Toekjoo rajzfüzet (0.2)
Tillmann J.A.

Kimenni a kultúrából. Elõbb a városból, aztán az országból, végül a kontinensrõl. Tokió ehhez történetesen tökjó: a lehetõ legtávolabbi távlat. Nem lehet kikerülni a jeleket, a végsõkig elvont képeket. Nem lehet nem belemerülni a jelek tengerébe. Tanulni a vonásokat, újra: kézzel-lábbal, tussal, ecsettel. Tanulmányozni az arcok, kezek és testek másként temperált játékát. Nézni újra meg mindent, kicsinyt keskenyebbre vont szemekkel. Figyelni lejjebb eresztett szemhéjakkal. Ha nem is ferde, de pengeéles szemmel. Észlelni az átmeneteket, ahogy a kontúrok elmosódnak, majd kiélesednek. Ahogy az üres teli és a telített ki van üresedve.
Aztán elkezdeni követni, majd kiváltani a gesztusok íveit. Egy kéz mozdulatát. A csodát, ahogy csekély elmozdulása nyomán kirajzolódik egy világ. A hold a víz a hegy. A híd a tó a ház. A vonat az állomás a világ.
Nemcsak a rajzoló száll vonatra, a nyugvó pont is sétára indul. Vonallá válik, megtorpan, irányt vált. Késõbb eltolódik, elcsúszik, s anélkül, hogy végleg elsiklana, sík lesz belõle. Ahol aztán már bármi felütheti a fejét, vagy csak elkezd felsejleni. Két egymást keresztezõ ívbõl lesz a hal. Egyetlen egybõl a kör. Háromból a hegy. Vagy egy ablak. Ahonnan valaki kinéz. Valaki, akárki: Sengai vagy a sajtmaci. 
Tökjó rajzfüzet.


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu