Jackie Kay

Még a fák is

Érzik még a fák is a szabadban, törékeny ágaik
hatodik érzékszervük, az irgalomé,

a szélbe dőlnek és kegyelemért könyörögnek,
ami a viharral jön,

csatlakoznak a hatalmas tanú, a csend gyülekezetéhez.
Egy férfi, akit a fához kötve korbácsoltak meg,

nem dolgozott a gyapotmezőn többet. A korai
fényben, a törékeny csont-fényben,

ami szíveket tört, egy dal szállt mezőről mezőre:
egy asszony emlékezete századokat járt be,

egyre mélyebbre hatolt, szomorú dal szíve ritmusában,
egy régi kocsiban, amely átment

a síneken; a figyelmeztetés sikolya –
ezért emlékszünk bizonyos dolgokra, míg másra nem;

a basszus hangja, a korbács hangja, az idegen,
fulladozó szél, a könnyű levegőben hegek lebegnek,

mint a levelek, és lassan földet érnek, ezen a helyen.
Ami egyszer megtörtént, bármikor megtörténhet.
 
 
 

Valaki Más

Ha nem magam lennék, valaki más lennék.
De valójában is valaki más vagyok.
Egész életemben valaki más voltam.

Nem vicces úgy tengetni a napokat,
hogy mindig valaki más vagy:
összekevernek, összekevered magadat.
 

Belső

A szobában, ahová nem ér el a nap,
és a fény erőtlen és szomorú,
sebezhető,
ahogy megvilágít egy magányos almát az asztalon

ahol a szív vastag gyapjúba bújt
és az idejét várja az öreg nő
a fiatal nőben, aki én vagyok,
a szomorúság jólnevelt, csendes és gyengéd.
 
 

Faj, fajgyűlölő, fajgyűlölet

1.
Mondjuk a szavak voltak először.
Utána jött a tekintet.
Utána a szag.
Félelem az érintéstől.

Mondjuk a szántó volt először.
Utána jött a kötél.
Mondjuk volt egy szék.
Mondd, hogy esélyed se volt.

2.
Ha megtörtént, rajtam múlt.
Teljesen.
Ha megtörtént, csak a fejemben volt.

Én is hívhatnálak téged úgy.
Vastag ajkammal a korbácsra haraphatnék.
Én is hívhatnálak téged úgy.

Az egész az én hülyeségem,
hogy a kákán is találok csomót.
Ez kerget az őrületbe.

Tudom. Tudom, hogy a kutyák emberek.
Mit ugatsz?
Szavad semmit sem jelent.

3.
A haza a népnek adta, mintha ajándék lett volna
kabátba csomagolva.
Hajóról került ide. Magas volt és gyors.
Mikor először megszólalt,
senki nem értette a szavát.

De mire felocsúdtak,
szájuk az ajándékot átkozta,
halkan hadarták a szitkot és bámultak,
míg a hazában egy tiszta nyelv nem maradt,
míg mindenki be nem mocskolódott.

Ki segíthetett volna rajtuk?
Melyik orvos sikálna nyelvet,
fertőtlenítene agyat, küzdene a pestis ellen?
Nem volt rá se szer, se kúra.

Sokan belehaltak.

4.
Nem vagyok fekete, mondta a férfi.
Nem vagyok fekete, mondta a férfi.
Ha nem vagy fekete, mondtam én,
az ég milyen színű?

Az ég kék, mondta a férfi.
Az ég kék, mondta a férfi.
De egy kukkot sem számít,
hogy kék az ég, mondta a férfi.

Nincs olyan, hogy fekete, mondta a férfi.
Egy cserép lehet fekete, a föld, egy cipő.
De nem én, mondta a férfi, nem én.
Nem vagyok fekete, mondta a férfi.

Milyen színű lennél? mondtam én.
Milyen színű lennél?
Lehetek szürke, barna vagy vörös.
Lehetek sárga, drapp vagy bézs.

Lehetek tölgy vagy dió vagy kávé.
Lehetek karamell. Lehetek szamár.
De sosem leszek fekete, mondta a férfi.
Akkor szamár leszel, mondtam én.

5.
Íme a templom és íme a tornya,
rágyújtották gyerekre, papra.

6.
Ha hasad a hajnal, én fogom hasítani.
Ha felkel az újhold, vele kelek.
Ha fúj a szél, én fogom fújni.
Ha eljön az ideje, azt mondom, „Elég”.

Leírom, hogy „Vége”, ha a történetnek vége.

Mondd, hogy a szavak voltak először.
 

Gerevich András fordításai


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


C3 Alapítványc3.hu/scripta/