(Falu, konyha. Szereplők: Marika és a férje Jani két negyvenes vidéki ember)
Marika: Azért nagy dolog ez a Budapest.
Jani: Persze hogy nagy. Főváros.
Marika: Még Szob is nagy a faluhoz képest, meg Vác is, de Budapest, az azért tényleg a legnagyobb.
Jani: Ha nem az lenne, akkor Vác lenne a főváros például.
Marika: Mért pont Vác?
Jani: Ha nagyobb lenne, mint Budapest.
Marika: Akkor biztos, ha mondjuk nem lenne, még egy Vácnál is nagyobb város.
Jani: Mindig a legnagyobb a főváros.
Marika: De hogy a föld alatt vonatozni, ezt nehéz elképzelni.
Jani: Mint a hernyók.
Marika: Hogyhogy hernyók.
Jani: Hogy olyanok az emberek, mint a hernyók, hogy vájnak egy lyukat a földbe és ott járkálnak. Hogy állsz a földön és nem tudod, hogy a talpad alatt hány hernyó csuszlong.
Marika: A hernyók különben látnak?
Jani: A sötétben?
Marika: Az igaz, hogy hiába volna szemük, mert akkor az ott nem jelentene semmit, hacsaknem ilyen világítós, mint a szentjánosbogarak.
Jani Hernyólámpa. (Nevet)
Marika: Azt nem tudom, hogy a sötéttől nem látnak, vagy azért vannak eleve ott, mert amúgysem látnak?
Jani: Azt nem lehet tudni, hogy mért van így. Ez is valami fejlődés, hogy van, ami a föld alá fejlődött. De hogy mért pont így fejlődött, azt persze nem lehet tudni. Az a legnagyobb baj, hogy végülis semmiről nem lehet tudni, hogy mért van éppen úgy. Hogy például a hernyó azért él a földben, mert nem lát, vagy azért nem lát, mert a földben él. Vagy a madaraknál, hogy azért repülnek, mert szárnyuk van, vagy azért van szárnyuk, hogy repüljenek.
Marika: Ezt a madarakkal hogy érted?
Jani: Nem tudom, de biztos nem úgy, ahogy mondtam, csak egy csomószor nem tudom pont azt mondani, amit gondolok. Ez is hogy van, amikor gondolom, hogy ezt fogom mondani, akkor még pont az, amit ki akarok mondani, de amikor kimondom, nem az lesz. Mért van ez is így? Mért nem ugyanaz, amit gondolok, meg amit mondok. Vagy ha ugyanaz, akkor a másik meg mást ért rajta. Hogy te sem érted mindig, hogy én hogyan gondoltam azt, amit mondtam, pedig mi együtt lakunk. Hát hogy értené meg az, akit nem is ismerek. Vagy a Pityu is, aki nem is itt lakik.
Marika: Az is lehet, hogy mi se értjük a Pityut, nem?
Jani: Hát, én mindent értettem, amit mondott.
Marika: De hogy mire gondolt.
Jani: Hát azt lehet, hogy nem, hogy mire gondolt, ha egyáltalán gondolt valamire. Persze még azt se lehet eldönteni, hogy nem.
Marika: Különben a vakond se lát.
Jani: Most ezzel mit akarsz, hogy a vakond se?
Marika: Hogy van neki szeme és mégsem lát.
Jani: Biztos van amelyik eleve nem lát, és van olyan, amelyik megvakult közben, mert annyit volt a sötétben, mint a bányaló.
Marika: Annak nem kiszúrták a szemét?
Jani: Kiszúrták? Direkt? Ezt el tudod képzelni? Kifordul a gyomrom. Hogy a bányászok ilyet csinálnak.
Marika: Csak azt nem tudom, hogy velünk mi lesz, ha így a föld alatt kezdünk élni, hogy metró, meg aluljáró.
Jani: Ott van villany.
Marika: Az igaz.
Jani: Milyen szar lehet egy áramszünet. Bennragadni a Duna alatt, úr isten, azért jó, hogy nem lakunk Pesten.
Marika: Én egyszer kipróbálom, aztán többet nem, azt biztos nem bírnám ki, a Duna alatt.
Jani: Meg minden mozog.
Marika: Hogyhogy mozog?
Jani: Hogy az emberek is, meg a járművek is. Aki megáll, azt fellökik, annyira mozognak. Azért van annyi karambol, mert valaki meg akart állni, de ott aztán nem lehet megállni, mert mozog az egész város, még a házak is mozognak, elmozdulnak a képkeretek, megrepednek a falak, hullik a vakolat, olyan, mintha állandóan földrengés lenne.
Marika: Világvége.
Jani: Hogyhogy világvége?
Marika: Hogy azt képzeltem mindig úgy, hogy minden mozog. Hogy akkor Budapest már olyan, mint a világvége.
Jani: Az biztos, hogy onnan tovább már nem lehet menni.
Marika: De én nem úgy értettem, hanem időben.
Jani: Ja úgy is, úgy is a vége.

2. jelenet
(Autóban Budapest felé. Szereplők: Jani, Marika és a fiuk, a Gyerek)

Gyerek: Mért megyünk a Pityu bácsihoz?
Marika: Mert mondta a Pityu bácsi, hogy menjünk a Pityu bácsihoz.
Jani: Hívott.
Gyerek: Azt gondoltam, de mit csinálunk?
Marika: Megnézzük a metrót, meg hogy hol lakik a Pityu bácsi.
Gyerek: Van gyereke neki?
Jani: Egy fia.
Gyerek: Hány éves?
Jani: Mint te.
Gyerek: Kell vele játszani?
Marika: Nem.
Gyerek: Sakkozni sem?
Jani: Mért pont sakkozni?
Gyerek: Az olyan pesti játék. Nem kell hozzá focipálya.
Marika: Azt sem.
Gyerek: Hogyhogy nem?
Marika: Nem lesz otthon.
Gyerek: Mért nem?
Marika: Nem tudom. A Pityu bácsi anyja mondta a boltban, hogy nem.
Jani: Ja, akkor lehet, hogy igen.
Marika: Lehet, bár azt mondta nem.
Gyerek: Az jó.
Jani: Mi?
Gyerek: Hogy nem lesz ott.
Marika: Mért?
Gyerek: Mert nem kell vele megismerkedni, meg beszélni, akkor nem.
Jani: Nem baj az, ha megismered a rokonaidat. Mégiscsak unokatestvéred.
Gyerek: Sose láttam.
Jani: Mert nem járt haza a Pityu bácsival, mert az asszony nem engedte, féltette, hogy van neki valami allergiája, a macskaszőrtől vagy a libatolltól, aztán félt, ha idejön, akkor megfullad.
Marika: Hogy lehet a macskaszőrtől megfulladni?
Jani: Nem tudom.
Marika: Az olyan vékony, hogy tudja elzárni a légcsövet? Tényleg, hogy lehet az?
Jani: Nem tudom, lehet, hogy ez csak ilyen mondás, különben, meg nem. Vagy összegyűlik ott a macskaszőr, hogy folyamatosan gyűlik és a végén elzárja.
Marika: Hogy vonzza a torka a macska szőrét?
 Jani: Ja, meg a tollat. Ha ilyen, akkor gyorsan összegyűlik, mert a macska nagyon hullajtja a szőrét, libából meg mennyi van.
Marika: Tizenhat. Szerintem nincs annak a gyereknek semmi baja, csak nem akar az asszony idejönni, mert nem bírja ezeket a vidékieket.
Jani: Meg hogy az udvaron kell szarni.
Marika: Ja, főleg télen.
Jani: Jó mindegy, hagyjuk, nem lesz ott, nem lesz ott, ez a Pityu dolga. Nekünk jó így is.
Marika: Még jobb is.
Gyerek: Még szerencse, hogy nem falun született a Pityu bácsi fia.
Jani: Mért, nem mindegy?
Gyerek: Az allergia miatt.
Marika: Az igaz.
Gyerek: Ha valaki falun allergiás...
Jani: Falun nincsenek allergiások. Azok mind városon élnek. Az allergia az olyan városi dolog, mint a vasbeton, meg a metró.
Marika: Nem mész nagyon gyorsan, nem kéne lassabban?
Jani: Nem. Pont így kell. Van ilyen, hogy az ember rááll egy sebességre, és ha lassabban megy, az nagyon balesetveszélyes.

(Kis csend)

Jani: Azért nagyon szép ez a vidék, hogy itt az Ipoly is, meg a hegyek…
Marika: Hát szép, csak kicsit kanyargós…
Jani: Egy pesti mennyit fizetne, hogy legyen neki ilyen kilátása.
Marika: Az biztos, ez ha Pesten lenne, nagyon sokat érne, mondjuk ez a völgy.
Jani: Meg akkor a házunk is sokat érne.
Gyerek: Mért érne akkor sokat? Ugyanaz a ház lenne.
Jani: Mert Pesten lenne, akkor sokat, meg mekkora nagy az udvar.
Marika: Ja, az biztos, hogy ez a ház valami pesti helyen, marha drága lenne.
Jani: Lehet, hogy nem is tudnánk ilyen házban lakni, ha Pesten laknánk, csak egy sokkal rosszabban.
Marika: Meg ilyen jó zöldövezeti környezetben.
Jani: Lehet, hogy nem.
Marika: Lehet.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu