Szín:

barátságos, kellemes kis terasz reggelizõasztallal egy emeleti lakás erkélyén. 40-50 közötti, jó kondícióban lévõ vezetõ értelmiségi házaspár hirtelenjében magára kapott reggeli göncökben készülõdik a reggeli kávézgatáshoz, a nõ a tálcáról terít, a férfi ásítozik a madárfüttyös reggelben.

Bélus   (ásítás közben) Juj de szép idõ van….
Andrea   (szórakozottan) Bizony ám!
Bélus   Kora reggel is kellemes, langyos… Gyönyörû az ég.
Andrea   Csak nehogy befülledjen…
Bélus           Nem hiszem. Ez nem fog. … (körülnéz) …Kihoztad a
  sütit?
Andrea   (lerakja) Tessék. Papucsot felvetted?
Bélus    (mutatja) Ülj már le.  (ásít)
Andrea   Miért vakarod úgy a fejedet?
Bélus   (belekóstol) Mmmm, de ffffinom….
Andrea Elég forró a kávé? Visszaviszem, ha kell, semmi az, fogom, felrottyantom…
Bélus   (megkóstolja) Tökéletes. (ásít) Te, én megint olyat álmodtam….
Andrea   (ásít) Milyet? Meséld….
                      kávézgatnak, reggeliznek
Bélus   Hát…. Érdekeset….(belegondol, elröhögi magát)
Andrea   Mondd már!
Bélus   Te nem álmodtál semmit?
Andrea   De.
Bélus   Nem akarod te kezdeni?
Andrea        Én mindig álmodok. De te nagyon ritkán.
Bélus   Az igaz. Szóval te, valami olyasmi volt hogy, hogy….de  se füle, se farka…. Sok-sok kép, és majdnem mindre emlékszem, nagyon erõs volt… meg különféle mondatok is! Lényeg az hozzá, hogy (röhög) ….
Andrea   Jaj istenem!
Bélus   ….de ahhoz képest, hogy én nem szoktam álmodni, éles volt, jól megjegyezhetõ, habár nyomasztó, és… Volt egy olyan kép, hogy az a tahó, akinek a neve most nem jut az eszembe, egy fiatal csávó, KGB-s káder, Moszkvában végzett, a Kádár kedvence…
Andrea   Béres Kálmán.
Bélus   Az!…. Azt látom, úgy van, hogy a Béres Kálmán a Kossuth téren… nem is a Kossuth téren, hanem elõrébb, a Parlament sarkánál, ahol a villamos fordul, egy kis tömeg közepén azt mondja: „KIKIÁLTOM A HARMADIK MAGYAR KÖZTÁRSASÁGOT!”
Andrea   Igen?
Bélus   (nagyot röhög) A KGB-s, érted? Kikiáltja… És akkor, abban az ünnepélyes pillanatban, a csendben, mielõtt a zenekar rákezdhetett volna a himnuszra, felkiált egy hang a tömegben: „EZ ITT A GONOSZ BIRODALMA!”  (elhallgat, szünet) Snitt.
Andrea   Te jó isten.
Bélus   (eszik) És te mit álmodtál?
Andrea   Ennyi volt az egész?
Bélus   Nem. Volt még más is, de te is mondd el, mit álmodtál.
Andrea   Én már nem emlékszem. De érdekes, amit mondasz. Miért nem folytatod?
Bélus    (eszik) Mi ez, amit eszek?
Andrea   Nem tudom a nevét. Miért? Nem jó? A gyerekek hozták.
Bélus    De.  Dehogynem. Isteni. (rág)  Csak micsoda? Hogy hívják?
Andrea   (mivel közellátó, odahajol, hogy elolvassa a tubus feliratát) „Kaviárkrém. Vörös kaviárkrém. Made in BRD.”
Bélus   Mióta lehet nálunk kaviárkrémet kapni?
Andrea   Nagyon régóta.  Kár, hogy nem emlékszel többre.
Bélus   Mibõl?
Andrea   Hát az álmodból.
Bélus    Dehogynem emlékszem. (falatokat gyárt magának) Az volt, összevissza képekben, mintha a tévé elõtt szörfölnék, hogy valahogy, nem tudom, a kommunisták megbuktak, vagyis nem buktak meg, csak gyorsan kikiáltották a kapitalizmust és elkezdtek privatizálni maguknak, a besúgóik pedig szélsõjobboldali pártokat alapítottak, aztán õk is jól teleszívták magukat állami pénzekkel, de õk azután a nacionalista komcsikkal rögtön teli torokból uszítottak is „az urbánusok meg a kozmopoliták”, szóval a zsidók meg a kommunisták ellen, a melósok többsége pedig egyszerûen koldus lett. Így kezdõdött. Koldus lett és munkanélküli…
Andrea   Miért?
Bélus   ….Mert a gyárakat megszüntették. De ez még semmi… Veszteségesek voltak. Jaj, nem lehet elmesélni egy álmot!
Andrea   Valamit összeehettél te tegnap.  Biztos, hogy jólesik az evés?
Bélus   Biztos. Nem ettem össze semmit. (lecsapja az evõ- eszközt) De nem eszem, ha nem akarod.  Már be is fejeztem.  Köszönöm a reggelit. (feláll) Vagy ez már az ebéd volt?
Andrea   (megfogja a kezét) Ne menj sehova.
Bélus   Hanem.
Andrea   Ülj vissza.
Bélus   Minek.
Andrea   Úgy szeretném veled együtt kielemezni.  Ráérünk.
Bélus Az igaz. (visszaül)
Bélus Valami furcsa van ebben az egészben…. A gyerekek hol vannak?
Andrea Lacika hajnalban felment Csillebércre. Andika meg csoportot vezet Kilitin, a KISZ-tanyán.
Bélus Ja, a Kisz-tanyán. El is felejtettem.
Andrea   Furcsa álom.
Béla   Hát nem?
Andrea   Nem véletlenül álmodunk semmit se. Ha jól fordítjuk le a hétköznapok nyelvére, szoktam mondani a tanítványaimnak, amit a jungi tudattalan hajnalban üzen, akkor magától a sorstól kaphatunk tanácsot. Mert a tudattalan sokkal okosabb, mint a tudat.
Béla   Akartam mondani, hogy ne fogd az istenre.
Andrea   Oké.
Bélus   Most az egyszer. Semmi sors, se karma, se jóslat. Világos? Ezt az álmomat nem szeretném, ha a sötét, misztikus hülyeségeiddel magyaráznád.
Andrea   Oké, oké, oké.
Bélus   Ideges vagyok. Elég hülyeség. Ezentúl még azon is kínlódni fogok, ami éjszaka a fejemben kóborol?
Andrea   Arról, hogy mit álmodsz, nem tehetsz.
Bélus   A francnak vettem feleségül egy pszichológust.
Andrea   Most akarod mondani, vagy nem akarod?
Bélus   Hû, de nagyképû vagy.
Andrea   Mert ha el akarod mondani, én szívesen meghallgatom, ha viszont nem akarod, hanem pont hogy esetleg elfelejteni szeretnéd, akkor beszélj másról, angyalka- bogár.
Bélus   Jó, akkor kimondom, megmondom, megpróbálom egy mondatban, de valami nagyon tiltakozik bennem, nem érdekel, akkor is kimondom, nem vagyok biztos benne, hogy fel vagyok ébredve, mert azt álmodtam, hogy egyáltalán nem alszom, hanem fel vagyok ébredve, és már régen nincsen meg ez a lakásunk, hanem egy sokkal rosszabb lakásban lakunk, amiben nincs is erkély, és cigányok közt lakunk, jó nagy koszban, egy Dankó utcai sötét félgarzonban, mert a Szabó Ervin könyvtárt megszüntették, és nekem egyáltalán nincs állásom, mert én már nem kellek, és te pedig már nem vagy pszichológus, már nincs is iskolapszichológus bazdmeg, nincs rá pénz, nem kell, és kicsúszott a lábunk alól a talaj, érted, ezt álmodtam, hogy nem is álmodok, hanem hogy ez az igaz, hogy elment az élet, és mind a ketten piszkosul rábasztunk. Van egy csomó kurvagazdag ember, de nem mi. Sõt, hát vigyáznunk kell, hogy a kúcsos gyerekek fõ’ ne gyúccsanak, mert éjszaka szoktunk kijárni piálni, bejött nálunk a piázás, és te is olyan romos voltál álmomban, csak látnád magadat: rusnya vagy, dagadt, kiütéses, már ötszáz forintért se tudlak eladni a Kálvária téren, esõben még kétszázat se kapok érted…. Érted? IDÕKÖZBEN RENDSZERVÁLTÁS TÖRTÉNT! Azt álmodtam. A KURVA ANYÁNKBA! Egyes barátaink a legelején öngyilkosok lettek, más barátaink viszont még jó idõben vállalkozni kezdtek, szóval mertek rabolni, csalni, hazudni az adóhivatalnak és most már õk a milliomos vállalkozó Szféra tagjai, úgy ám! Vagy pedig a halálokos és viperagyorsan ölõ politikus-osztályba mentek el! De nem mi. Mi pont olyan hülyék vagyunk, mint voltunk. És majd ha visszaalszok, gondoltam, talán ott találom magamat a régi lakásunkban. Abba reménykedtem. Mert álmomba én seggrészegen visszaalszom magam abba az idõbe, azt álmodtam, mikor volt még mit zabálnunk. Meg tévtudatunk is volt, ugye, ezt így mondtuk, meg kombinált bútoregyüttesünk, meg szerény álmaink a izébe, a vasfüggöny mögött, ebbe a rendõrállami diktatúrában. Nyalom a Kádár seggét. Nyami, nyami, ham, hamm. Ráadásul még ezt is tudtam közben, végig… Hogy nyalom. És történtek egyéb  dolgok is...
Andrea   (kis hallgatás után röviden felnevet)  Baromi jó. Ezt álmodtad?
Bélus   Ezt is.
Andrea   És még mit?
Bélus   Csupa ilyesmit. Ebben a témakörben, hosszan… képeket, hangokat. Éveken át tartó cselekmény. Rossz álom. Mintha fokról-fokra - felszakadna egy ködréteg… És akkor elõtûnik alóla a szar.
Andrea   Te most nagyon mélyen vájkálsz magadban. Tudod?
Bélus   Ugye?
Andrea   Kérsz egy kis ananászt?
Bélus   Van?
Andrea   (nevet, megcsókolja az orrát)  Van. (hozza) Be is van hûtve, meg is van hámozva, levágtam egy egészet vékony karikákba, ahogy szereted, itt van hozzá a tejszínhab szifon. Szolgáld ki magad.
Bélus   (jajdulva, álmosat sóhajt) Egyek ananászt?
Andrea   Elõbb szopizd le a levét. Jó hideg.
Bélus              Azt mondod? (leissza)
Andrea      Elmondjam, mi minden van még a jégszekrényünkben?
Bélus      Jégszekrénynek mondod?
Andrea      Akkor hûtõszekrény.
Bélus              Mi van benne? Mesélj.
Andrea   Hat üveg sör. Heinkes. Két másfél literes Kocsis Irma. Sült hús zsírjában. Különféle vajak, a sajtjaid, császárszalonna, az a finom, fokhagymás kovászos uborka, nejlonban fél görögdinnye, fél sárgadinnye, ringló…
Bélus   Elég…
Andrea   Szárazkolbász, tojás, tej, kétszer fél liter kefir, olívaolaj, fõzõvaj, egy kiló disznózsír…
Bélus   Disznózsír? Még, hozzá??
Andrea   (ingerülten) Igenis disznózsír! Jó az, ha van.
Bélus   Egy kiló?
Andrea   Bespájzoltam.
Bélus   Mi célból?
Andrea   Együnk ananászt. (eszik) Ezt meg kéne érteni. Béluskám, ezt az álmot meg kéne fejteni, isten bizony mondom, annak rendje és módja szerint, ahogy a Freud elõírja… Mert ez olyan gazdag implikációkban, eltolásban, sûrítésben, átfordításban… De csakis akkor elemezzük ki, hogyha te is egyetértesz vele.
Bélus   Én aztán… egyetértek vele. (szünet) Akkor csak álmodtam.
Andrea   Micsodát?
Bélus   Hogyhogy micsodát?! Mostanáig mondtam… (megragadja az asztalon a kést) Be vagy baszva, vagy mi? Szórakozol?
Andrea Csacsi öreg medvém! Hát te még mindig nem ébredtél fel? Úgy szeretem az aggodalmas bolond fejedet, te! Hát persze, hogy nem igaz, persze, hogy álmodtad. Én vagyok az igazság, Béla, idenézz: (lerántja fél keblérõl a pongyolát) ez az igazság: még mindig tûrhetetlenül jó cicim, látod, ez VAN. Ez igaz, és hogy itt ülünk ebbe a reggelbe, a jószagú nyárba, igazi nap süt ránk, és miután megreggeliztünk, megkávécskáztunk, eszünk karikára vágott ananászt is, azután, ha az isten is segít és már kielemeztük mind a kettõnk álmát, zsupsz, visszabújunk kettesben az ágyba, letakarítunk magunkról minden rongyos göncöt, és….
Bélus  (leteszi a kést) Milyen rongyos göncöt?
Andrea  Hát…. Minden göncöt.
Béla  (közeledik felé)
Andrea    (retteg)  Nem az, hogy rongyos, hanem hogy… göncöt!
 

KORNIS Mihály
Végre élsz
Szépirodalmi, 1980
Cserépfalvi, 1992

A félelem dicsérete
Szépirodalmi, 1989

Napkönyv
Pesti Szalon, 1994

Sóhajok hídja
Magvetõ, 1997

Drámák
Magvetõ, 1999

„A zsidók titkos története”
Ha minden jól megy
Balassi - Soros Alapítvány, 1994

„Nocturne 1958”
 Magyar Lettre Internationale, 2.

„Civilségem története”
Beszélõ, 1998. 10.

„Kádárné balladája”
Magyar Lettre Internationale, 32

„Rondó, Berlin”
Magyar Lettre Internationale, 32

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu