Csaplár Vilmosnak

Egyikünk nem fizette meg a füstpénzt,
És fittyet hányt a tisztelt vármegyére;
A másikunk marhát ölt marhavészkor,
Aztán embert is; horpadt volt a melle,
S a háta púpos, mint minden Csikósé.
Istrángot, puha combot, ekeszarvat
Markolva, mantrát mondva tántorogtunk
Amerikáig vagy Szibériáig,
Mivel természetünk a nyugtalanság…
Temessétek el a halottakat.

Az első Kreutz kiült a dombtetőre,
És onnan nézett szerteszét: a vértől
Rozsdás mezőt a puszpáng nőtte be,
S a föld arcára írva állt a jóslat:
Osztozni fognak százezer Csikóssal
A közös kincsen, a közös bilincsen.
Valami termékeny rebellióban
Rohamra mennek tejfölszőke Kreutzok
A pattogó magyar dal ritmusára;
És eltemetik a halottakat.

Az egyik Kreutz mindent visz ? képzeletben;
A másik semmit sem visz: őt viszik,
Az angol követségen kézbesítő,
S ez ötvenegyben oknak épp elég.
 „Még sohasem aludtam olyan ágyon,
Amelyikről ne lógott volna le
A lábam...” „Mert túl nagyra sikerültél.”
Ó, deszkaláda, mély bendődben elfér
Egy szálfatörzsű, szőke óriás is,
Ha eltemetik a halottakat.

Mi és a svábjaink. A kicsodáink?...
Kreutzokból hogy lesznek Keresztesek,
Keresztes hogy változik vissza Kreutz-cá?...
Az újra-Kreutzok, a mindig Csikósok
Most adnak egymásnak találkozót
Egy „önki” mintha-márvány asztalánál:
Vonul a vályú, vonul a jövendő
Felé a korlátok közé terelt sor.
Tizennégy év van hátra, és a téren
Majd eltemetik a halottakat.

Az önkiszolgáló a Délinél
Oly vadregényesen tisztátalan!
Meglódulnak az alumínium
Tálcák a bádogpult alatti pályán,
S a tészta csíkja kérdőjellé görbül.
Csikós és Kreutz: egyetlen göngyöleg.
Képzeld, még vénlánynak mondják a szinglit:
Hajában illedelmes csipke hervad…
Uram, miért nem adsz esőt a földnek?
Már eltemettük a halottakat.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu