A könyvtár
Minden reggel bemegyek a Városi Könyvtárba, találomra leveszek egy könyvet, és leülök. Már az egész városban híre ment, hogy én milyen szorgalmas vagyok. Azt senki se tudja, hogy engem igazából nem is a tudásvágy hajt. A buzgó olvasó álarca mögé bújva engem csupán a rendíthetetlen akarat ösztökél, hogy én is olyan „könyvmoly” legyek, akikről már annyit hallottam.
Nem tudja senki, de ma a tükör előtt állva fölfedeztem az első tüneteket: már szürkésfekete pihe borítja a mellkasomat, már kezd nőni a szárnyam, az arcom megnyúlt, a csápom is fejlődik, és a hátam tövében egész jól látható tojócső kezd megjelenni.
Most, hogy küllemre már végérvényesen valódi molyfélévé változom, nem árt igyekeznem a könyvtárba, hogy magam is növeljem a könyvfaló molyok dicső táborát.
 

A látszatról
Olyan sovány volt a férfi, hogy gyakran a szél is elvitte. Úgyhogy az efféle katasztrófákat megelőzendő, kaviccsal tömé tele a zsebeit.
Ám a sors nem az ő pártján állott. Egyik éjszaka történt, amikor az erős szél nem tudta elfújni. A szegény ember azt sem tudta, hová legyen örömében, sorra is járta a kikötő kocsmáit a matrózokkal, hogy megünnepelje ezt a szerencsét. Sohasem volt még ilyen boldog.
Hajnalra teljesen leittasodott, úgy járkált a rakodóparton, mint egy törékeny angyal. Azt mondják, megcsúszhatott, és beleesett a tengerbe, miközben vígan dalolászott.
Az események eme változatát azonban sohasem hallhattuk. A hivatalos jelentés a kaviccsal telitömött zsebű öngyilkos férfiról szólt. 

A kapitányságon
A személyleírás, amit az illető férfi a vádlottról adott, rendkívül részletes volt, ámde tökéletes képtelenség. Felfoghatatlan, hogy egyetlen jelző, minden emberi segítség nélkül, a halálát jelenthette annak a testes négernek.
 

Előrelátás
Amikor Luis felemelte a hangját a konyhában, hogy mi is halljuk a könyvtárszobából, amit a kapus valószínűsíthető kijátszásának okvetlen figyelembevételéről mond, akkor a késsel véletlenül nem a pulyka, hanem Sonia, az öreg szakácsné nyakát metszette el, aki az asztal fölé hajolva a pulykát tartotta.
 

Türelmetlenség
Az az ember tényleg makacsul értetlenkedett. Dühödten rugdalta a bordáimat meg a vesémet, közben szidott, és keresztbe-kasul kergetett a házban, mert a gondolatát is képtelen volt elviselni, hogy ő legyen az elhagyott férj.
Én nem védekeztem, pontosan tudtam, hogy mint a villám, úgy keresztül tudnám metszeni a nyakán az ütőeret. De lényegében sajnáltam, hiszen mihelyt belefárad, és abbahagyja az ütlegelésemet, akkor én is elmegyek, és végleg egyedül marad.
Mert egyetlen magamfajta kutya sem volna hajlandó együtt élni olyan gazdával, aki nem hagyja, hogy a hálószoba függönye mögül leskelődjön, miközben a felesége nap mint nap vetkőzik.
 

Kilakoltatás
Amikor megszólalt a csengő, L.G. kinyitotta az ajtót, és egy hatalmas tyúkkal találta szemközt magát, aki átnyújtott neki egy kilakoltatási határozatot. L.G. megdörzsölte a szemét, mondván hogy bizonyára mindez csak álom.
Az óriási tyúk így szólt: Ha most rögtön alá nem írod ezt a papírt, szétkalapálom a fejed a csőrömmel. L.G. nem hitt neki.
A tyúk beváltotta a fenyegetését, és néhány perc leforgása alatt kivonta a forgalomból az embert. L.G. mosollyal az ajkán halt meg, mivel azt hitte, az álom biztonságot nyújt neki. Nem szenvedett. A tyúk sem.
 

Leónidas testvér
A történtek súlyosságának láttán kötelességemnek tekintem tájékoztatni, hogy bár lehetetlenség mérlegelni, az ön viselkedése összességében mekkorát nyom majd a latban a rendház-igazgatóság döntéshozatalakor, a jelenleg előállt helyzet számos azonnali intézkedést kíván az ön itt-tartásának és tanulmányainak ügyében.
Amint azt ön is tudja, e rendház szabályai értelmében mindenkinek büntetés jár, aki sorozatosan az engedetlenség vétkébe esik. Bizonyára ön is megérti, ha nem így járnánk el, lehetetlenné válna közösségünkben az élet.
A szabályzat e tekintetben világos: mostantól fogva befejezettnek tekintheti a tanulmányait. Tápláléka egy darab kenyérből és szalonnából áll majd, melyhez egy kancsó víz jár. A kerengő kövén fog aludni. Mindehhez egy takarót meg egy gyertyát bocsátunk majd rendelkezésére. 
Az épületet elhagynia szigorúan tilos.
Majd rá fog döbbenni, Leónidas testvér, hogy a Priorunk meggyilkolásával elkövetett égbekiáltó gaztette igen kellemetlen helyzetbe sodorja, és ezt mindenkor kötelessége vállalni.
Szándékosan elkövetett förtelmes viselkedésével, hogy nem hallgatott a jó szóra, hiába intettük önt folyton-folyvást, hogy mily szükséges is volna uralkodni a dühkitörésein, ön gyakran megszegte a rendház békességre vonatkozó parancsolatát.
Nem titkolom, hogy a rendház-igazgatóság e pillanatban éppen ülésezik, és azt fontolgatja, hogy miként lehetne a legszigorúbb büntetést kiróni, amely abból áll – mint azt ön is tudja –, hogy az ön személyére szállna át a rendház új priori tiszte.
Emlékeztetem rá, hogy az ítélet jogszerű végrehajtásaképpen, feltétel nélkül köteles elfogadni a kinevezést.
Remélem, hogy mindnyájunk javára önként aláveti majd magát mindannak, amit a rendház-igazgatóság elrendelni méltóztatik.

                     Pávai Patak Márta fordítása

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu