ők is kémkednek, a csuhájuk alatt viszik Rómába a jelentéseket, népbutítás
az egész, pedig szeretek a templomba üldögélni, mindig is szerettem, jó
hűvösek, lehet nézegetni a festményeket, az ember magányosan elüldögél
néha egy hűvös templomba, nem rossz az, ne hidd, hogy a mi rabbijaink sokkal
jobbak, sőt, veszettek tudnak lenni néha, habzik a szájuk, persze, nekik
nem kell katonáskodni, az ő vérüket nem ontja az ellenség, a jeshivából
nem mennek a frontra, viszont végre elismertük a népi Kínát, ez már jó,
mink, a hatalmas Izráel, elismertük a pici Kínát, persze ideje volt már,
micsoda kormány ez, második kormány, harmadik kormány, évente más kormány
van, mindig ugyanazok, csak átülnek egyik székből a másikba, nem mondom
Ben Gurion, jópofa, persze Apus szerint ők is csak lavírozni tudnak, ebbe
erősek vagyunk, mindigis erősek voltunk, mondjuk, amit kell, teszünk mást,
mostanában már hálaisten célbalőni is megtanultunk, ez új dolog, meg robbantani,
mennyi vérnek kell még folyni, mennyinek? mikor a jordánok annektálják
a West Bankot, meg East-Jerusalemet, a királyukról meg azt mondják, hogy
pszichiátriai eset, mi meg rögtön kikiáltjuk Jerusálemot eternal capitalnek,
aztán megalkotjuk a visszatérők törvényét, hogy aki zsidó, az jöhet, az
mind olé, aki meg nem zsidó, az maradjon ott, ahol van, Apus szerint ebbe
is van jó is, mert mi lesz, ha megismétlődik a borzalmas szipúr a táborokkal,
de szerintem ez tiszta faji megkülönböztetés, aki zsidó jöhet, aki nem,
nem, aki bújt, aki nem, megyek, na, a kicsi lány örülök, hogy már nem sír
annyit, hallgass az ösztöneidre meg a szívedre, jákiráti, a gyereknevelésbe
nincs komunizmus, ott csak a gyomor meg a szeretet számít, kapd föl, ha
sír, kapd föl bátran, felejtsd el a psychologyt, meg a psychiatryt, meg
a Freudot, mindig mindent kitalálnak, igaz, én kényes voltam a szabadságomra,
a te Anyád nem volt perfect anya, mert az én szívem kettéhasadt, de egyet
tudtam, mindig mosolyogni köll a gyerekre, édes a kis mosolya a kis Vikinek,
mint a méz, amilyen sötét időbe született, a fotográfián, legalább a gyerekek
mosolya világít, most már a szovjeteknek is van atombombája, ha ez kellett
nektek, Einstein megmondta, hogy a bombák csak szétrobbantják a világot,
nincs jó bomba és rossz bomba, csak bomba van, de nem mi kezdtük, az angolok
is bejelentették, hogy nekik is van, igaz, végre elismerték Izráelt, nem
ment könnyen, ideje volt, a gyarmatosítóknak persze rossz a lelkiismerete,
Robbi remélem végre megnyugodott kicsit az új álláshelyén, most csak tartson
ki, és ne járjon annyit a szája, túl sokat beszél néha Robbi, a legjobb
jóakarattal is kicsúszik az ember száján valami hebehurgyaság, és aztán
ezekbe a sötét időkbe, ezekbe a nehéz harcos időkbe, igaz, nálatok legalább
ötéves terv van, de minálunk csak a kapitalizmus zűrzavara, illetve Apus
szerint vegyes economy, de az amerikaiak diktálnak a háttérbe, olaj kell
nekik, már megint terhes vagy, pedig még ki se heverted a kis Vikit, remélem
ez fiú lesz, nem mintha nem örülnék a jányoknak, Hanna jánykája is szépen
növekedik, és ő is várja a másodikat, nem tudom, összebeszéltetek? a férje,
az autószerelő jó ember, hála istennek, nem Norberttől várja a gyereket,
Norbertet nagy nehezen sikerült végre elirtani, na, szépen tönkre is teszi
Apus renoméját a pártba, a nagy tudós, foglalkozna inkább a kecskéivel,
vagy menne vissza a germánok közé, de erről már épp eleget írtam, Hanna
gyűlöli, ha a private life-járól írok, Apus se örül, ha túl sok negative
fact kerül a levélbe, fő, hogy a gyerekek rendesen egyenek, zöldség, vitamin,
az kell, most meg a Rosenberg házaspárt Amerikába, csak mert jó emberek,
mert vállalják a meggyőződésüket, hamisítványokkal börtönbe, nem elég a
koreai háború, meg a vietnami, ez a McCarthy elkezdte a 205 kommunistával,
mert hogy annyit számolt meg az amerikai kormányba, még jó, hogy Truman
nem kommunista szerinte, mért pont 205? kérdeztem Apustól, mondja, az egy
„hihető szám”, zehuze, jó, mi? a hihető szám, áni lo máámina et ze, kétszázöt,
kétszáznégy már nem lenne hihető, se a kétszázhat, de a 205 igen, mert
az olyan izé, konkrét, mintha tényleg tudna valamit az illető, úgy kell
neki tenni, mintha tudna valamit, és akkor lehet gyanusítgatni, vádolni,
mert a népi demokráciába igazi árulókat fognak le, most ők is keresni kezdik,
nem bírják elviselni az igazság fényét, zehuze, és ez a McCarthy most aztán
elkezdte a boszorkányüldözést, az írókat meg színészeket, hogy árulják
el a barátaikat? A Chaplint is elüldözték Amerikából, de jól tette, hogy
elment, juj de nagy a hasad, hagyd azonnal abba a munkát, vegyél gyógycipőt,
mért jársz még be nagy hassal is a munkahelyedre, nem köll neked ott sztahanovistának
lenni, hány kiló az édes kicsi baba, Matyi, de szép név, a kinaiak bevették
Szöült, erre a jó Truman azonnal ledobná rájuk a bombát, micsoda világba
születik, mit szólsz? az Etna is épp a születésnapodon tört ki, most már
két gyereked van, jó dolog nagymamának lenni, erre meg az amerikaiak a
hidrogénbombával jönnek? Fogok küldeni pénzt, csak még nem tudom hogyan,
és azt se, honnan veszem, hallottad, hogy meghalt a Schönberg, Apus szerint
nagy zeneszerző, nekem csak krikszkraksz, a hátamon fut a hideg, mint mikor
valaki a poharat csikorgatja, vagy a krétát a táblán, a falra mászok tőle,
de ugye ez a modern music, én viszont eltekerem a rádió gombját, Apus ha
arra vágyik, bezárkózik a szobájába, és hallgatja, nem csoda, ha fanyar
a kedve, mikor kijön, ilyet egy hülyegyerek is tud írni, én már csak a
szép melódiákat kedvelem, ebbe konzervatív vagyok, ha másba nem is, csinos
az Erzsébet királynő, mit szólsz, milyen fiatal, még szinte kamasz, már
megint? Már megint gyerek? Hova rohansz, olyan vagy, mint a húgod, ő is
éppen vár egy gyereket, úgy látszik ti valahogy összeesküdtetek, valami
gondolatátvitel van köztetek, vagy a férfiak esküldtek össze, hogy pont
ugyanakkor estek tőlük teherbe, igaz, mindkét férfi a Robbi is meg a Dmitri
is olyan heves, a Dmitrivel nem lehet vitatkozni, ha valaki nem ért vele
egyet, azonnal kiabálni kezd, és Robbi is pont ilyen, nem bírják elviselni,
ha valakinek más a véleménye, a fejükben előre kész van minden mondat,
nem tudom, mire jó folyton szülni a gyerekeket, amikor annyi baj van, és
nincs elég ennivaló, és bevezették a jegyrendszert, és Robbi meg Békekölcsönt
jegyez, amit majd csak husz év múlva fizetnek vissza, az nagyon helyes,
hogy Békekölcsönt jegyez a Robbi, de azért színházba is el köll ám menni
néha, meg moziba, meg kimenni a Margit-szigetre icecreamet enni, törődni
magaddal, mondd, mikor szülsz, nyáron? A legeslegnagyobb hőségbe? Csak
azt ne mondd, hogy nem vagyunk ügyesek, a hágai bíróságon három billió
dollárt kérünk a németektől, dögöljön meg minden jeke, és pénzzel talán
meg lehet váltani a szenvedést? Azok meg persze, hogy kifizetik a hárombilliót,
mért nem kértünk harmincbilliót, vagy százbilliót, az se volna elég a szenvedésért,
és csak még jobban fogjuk utálni őket, és ők csak még jobban fognak utálni
minket, mi azért, mert pénzt fogadtunk el tőlük, ők meg azért, mert pénzt
adtak nekünk, ha én beszélek szenvedésről, akkor azok, akik onnan jöttek,
mindig furcsán néznek rám, hogy én ne beszéljek a szenvedésről, mert nem
voltam ott, most akkor mit csináljak, ha nem voltam ott, most én is legyek
bünös, és csak azért adjak valakinek igazat, mert ő ott volt és én nem
voltam ott? Ha valaki ott volt annak már rögtön igaza is van? Kettőnyolcvannal
született a kis Gabi? Apus azt mondja, hogy pont 18-án gyújtotta fel Néró
Rómát, remélem, ez nem jelent rosszat, a világtörténelembe edddig még minden
nap történt valami. Most meg azzal jön, pfúj, pjúj, hogy aznap jelent meg
a Mein Kampf, ezt jobb lett volna, ha nem mondja, az asztrológiát is utálom,
mit lehet tudni előre, tőlünk függ minden, de micsoda negativism ez, erre
valók a lexikonok? hogy az ember megtudjon ilyen fölösleges negativ dolgokat?
Inkubátorba tették? Két kiló alá ment? Ki ne száradjon a kicsi! Olyan sovány
lehetett, mint az ujjam. Fő, hogy már otthon vagytok, a testvérjei remélem
örültek az új jövevénynek, a kis Viki már elég nagy, majd ő babusgatja
a kisbabát, a Matyi meg ne legyen rá féltékeny, mondjátok meg neki, hogy
az ember testvére az kétszeresen is a testvére, mert minden ember testvér,
igaz, az embert a saját vérrokonai tudják kikészíteni legjobban, most nem
panaszkodok Juda bácsikádra, aki egyszerűen ellopta a papa házát, meg földjét,
és mégis szeretem a Judát, mindig olyan elegant, csak egy szavát nem lehet
elhinni soha, és azért támogat is minket a maga módján, ha úgy hozza a
kedve, de mit is beszélek? Annyi tejed van, hogy két tejtestvére is van
Gabusnak? Azért vigyázz, hogy maradjon a saját édes szülöttednek, kislányom,
te mindig is túl nagyvonalú voltál idegenekkel, azt hallottad, hogy az
egyiptomi Farouk király, hogy én milyen jó viccet tudnék csinálni róla,
a nagy Farouk, kijelentette, hogy ő Mohamed egyenesági leszármazottja,
jobb nem jutott eszébe, nyilván érezte már a végét közeledni, és nem akarta,
hogy bántsák, erre jött az officerek puccsa, ez a Naguib vagy Nasszer,
vagy Naguib, a fene se tudja melyik, helyre tisztecskék, mindnek csinos
bajusza van, olajos fekete szeme, elzavarta a fenébe a nagy Farouk-királyt,
na jó, ez még nem revolution, de az lesz, vége az egyiptomi királyságnak,
mondd, mikor mész vissza dolgozni? Nem tudnál még egy kicsit pihenni? Minek
annyira rohanni, nincs elég proli Magyarországba? Már alig várom, hogy
lássam az unokáimat, az egyik édesebb, mint a másik, csak a Robbi egyre
kövérebb, bölcsőde, látod, itt az nincs, nem úgy, mint tinálatok a szocializmusba,
hát nem lesz könnyű odautazni, de mi itt minden követ megmozgatunk, a párt
majd segít, eleget segítettünk mi neki, hogy most ő segítsen rajtunk, Apust
úgy kizsákmányolják, lehúzzák róla az utolsó bőrt is, teleírja az újságjaikat,
nemsokára a brittek is mehetnek a fenébe, kivonulnak Egyiptomból, aztán
jöhet a káosz, lehet a zavarosban halászni, mert az angolok még némileg
visszatartották az arabokat, ez a Nasszer meg tud beszélni, de én meg nem
tudom, mit beszélek, Apus mindig mondja, hogy ne politizáljak, mert én
nem értek hozzá, az biztos, hogy a Szuezi csatorna, de nem is folytatom,
Apus beleolvasott a levelembe, utálom, ha beleolvas, nem elég, hogy tavaly
meggyilkolták a jordán királyt, Abdullahot, aztán az öccséről az derült,
ki, hogy, jöhet Husszein, az unokaöccs, hátha az se normális, most meg
azt olvasom, hogy Dániában egy férfit nővé operáltak?
Idegen szavak:
Bibliográfia FORGÁCH András
Két dráma
Valami Figaró-féle alak
Gonosz siker
„Zehuze”
„Zehuze”
„Napok dátum nélkül”
„Alvók” (Egy Földközi-tengeri utazásból)
„Kifelé a Szinájból”
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|