SZEMÉLYEK:

A vonaton:
ANNA, 25 éves, egyetemista
SARA, 40 éves, üzletasszony
MALGORZATA, 52 éves, háziasszony
ABEL, 67 éves, könyvtáros
BRUNO (PETER), 28 éves, színész
OSKAR, 42 éves, katona
THOMAS, 24 éves, kalauz

az állomáson:
az alteregóik (Thomas büfés, Oskar rendőr minőségben),

valamint: Fiúk, Rendőrök, Indiánok, Biotörpe, Tehén.

Jó utat kívánnak: a Szerzők,
a Fordítók: Keresztes Gáspár, Segesdi Móni, Szilágyi Zsófia,
és a magyar változat munkatársa: Garaczi László.

1. JELENET
 
Peron egy vasúti pályaudvaron. Padok az utasoknak, büfé. Félhomály. Néhány alak a várakozás mozdulatlanságába dermedve. A peron mellett vonat áll. Csak egy vagon látszik, ajtó, vécé, a folyosó és egy kupé. A vagon többi része, maga a vonat eltűnik a kulisszák illetve a történelem homályában.
Bejön a két Fiú ugyanolyan ruhában, az egyiken napszemüveg, felmérik a terepet, megvizsgálják az alvókat, suttogva tanácskoznak, aztán el.
Bruno jelenik meg, dülöngélve a vonathoz siet, felkapaszkodik,  a vécébe megy, a vécékagyló ölelésében talál menedéket és megkönnyebbülést, miközben különféle tárgyak szóródnak ki  nagykabátjából. Többször elokádja magát. Sóhajtozva szedegeti a kihullott tárgyakat, visszatömködi kabátzsebeibe - egy pisztolyszerű tárgy ott marad a földön.
Füttyszó hallatszik. A vonat ajtajai bezáródnak. Bruno emberfeletti erőfeszítéssel visszakapaszkodik a folyosóra, de már nem tud leszállni, az indulás impulzusa hátralöki a folyosó mélyére.
 
 

7. JELENET

A vagon előterében Abel keringőzik és énekel.

ABEL: Áttáncolom az éjszakát, paramparam-paramparam… taríraram-taríraram... Miért ne, megtehetem. Mi vesztenivalója van egy vénembernek? Egy vén bolondnak. Talán még nőt is találok. Reggel Tóra, ebédre hamburger, vacsorára biblia, aztán mi marad az egészből? Különös, még tudok táncolni, a lábamban van.
BRUNO (beront az előtérbe): Kurat vőtaks, sa vana kurat! Mida kuradit? Kuhu kuradile?… Hová mennek a vonatok? Hová? Hát a következő állomásra. Mindig a következőre. Tere hommikust.

Abel megtorpan

BRUNO: Figyelj csak, öreg, neked volt valami piád!?
ABEL: Te észt vagy?
BRUNO: Mert?
ABEL: Észtül beszéltél.
BRUNO: Észtül?
ABEL: Az előbb észtül beszéltél. Tere, kurat.
BRUNO: Luxemburgi vagyok. Ezt az abrakadabrát egy filmszerep kedvéért magoltam be. Van valami innivalód?
ABEL: Nincs. Tudsz táncolni?
BRUNO: Táncolni?
ABEL: Charleston, foxtrott?
BRUNO: Ember, ne bosszants fel! Piát kértem!
ABEL: Nehéz lehet neked. (Előveszi a belső zsebéből a laposüveget.)
BRUNO (kortyol egyet): Isten megáldjon. Rendes ember vagy. Mikor érünk a következő állomásra?
ABEL: A következő oázis. Nem tudom.
BRUNO: Nem is emlékszem… Te hová utazol?
ABEL: Nyugdíjas vagyok. Tökmindegy, hová utazom.
BRUNO: Úristen. Tökmindegy, hová.
ABEL: Olyan, mintha új életet kezdtem volna.
BRUNO: Értem… Hát az az igazság, hogy tudok táncolni… Balettot is kellett tanulnom, utáltam.

Thomas megy végig a folyosón.

BRUNO: Hé, ember, hová megy ez a vonat?
THOMAS: Jó napot kívánok.
BRUNO: Faszikám, hova megyünk?
THOMAS: Így nem beszélhet velem.
BRUNO: Ne szarjál be. Azt mondd meg, hova a picsába megy ez a kibaszott vonat?
THOMAS: Ha elfelejtette, uram, hogy hová utazik, nézze meg a jegyét.
BRUNO: Nincs jegyem.
THOMAS: De van.
BRUNO: Szórakozol velem? Hát hazudok én? (mellénél fogva megragadja Thomast) Te rohadt szemét, hová megyünk?!
THOMAS: Rajta van a jegyén!
BRUNO: Nincs jegyem!… Vagy mégiscsak? Francba… Nem emlékszem... a francba…
THOMAS: Jeggyel a kezében aludt. Én kezeltem a jegyét. Keresse meg.
BRUNO: Nincs jegyem.
ABEL: Majd csak megtaláljuk azt a jegyet.
BRUNO: És amikor kezelted a jegyemet, mi volt ráírva? Hová utazom?
THOMAS: Nem emlékszem. Majd te megmondod.
ABEL: Kérem, hagyja őt békén.
BRUNO: Hallgass, öreg. Neked nem osztottam lapot… Itt mindenki megőrült? Az egész világ? Elhívnak egy forgatásra… Leitatnak, kezembe nyomnak egy jegyet, felraknak egy vonatra…Na, de én kirázom belőled. Hová utazom?!
THOMAS: Nem tudom.
BRUNO: A francba. Te hová utazol, te szemét?
THOMAS: Én nem utazom sehová, én dolgozom.
BRUNO: A rohadt életbe.

Thomas osonna kifelé.

BRUNO: Várj csak, retúrjegyem volt?
THOMAS: Nem emlékszem.
BRUNO: Kuradi, kuradi, kuradi, kuradi, kurat. Kurat küll. Hogy hívnak, öreg?
ABEL: Abel. Kérsz még egy kortyot? (odaadja neki az üveget)
BRUNO: Igen.
ABEL: Ne egyszerre. Hagyjál nekem is.
BRUNO: Megértelek… Tökmindegy, hová mész. Pontosan. Tökmindegy, hová.
ABEL: Tudok segíteni valamiben?
BRUNO: Hm.
ABEL: Nem vagyok gazdag, de -
BRUNO: Miért akarnál segíteni?
ABEL: Nem tudom. Szimpatikus nekem, bár…
BRUNO: Alkoholista vagyok, egy agresszív idióta. Tudod, mit? Taníts meg… ő, izé…
ABEL: Mire?
BRUNO: Figyelj, mi lenne, ha megtanítanál foxtrottozni?
ABEL: Foxtrottozni?
BRUNO: Kérdezted, hogy tudok-e táncolni.
ABEL: De nem úgy, hogy velem… Általában kérdeztem, hogy tudsz-e táncolni.
BRUNO: Látod, ez remek. Látod, ez tetszik nekem. Kérlek, táncolj velem.
ABEL: Nem, nem lehet.
BRUNO: Tulajdonképpen tudok ám én táncolni. Figyelj, Abel. Megértem, régimódi ember vagy. De most mindent megtehetsz, ami eszedbe jut.

Beállnak a megfelelő pózba, Bruno elkezd dúdolni és táncolni. Abel hagyja magát vezetni, eleinte kelletlenül, aztán egyre nagyobb örömmel táncol.

BRUNO Táncolj velem. És énekelj… Paramparam-paramparam...
ABEL: Taríraram-taríraram…
ANNA (felkel, és elindulna a mosdó felé) Elnézést…
ABEL: Parancsoljon.

Anna kimegy vécére.

BRUNO: Micsoda nő! A mi fülkénkből jött ki?
ABEL: Igen. Na, én visszamegyek.
BRUNO: Maradj még. Adj egy kis piát.
ABEL: Tessék. Te nem jössz?
BRUNO: Vizet akarok inni.

Abel elmegy. Bruno az Idegenek az éjszakában dallamát fütyüli. Anna kijön a vécéből, nem fér el.

ANNA: Elnézést… szabad?
BRUNO: Maga tudja, hová megy ez a vonat?
ANNA: Tudom.
BRUNO: Én nem tudom.
ANNA: Az a maga baja.
BRUNO: Szeretnék beszélgetni egy kicsit magával. Mi mást lehet csinálni egy vonaton?
ANNA: Nem érzem jól magam.
BRUNO: A nők mindig ezt mondják. Ez a nők legpompásabb fegyvere.
ANNA: Tényleg rosszul vagyok.
BRUNO: Itt egy kicsit összekoszolta magát, engedje meg, hogy...
ANNA: Hagyjon békén.
BRUNO: Hát persze, elege van az udvarlásból. Ha tudná, mennyire feldühít. Torkig vagyok. Tudja, az ex-feleségem pontosan ugyanezt csinálta.
ANNA (kiabál): Engedjen el, vagy kiabálni kezdek.
BRUNO (kiabál): Kiabálj. Én is kiabálok. Te, figyelj, tök ugyanolyan vagy, mint a feleségem.
ANNA: Áááá.
BRUNO: Bééé.
ANNA: Segítség.
Bruno: Segítség, segítség.
OSKAR (benéz): Mi történik itt?
BRUNO: Nyugodj meg, főnök. Színészek vagyunk. Egy jeleneten dolgozunk. Próbálj meg még hangosabban kiabálni, drágám. Segítsééég!
ANNA: Hadd menjek el, kérem, segítsen.

Bruno és Oskar dulakodik.

BRUNO: Segítséég! Segítsenek!

Thomas bejön.

BRUNO: Gyere, segíts! Molesztálják ezt a nőt. Fogd le a kezét ennek a rohadtnak, hogy jól behúzzak neki.

Thomas össze van zavarodva. Anna sikoltozik, és arcára szorítja a kezét. Megjelenik az ajtóban Malgorzata. Egy pillanat alatt felméri a helyzetet, és egy tökéletesen kivitelezett jobbegyenessel leteríti Brunót.

MALGORZATA: Alkoholista paraszt. (A kiütött Brunóra köp.)
ANNA: Köszönöm.
THOMAS: Huligán.
OSKAR: Micsoda ostoba történet. (Thomasnak) Lehet, hogy értesíteni kéne a rendőrséget?
THOMAS: Sajnos ez pillanatnyilag nem lehetséges.
OSKAR: Mert?
THOMAS: A rendőrséget és a hadsereget mobilizálták az indiánok ellen.
OSKAR: Micsoda? Indiánok?
THOMAS: Igen, így nevezik magukat. Valójában lázadó kelet-európai törzsek. De kérem, ez maradjon köztünk.
ANNA: Háború van?
MALGORZATA: Dehogyis! Hülyeség… Uramisten… És mit akarnak azok az indiánok?
OSKAR: Ha ezek ugyanazok, akikkel már találkoztam, akkor abszolút nem tudják, mit akarnak. De valamit mindig akarnak.
ANNA: De hát mi is onnan jövünk! Egyáltalán kiszállhatunk a vonatból?
THOMAS: Biztosítom önöket, hogy bennünket ez az egész nem érint. Az tény, hogy a vonat megállás nélkül áthaladt a legutóbbi állomásokon, ahol pedig a menetrend szerint meg kellett volna állnia… Ez az úr például le akart volna…
MALGORZATA: Volt már dolgom néhány ilyen kötekedővel. A falunkban, a kocsmában. Uram, légy irgalmas hozzám. (Keresztet vet. Megvizsgálja Brunot) Nemsokára magához tér. Remélem, egy ideig nem fog hepciáskodni.
ANNA: Ha megengedi, én bemegyek.
MALGORZATA: Ülj le, bogaram, pihenj, jövök én is.
THOMAS: Mennem kell. Mit legyen ezzel itt?
MALGORZATA: Hagyják csak. Legszívesebben kihajítanám az ablakon.
THOMAS: Az ablakokat és ajtókat zárva kell tartani.
MALGORZATA: Bemegyünk?
OSKAR: Mesteri jobbegyenes volt, asszonyom. Szégyellem, hogy…
MALGORZATA: Ugyan, ez csak hadonászott, látszott, hogy nem tud verekedni. Menjünk, együnk egy kis kacsamellet, csinálok magának egy szendvicset, katona úr.
OSKAR: Köszönöm.

Thomas, Oskar és Malgorzata távozik. A kerekek hangja felerősödik, ahogy a vonat egy alagútba hajt. A sötétben valaki belép az előtérbe, és cigarettára gyújt. Visszajön a fény, Sara áll az ablaknál, cigarettázik. Bruno még mindig kiterülve a padlón.

BRUNO (a padlóról) Én is kérek.

Sara lehajol, Bruno szájába dug egy cigarettát, és meggyújtja.

SARA: Nem is vettem észre. Fölkelhetne, kinyithatná az ablakot.
BRUNO: Fekszem még egy kicsit, ha megengedi. Az ablak be van zárva.
SARA: Nem hiszem.
BRUNO: Az utaskísérő bezárta az összes ablakot és ajtót, és a vonat megállás nélkül száguld. Indiánok követnek bennünket.
SARA: Indiánok? Francba.
BRUNO: Nem vette észre, hogy sehol se állunk meg?
SARA: Nem.
BRUNO: Nem állunk meg sehol. Ez itt a vadnyugat. Vad törzsek vadásznak ránk.
SARA: Indiánok.
BRUNO: Így van. És aki nem veszi meg üveggyöngyökért a földjeiket, és nem osztogat nekik ingyen whiskyt, azt kinyírják.
SARA: Túl sok filmet láttál. A huszadik században vagyunk.
BRUNO: A huszonegyedikben. Sok filmet láttam, és játszottam is filmekben. Már nem tudom, moziban vagyok-e vagy a valóságban.
SARA: Hazudozol itt összevissza.
BRUNO: Igazad van, hazudok. Játszottam, de kirúgtak.
SARA: Kelj már fel.
BRUNO: Segíts. (Sara segít) Áú, fáj az állam! Te ugye nem fogsz megverni?
SARA: Feketeöves karatés vagyok.
BRUNO: Kérlek, ne bánts. A feleségem is állandóan vert.
SARA: Miért vert?
BRUNO: Nem tudom. Talán mert szeretett. De hát én egy disznó vagyok. Most meg már úgyis vége.
SARA (kinéz az ablakon): Úristen. Nézd!
BRUNO: Én mondtam.
SARA: Uramatyám. Ez hihetetlen.
BRUNO: A vadnyugaton vagyunk. Nincs ebben semmi meglepő.   „Adjatok nekünk rezervátumokat vagy öljetek meg bennünket a Wounded Knee-nél!”
SARA: Ezek valami beduinok?
BRUNO: Aligha… Ők maguk se tudják, kicsodák. Eltévedt törzsek. Hívhatod őket akár indiánoknak is… Az amerikaiakat is indiánoknak hívták először.
SARA: Tényleg olyan indián formájuk van. Mi ez, filmforgatás?
BRUNO: A franc se tudja. Ezekkel a nyomorult lovakkal nem érik utol a vonatot.
SARA: Nem értem.
BRUNO: Ugye nem ütsz meg, ha megcsókollak?
SARA: Próbáld ki, ha mered.
BRUNO (megcsókolja Sarát): Nem ütött meg. Basszunk.
SARA: Hol?
BRUNO: A vécében.
SARA: Nem.
BRUNO: Francba. Nincs más hely.
SARA: A tető. (Kiveszi a hajából a tűt, és az ajtó zárjával babrál.)
BRUNO: Hogy jutunk fel? Nem vagyok James Bond.
SARA: Ne töketlenkedj. (Oldalra löki a vagonok közötti ajtót. Erősödik a zaj) Na, jössz vagy nem?
BRUNO: Meghalunk.
SARA: És akkor mi van?
BRUNO: Igaz. Így is-úgy is meghalunk. Hm, itt egy létra. Mész előre?
SARA: Igen. (villámgyorsan felmászik a tetőre)
BRUNO (óvatosan utánamászik. Guggolnak fent a szélben. Bruno megmámorosodik a saját bátorságától, felegyenesedik): Hohóó, óóó! (Letépi a ruháit. Egy pillanatig kezében tartja a nadrágját, és hagyja, hogy zászlóként lobogjon, aztán a szél elviszi) Hurrá! Előre, a barikádokra. Yeah!
SARA: Hogy hívnak?
BRUNO: Peter. Vagy Bruno. Bruno a művésznevem.
SARA: Idehallgass, Peter vagy Bruno. Teljesen be vagy nyomva, le ne ess. Figyeld, hogy nem jön-e alagút.
BRUNO: Itt csak neked van alagutad. Euro-alagút!
SARA: Ne légy közönséges. Gyere!
BRUNO: Jövök. (Bruno Sarát dugja, és közben az Internacionálét énekli)
SARA: Hagyd abba. Ne énekelj.
BRUNO: Nem tudom abbahagyni, a lelkem énekel. Nyugat-Európát baszom… Teljesült életem legnagyobb álma.
SARA: Nem vagyok nyugat-európai.
BRUNO: Francba.
SARA: Gyerünk, folytasd. Még, még. Nem, ne énekelj… Ó, ez egy igazi vonatos baszás. (Befejezik)
BRUNO: Hazudós.
SARA: Miért?
BRUNO: Azt mondtad, nyugati vagy.
SARA: Nem mondtam.
BRUNO: Úgy csináltál, mintha az lennél. Mivel foglalkozol? Hogy hívnak?
SARA: Nem mindegy?
BRUNO: De. Végül is mindegy.
SARA: Sara. Üzletelek. Veszek és eladok. Fegyvereket.
BRUNO: Viccelsz?
SARA: Nem viccelek.
BRUNO: Milyen fegyvereket? Kinek?
SARA: Mindenfélét. Mindegy, kinek, aki megveszi. Orosz fegyvert, izraeli fegyvert, amerikai fegyvert. Mindegy. Bárki vehet, aki akar.
BRUNO: Nem akarom ezt hallani. Miért mondtad el?
SARA: Mert kérdezted. És mert dilis vagy. Neked senki se hinné el. Na, visszamegyünk?

Tehénbőgés hallatszik a magasból.

BRUNO: Nem lehet. A szél elvitte a nadrágomat. (A tehén bőg) És teljesen kijózanodtam. De szar.
SARA: Mi ez a hang?
BRUNO: Bőg egy tehén.
SARA: De hol van az a tehén?

A tehén Bruno fejére szarik, mire Bruno felnéz.

BRUNO: Ott van a mocsok. Te rohadék, te, te szemét, te disznó!
SARA: Ellenkező irányba repül.
TEHÉN: Tehén vagyok.
BRUNO: Akkor miért viselkedsz úgy, mint egy disznó?
TEHÉN: Bajban vagyok.
BRUNO: Kit érdekel!

A repülő tehén landol a tetőn.

TEHÉN: Két napja nem fejtek meg. Mindjárt szétdurran a tőgyem. Kérlek, fejjetek meg.
BRUNO: Tiszta szar vagyok.
TEHÉN: Elnézést kérek. Veszélyben az életem. Angliából menekülök. Kérlek, fejjetek meg.
SARA: Beteg tehén vagy?
TEHÉN: Esküszöm, makkegészséges vagyok.
BRUNO: Esküdj a lelked üdvösségére. Esküdj Szűz Máriára, Karl Marxra, Tony Blairre és a Beatlesre. Vagy kiben hisztek ti ott Angliában?
TEHÉN: Bármiben hiszek, amit csak kívántok. Hiszek benned, hiszek a szerelemben, hiszek a liberálisokban, a konzervatívokban és a Munkáspártban. Kérlek, fejjetek meg! Egészséges vagyok, soha nem fogyasztottam narkotikumot, soha nem kefélek óvszer nélkül.
BRUNO: Rohadt kapitalista tehén, asszed, elhiszem? Leszartál. Hazudsz. Mind hazudtok. Hasmenésed van a narkótól. Miért vallanád be, hogy narkós vagy? Én se vallanám be.
TEHÉN: Kérlek. Múúúú.
SARA: Könnyes a szeme… Ne sírj, segítek rajtad, tehén. Segíteni kell a felebarátainkon.
TEHÉN: Ön igazi humanista.
SARA: Nem, én ugyanolyan ostoba állat vagyok, mint te. De zölden gondolkodom. Az embereknek egymást kellene megölni, nem az állatokat. Gyere, megfejlek.
BRUNO: Ne nyúlj hozzá, kergemarha.
SARA: A francba, hogy is megy ez a fejés?
TEHÉN: Eú, ez fáj.
BRUNO: Eú? Azt mondja, eú.
SARA: A fenébe, nem tudok fejni. Soha életemben nem fejtem tehenet. Bruno, nyomás lefelé, hozd fel az öreglányt. Ő biztos tud fejni.
BRUNO: A francba. De hát az pofán vágott.
TEHÉN: Szétreped a tőgyem. Rendesen megfizetem.
BRUNO: Fontsterlingben vagy euróban?
SARA (belerúg Brunóba): Ne dumálj, nyomás lefelé. Veszélyben egy élet. Légy férfi.
BRUNO: Nincs ruhám, és szaros vagyok. És az öreglány megint le fog ütni.
SARA (előránt egy revolvert, és a levegőbe lő): Lemész vagy meghalsz!
BRUNO: Istenem, miért pont velem történik ez az egész.
SARA: Menj, különben meghalsz!
BRUNO: Megyek, megyek. Azt hittem, szeretsz.
SARA: Ne pofázz, mássz le.
BRUNO: Megyek, megyek. Engem mindenki kihasznál, feministák, fegyverkereskedők, zöldek, filmesek. A tehenek a fejemre szarnak…
SARA: Ne sírj, tehén. Tudom, hogy nehéz… Mindannyiunknak nehéz. Hová repültél?
TEHÉN: Nem tudom. Kelet-Európába. Ott nem kérdezik folyton, hogy beteg vagyok-e. Ott még tudnak rendesen fejni.
SARA: Csak nehogy csalódj aztán. Megeshet, hogy fejnek, fejnek, és végül halálra fejnek.
TEHÉN: Múúúú, múú, múú. Eúúú!
SARA: Sírj csak. Én is veled sírnék. De már nem tudom, hogy kell.

A vagonban. Abel Malgorzata előtt térdepel, és próbálja megragadni Malgorzata kezét. Malgorzata nem hagyja.

MALGORZATA: Nem!
ABEL: Kérem.
MALGORZATA: Stanislaw, nem…
ABEL: Az én nevem Abel.
MALGORZATA: Stanislaw az én öregem…
ABEL: Ugyan, nem vagyunk már gyerekek. Hiszen én csak…
MALGORZATA: Nem!
ANNA (Oskarnak): Ez megbolondult.
OSKAR: Segítsek?
MALGORZATA: Nem kell, gyermekeim. Megoldom. Egyedül is el tudom intézni.
ABEL: Ez aztán a nő! Te is akarod, csak divatból ellenkezel. Intézz el, üss meg! Én kis csibém! (Malgorzata pofon legyinti Abelt) Ah, mennyire tetszik ez nekem. Hát, ez az élet.
MALGORZATA: Ezt akarod, vén kecske? Idehallgass, te görény, nem visz rá a lélek, hogy leüsselek, de ha nem hagyod abba, megteszem.
ABEL: Micsoda nő! Nem kell senki más. Mit veszíthetek?
OSKAR: Minden kelet-európai megőrül, ha nyugatra utazik?
ANNA: Mindegyik. Kivétel nélkül.
OSKAR: De hát maga nem őrült.
ANNA: De, az vagyok. Teljesen őrült vagyok. Csak nem látszik.
MALGORZATA: Inni akarsz, nyavalyás? Hiszen állandóan iszol.
ABEL: Nőket akarok elkapni. És kiabálni. Őrültségeket akarok csinálni. Élni akarok. Gyűlölöm a könyveket. Gyűlölöm magamat.
MALGORZATA: Pedig ránézésre milyen intelligens ember.
ABEL: Csak látszat. Elegem van az entellektüelekből. Macsó disznó akarok lenni. Fiatal akarok lenni. Csókolózzunk! (Próbálja megölelni Malgorzatát. Intenzív dulakodás)
MALGORZATA: Segítséég! (Ide-oda vetődnek. A polcról egy nehéz táska Abel fejére esik. A táskából fegyverek potyognak. Abel elveszti az eszméletét)
MALGORZATA (a ruháját igazgatja): Úgy kell neked! Még hogy értelmiségi!
ANNA: Úristen, puskák… (Sírni kezd)
OSKAR: Ne sírjon.
ANNA: Ha puskát látok, mindig sírok.
MALGORZATA: Miért, kisbogaram?
ANNA (zokog): Nem tudok erről beszélni. A szüleim… a vőlegényem… mind…
MALGORZATA: Hát, akkor ne beszélj, bogaram. Nem kell.
OSKAR: Elnézést, asszonyom, ezek a maga fegyverei?
MALGORZATA: Nem.
OSKAR: Ez kinek a táskája?
MALGORZATA: Fogalmam sincs. Az én kosaramban tojás van meg sonka… Kérnek szendvicset? Csinálok szendvicset, bogaram, neked rendesen kell enned. És magának is, maga normális embernek látszik.
OSKAR: Köszönöm.
MALGORZATA: Habár - aligha. Normális férfiak nincsenek. Mind meghaltak a háborúban.
ANNA (zokog): Igeeen.
OSKAR: Érdekes arzenál. Izraeli galilok, orosz kalasnyikovok… Ez meg itt egy amerikai -
THOMAS (belép): Mi ez itt!?
OSKAR: Nem hozzánk tartozik.
MALGORZATA: Itt a szendvics, bogaram.
ANNA: Egy falat se menne le a torkomon.

Kívülről az indiánok kiáltozása hallatszik. És lövöldözés.

OSKAR: Földre! Mindenki feküdjön a padlóra.
THOMAS: Segítség! Vagyis, csak semmi pánik. Őrizzék meg a nyugalmukat…
MALGORZATA: Mi a fene? Indiánok?
OSKAR: Jöjjön el az ablaktól.
ANNA: Igazi indiánok. Mi ez? Vaktölténnyel lőnek?

Lövés, az ablak betörik. Az indiánok harci lármájába panaszos tehénbőgés vegyül.

ANNA: Ez nem vaktöltény.
OSKAR: Feküdjenek le, mindenki feküdjön le. (Thomasnak) Maga tudja használni ezeket a fegyvereket?
THOMAS: Én?
ANNA: Adjon egy kalasnyikovot, én tudom, hogy kell vele bánni.

Anna megragadja az automatát, a táskában talál hozzá tölténytárat patronokkal.

MALGORZATA: Nekem is adjon egyet. Nem adom az életem egykönnyen. (Belerúg Abelba) Ébresztő, disznó. Ah, belőled úgyse lenne semmi hasznunk.
THOMAS: Miért megyünk ilyen lassan?
OSKAR: Lovakon nem sokáig tudnak lépést tartani velünk. Mit akarhatnak? Ismeri őket valaki?
THOMAS: Kelet-európai, vad indiánok. És senki sem tudja, mit akarnak.
ANNA: Megint háború van.

A törött ablakban megjelenik egy csupasz férfi alsótest. Bruno az. Sara kényszeríti, hogy bemásszon a vonatba.

BRUNO: Segítség! Segítsenek! Segítsenek bemászni… Ne lökdöss… Segítség!
MALGORZATA: Megint itt ez a szatír. (Ordít) Letépjem a tojásaidat?
ANNA: Segítsenek neki… Hisz ez egy elmebeteg.
OSKAR (besegíti Brunót a vonatba): Mi történt a nadrágjával?
BRUNO (sír): Vana kurat, miért is nem maradtam otthon?!
SARA: Küldd fel az öreglányt, vagy meghalsz! (A tetőn keresztül tüzel)
BRUNO: Ne lőj!
OSKAR: Ez Sara!?
BRUNO: Teljesen bekattant! (Térdre ereszkedik Malgorzata előtt)
OSKAR: Az indiánok lemaradtak.
MALGORZATA: Hálistennek. (Brunónak) Megint itt vagy? Rossz pénz! Behúzzak egyet? Azt akarod? Egyszer nem volt elég?
BRUNO: Kérem, ne. Könyörgöm, kérem.
ANNA: Nesze, egyél egy szendvicset. Nyugodj meg.
BRUNO (sír): Meg akar ölni.
OSKAR: Kicsoda? Sara??
BRUNO: A tehén meghal, ha valaki nem feji meg, de azonnal.
MALGORZATA: Igen, hallom! Egy állat keservesen bőg. Honnan jön ez a tehénsírás?
THOMAS: Egy tehén van a tetőn? Ez szabályellenes. Bírságot fogok kiszabni! Kérem a jegyeket! Kié az a tehén?
MALGORZATA: Kuss! Szóval a tehén fenn van a tetőn? Valahogy fel kell jutnom. (Feláll, és felmászik az ablakba) Segítene, katona úr?
THOMAS: Mozgó vonat ablakából tilos a tetőre mászni.
OSKAR: Nem is tudom, maga tényleg…
MALGORZATA: Bármi történjen, a tehénnek nem szabad elpusztulnia.
ANNA: Segítek.
OSKAR: Rendben. (Thomasnak) Gyere, fiam, segítsünk. (Thomas, Anna, Bruno és Oskar próbálják feltuszkolni Malgorzatát az ablakból a vonat tetejére)
SARA: Nyomják, majd én húzom.
TEHÉN: Mama, mama, gyere, segíts. Meghalok.
MALGORZATA: Ne sírj, jövök már.
ABEL (magához tér): Mit csinálnak? Állj! (Ruhájánál fogva visszafelé rángatja Malgorzatát) Mit csinálnak vele? Kilökik a vonatból! Az én drágám! Szerelmem!
OSKAR: Hagyja abba, mert kiesik.
ABEL: Gyilkosok! (Abel meghúzza a vészféket. A vonat csikorogva megáll)
ANNA: Idióta!
SARA: Adja a kezét. (Sara felhúzza Malgorzatát a tetőre)
MALGORZATA: Milyen szép itt… (A vonat áll. Egyszerre madárdal és a természet egyéb hangjai hallatszanak. Idill) De hova fejjem a tejet? Ó, hiszen van nálam sajtár. Milyen okos vagyok!

Feladják neki a sajtárt, Malgorzata nekiáll fejni. Sara újratölti a revolverét.

ABEL: Én is föl akarok menni a tetőre.
ANNA: Ne dumálj.
SARA: Maguk ott lent, hallják? Rakják vissza a géppisztolyaimat a táskámba. Az az enyém. Ha jönnek az indiánok, innen leszedem őket.
OSKAR: Szóval ezek a maga fegyverei.
THOMAS: Tegyék vissza a táskába. És senki nem látott, nem hallott semmit. Értve vagyok?
OSKAR: Nem tudom, helyesen tesszük-e.
ANNA: Ugyan már. (A táskába gyűjti a fegyvereket)
BRUNO: Finom a szendvics. Kaphatok még egyet?
ANNA (kiáltva): Asszonyom, vehetünk még egy kis szendvicsnek valót a kosarából?
MALGORZATA: Vegyél csak, bogaram, vegyél. Na, bocikám, ugye mindjárt jobb?
TEHÉN: Olyan jó. Olyan intim. Olyan izgató. Olyan szexi. Múúú.
MALGORZATA: Ne beszélj hülyeségeket.
ANNA (szendvicseket készít, és szétosztja) Sonkás. Pulykás. Tessék. Jól van, én is eszem még egyet. Egy sajtosat.
BRUNO: Ha egy kis tejet kaphatnék… Asszonyom, ott fent, kaphatnánk egy kis tejet?
MALGORZATA: Hova öntsem?
THOMAS: Vannak papírpoharak a szekrényemben. Parancsoljanak. (Szétosztja a poharakat)
ANNA: Végre magának is vesszük valami hasznát. (Kinyújtják a poharakat az ablakon)
MALGORZATA (próbál önteni, mellémegy): Aki tejet akar, fel kell jönnie.
ANNA: Menjünk fel?
MALGORZATA: Csak óvatosan, bogaram.
ABEL: Megyek hozzád, a tetőre. Mindjárt megyek.
MALGORZATA: Gyere, te vén bolond.
ABEL: Milyen szépen mondta. Micsoda nő! Soha senki nem nevezett ilyen kedvesen bolondnak. Mennyire szeretnék bolond lenni. Teljesült az álmom.
BRUNO: Menjünk fel a tetőre! Piknik! (Felhúzzák magukat a tetőre)
OSKAR: De ezek az indiánok lehet, hogy...
BRUNO: Az indiánok menjenek a picsába. Egyébként meg mit számít, hogy itt halunk meg vagy máshol. Megkínáljuk őket szendviccsel. Nem tud valaki kölcsönadni egy nadrágot?
ABEL: Szép szerszámod van. Ne szégyelld.

Mindenki felmászik a tetőre, és elhelyezkednek piknikhez. Anna újabb szendvicseket készít, és szétosztja. Malgorzata mindenkinek önt tejet, és tovább fej. Abel szájharmonikázik.

ABEL és a TEHÉN (angolul énekelnek):

Strangers in the night exchanging glances
Wondering in the night
What were the chances we'd be sharing love
Before the night was through.
Something in your eyes was so inviting,
Something in your smile was so exciting,
Something in my heart,
Told me I must have you.
Strangers in the night, two lonely people
We were strangers in the night
Up to the moment
When we said our first hello.
Little did we know
Love was just a glance away,
A warm embracing dance away and -
Ever since that night we've been together.
Lovers at first sight, in love forever.
It turned out so right,
For strangers in the night.

TEHÉN: Asszonyom, ön milyen nemzetiségű?
MALGORZATA: Lengyel vagyok.
ABEL: Lenne olyan kedves, és elénekelne nekünk egy lengyel népdalt?
TEHÉN: Igen, kérem… Nagyon szeretnénk!
MALGORZATA: Hát, ha annyira akarják. (Elénekel egy lengyel népdalt.)
BRUNO: Kérem, bocsásson meg. Idióta vagyok, igaz, de nem vagyok rossz ember.
ABEL: Mindannyian nehéz helyzetben vagyunk. Egész életünkben abban voltunk. Megértünk téged.
BRUNO: Úgy érzem, boldog vagyok. Nadrág nélkül is.
ABEL: Én is boldog vagyok.
TEHÉN: Én egy maradéktalanul boldog tehén vagyok. Asszonyom, őszintén és tiszta szívemből köszönöm.
THOMAS: Különös. De még én is azt érzem, hogy boldog vagyok. Bár nem szabadna, ez az egész itt teljesen szabályellenes.
BRUNO (lehugyozik a tető széléről): Szeretném magukat mind megölelni.
MALGORZATA: Szó se lehet róla.
BRUNO: Itt vannak.

Az indiánok kurjongatva és puskát durrogtatva közelednek. Hasonlítanak a filmbeli indiánokra, de vannak olyan részletek az öltözékükön, melyek kelet-európai származásra utalnak. Sara kilövi az egész tárat. Az indiánok körülveszik a vagont, és a társaság tagjaira szegezik fegyvereiket.

MALGORZATA: Gazemberek. Miért csináltok bolondot magatokból? Mit akartok? Megőrültetek?
BRUNO: Én mondtam előre.
MALGORZATA: Kuss. Próbáljatok csak közelebb jönni. Aki egy ujjal hozzám nyúl, pofán vágom.
INDIÁN FŐNÖK (öreg indián, előlép, méltóságteljes kézmozdulatot tesz): Figyeljetek ránk, idegenek. Próbáljatok megérteni bennünket. A nyelvünket, a szívünket.
MALGORZATA: Beszélj, ganéj. Meg fogunk érteni.
INDIÁN: A törzset utolérte a pusztulás démona. Éhínség. Egy kicsi, kelet-európai nép kihalóban van.
BRUNO: Hazudik. Biztos, hogy hazudik.
INDIÁN: Mindenkit megskalpolunk, ha nem teljesítitek a követeléseinket.
OSKAR: Mit akartok?
INDIÁN: Ennivalót. Asszonyaink és gyermekeink az éhhalál küszöbén. Népünk bekerült a Vörös Könyvbe. Az ENSZ beszüntette anyagi támogatásunkat. Kaptunk néhány fénymásolót meg printert, és azt mondták, mostantól meg kell tanulnunk egyedül boldogulni.
BRUNO: Adjuk nekik a tehenet.
MALGORZATA: Csak a holttestemen keresztül.
INDIÁN TÖRZSFŐNÖK: Mi nem eszünk tehenet.
OSKAR: Mit esztek?
INDIÁN FŐNÖK: Csak embert. Mi humánusok vagyunk.
BRUNO: Baszd meg, akkor menjetek, és egyétek meg magatokat.
INDIÁN: Vallásunk tiltja, hogy a népünkből valót együnk.
BRUNO: Ezt nem hiszem el!
SARA: Pojáca! (lelöki Brunot a tetőről) Vigyétek ezt.
BRUNO: Nem, nem, nem! Ne engem!
INDIÁN (a levegőbe lő): Csöndet! (Elővesz az övéből egy tomahawk-ot. Hajánál fogva megragadja Brunót. Bruno visít) Vagy adtok egyet magatok közül, hogy megehessük, vagy mindenkit megskalpolunk. (Brunónak) Kuss, sápadt farkú exhibicionista. Látjátok ezeket a skalpokat az övemen? Nem ti lesztek az elsők, akikkel nem tudunk szót érteni. Egy percetek van, hogy döntsetek. Beszéltem.
BRUNO: Aú, ez fáj! Engedj el.
MALGORZATA: Mit csináljunk?
BRUNO: Ezek nem igazi skalpok. Műskalpok. Jelmezskalpok. Engedj el.
SARA: Szar ügy.
TEHÉN: Az indián alighanem igazat beszél.
OSKAR: Figyeljenek, ez az egész ellentmond a józan észnek. A huszonegyedik század küszöbén nem tehetik meg, hogy…
BRUNO: Miért ne tehetnék? Ezeket a rohadtakat agyonkényeztette segélyekkel az ENSZ meg az Európai Unió, és már az isten se tudja, mit képzelnek magukról. Azt hiszik, joguk van megőrizni a kurva népszokásaikat. Agyukra ment a sok tévénézés.
THOMAS: Én nem hagyhatom el a vonatot. Felelősséggel tartozom érte.
OSKAR: Szavazzunk. Szavazzunk arról, hogy megmentsünk-e emberáldozat árán egy kelet-európai kisnépet az éhhaláltól?
TEHÉN: Én támogatom. Én humanista vagyok, és szeretem a kelet-európaiakat. Az indiánok veszélyben forognak.
BRUNO: A francba. Jó, húzzunk sorsot, hogy kit vigyenek.
ABEL: Hát legyen. Folytatódik a kaland.
MALGORZATA: Nekem ez nem tetszik. Itt valami bűzlik. De ha mindannyian úgy gondolják, hát jól van.
ANNA: Nem akarok több vért látni. Önként megyek.
MALGORZATA: Te nem mégy sehová.
OSKAR: Sara?
SARA: Egyedül nem játszhatom a gyávát.
OSKAR: Engedjék meg, hogy semleges maradjak. Végtére is ez a maguk ügye, kelet-európaiak egymás közt, én ehhez nem értek.
BRUNO: Lökjék le a tetőről.
MALGORZATA: Kuss. Kinek van gyufája? Adjanak gyufát. (Oskartól kap gyufát) Aki a rövidet húzza, annak Isten irgalmazzon.
BRUNO: Akár férfi, akár nő!
MALGORZATA: Húzzál!
BRUNO: Yes!
ANNA (a rövid gyufaszálat húzza): Ó! Sejtettem. Elment apa és anya és a vőlegényem és…
ABEL: Hát, maga az. Mártírhalál. Milyen nemes.
BRUNO: Az ügy megoldódott. Megyek vissza piknikezni.
MALGORZATA (Annának): Bogaram, te nem mégy sehová. Neked kisbaba van a hasadban.
OSKAR: Maga terhes?
ANNA: Igen.
OSKAR: Hát akkor tényleg nem szabad.
BRUNO: Ez így nem ér. Nem erről volt szó. Mit számít a terhesség. Ez szexista zsarolás a férfiakkal szemben.
INDIÁN: A vallásunk tiltja, hogy terhes nőt együnk.
BRUNO: Menj a picsába. És még mit tilt a vallásotok? Csináljatok, baszd meg, új vallást magatoknak, ha ilyen szar vallásotok van.
SARA: Várjatok. Anna, van terhesteszted?
ANNA: Van.
SARA: Add csak ide gyorsan.

Anna előkeresi a kézitáskájából a tesztet, és Sarának adja.

ANNA: Tessék. (Malgorzatához) Neked is?
MALGORZATA: Menj a francba. Újból sorsot húzunk. Adjátok ide a gyufákat.
BRUNO: Én eldobtam.
MALGORZATA: Pazarlás, pazarlás… Jól van, itt vannak a gyufák. Aki a rövidet húzza, azt megeszik az indiánok.
SARA (leguggol, a tesztre pisil, és lengeti a levegőben) Aha, terhes vagyok. Kérem szépen, ez a szemétláda felcsinált a vonat tetején. Én kimaradok a játékból.
MALGORZATA: Gondolhattam volna. Ti ketten kimaradtok. (A többiek sorsot húznak)
BRUNO: Yes. Hurrá, Isten nem hagyja cserben az iszákosokat.
INDIÁN: Hogy döntöttetek?
MALGORZATA: Nekem kell mennem.
ABEL: Nem, nem engedlek. Rögtön csinálok neked gyereket. Most azonnal.
MALGORZATA: Nem félek. Ha már így alakult, megyek. Majd meglátjuk, ki eszik meg kit.
ABEL: Ne menj. Kérlek, üss meg még egyszer, jó erősen, mielőtt elmész.
BRUNO: Segítek… Óvatosan, nehogy leessen. Még kitöri a lábát. (Bruno kinyújtja a kezét, hogy Malgorzatát lesegítse.)
MALGORZATA: Micsoda gáláns úriember.
INDIÁN: Manitu velünk van. A Nagy Szellem megmentette a népünket.
BRUNO: Még hogy Manitu és Nagy Szellem! Kelet-európai söpredék!
SARA: Te vagy a kelet-európai söpredék.
BRUNO: Az igaz. És te is. A vad indiánok karjai közé löktél, miközben a gyerekemet hordod a szíved alatt.
SARA: Abortuszra megyek.
INDIÁN: Csendet, sápadtarcúak.
OSKAR: Igaza van, csönd legyen.
BRUNO: Már veszekedni se lehet? A rohadt életbe, itt lábbal tiporják az emberi jogokat!
INDIÁN: Pofa be, exhibicionista.
BRUNO: Ide figyelj, ál-indián, én nem vagyok exhibicionista. A szél elvitte a nadrágomat. Becsszó.
INDIÁN: A nagy Manitu látomással ajándékozott meg bennünket. Ó, bátor nő, a te sorsod mostantól az, hogy velünk maradj.

Az indián kinyújtja a kezét, és a többiektől ünnepélyesen átvesz egy fejdíszt, egy nyerget és egy pipát, majd felmászik a vonat tetejére.

INDIÁN: Te, aki kész voltál feláldozni életed embertársaidért, te leszel a mi nagy vezérünk és főnökünk. (Malgorzata fejére teszi a díszt, és átnyújtja neki a pipát) Szívd meg a pipát!
MALGORZATA: Még ilyet! Soha életemben nem pipáztam. Na, egye fene. Te rendes embernek látszol. (Leszívja a füstöt, és köhög) Egy kicsit keserű. És rögtön a fejébe száll az embernek.
INDIÁN (felnyergeli a tehenet): Íme, a harci paripád.
TEHÉN: Egy tehén? Hát ilyen nincs. Na jó, belemegyek a játékba. Nyi-ha-haa.
MALGORZATA: Tudnotok kell, hogy Stanislawot, a férjemet, soha nem csalom meg.
INDIÁN: Férjednek díszhelye lesz wigwamunkban.
MALGORZATA: Jól van. Tulajdonképpen szeretem az indiános filmeket. Kezet rá. (Malgorzata és az indián kezet fognak. Az indián nyeregbe segíti Malgorzatát)
BRUNO: Szerintem a sorsolás meg volt bundázva. Na mindegy.
ABEL: Büszke vagyok rád. Háromszoros hurrá Malgorzata asszonynak!
MINDENKI: Hurrá, hurrá, hurrá!!!
MALGORZATA: Még egy szót. Egyétek meg szépen a sonkát és a tojást a kosaramból. Te meg, bogaram, vigyázz magadra és a kisbabádra. (A tehén hátsó lábaira emelkedik) Nem szeretem a hosszú búcsúzkodást. Gyerünk! (A tehén felszáll, és elsuhan a messzeségbe. Az indiánok harci kiáltásokkal utánavágtatnak)
MINDENKI: Isten veled!
THOMAS (bemászik a vagonba, és visszatolja a vészféket): Kérem, foglalják el helyüket a fülkében. Nagy késést kell behoznunk. A vonat indul.
OSKAR: Táncoljunk! (A Strangers in the Night-ot énekelve felkéri Annát)
ABEL: Még mindig tudok táncolni. A lábamban van.

Táncolni kezd Sarával. A robogó vonat tetején mulatság bontakozik ki.

BRUNO: Tudja valaki, hová megy ez a vonat?!

Senki nem válaszol. Bruno valamit észrevesz a távolban, egy városhoz közelednek. Lemászik, és újból meghúzza a vészféket.
 

8. JELENET

Pályaudvar. A hangszóróból a Strangers in the Night szól. A peronon áll a vonat, épp most érkezett. A színpadi gépezetből konfetti száll. Megjelennek a Fiúk. Elővesznek és kigöngyölítenek egy transzparenst „Kérem, ne lépjünk egymás lábára!” felirattal, és odaerősítik egy jól látható helyre. A vonatból kiszállnak az utasok, és ahogy elhagyják a peront és a színpadot, velük szemben bejönnek a peronra az állomáson várakozó alteregóik. Malgorzata hatalmas pakkot taszigál. Ugyanott szállnak fel a vagonra, ahonnan a többiek lejöttek. A fiúk segítenek a poggyász és a bőröndök cipelésében. A konfettiszórás abbamarad. Sötét.
 

9. JELENET

Az állomás. Az óra hatot mutat. Thomas a pult előtt söpör. A hangosbemondóból férfihang: „A nulla kilenc-kilences számú expresszvonat 17 óra 25 perckor elhagyta az első vágányt.”
Megjelenik Oskar, a rendőr.

OSKAR (Thomasnak): Még egy korsó, aztán irány haza.
THOMAS: Most már minden rendben van, Oskar. Megnyugodhatunk.
OSKAR: Miért ne lenne minden rendben?
THOMAS (tölti a sört): És ez a kis felfordulás?
OSKAR: Eseménytelen, unalmas nap volt.
THOMAS (óvatosan): Úgy gondolja?
OSKAR: Hiába, egy porfészek… Tizennyolc nulla-nullakor leadom a szolgálatot a váltásnak, aztán...
THOMAS: Nagy forgalmat csináltam. Hál’istennek késett a 99-es gyors, egész kis tömeg gyűlt itt össze.
OSKAR: Miféle gyorsvonat?
THOMAS: A gyors, a 99-es gyors.
OSKAR: Barátocskám, neked lázad van. Itt nem állnak meg gyorsvonatok. Csak megállás nélkül átrobognak.

Thomas mondana valamit, aztán inkább folytatja a takarítást.

THOMAS: Mi újság a városházán?
OSKAR: Azt meg én honnét tudjam?
THOMAS: Azt mondtad, egyre bonyolultabb a helyzet.
OSKAR: Micsoda?
THOMAS: Amikor az utasok iratait ellenőrizted. Hatalomváltás. Forradalom. Puccs. Városunk önálló állammá változott.
OSKAR: Hazakísérlek, Thomas. Pihenned kell. Az orvost sem ártana kihívni.
THOMAS: Itt ült az az asszony kosárral, aztán egy bácsi, aki állandóan filozofált, és egy hölgy, aki folyton mobilozott. Várták az expresszt. Aztán nemrég felszálltak rá, és -
OSKAR: Thomas. Én mindig jóindulattal voltam irántad. Segítettem neked. Most szórakozol? Miket hablatyolsz itt össze? Igazoltatás, várakozók? Egész nap egy árva lélek nem járt erre. Na mindegy. Hagyjuk. Lökött vagy, mindig az is voltál. Megyek, vége a szolgálatnak…

Lemondóan int, és elmegy.
Thomas takarít. A padok és a rekeszek között tárgyakat talál: walkman, szivardoboz, egy női cipő sarka, facsemeték. Megtalálja Bruno kellékpisztolyát is, nézi, forgatja, aztán kidobja a szemétbe.
Bejön a két fiú, seprűkkel, felvesznek a földről két papírfecnit.

I.  FIÚ: Te, erre a jegyre mi van írva? Ez még Európa?
II.  FIÚ: Erre is vagy ötféle nyelven van írva.
III.  FIÚ: Menjünk. Öt perccel múlt hat…

Bedobják a jegyeket a kukába.

I. FIÚ: Mi az, amit ebben az életben előre lehet tudni?

Kimennek.
Thomas tekintete megakad Sara pad alá csúszott blézerén. Felemeli, megvizsgálja.

THOMAS: Ez itt maradt… (Megszagolja, lehunyja a szemét)
 

FÜGGÖNY

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu