Hálaadás

A hetvenhetesen megálltam éjjel:
a bolti ballonokat fújták épp fel,
a kölykök fényes szemmel kiabáltak,
ahogy Snoopy bal füle vagy Kermit lába
előugrott, mert gázt fújtak beléje,
s a sok ernyedt tag egyenként feléledt.

A behemótokat súlyok kötik,
de égig szállnak, hogyha tehetik,
várják, hogy sötétbe tűnjenek
a barna Central Park-i fák felett.

Te tegnap óta pumpálod belém
mint héliumot, a szerelmedet,
nagyra növesztesz, legyek újra én,
szálljak, repüljek. Mikor élvezek,
lebegek szabadon és súlytalan -
mert veled Hálaadás napja van.
 

 Szabó T. Anna fordítása

Tony Harrison

V.
(részletek)
 

"Apám ma is minden nap olvassa a szótárt. Azt mondja, az életed függ attól, hogyan bánsz a szavakkal."
Arthur Scargill
Sunday Times, 1982. január 10.

Száz év, és kutathatsz, hogy megtaláld
a családi kövek közt síromat,
hentes, kocsmáros, pék, s most én, a bárd,
ki hús, sör, kenyér mellé verset ad.

Byron, három sírral feljebb, ez itt
szemben Wordsworth, pompás kis társaság hát.
Az elődeim, bizonyos fokig,
s mind ugyanott végezzük, ha a tárnák,

amelyek itt vezettek valaha
e parcellák alatt, beomlanak
és csont, széntörmelék, deszka, pala
masszájába gyúrja a holtakat.

Wordsworth orgonát épített a gőzgép
korában, Byron cserzővarga volt.
Nyughelyet itt találtak, mielőtt még
a legalsó holt járat beomolt.

Beeston hegyoldalán e temető
ad majd nekem is végső nyughelyet,
a családi sírt nárcisz, rózsatő
jelzi, amelyet apám ültetett.

S a síron túlról ellátogatok
az iskolába, hol latint tanultam,
s a pályára, hol a Leeds-szurkolók
hétről-hétre csalódnak csapatukban,

s hogy visszanyerjék önbizalmukat,
a sírokat, ahogy átvágnak itt,
lefújják festéksprayvel s a csapat
dicsőségére le is vizelik.

- - - -

De mért fújják le a sírköveket?
Miért ez a sok BUZI, GECI? Lám,
a múlt századi bányász FEKA lett,
a fűszeresből meg ROHADT CIGÁNY.

Az élőket támadják a szkinek,
nem azért verik fel a temetőket,
mert ott keresnek rokon szellemet.
Ők is csak el akarnák kapni őket.

Bár többnyire munkanélküliek
ezek a srácok, mégis, mért hiszik,
hogy a "feka", "cigány", "zsidó" tehet
arról, ha kedvenc csapatuk veszít?

Ez az agresszivitás mit jelent?
A trágárság? A holtakra mitől
sugárzik át idegengyűlölet?
Vagy halálfélelem csak? Cri de coeur?

Mi van? Mi a faszt cri-de-coeur-özöl?
Nem tudsz úgy beszélni, ahogy anyádat
hallottad, csak kibaszott görögül?
Dugd fel a cri-de-coeurt, ne verd a nyálad!

"Először is, nem beszélt soha így" -
fordultam üvöltve a hang felé.
Szerinte a kibaszott verseid
trágár és érthetetlen zagyvalék!

Jó volna e mély aspirációval
hallani szüleimért egy imát,
hogy aztán szeretet- és békeóhaj
zengje be egész Nagy-Britanniát.

Aspiráció, az kell, buzi állat?
Akinek szarba tunkolják fejét,
segélyen él, mi a faszt aspirálhat?
Hogy mint a szenet, lapátra tegyék.

"Oké, hagyjuk. Nézd, jól tudom, a Leeds
folyton veszít s ez olyan lehetetlen.
És hogy belül a sör is dolgozik.
De ez a sok V! Ellen! Ellen! Ellen!"

Megmondom, mitől pöccenek be. Hogy
ott van a síron szakmájuk neve.
Hentes, kocsmáros, pék. Úgy patkolok
el, hogy belőlem nem lesz semmi se.

Szüléskor anyám majdnem bekrepált.
Még az is jobb, mint ha segélyre vársz.
Itt ez a buzi boltos, Appleyard,
és Wordsworth, a szájbakúrt orgonás!

Nem akarok találkozni a mennyben
anyámmal, folyton hisztizik,
és Szent kibaszott Péternek se zengem,
hogy szar segélyen éltem Leedsben itt.

Az angyalok kara veri a nyálat.
Ha elpatkol egy csóró kis geci,
a sírján mi az istenfasza áll majd?
Hogy itt nyugszik egy munkanélküli?

Ez itt Byron, a cserzővarga sírja,
és egész életében volt meló.
Költő, ez lesz a te sírodra írva,
de az, seggfej, kibaszott csúnya szó!

"Kuss, hagyd abba a fikázást, köcsög!
Ezt a könyvet azért írom, teérted,
hogy szót kapjanak az olyan pöcsök,
mint te." A könyvek, faszfej, szart se érnek.

"Hogy megértessem, mi van amögött,
ha pár suhanc festékszórót ragad
és összemázolja a temetőt."
Kis fasz, kurvára ne fáraszd magad.

"Azt persze nem tudod, te budi-művész,
hogy ki volt Rimbaud, de ne rágd magad.
Benne költő és szkinhed egyesült és
az autre, aki je est, faszfej, te vagy."

- - - -

Lépdelek itt a szirom-szőnyegen,
a sörösdobozt, flakont, szemetet,
elszáradt nárciszt még összeszedem,
aztán vissza se nézek, elmegyek.

Az 1-es busz visz még az állomásig,
de útvonala nem a régi már.
Nézem, a régi Leedsből még mi látszik
a nap vöröslő sugarainál.

Haza, haza, haza az asszonyomhoz,
a nap vére már feketére alvad.
Haza, haza, majd asszonyom feloldoz,
az ágyában találok majd nyugalmat.

Turbános öreg megy, kopog a botja,
samosát vesz. Valaha itt a sört még
hitelbe adták, ma a sarki boltra
az van kiírva, hogy Kasmír Közösség.

Minden ház ELADÓ. De valaha
ezen az utcán játszottunk krikettet
tűzhely-rostélyből készült kapura.
Most minden házat "színesbőrű ürge" vesz meg,

s ez apámtól enyhe kifejezés
volt még, mindentől félt, ami szokatlan,
egy arc, vagy ha lement sört venni és
a curry szagát érezte a boltban.

S ahogy a sok kis üzlet itt bezárt,
s ő gyengébb lett, de nőtt a tyúkszeme,
egyre messzibb boltokba sántikált,
hogy kedvenc ételeit megvegye.

Mikor aztán a hosszú utakat
heti négyszer kellett megtennie,
úgy gondolta, hogy annál a vacak
babkonzervnél drágább az ideje.

De a bevásárlóközpont se volt jobb,
mélyfagyasztott fél bárányaival.
A pult mögött a lány sosem mosolygott,
ha viccelni próbált a vén szivar.

Még a trafikossal beszélgetett
– heti adag –, amikor cigarettát
vásárolt, de ennek is vége lett,
az üzlet indiai kézbe ment át.

E bedeszkázott ablakok mögött
zengtem, hogy "Végtelen az idő kútja".
Hány évmillió telt, míg létrejött
a kőszén és a kéz, mely idefújta

a metodista és az anglikán
templom falaira is, hogy BUZIK?
megosztották a híveket, s ma lám,
vécépapírt kapsz akciósan itt.

Haza, asszonyomhoz, vissza se térjek,
míg hamvaimat nem szórják ide
e rózsabokornak tövébe, végleg,
apám-anyám mellé a földbe le.

- - - -

Hűl a hamu, színe átvált vörösre,
most megy a későesti híradó,
rendőrök sztrájkolókkal csapnak össze,
örök erőszak és agresszió.

Most Ulster és Írország képei.
A térképen különböző színek.
Kis koporsó, csak két ember viszi,
hátul álarcos, fegyveres menet.

Egy villanás, a képernyő sötét,
itt a szerelem, álom ideje.
Látom a szót, szüleim sírkövét,
és tudom, mit kell jelentenie.

- - - - -

Ferencz Győző fordítása

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu