Tolnai Ottó
Vasfüggöny
 
Nem szóltam, jóllehet semmit sem értettem. Ugyanis én nem tudtam, mi az, hogy: vasfüggöny.
Nem maradt más, mint végére járni a dolognak. Megkérdeztem édesanyámat. Mi az, hogy vasfüggöny? Kérdezd meg a Mészáros Pista bácsit, õ kulisszatologató a színházban. Örültem, hogy bemehetek a színházba, ugyanis fülig szerelmes voltam a Csárdáskirálynõ fõszereplõjébe, mármint magába a királynõbe (akinek az öccse majd Rómában szétveri a Piétát). És akkor Pista bácsi elmagyarázta.
Hogy az egy függöny, amit a színházakban elõadás végén le szoktak engedni. És hol a miénk, a mi vasfüggönyünk?! csattantam fel, mert meg voltam gyõzõdve, a  kommunisták elvették a színháztól. És fölszerelték a határra (mind a két oldalon kommunisták voltak, csak másfélék, a túloldaliak jobban húztak az oroszokhoz, jóllehet az innensõ oldaliak harcoltak volt velük, az oroszokkal vállvetve). Hogy ne mehessen át a vonat Szegedre (Magyarországra). Az ilyen kis, mûkedvelõ színházaknak nincs vasfüggönye, mesélte. De én Pesten, a háború elõtt, jártam olyan színházban, ahol volt vasfüggöny. Meg is érinthettem. Ki-be mehettem az ajtaján. Az ajtaján? kérdeztem. Igen, a vasfüggönynek van egy kis ajtaja, olyan, akár egy tapétaajtó, csak vasból, acélból. Amelyen, ha nem akar elülni a taps, még egyszer utoljára kimehet a színésznõ... Igen, mondta, ámulkodásomra: tapétaajtó, acéllemezbõl.
Namármost ez a két dolog, az országhatári, a horgosi-röszkei, illetve hát szegedi és a színházi vasfüggöny teljesen összekeveredett bennem. Minden alkalommal vártam, egy varázsigére, varázsérintésre kinyílik az ajtó, és vonatunk szépen átrobog az anyaországba... Vagy arra is gondoltam, azt is vártam, görcsösen kapaszkodva, hogy valamelyik mozdonyvezetõ, masiniszta elbambul, elszundikál, úgy tesz, mintha elszundikált volna. És nekihajt, áttöri a vasfüggönyt.
Késõbb megszûnt, elvesztette jelentõségét a vasfüggöny (hasonlóan, mint majd a berlini fal is), láttam egyszer, vadetetés közben a határsávban, egészen közelrõl, hogyan rozsdásodik, mármint rozsdásodnak a karaulák. Mert valójában csupán elaknásított sáv, szögesdrót, meg karaulák képezték az ún. politikai-katonai vasfüggönyt, szögesdrótok, karaulák, amik most ott rozsdásodnak elhagyatottan magukban... De számomra valamiféleképpen felcserélõdött a kettõ, még mindig ott van kint a színházi, jóllehet láttam, hogy nincs, csak kénytelenek voltak kinyitni a kis ajtót a szünetelni nem akaró tapsvihar miatt, a színházban pedig ott a tömérdek szögesdrót, karaulamaradvány, akna...


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


C3 Alapítványc3.hu/scripta/