Olyan élet ez, melynek minden másodperce és betûje pontosan ki van számolva.
Kissé nehezen született, (1350 gr) 1967-ben, ami akkoriban Közép-Európában túlélõsúlynak számított. A világ átalakítását eleinte a lehetõ legközvetlenebb módon képzelte el: harapott, mintákat kapart a kiságy fölött a falba. Késõbb szobrásznak ment, de ahogy egyre többet tapasztalt meg a valóságról, rá kellett jönnie, hogy az anyag vagy érintésre porlad, vagy végletesen ellenáll. Tornaórán balra át-nál mindig a sorral szemben állt, rendkívül rosszul úszik, viszont ha nincs rá tanú, kitûnõen röpül, alva is.
Tizennégy éves korában egyszer csak megnõtt (172 cm), szerelmes lett, verseket kezdett írni. Elvégezte az egyetemet, Párizsba utazott, két évig ott is maradt, elolvasott több ezer könyvet, melynek helyszíneit és szereplõit élete második felébe érve hadarva felejti, az álmaira viszont riasztó pontossággal emlékszik. Elsõ õsz hajszálát 1995-ben fedezte fel, a középválasztéktól valamivel balra. Élete fontos eseményei álmodott helyszíneken zajlottak, arcát egy álombeli dulakodás gyöngyházszínû hege szeli át, ahogy a Duna a várost, amelyben élnie adatott. Foglalkozása: hírnok. (Hírnök és írnok.) Gyakran virraszt.1998-ban hímnemû emberi lénynek adott életet, kinek borostyánszínû írisze lényegileg megegyezik az övével, s aki születésétõl jól beszéli a hírnökök nyelvét. Kedvenc anyaga az üveg, évek óta színes üvegablakokat készít, így próbálván átmenteni valamit a gyerekkorból: az ablakok egy másik világra néznek, amit akkor fedezett fel elõször, amikor a szeme elé emelte egy építõjáték (JAVA) vörössel fóliázott ablakát. Egyébként makacs, gyengéd, bosszúálló, hipochonder, nagylelkû. Szeret hallgatni. Keveset ír, szükségesnek tartja a csöndeket: szerepük van, mint a szóközöknek ebben a szövegben.
Az évet tûzijátékkal kezdte: állt Budapesten, a Hõsök terén, és az eget elhomályosította egy szívben robbanó petárda látomása. Meg fog halni. Ezért hagyott négy karakternyi helyet a dátumnak...

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu