Dorothea Smartt
 
 

hold

ezüstfény
az ég lila vizében
félrebillent fejjel
vizslatod a világot
és engem
ki idelentről
próbállak látni téged
egy Manhattani utca
égpalotái közt
folyton megszöksz
előlem
házak tornyok mögött
bujkálsz majd ott van újra
tekinteted
szeretsz
mindig másféleképpen
és meg nem unlak nézni
én sem.
 
 

Álomtej

tejtől csorranó szája
a csecsemőnek nem ismer
csak csitítást vigaszt és
a lassan fel-le mozgó
lélegzés érzetét
a meleg mellkason

anyád
kitárulkozik
neked
egyszerre lehetetlen
befogadnod egészét
fejecskéd félrebillen
elalszol és az álom
méhébe visszavisz
vízmeleg
ölelésbe
 
 

Frizurát akarok venni

Frizurát akarok venni
lehajtott fejjel, bebugyolálva,
önbizalmat adó hajat készíttettek,
egy változékony térképet, helyet

amely Afrikába vezet.  Én tisztelem
a stílust, divatot, az újat, én vagyok
a hajgyógyító szerek fogyasztója.

Hogy aszondja: „Mind nők vagyunk,
és mindannyiunk ügye ’A Szép Kezdet’,
és gyermekeink haja méltán izgat.”

Én viszont színorgia leszek. Felteszek
egy ’Pazar Parókát’, egy új verziót,
amit hajsütővas nem ért soha. Ma

’Az USA Díszét’ és ’L.A. divatát’ 
veszem fel, egy új kartográfiát. Boglyas, bogozhatatlan.

          SZABÓ T. ANNA VERSFORDÍTÁSAI


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu