Fûtés csak délelõtt, jól öltözzünk fel.

A termelésben kisebb fennakadások, csak nehogy a belterjes gazdálkodás külterjessé váljon.

Mc Namara. Lábon járó kibernetikai számítógép. Imádja a statisztikát. Nem a minõség a fontos a mennyiségnél, hanem annak számszerûsége. Kérdés, sikerül-e kordában tartania vezérkari fõnökei féktelen ambícióit.
Bumedien. Vörös hajú fellah. Fellázad Ben Bella ellen.
Mc George Bundy. A Kennedy-agytröszt vezéralakja. Bundy éles eszû, keményvonalas imperialista.
Fanfani. Apró termetû toszkán kereszténydemokrata. Nem enged a jobboldal, a „dorottyások” követeléseinek. Intrikát szõnek ellene, menesztik.

Az irónia semmije. A hazugság semmije. Flegma nihil.

A meghiúsult szánkázás kapcsán Dormán õrsvezetõi minõségben számonkéri, most hol van a sok ígérgetõ, ilyenkor bezzeg nagy a csend.

Gondpókok és acélgombóc. Bitleszek.

Berta néni csapatvezetõ (csapvez) szerezte a csapatindulót, szöveg, dallam, õ a mozgalom helyi lenonmekkártnija, keményre dauerezett haj, túrabakancs, bajuszka. Eeegy zászló alatt mondjuk, most! rajta! fel!

Felkeressük Kállay Éva még élõ rokonait, lefotózzuk veterán néniket Komócsin bácsi oldalán.

Õsszel lehullanak a levelek, szemben van egy ház, ott is laknak, nézhetjük egymást az ablakból. Esik, gyöngysorok ülnek a csupasz ágra.

Az elvtársnõ hihetetlen kalapját fennhagyta díjkiosztáson. A hidrometallurgiáé a jövõ. Egy lampionos úttörõ eltévedt az éjszakában.

Ekete pekete cukota pé. Iszli po, iszli po, te vagy a fogó (apádüte nincs). Éni péni, jupi néni.

Ha ismeretlen tettes tollbetétbe tömött gyufafejet robbant,  bõrlasztival fenéken billenti Morgócsi tanár urat a téren, kit hivatnak, a fõgazembert, engem. A rívó fruskák és az alattomos árulók csak annyit motyognak, a Briganti Banda.

Fél éve velük végeztetem a piszkos munkát, õk regulázzák meg az elszemtelenedõ béseket, õk intézik Gyulai Miki hetenkénti rituális elpüfölését. Én legfeljebb labdát teszek a fejére, rácsapok, eriggy. Az olyan típusú vetélkedésekben, hogy ki mer magasabbról leugrani, nem veszek részt. Basáskodok, én vagyok az apa, õk a család.

Szülõin az ofõ anyuval konzultál. Õrjítõ, miket mondhatnak egymásnak. Az iskolában az egy teljesen másik Lemúr Miki, mint otthon.

Útleírás Madagaszkárról.
„Az éjjeli állatok szemében van egy különleges fényvisszaverõ réteg, ami segíti õket a tájékozódásban, ez ragyogott fel lámpám fényében. Szemrebbenés nélkül meredt rám, majd eltûnt, csak levélzizegés hallatszott. Átugrott egy másik fára, megfordult, és újból rám szögezte rezzenetlen, aranysárga tekintetét. Hirtelen megértettem a babonás bennszülötteket, akik szerint az õsök úgy tartják rajtunk szemüket, hogy állatok alakját öltik magukra. Ekkor valaki felordított, kiejtettem a lámpát a kezembõl. Napfénynél derült ki, hogy a sötétben izzó szempár és a hátborzongató üvöltés egy cica nagyságú, puha bundás, ártalmatlan kis jószághoz, egy lemurmikihez tartozik.
A lemúrmiki alacsony tápértékû leveleket fogyaszt, amibõl olyan sokat kell bekebeleznie, hogy a hasa állandóan puffadt, mint a Micimackónak. Mókás lemúrnak is nevezik, mert a lemúrok között a leglustább. Kalóriaszegény étrendje alkalmatlanná teszi nagyobb vagy huzamosabb erõkifejtésre, és még az éjszakai, úgynevezett aktív idõszakában is csak üldögél, legfeljebb kicsit motoszkál, a hasán billeg jobbra-balra, ritkán megy távolabb. Ha mégis, ügyesen és elegánsan ugrál ágról ágra nem zavartatva gömbölyû kis pocakjától. Napközben kiszáradt fák odvában szunyókál, vagy félálomban járja az erdõt. Puha, barna bundája beleolvad a színkavalkádba. Megfigyeltem egy lemúrmikit, aki minden este ugyanabban az idõben ébredt, mindegy, hogy az ég sötét volt, felhõs, napfényes vagy holdvilágos, õ pontosan négy perccel hat óra elõtt nyújtóztatta ki tagjait, és indult el éjszakai szöszmötölõs vándorútjára.
A lemúrmiki színvak, szemébõl hiányoznak a színérzékelõ csapok. A Sanford-lemúr, a lemúrmiki egy elfajzott változata, úgy néz ki, mint egy sorsüldözött kopasz törpe. A bennszülöttek szerint, ha szembe jön veled egy Sanford-lemúr az ösvényen, agyon kell csapni, különben õ végez veled, de velem számos alkalommal jött szembe Sanford-lemúr az ösvényen, nem csaptam agyon, nem végzett velem, amibõl arra következtettem, talán nem elhamarkodottan, hogy a bennszülöttek hadilábon állnak az igazmondással. Martin, a társam egy pillantásra se méltatta a lemúrmikiket, annyira lebilincselte fantáziáját annak a tizennyolc Szélesorrú Nemeslemúrnak a csontváza, amit a vízmosás fölött a barlangban talált. A világ összes múzeuma legföljebb három-négy Szélesorrú Nemeslemúr csontvázát mondhatja magáénak, így bizonyos fokig érthetõ volt minden képzeletet felülmúló izgatottsága. Napokig nem tudott aludni, és szabályosan extázisba jött, mikor a maradványok közt egy hibátlan kézre bukkant, amibõl messzemenõ következtetések nyerhetõk a Szélesorrú Nemeslemúr életmódjára vonatkozóan. Felmerült a kérdés, hogyan kerültek a lemúrok a barlangba. Valószínûleg inni jöttek a vízmosáshoz, egy ragadozó elõl bemenekültek a barlangba, és a sötétben nem találták a kijáratot. Egyszer Martin is eltévedt a barlangban. Két napig kúszott föl-alá a keskeny járatokban étlen-szomjan, mint annak idején az õslemúrok. Bizony, kis híján belõle is fosszília lett a jövõ paleobiológusai számára.”
Így ért véget az elsõ fejezet.

Hegyi Pista bácsi: lompos proli, zsírbuta, dzsentri kivagyiság, az iskola házi garázdája, kötekedõ szeszkazán, plusz lánglelkû poéta.

A barbi a tramplit arra használja, ami a sárral töltött vizesárok a büszke tornyú vár körül, a trampli viszont részesül az imádatból, ami a barbira árad. A tramplin keresztül vezet az út a barbihoz, és nála találnak vigasztalást a kikosarazottak. Utálom, undok, ráncigál, panaszkodik nyafogós hangon.

Lemúria napján bezárták a templomokat, se özvegynek, se szûznek nem alkalmas mennyegzõi fáklyára ez az idõ. Ebbõl az okból mondja a nép, hogy május hónapban csak a rosszak mennek férjhez.

Nagyanyám a kisszobában a párizsi ficsúrt gobelinezte századszorra,  ugyanúgy, ahogy én rajzoltam otthon a szétálló mellû nõket a zöld rökamién. Nem érdekelték se a lemúrok, se az amerikai próza, csak a párizsi ficsúr. Meg a Vajdahunyad vára. Már nem is panaszkodott, csak legyintett. Ott a részeg pogácsa, egyél.

Elmeséltem Joe-nak Kalanoro, a madagaszkári szõrös ember legendáját. A feltáratlan õserdõ mélyén bujkál, elég okos ahhoz, hogy távoltartsa magát az elfajzott emberi civilizációtól. Kalanoro átmenet a lemúr és az ember között, a Vének Tanácsának kései leszármazottja.

Üldözõbe vettük Joli nénit az iskolaudvaron, mint mikor a bíró tizenegyest ítél vagy kiállít valakit, és felbõszült játékosok kergetik egyik kaputól a másikig, és kénytelen büntetlenül hagyni a lökdösést és durva szidalmakat, mert már kiszabta a maximális büntetést, az egész csapatot pedig nem állíthatja ki.

Ezek szerint a lemúr, aki a budapesti állatkertben megmarta a kisdobost, a városalapító Remusnak leszármazottja. Remus átugrott városfalon, vásott kölyök benyúlt ketrecbe. A határok mágikus sérthetetlensége, nem hangzik túl értelmesen.

Ovidius Naso: Fasti, mellette a Világjárók sorozat, Élet az emberevõk között, a borítón bennszülött asszonyok hatalmas, lógó mellel, karéjban állnak az õserdõ szélén.

A gobelin olyan, mint a minimalista próza, kihagyásos szerkezetek rasztere. Nagyanyám nem ismerte a fiatal amerikai irodalmat, nem ért rá olvasni, nem tudott angolul, gobelinezett. Vagy pogácsát sütött, és ha tudta, hogy jövök, mert azt szerettem, ferdére sütötte a kalapjukat, részeg pogácsa.

Bibliográfia

GARACZI László
Plasztik
Magvetõ, 1985

A terület visszafoglalása a madaraktól
Magvetõ, 1986

Tartsd a szemed a kígyón!
Holnap, 1989

Nincs alvás!
Pesti Szalon, 1994

Bálnák tánca
Pesti Szalon, 1994

Mintha élnél
Jelenkor, 1995, 1999

Pompásan buszozunk!
Jelenkor, 1998

Az olyanok, mint te
Jelenkor, 2000

Csodálatos vadállatok
Jelenkor 2001

Lemur, who are you?
Noran, 2002

Nevetnek az angyalok
Jelenkor, 2002

„Prédales”
Magyar Lettre Internationale, 25

„Tánc, méreg, alkohol”
Magyar Lettre Internationale, 27

(Farkas Zsolttal, Kukorelly Endrével, Marno Jánossal, Németh Gáborral)
„Beszélgetés a posztmodernrõl”
Magyar Lettre Internationale, 29

„Mész, mész és csak kolbász”
Magyar Lettre Internationale, 32

„Találkozás a bolondok tornyában.
A kanál”
Magyar Lettre Internationale, 34

„Jó lesz nekünk”
Magyar Lettre Internationale, 37

„Versek 1981-bõl”
Magyar Lettre Internationale, 38

(Németh Gáborral és Szilasi Lászlóval)
„Beszélgetés a regényrõl”
Magyar Lettre Internationale, 39

(Nagy Ildikóval)
„Literaturexpressz 2000”
Magyar Lettre Internationale, 41

„A biotörpe”
Magyar Lettre Internationale, 45

„Egy ego megtisztítása”
Magyar Lettre Internationale, 47

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu