Kukorelly Endre
A ritmus zavar

Behajigálok mindenfélét a csomagtartóba. Semmi különösebb rendszer, ahogy jön, nincs türelmem szortírozni. Ennivaló, pokróc, könyvek, ruha, a laptop valahová középre, puhább dolgok közé. Hozzám nõtt a kocsi, mint Petõfihez a gatya. Mármint P. seggéhez, ez egy rosszindulatú cikkbõl van idézve. Te most Németországban élsz? Ez egy kérdés. Nem föltétlen rosszindulatból kérdezi, nem tudom, mit vagyok úgy oda. Miért, nem kérdezgethet? Csak érdeklõdik. Egyáltalán nem ott élek, hanem itt élek, nyugi. Válaszolok neki. Kimegyek, visszajövök. A nyolcvanas években nemigen mentem sehova. Itthon voltam, itthon ragadtam. 1980-ban a Piazza Navonán bámultam az olaszokat, ahogy a lengyelek mellett tüntetnek, és, azt hiszem, nem értenek semmit az egészbõl, viszont helyesek. Jártam egy barátommal hétszer a Szovjetunióban, 1978 és 83 között. Elõtte semmi. Úgy nagyjából tíz évig effektív nem volt semmi, egybefüggõ köd. Nekem legalábbis. Legyen annyi, hogy nem ismertem ki magam. Azelõtt gyerek voltam. Gyerek, semmi, Szovjetu., Magyaro., Németo. 14 éves koromban írtam egy regényt, magyarok harcoltak benne törökökkel. Késõbb verseket írtam, igazi nem író, de ír, aztán szakmai tanácsra abbahagytam. És volt egy fordulat, méghozzá ez a fordulat a bölcsészkar 2. emeleti folyosóján történt a mondjuk 99-es és 100-as szoba közti szakaszon, 1979-ben, amikor úgy döntöttem, hogy mégis író vagyok. Aki azért még attól, hogy író, nem ír. Késõbb írtam ezt-azt, de nem dolgoztam. Most dolgozom. Effektív leülök a kompjuter elé úgy 9 felé. Jól vagyok, van sajtválaszték, simán átjárok a határon, meg se nézik az útlevelem. Viszont rossz a ritmus. Szerintem. Vagyis számomra. Rossz ütemben szállnak föl a magyarok a villamosra. Rossz ütem, magukról elfelejtkezett arcok. Az, hogy kivetkõzött, talán túl erõs. Most láttam, hogy az Izabella utcában kitataroztak egy szép, szecessziós bérházat, egy szép eklektikus bérház mellett. Ezt az eklektikusat tavaly tatarozták. A többit még nem. Láthatsz háborús belövéseket is. Bármi.


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


C3 Alapítványc3.hu/scripta/