A hajóskapitánynak világ életében ilyen gazdára fájt a foga. Amikor az orvos, Mehmet Karrafás felkereste, hatodik érzéke sürgetõleg jelezte, igent kell mondania. Harmadnapon már büszkén jelentkezett egy ütött-kopott, fölötte rozogának tûnõ hajóval, amirõl persze tudta jól, mindent megér. Nem is kapta meg olcsón, igaz, végül sikerült kétszerte annyit kialkudnia új gazdájától.
   „Nevet kell adni neki, ifjú úr.”
   „Jakab...”
   „Nem talál kiválóságod egy szép nõi nevet?”
   „Carlotta...”
   „Carla, az rövidebb, he-he. Majd fölpingáltatom az oldalára, egy arany betûje.”
   A kapitány nem csalódott; kedvezõ jelként nyugtázta, hogy a fedélzetre lépõ gazdája nyomban összegörnyedt, majd gyomrára szorított kézzel kamrájába tántorgott; látni lehetett, ki lesz valójában a hajó ura. Különféle ürügyekkel, ahol csak felbukkant egy kikötõ, kikötöttek: a hajó egész népe kocsmába vonult, eszeveszett tivornyázással költvén el az idõt és a hol erre, hol arra kialkudott aranyakat. Többnyire alig vitorláztak fél napot, máris kanyarodtak a part felé.
   Az utazás célja Szent Mauró volt: itt lakott Carlotta. Egy igen régi gothai térképen négy napot számítanak a Számosz–Szent Mauró hajóútra, õk azonban a kapitánynak, akinek nevét nincs miért titkolni, ennek a Mario Gasparini nevezetû dalmát hajóskapitánynak kényére-kedvére hetekig bolyongtak. Náxoszról visszakanyarodtak kelet felé, majd Amorgót megkerülve, ezúttal délnyugat irányába vitorláztak, onnan egy török gálya láttán Nióig észak felé mentek, ahol visszafordultak, és ellenkezõ irányból keresztezve a gálya útját, elvonultak Kréta felé. A kapitány arra számított, ha netán a szultán vagy a dózse emberei elcsípnék (sokszor tört borsot az orruk alá), az idõpontok ügyes kavargatásával mentséget találhat, vagy egyszerûen elillanhat, mint a jelen pillanat. Cerigottónál átfestették a hajót, oroszlánfejre cserélték a sárkányfejet, majd elindultak Afrika partjaihoz, és egy Barkas nevû városnál kikötve, fölszedtek néhány különös utast a hajóra.
   Ez a világ legbékésebb óceánja, mondogatták a Földközi-tengerrõl akkoriban, midõn már tucatnyian körülhajózták a Földet. Nincsenek viharok, s ha mégis vihar közeledne, az ezernyi sziget egyikének finom homokjára a legtörékenyebb hajó is biztonságosan kihúzható (és míg a vihart tart, a sziget gyümölcseibõl és vadjaiból bõséggel lehet lakmározni). Egyvalamitõl azonban mindenki rettegett, a bolonisztól, a szörnyû homokfelhõtõl. Maga a halál!, ijesztgették egymást, és ha valaki mégis megmenekül, maradék élete rémálmok leírhatatlan kínjai között telik el. Gasparini kapitány, amióta Afrika partjait maguk mögött hagyták, hiába üldögélt éjjeli dézsáján, a salak megrekedt benne: rossz elõjel! Purgációval orvosolható a baj, de az ómen már megvolt, tudta, hamarosan valami rossz következik. A beléhasító elõérzet másnapján épp a fedélzeten téblábolt, amikor a tengerbõl kiemelkedõ hatalmas, vörös napkorong közepében egy fekete foltot vett észre. Arra gondolt, hogy bizonyára az Esthajnalcsillag keresztezi a Nap útját (kiválóan ismerte a csillagok járását), és valóban, kisvártatva a folt kiúszott a fénykorongból, kimászott, akárha egy légy. Ám ekkor, a déli ég alján kirajzolódott egy másik fekete pont, és ezúttal ijesztõ sebességgel növekedni kezdett. Elõbb akkora, mint egy római dénár, aztán tenyérnyi, s mire a vitorlákat kapkodva bevonták, már akkora, mint az Atlasz hegye. A hajósok ijedten tekergették nyakukat, és a legszívesebben bebújtak volna a patkánylyukakba, bár jól tudták, a vihar csápjai mindenhová elérnek (és ilyenkor a lyukak õslakói is éles sivítással rajzanak a fedélzetre). Valóságos emberfej emelkedett a hajó fölé, de hogy emberé, az persze nem valószínû. Maga a Sátán volt az! Az örökkévalóság szétmorzsolódott szemcséibõl rabolta alakját; végeláthatatlan kígyóként tekeredett túl a szemhatáron, farkával a sivatag homokját kavarva. Sárga villámok cikáztak keresztül-kasul, lent pedig a tenger összes szörnye ott táncolt a hajó körül, és üdvrivalgva köszöntötte istenét. A torz ábrázat egyre fintorgott, mintha a legijesztõbb formáját igyekezne felölteni. Szemei kidudorodtak, aztán beestek, szemgolyói pedig úgy pörögtek, mint a spirálisan feltekeredett leviathán, mielõtt áldozatára lecsapna; orrlikából sûrû, fekete füst áradt, szájával folyton köpködött, s ilyenkor a hajóra hatalmas homoklövegek csapódtak, amelyek lesodorták lábukról az embereket, beszakították a fedélzetet, letépték az árbocrudakat, benyomták az ajtókat, széttörték a vizeshordókat. A hajót közben sikerült a kormányosnak megfordítania, hogy farral elõre haladván, lassuljon rohanása, remélve azt is, hogy a fergeteg elzúg felettük, ám az nem tágított: a hajót akarta elnyelni. Ajka mérges rájaként fodrozódott, fogai vasdárdákként meredeztek, a dárdákon is kígyók tekeredtek és vonaglottak. Feneketlen torkából lángnyelvek törtek elõ, tompa, mély surrogással. Hirtelen dermesztõ kiáltás hallatszott: a sátánképû felemelte fejét, és egy pillanatra megmerevedett, mint a kígyó, mielõtt lecsapna áldozatára. A szája óriásira tágult, a szájon át pedig feltárta gyomrát, amelynél elképzelni sem lehet utálatosabb, viszolyogtatóbb és elkeserítõbb világot: lüktetve feszültek az emésztõnedveket kifecskendezni kész hólyagok, kéjesen rángatóztak a hínáros bélfodrok, fortyogva buborékolt a mélység eleven lávája. De ugyan, ki volt az, aki mindezt látta? Gasparini kapitány a hátsó fedélzet mellvédjéhez tapadva ökrendezett a lenyelt víztõl és homoktól, szemébõl könny és vér folyt, véresek voltak szétrongyolt ujjai is. A belei már kipréselték magukból mindazt, ami csak kijöhetett belõlük. Többször megkísérelt visszajutni a hajóhídra, de immár arra sem maradt ereje, hogy mellkasát megmoccantva, kortynyi levegõt vegyen. De levegõ sem volt már, csak a halál hideg és szennyes lehelete...
   Ekkor a Barkasban felvett utasok egyike, kihasználva a dermedt pillanatot, terpeszben állva megvetette lábát a fedélzeten, kebelébõl elõhúzott egy bõrtarisznyát, majd kiszórt belõle egy csipetnyi ragyogó port, bele a szörny nyitott szájába. Csoda történt! Ahogy víz oltja el a tüzet, a por még annál is sebesebben hatott: a szörnyeteg vinnyogva menekült vissza a sivatag gyomrába, ahonnan a homokot kavarva testet kreált magának. Felderült az ég, megcsendesedett a szél, kisimult a tenger vászna; a fergetegbõl csupán a hajót megtöltõ, puha, forró afrikai homok maradt.
   „Simeon vagyok”, mondta a hajó megmentõje a vánszorogva köréje gyülekezõ tengerészeknek. Erõs tömjénillat áradt belõle, és amikor beszélt, a tömjén enyhe ködfelhõvé sûrûsödött. Kicsi felhõvé, merthogy az egész alak alig volt nagyobb egy tízesztendõs gyermeknél.
    És ettõl kezdve Simeon napokig a fõárboc tövében üldögélt, és a köréje gyülekezõ embereket okította, gyógyította, és ha felkérték, különféle ügyekben bíráskodott. A hajósnép oly eltökéltséggel idõzött ott, akárha kocsmákban ülne, nagy söröskorsókkal megtöltött asztaloknál, faggyúbûzös prostituáltakkal és mindenféle kocsmatöltelékkel.
   Egyik alkalommal azt kérték tõle, tiltsa meg, hogy a muzulmán kormányosnak vizet és kenyeret adjanak (húst amúgy sem eszik). Mire õ azt felelte, hogy amennyiben az esõ csak arra a földre hullott volna, ahol a lisztet adó búza termett, akkor valóban megtehetnék, hogy ne adjanak enni a muzulmánnak, de ha máshol is esett, akkor ez azt jelenti, hogy Isten mindenkinek egyformán mérte az áldást, ne akarjanak túltenni rajta, és a maguk szakállára ítélkezni. Különben is, mindannyian nagy bajba kerülnének, ha a hajó biztos kezû kormányosa megorrolna rájuk.
   Hanem a Simeonnal együtt hajóra szálló nemes úr, a keresztény világban közismert Brogli gróf mégsem csatlakozhatott a Simeont hallgató hajósnéphez, viszont érdekelte a különc barát, és mivel a hajó épp az unalom szélcsendes tengerén vesztegelt (a kapitány már többször leküldette búvárait, hogy megnézzék, vajon nem tapadt-e gályatartó hal a hajófenékhez), egyik szolgájától vitt igen formás üzenettel asztalához hívta. Így történt, hogy ideje másik részét Simeon ezután a grófék asztalánál töltötte.
   És hogy miképpen került Brogli gróf és neje, Margarita grófné a hajóra, ismét Gasparini kapitány zavaros ügyeihez tartozik. Az viszont már Vazul sorsát érinti, hogy ott voltak, és így vagy úgy, kedvezõen avagy kedvezõtlenül (oktalan igyekezet akarná ezt eldönteni), visszafordíthatatlanul befolyásolták élete további alakulását. A gróf cseppet sem zavartatta magát, úgy viselkedett, mintha a maga terrénumán, a maga embereinek osztogatná parancsait, eladdig, hogy a hajóskapitánynak, aki mellesleg szólván régi bizalmasa volt, azokból az idõkbõl, amikor a grófnak sikerült Pármát a Pápaság oltalma alá hajtania, szóval, a hajóskapitánynak megparancsolta, hogy Vazul Jakabtól örökölt pajzsos lovagi zászlója helyett húzzák föl az õ címeres grófi lobogóját, mert az mindig jó szelet fakaszt.
   „Uraságod nagyon rossz színben van”, csapott le a kamrájából kibotorkáló Vazulra; lecsapott rá, és nem engedte el: mindennek ellenszere a jóllakottságig való telítkezés; aki tengeribeteg, hasaljon ki az árbockeresztrúdra, nézzen farkasszemet a hullámokkal!, és máris utasította az embereket, segítsenek gazdájuknak. Vazult az ájulás környékezte, ám erõtlen tiltakozása mit sem használt, rákötözték a behúzott rúdra, majd betolták a hullámok fölé. Kisvártatva valóban jobban érezte magát. A tenger mélye elkápráztatta, az eliramló halrajok, ahogy a fényfoltok között kergetõznek, vagy éppenséggel a sekélyebb részek lágyan hullámzó hínármezõibe belevesznek: ugyanolyan édes látványosság volt elõtte, mint az emlékeiben Carlottáról megõrzött kép. Lehunyta szemét, és a lányt látta vizesen kicammogni a tengerbõl; a melle között sötétlõ szõrszálakon a vízcseppek úgy ragyogtak, mint a templom mögötti hegyoldal, amikor Szent Malachiosz napján gyertyát gyújtanak az emberek. Kinyitotta szemét, és a tenger minden cseppjében megpillantott egy képet, mintha a tenger az idõ egy-egy pillanatát õrizné cseppjeiben; ott volt alatta az idõ, összesûrûsödve és megérinthetõen, õ pedig az idõ fölötti ûrben lebegett.
   A fedélzet nagy, vaseszkábákkal összetákolt asztalánál étkeztek. A gróf ült az asztalfõn, balján felesége, jobbján Simeon és Gasparini kapitány, szemben vele pedig Vazul, aki a keresztrúdon töltött két napos kúráció után csatlakozott hozzájuk. Mihelyt kiderült Simeonról, hogy különc alakja és viselkedése egyszerû és következetes hitét takarja, inkább feszélyezte, mintsem szórakoztatta a grófot, akinek hite nem nyugodott szilárd alapokon; ennek leghívebb bizonyítéka nem szavaiban mutatkozott, hiszen szépen beszélt a lélekrõl, az önmegtartóztatásról, a hit tartalékairól, a szeretet csúcsairól, szépen beszélt sok egyébrõl; közben viszont az asztalra szálldosó legyeket ûzte kése hegyével, a vadász szenvedélyével; vállizmainak játékával fitogtatta erejét, testének szép formáit. Szép férfi volt, hatalmas fekete hajkoronával, amelybe az idõ a bölcsesség fehér szálait szõtte. Néha a széllel szövetkezve hajába túrt, és ilyenkor, nem túl hosszan, benne feledte ujjait, amelyek különleges aranydíszként feszültek a hajára, mintha valódi korona tündökölne a fején. Esténként olyan reverenciával búcsúzott Vazultól, „óh, drága ifjú barátom, alig várom, hogy reggel ismét köszönthesselek!”, mintha nem csupán egy röpke nyári éj volna elõttük, hanem hosszú sarki sötétség, ám reggelre ébredvén, sokszor mogorva és elutasító volt, vagy éppenséggel víg, ellenben Vazult visszafogott fejbiccentéssel köszöntötte. És hogy barátsága voltaképpen mit ért, annak leleplezõ históriája lesz a maurói partraszállás…
„Heliopolisnak mondanak egy várost, azaz a Nap városának, ahol bûnben élnek az emberek; de a város valódi neve Kherszisz, ami pusztulást jelent!” Simeon az út alatt egy nagy és súlyos könyvbe írta beszédeit, szálkás betûkkel, latinul. Nem lévén a hajón megfelelõ írópult, az írás nem volt könnyû foglalatosság; kieresztett vitorlákkal a hajó annyira s oly szabálytalanul inogott, hogy szóba sem jöhetett efféle ügyködés. Szeles idõben még éjszaka sem írhatott, jóllehet a sötétség leszálltakor mindig bevonták a vitorlákat, lehorgonyozták a hajót. Így aztán nyugodt napszakokban, amikor egészen lágyan ringatózott a hajó, étkezések közben is körmölte tanításait. Egyik alakalommal Brogli gróf hirtelen mozdulattal maga felé fordította a könyvet, és a páter szégyenlõs tiltakozása ellenére hangosan olvasni kezdett; elhallgatott, majd újabb passzusra ugrott. „Az uramgróf több könyvet már írt”, mondta Margarita grófné. „Õ a könyvekben megmutatta dicsõségét!” A gróf könnyed fejbólintással nyugtázta asszonya kijelentését. Való igaz, az írással szerezte hírnevét, de hogy miféle módon, csak esztendõk múltán derült ki. Nem kevés turpisság volt a dologban, ugyanis elõbb Gregorius álnévvel kis mûvet hozott össze a Regula pastoralis ellen, elvetve annak ezeréves hagyományát (és ezzel beállva a reformáció tollnokai közé), majd röviddel késõbb, immár saját neve alatt egy ellenkönyvet adott ki, amelyben ragyogó szellemességgel és éleselméjûséggel, következetességgel és lenyûgözõ tájékozottsággal ízekre szedte az ominózus tanulmányt, semmi kétséget nem hagyván afelõl, hogy az igazság hol található. Ez a triumfus igen népszerûvé tette, a teológia doktorai is babért osztogattak neki, és valóban sokakat visszatérített az eretnekség csalóka mezõirõl, amiért igen hálásak voltak neki néhányan, de olyanok is tisztelni kezdték, akik netán egy követ fújtak a protestáns hajnalvárókkal. Ölébe emelte Simeon könyvét, és szárnyaló, mély zengésû hangon szónokolni kezdett, majd hirtelen unottan abbahagyta, összezárta a könyvet, és visszaejtette Simeon elé. Arcára elégedettség költözött, ugyanis sikerült egy zöld legyet agyoncsapnia a könyv nehéz fedelével.
   Simeon ijedten ejtette a tollat az öblös kalamárisba. Szedelõzködni kezdett, várták az árboc tövében. Újra a muzulmán kormányos volt a vita tárgya. „Édes gyermekeim”, magyarázta Simeon, a gyerekképû, „Damaszkuszi János, aki a legenda szerint Pál apostol kormányosa volt, szintúgy Allahhoz imádkozott, és Jézus maga jelent meg neki egy éjszaka, a legnagyobb vihar közepette, hogy segítsen a kormánykereket irányban tartani. Gondoljátok el, mennyi alattomos zátony, éles fogú kõszikla leselkedik a hajóra. Mi lenne velünk Iszmáil nélkül?” Simeon nem értett a hajózáshoz, de azért igaza volt; Mario kapitány (akinek a nevében Vazul Szent Mauró nevét fedezte fel, és jó elõjelnek tartotta, midõn Karrafás megállapodott vele) nem tudott olyan utasítást adni, amit kormányosa határozott és biztos kézzel ne teljesített volna. Granadától Mohamed szultán Kücsüli nyaralójáig bejárta a tengert, és olyan szeme volt, hogy megkülönböztette víztõl a vizet, vagyis a víz színérõl felismerte a járható utakat. „Ha õ volna a legelvetemültebb gazember, akkor is óvnotok kellene életét, mint a legtörékenyebb porcelánkanna épségét!”
   A tengerészek bólogatva hallgatták, hitük meglehetõsen gyér volt, de a vajákosokat tisztelték. Így aztán Simeonnak is elnézték, hogy szélcsendes éjszakákon gyertyát égessen a hajófedélzeten, noha a gyertyaláng odacsalhatja a villámmadarakat, amelyek amúgy igen békés lények, csakhogy hajlamosak játszi természetükkel lángba borítani a hajót. Persze akadtak morgolódók, és amikor egy éjszaka rémisztõ sûrûségben cikáztak a fénypontok az égen, Simeont leküldték a hajó gyomrába. Ott még annyi hely sem volt, hogy könyvét kiteríthesse, és már úgy tûnt, írásdühét nem tudja kiélni, amikor egyik este Vazul felajánlotta, az õ kamrájában éjszaka is folytathatja a munkát, és fekhelyet is talál magának.
    Simeon magában mormogva a mondatokat, addig rótta a sorokat, amíg a gyertya az utolsókat nem pislogta, akkor összezárta a könyvet, párnaként feje alá készítette, aztán csuhája alól elõkapta fütykösét, és hátrafelé lépdelve, körbevizelte fekhelyét. Vazul elképedve emelkedett fel, kíváncsian bámult rá, mire Simeon elmagyarázta, hogy bogarak és rágcsálók támadásai ellen kiválóan bevált ellenszer, tanácsolja, hogy õ is próbálja ki, s midõn Vazul közölte, hogy õ már kiürítette hólyagját, maga tette meg neki, és hát valóban, állapíthatta meg Vazul, elmaradtak a pókok és poloskák, vagyis elmaradtak a csípések, amelyek annyira kínozták, hogy a viszketési rohamoktól már kora hajnalban felébredt. Lefekvés után azért még elmondott egy hangos imát is, külön a pókok és külön a patkányok ellen. „Az ima olyan öntõforma, amelybe a fohásznak jól kell illenie, magyarázta, így hát ügyelnünk kell a formára. Megtanítalak imádkozni, mert látom és hallom, bizonytalan vagy, nem tudod, hogyan kezdj hozzá.”
   Simeon egyre több idõt töltött könyve írásával. Éjszakánként alig aludt. Vazul lehunyt szemhéján keresztül is látta õt, ahogy ott toporog a lefûrészelt lábú írópultnál, hadonászni kezd, máskor pedig széttárja karját, mint aki kifogyott az érvekbõl; késõbb elcsodálkozott, hogyan látja, ha egyszer le van hunyva a szeme, de hát, mintha nem is a szemével látna, hanem a bõrével. Amikor évekkel késõbb, immár Moldva fejedelmeként, a pópák jóindulatát akarván elnyerni, a miseruhát magára öltve várakozott a proszkomedia félhomályában, hogy kiléphessen a templom színe elé, Áron nevû apródja tõrt emelt rá, õ azonban utolsó pillanatban megérezte, hogy áll valaki mögötte, és félrehajolt a lesújtó penge elõl. Mindazonáltal különös látását soha nem használta orv dolgokban (rágalmazók persze mindig lesznek): megkegyelmezett a lábaihoz leboruló Áronnak is, akit a késõbbiek során Tirannus Áron fejedelemként rettegtek az ország népei. Simeon éjszakánként ott állt az írópultja elõtt, és a gyertyafényt visszatükrözõ fényes arccal rótta sorait. Ezekben a sorokban gyakran hivatkozik Társziszi Szent Gergelyre, a leveleire, a kereszténység õsrégi harcaira, amelyeket a püspök folytatott, egy szentéletû férfi, akinek nem volt birodalma, nem voltak kastélyai, nem voltak alattvalói, akik adót fizettek volna. Simeon derengõ alakja beköltözött Vazul álmaiba és ábrándjaiba, belevésõdött koponyájába; olyan volt, mint egy ablak, amely alakjával kiszabja a bámészkodó számára a külsõ világot. Társziszi Szent Gergely soha nem létezett máshol, csakis ott, Simeon képzeletében. Ugyanígy születik meg Vazul képzeletében egy Birodalom, amelynek alattvalóit a leghatalmasabb nép leszármazottainak fogja nevezni, beléjük oltván a büszkeség lebírhatatlan hajtásait.
   Napközben is egyre több fénylõ pontot láttak az égboltozaton kergetõzni. Brogli gróf felesége elújságolta, hogy ura jól ismeri a fénylõ pontok mibenlétét. És valóban, a gróf érdekes elõadásban fedte fel kilétüket: laviszok, azaz villámmadarak, ám nem azért kapták ezt a nevet, mert szárnyalásuk a villám sebes cikkcakkjaival vetekszik. Tûzbõl röppennek fel, mégpedig abból a tûzbõl, amelyet a mennykõ gyújt lángra, onnan jönnek, de hogy valójában mégis honnan, arról senki sem tudhat. Itt vannak körülöttünk. Ahogyan egyszer csak megjelennek mindenfajta különös arcok: oroszlánképû vagy háromszemû férfiak, sokféle asszonyember, három cseccsel, három lábbal, sötét lyukakkal testükön, páncélbõrû gyermekek, akiknek testérõl lepattan a puskagolyóbis, tehenek, amelyeknek két fejük van és három lábuk. És ahol villámmadarak vannak, ott ezek a különös lények is elszaporodva lépnek elõ, mintha valahol megnyílt volna egy hatalmas, ismeretlen világba vezetõ érckapu. És ahogy elõadását befejezte, mintha beszédének hamisíthatatlan tanúpecsétjei volnának, suhanva repültek a madarak, és úgy villogtak, akárha erõs lámpákat lóbálna a szél: a hajó tárgyai szeszélyesen imbolygatták árnyékukat, megelevenítvén mozdulatlanságukat. Bííí, kiáltotta valaki, mire talpra ugrott az egész hajó. A legények hálókat ragadtak, köteleket csomóztak rájuk, fölvonták az árbocrudakra, a vitorlát tartó keresztfákra; hárman lent szorgoskodtak, azalatt pedig ketten fönt majomkodtak a köteleken, s a lentiek kiáltozására, jobbra, balra, lejjebb, feszesebbre!, mozogj, hé!, combjukkal körülfonva a fénylõ farudakat, vagy beleakaszkodva a kötelekbe, szabad karjukkal hadonásztak, komoly erõfeszítéssel követve az utasításokat, elvetemült ügyességgel, ahogy máskor sohasem. Végül összegabalyodtak mindannyian, lentiek a fentiekkel, fentiek a fentiekkel, lentiek a lentiekkel, és mindannyian a hálókba, mintha önmagukat kellett volna zsákmányul ejteniük. Libino, a hajósnép dallamos nyelvén így nevezték a madarat.
   „Nem libino, hanem lavisz”, okította a kapitányt a gróf. „Libino”, ismételte a kapitány, ha akarja a gróf, akkor megmutatja neki, milyen is ez a libino, és utasította emberét, hogy hozzák föl a zsákmányukat.
   Libinónak az elpusztult laviszt nevezték. A tenyérnyi testbõl kiágaskodó szárnyforma tanúsította, hogy valóban valamilyen madár forog szóban. „Mint az antracit”, mondta Brogli gróf. „Mint a dió”, mondta a kapitány. A kézben tartott fekete, kemény, itt-ott meglehetõsen tüskés holmi nem volt könnyû, és nem volt nehéz. „Madárkõ”, mondta Margarita grófné. „Kõmadár”, helyesbített a kapitány. „Fagyott villámmadár”, állapította meg a gróf, és szerette volna megvásárolni, de a kapitány nem akarta eladni. Sokat ígért érte a gróf, de nem eleget, mert a madarat a legény, aki felhozta, máris elsüllyesztette, mintha ott se lett volna, és már senki sem akart beszélni róla. Amibõl a gróf azt a következtetést vonta le, hogy akár valamely bevált talizmánhoz, felettébb ragaszkodnak hozzá.
   Sok-sok nap után enyhe szellõ kezdett fújdogálni, s az ácsorgó vitorlás nekilódult. Brogli kint állt a hajó orrában, és szépítõszereit maga elé rakva egy asztalkára, borotválkozott. Arcát semmifajta szakáll nem díszítette, mindazonáltal nem késsel szabadult meg a természet palántálta szõrtõl, hanem zsidó szokás szerint egy samaj nevû szõroldó folyadékkal csupaszította le arcát. Három szál vaskos és hosszú szõrszál a makacsság zászlajaként lengedezett továbbra is. Vazul épp abba a korba ért, amikor el kellett döntenie, hogy arca csupasz maradjon-e vagy szakállt növesszen (Számoszon hol így, hol úgy volt szokásban), és õ látván Brogli grófot, arra hajlott, hogy csupaszon fogja arcát mutogatni. Az új viselet is kedvezett neki, így szokásán csak akkor változtatott, amikor Moldva fejedelmeként megígérte a pópáknak, hogy ezentúl mint igazhitû ortodox imádkozik Istenhez. Brogli gróf lenyûgözõ hatással volt rá, leginkább a beszédével, tüneményesen hajlékony mondataival, hatásos szónoklataival, lényegretörõ magyarázataival. Amikor szólt, szenvedéllyel tette, testének beleadásával és elkötelezésével beszélt; olyan volt, mint a sas, amely megragadja, majd pillanatra sem elkalandozó figyelemmel munkához lát, és nem nyugszik addig, amíg fel nem falja, be nem kebelezi a karmai között szorított zsákmányt. Ha épp senki nem akadt, akivel vitába szállhatott, akkor magából elõléptetett valakit, aki az ellenkezõ oldalról érvelt, méghozzá nem kevesebb éleselméjûséggel, és kiváló színészi játékkal elérte, hogy a körülállók, ahogy komédiások sátrában a teátrumokat lesik, úgy figyeljenek rá. Simeon bár szépen beszélt, ékesen és nemes szenvedéllyel, hangja egy gyermeké, épp a változáson átesve. Most õ is megjelent, hóna alatt hatalmas könyvével, kezében tollat és ormótlan kalamárisát tartva:
   „Nem bírom sokáig a bezártságot.”
   „Ha a városokba igyekszel, atyám, ne számíts jobbra. Igaz, Rómában akkora katedrálist építenek, hogy beleférne a sivatag összes homokja, a festõk pedig olyan erdõket festenek, hogy a vadállatokat is megtévesztik.”
   „Az uramgróf kiválóan ért festményekhez”, mondta Margarita grófné. Amióta eljutott hozzá, hogy Vazul a hajó tulajdonosa (Gasparini kapitány ekként mutatta be neki: õkiválósága Számosz hercege, Heraklidész Jakab, a nagy császár leszármazottja, az én uram és jótevõm!), kíváncsi kérdésekkel ostromolta, amelyekre Vazul, jóllehet nem értette a nõ minden szavát, vagy ha a szavakat értette is, az idegenes mondatfûzés elbizonytalanította, annyit árult el, hogy nagybátyja megbízásából kell felkeresnie egy bizonyos Carla Bianchit Szent Mauróról. „Mi is igyekszünk oda”, mondta Margarita grófné meglepetten, „birtokai az uramgrófnak Szent Maurón rengeteg, de az igazság az, hogy senkit én nem ismerek. Az én apám származik a fekete valachok földjérõl, de ne összetévessze a feketéket a fehérekkel, a fehér valachok nem mi vagyunk, azok vadak és mûveletlenek, és örökösen pályáznak kincsére a fekete valachoknak, csetepatétól örökké nem riadnak. Szerencse, hogy közöttük van Nagy Danubius, másképp a fehérek elpusztították már volna fekete testvéreimet…”
   Az enyhe, bazsalikom illatú szellõ Margarita kövérkés testére fonta a könnyû selyemruhát. Nem látszott kövérnek, hatalmas hajkoronája eltörpítette nagy testét. Kék ékkõvel díszített hajszalag tartotta kontyba, diadém fogta össze elöl, és ez a diadém homlokán kanyarodott hátra, telemintázva apró arcképekkel: Margarita, Erzsébet, Teodóra, Mária, Márta, a grófné védõszentjei valamennyien. „A rácokkal szövetkeztek a fekete valachok, így került nagyapám rác király udvarába, Ruxandra édesanyám félig rác volt már, a velencei dózse unokaöccse vitte magával. Én már vagyok velencei, de beszélem a valachok nyelvét, amely távol nem áll a velenceiekétõl, hiába mondják, hogy a valachok volnának rácok…”
   A gróf befejezte a szépítkezést, intett inasának, hogy távozzon, és magára öltve mentéjét, az asztalhoz ült. De az ételhordó késett, s hiába pillantgattak egyre sûrûbben a fedélközbe vezetõ ajtó felé, hiába kocogtatták az ónkupák peremét, senki nem jelentkezett. A hajó gyomrából heves szóváltás hangjai hallatszottak, aztán mintha kiöklendezte volna, összegabalyodott embercsomó bukkant a felszínre.
   Eltûnt a kõmadár! Méghozzá a kapitány ládájából, merthogy minden, ami a tenger mélyérõl, a halak gyomrából kerül a hajóra, vagy akár az égbõl pottyan a fedélzetre, az a hajókapitány ládájában köt ki (ha tudomást szerez róla, tehetné hozzá bárki, aki nem ismeri a hajósnépek szószátyár természetét). Ha valaki ellopta, nyilván nem dobta a tengerbe, tehát a madárnak itt kell lennie; e logikus okfejtés egyenesen a grófhoz vezette õket (természetesen miután alaposan körülnéztek a hajón, elsõsorban Iszmáil vackán), hiszen emlékezett mindenki, mennyire szerette volna a gróf a madarat megvásárolni. Az árbocrúdon ketten figyelték éberen a lenti mozdulatokat. A gróf emberei (három kerekképû pau-i legény) kardot rántottak, és készen álltak megleckéztetni a kötélrángatókat, némi felüdülést szerezve a nagy tétlenségben. Ám a gróf szívélyesen a kabinjába invitálta a kapitányt és néhány kevésbé faragatlan alakot, hogy kész felnyitni ládáit, amitõl a  kapitány nyomban elállt, odavetve a morgolódó legénységnek, hogy kussoljanak immár, vagy kikötteti valahányat, magában pedig arra gondolt, hogy nem ér annyit az a madár, hogy elveszítse a gróf bizalmát és pártfogását.
   „Hajó!”, kiáltották fentrõl a megfigyelõk. A hajó már egészen közel járt hozzájuk, és nyomban kiderült, hogy Delacroix márki utazik rajta, a gróf kedves cimborája. A félszemû Delacroix márki, félszemét egy hosszú csõvel megtoldva, az új találmánnyal nézett át, és ha két szeme lett volna, az egyiket szíves örömest kész lett volna odaadni egy efféle nagyító csõért, amelyben kedves barátjának arcát oly közelbõl láthatta, hogy a három szõrszálat is felfedezte rajta. Nagy fatölcséreket szájuk elé tartva köszöntötték egymást, majd a márki egy csónakot küldetett át, megrakva Itália gyümölcseivel, vadjaival és csodás boraival.
   „Szicília borát a megrészegedésig kell inni”, fejtegette Brogli gróf, „mert ennek a bornak hatása mesés: a részegségbõl ébredõ ember csodálatosan érzi magát. Nincs beteg és komor reggel, rossz szagú és keserves ébredés; könnyû selyemköntösként simul ránk az új nap, a legédenibb gondolatokkal és képekkel. Igyunk, hát, barátaim, feledjük a bajokat!”
   Amikor leszállt az éj, fáklyákat gyújtottak, és nem álltak föl az asztaltól. Igaz, aligha bírtak volna lábraállni. Vazul iszonyattal emlékezett Jakab lovagra, aki gyakran megrészegedett, és olyankor összemocskolta ágyukat is. Bénultan hallgatta egyre féktelenebb lármázásukat. Miután Margarita grófné eltávozott, a szó a szerelemélvezés módozataira terelõdött. A gróf, kíváncsi embernek vallotta magát, kifaggatta a körülötte ülõket, hogyan csinálják. Néhány együgyû fickót is fölhivatott, de láthatóan alig várta, hogy maga mesélje el kalandjait. „A világot bejártam, és mondhatom, olykor elnémultam a meghökkentõ látványtól, képzeletet felülmúló tudományoktól.” Amikor észrevette Vazul tartózkodását, „az ifjúság, óh, az ifjúság tanítása a mi feladatunk!”, felkiáltással aprólékos magyarázatba kezdett. És itt a görögöt nem érezte elég jónak, átváltott Levante lágyabb és dallamosabb nyelvére, amit olykor a régiesen csengõ latinnal kevert. Csupán a mozdulatokat nevezte meg görögül, osztihosz, ismételte igen gyakran a szót, ugyanazt, amelyet a görög szigeteken kiáltoznak rémült hangon, ha rengeni kezd a föld. Vazul elõtt egy ismeretlen világ tárult fel, víz alatt lüktetõ fák bontották lombjukat, pulzáló torkú madarak eleven húsdarabokat nyeltek szórtfényû égboltozat alatt. Nem értette a szavakat, azaz értette, de nem látta maga elõtt az éhesen táruló vulvát, nem látta maga elõtt az anusz lüktetõ korongját, nem látta maga elõtt a betegségtõl szederjes hímtagot, amely kemény, mint a dió héja, mégis feltöri a fogatlan száj.
   A gróf Simeont sem hagyta ki. A sercegve ki-kialvó fáklyákat újra faggyúba mártották, és egymás lángjáról lobbantották újra föl, miközben a gróf maga is egyik kalandjáról gyújtott a másikra.
   „Egyszer a Kán fogságába estem, s õ apámtól magas váltságdíjat kért, amit eleinte sehogy nem tudtak összeszedni az otthoniak, így én a legsötétebb nyomorúságban raboskodtam Tatária kietlen sivatagában; a forróság elviselhetetlen volt, csupán az éjszaka hozott némi enyhületet. Egyik éjszaka kint hasaltam a cellám elõtti kicsiny udvaron, és édes hazámra gondoltam, kedveseimre, akiket lehet, hogy soha többé nem láthatok. Lassan egy esztendeje nem ölelhettem nõt. Ám egyszer csak megnyílt alattam a homok, ott, azon a helyen, ahol kidudorodott a testem. Magába fogadott, beszippantott, mialatt oly édes álomképeket bocsátott rám, amelyeket azóta sem feledtem. Zafírfényben ragyogó nõi test, maga az õsanya, az elsõ és legigézõbb nõ jött el hozzám. Soha senki nem múlta õt fölül. Ez volt a forró, aranyló homok, és én megértettem, csak azért tüzesedik át nappal, hogy minél selymesebb és készségesebb lehessen éjszaka, amikor magába fogad.”
   A gróf úr õkiválósága meg fogja bocsátani neki, ha õ is elmesél egy történetet, felelte Simeon. Õ negyven esztendõt töltött a sivatagban, de nem akar hivalkodni, hiszen negyven esztendõ ott, ahol semmi nem mutatja az idõt, annyi, mint egyetlen nap vagy egyetlen óra. Ígyhát nem tudja, mennyi ideje élt viskójában, amikor egyik hajnalon vihar kerekedett, és elragadta addigi menhelyét. Attól kezdve a szabad ég alatt hált, a csupasz homokon. A homok rá is csábító álmokat küldött, és nem tudja, mi történik, ha egy Dzsaffar nevû aggastyán nem téved arra. Teveháton érkezett, és eldönthetetlen volt, ki kit vezet, hiszen mindketten vakok voltak. Dzsaffar olyan nyelven beszélt, amelyet Simeon addig sohasem hallott, mégis megértette a mondatokat. „Vigyázz, nehogy a homokkal hálj, mert attól a perctõl el vagy veszve, sorsod örök bolyongás lesz, boldogtalan menekvés fiaid elõl”, mondta Dzsaffar. „Micsoda fiak! A homokból bújnak elõ, gonosz természetû démonok, bármilyen kicsiny vagy óriási alakot képesek felvenni, és furfangjuk nem ismer határt, sem akadályt. Én láttam ezeket a démonokat. Menekülök elõlük, és keresem is õket. Gyûlölöm õket, és szeretem is. És mivel a démonok halhatatlanok, én sem fogok soha megnyugvást és feloldozást találni. Õrizkedj a démonoktól, én, Dzsaffar, a sivatag holdkóros vándora intelek!”
   Simeon történetét meghallgatva, a gróf elõbb elkomorult, aztán nagy és egészséges fogait kivillantva hahotázni kezdett.
   „De hát az én történetem, Simeon mester, csak mese volt, semmi sem igaz belõle!”
   „Tarsziszi Szent Gergely, akit az igazszájúnak is neveznek, azt mondta, hogy minden történet igaz. Aki azt mondja, hogy találkozott a mosolygó Istennel, annak szívében, mint egy kagylóban, benne lesz Isten mosolya; aki arról mesél, hogy három dühödt és éhes ordast terített ki egymaga a faluszéli ciheresben, lelke kérgében nyomot hagy a farkasok foga. Nincsenek hazug történetek.”
   A levegõ illata megváltozott, bazsalikom helyett kardamom illatot hozott a szél. Simeon ágya körül lassan-lassan apró árkot vájt magának a nehéz esti sugár. De ahogy közeledtek Szent Mauróhoz, egész éjjeleket töltött írópultjánál, hogy befejezhesse tanítómesterének, Tarsziszi Szent Gergelynek ajánlott mûvét; a borítón már ott állt a cím: Columbina simplicitas, Az egyszerû galambok. Ha arra tévedt egy-egy orrát emelgetõ, szimatoló patkány, az ima szavait sziszegte felé, a bogarakat tollhegyével átszúrta, majd a szennyesvödörbe fröcskölte, és ha nem pusztultak el rögtön, rájuk vizelt, élvezettel fintorogva, „az életemre törsz, te ördögfajzat!”, felkiáltással. Váratlanul letelepedett Vazul ágyára, és terveket szõtt arról, hogy még azt a bizonyos Luthert, az Antikrisztus-tanítványt is visszatéríti az eretnek egyházból. „Legyetek egyszerûek, mint a galambok, de okosak, mint a kígyók!” Közelrõl jól látszott, hogy arcán egyetlen ránc sincs, ám a bõr alatt ezernyi repedés derengett. Gyerektest üvegkoponyával, gondolta Vazul. Megérintette az oldalát, és a keze mintha egy madárfióka súlytalan testébe ütközött volna.
   Amikor feltûntek Szent Mauró partjai, Brogli gróf színpompás ruhát öltött, és kiállt a hajó orrába, fél kezével a keresztderék-vitorlát tartó kötelet markolva, másik karját behajlítva, kesztyûs ujjait csípõjére feszítve. Fényjelekkel jelezték a parti õrségnek, ki érkezik, tegyék meg a szükséges elõkészületeket. A hajó befutott az apró öbölbe, és felhangzott a grófi himnusz, szakállas kürtökbõl zengedezvén, visszhangozva a vakító sziklákról, amelyek csúcsán egykor hellén vár védte Odüsszeusznak, a föld elsõ urának országát. „Ezt a himnuszt költötte az uramgróf”, mondta Margarita grófné.
   Brogli gróf Szent Maurón jóllehet csupán egyetlen kastélyt tartott meg, és földjei nagy részén bérlõk gazdálkodtak, a velencei alkirály a sziget uraként fogadta. Fényes hintót küldetett elébe (bár a gróf sajátja is elõállt). Velence és a Pápaság szorosabbra fonta a szövetséget, hiszen a pogány veszedelem már nem pusztán „potencia” volt: ez az az esztendõ, amelyet a törökök késõbb a csodák évének neveztek. Nem messze, csupán néhány tengeri mérföldre Szent Maurótól már gyülekeztek a török gályák, hogy legyõzzék az egyesült keresztény hajóhadat. És milyen különös egybeesés: Szulejmán császár ebben az évben tette vazallusává Moldvát is (ugyanazon a napon, amikor elkergetvén a portugál hajókat, megveti lábát India földjén). Ebben a diadalmas esztendõben Nagy Szulejmán száztizenkét keresztény szüzet szállíttat háremébe, köztük nem egy hercegnõ, és hiába indulnak apák és jegyesek, hogy kiszabadítsák õket, mindannyiukat megbabonázza a rend és a fegyelem, az erõ és a gazdagság, az Oszmán végtelen hatalma. Egyedül az alkirály, Vicenzio Salvino lányát sikerül kimenteni az eunuchok festett körmei közül, mégpedig épp Brogli gróf közbenjárásával. Szent Mauró népe hálatelt zsongással vonult a kikötõbe.
Simeon búcsúzóul keresztet rajzolt a hajón maradottak homlokára, és intve intette õket, hogy imádkozzanak napjában háromszor. Vazul egészen különös módon izgatott volt, Carlotta járt az eszében. A parton Simeon legott kihasználta a sokadalom gyülekezését, megtartotta elsõ beszédét, amelynek végén a püspök emberei körülvették, majd a fogdába hurcolták, hiába kapálózott. Vele együtt vitték Vazult is, akit a váratlan erõszak annyira megrettentett, hogy amikor tiltakozni akart, egy árva hang sem jött ki a torkán.
   A gróf csak másnap reggel értesült az eseményekrõl. Épp kedves galambjait etette, beállított hozzá Magellán páter, a püspök bizalmasa, jelentvén, mi történt. A gróf egy édes kis fiókát babusgatott, föl sem pillantott a páterre, amibõl érteni engedte, hogy nem akar közbeavatkozni. Azért annyit megjegyzett, hogy együtt utaztak, s bizonyára unalmasabb lett volna az út, ha nincsenek a hajón, amibõl azt is érteni lehetett, némi kedvezés talán kijárna a foglyoknak. Így aztán Simeon és Vazul, fél napot kapott, hogy elhordja magát: ahogy a nap delelõre ér, lövetni fogják a hajót, úgyhogy imádkozzanak a szél isteneihez, toldotta hozzá nevetve a püspök embere. Ami elég fenyegetõen hangzott, jóllehet ezt csupán a kapitány fogta fel, aki tisztában volt a jó velencei pattantyúsok képességeivel, s ha ráadásul ágyúikat Cezare mester mûhelyében öntötték, akkor öt tengeri mérföldrõl is telibe fognak találni (egyszer puszta tréfából a pármai herceg szája elõl ellõtték a boroskupát).
   Talán egészen másképp fordul a történet, ha idejekorán kitudódik, mi lapul a hajó aljában. Mindenki úgy tudta, a ládákban porcelánt szállítanak, ami igaz volt ugyan, ám az igazságnak csupán az elsõ fele: mert a szalma közé süllyesztett számoszi porcelánvázákban valójában egy múltba nyúló, hosszú és kalandos történet során Jakab lovaghoz került, majd Vazulra testált kincs rejlett. Ez a kincs akkora volt, hogy puszta létével könnyedén alakította a politikai színeváltozásokat, háborúkat döntött el, nem is beszélve egyebekrõl. Sem az alkirály, sem a Maurón székelõ Santis püspök, sem pedig a mindentudó Brogli gróf nem tudott róla. Vazulnak sem sejtette, mennyire gazdag.
   Hogy kincs rejlik a pattantyúsok elõl eliramló hajón, ketten tudták csupán: a Számoszban maradt fiskus, Jakab bizalmasa, egy bizonyos Akapulai nevû zsidó és a török Mehmet Karrafás, az orvos. Mehmet becsületes ember volt, azonfelül tudott titkot õrizni. Akapulai napokig vívódott, aztán a mérhetetlen kincs agyonnyomta lelkiismeretét, és kalózokkal szövetkezve, tízágyús hajót küldött Vazul hajója után, vejének, egy fiatal, kéjsóvár fûszerkereskedõnek a vezetésével. Az útirányt tudták: Szent Mauró, így hát nem volt nehéz dolguk, felvonták a vitorlát, és a legrövidebb úton elindultak a hajó nyomában. Csakhogy Vazul hajója a maga kiismerhetetlen ívelésû hurkait rajzolta, és mivel a kalózok Mauróba megérkezvén, hiába érdeklõdtek, a keresett hajónak még hírét sem hallották, kocsmai kalandokkal, kisebb portyázásokkal töltötték a várakozás idejét.
   Santis püspök szegényes palotában lakott, udvarán folyton katonák tanyáztak, a pinceablakon pedig a foglyok állandó sirámai özönlöttek elõ. A palota gondnoka, aki kiengedte Simeont és Vazult, gyors kiszabadulásukból azt olvasta ki, hogy nem akárkikkel van dolga, ezért miután kitárta a cella ajtaját, alázatosan bocsánatukért esedezett, de hát az ember lelke darócossá válik, ha itt dolgozik, és kérte õket, mondják meg, mi módon tehetné jóvá figyelmetlenségét. Szüntelen imádsággal, felelte Simeon. Vazul ezután megkérdezte, ismeri-e Carlotta családját, a Bianchikat, mire a foglár-féle ember készségesen elmesélte, hogyan menekültek a szigetrõl, tartván a törököktõl, akik pedig nem rosszabbak, mint a velenceiek. (Igaz, valamilyen padlizsán nevû patkányt esznek, és a gyerekek fütyijét is kisütik, a saját szemével látta.) Mindezt onnan tudja, hogy a püspök elfogatta Carlotta öccsét, mert az ifjú Bianchi duhaj kedvében azt ordítozta egy este a palota alatt, hogy szopósbarát, szopósbarát, ami köztudottan a püspök úr csúfneve, szóval néhány napra bedutyiztatta, a Bianchi papa pedig eljött, hogy kiváltsa istentelen fiacskáját, és akkor hallotta õ, Francesco Lismannini (nem érdemes nevét megjegyezni), hogy Franciába hajóznak, van ott az öregnek egy nemrég megözvegyült testvére.
   Ahogy egyik nap a rákövetkezõnek beszédet szolgáltat, éjjel az éjjel álmait szövi tovább, úgy bonyolódott Vazul élete, és jelent meg a látóhatáron az újabb kikötõ. Egyebeket könnyen meggyõzhetett (de erre nem volt szüksége), merre suhanjon tovább a hajó, hanem Simeon hallani sem akart Carlottáról. „Mért nem ûzöd ki testedbõl a vágyakat”, szegte Vazulnak, és kérte, ebben a szent pillanatban csupaszítsa le hátát, mert meg fogja korbácsolni, és ezentúl minden este mindaddig megteszi, amíg a lány teljesen ki nem törlõdik emlékezetébõl. Miközben a lelkére beszélt, már leoldotta remetecsuhájáról az elrongyolódott végû kötelet, és kétrét megmarkolva, megsuhintotta a levegõben. Vazul némán engedelmeskedett, letolta hátáról az inget. Eleinte azt hitte, ez csupán egy újabb különc szertartás, amolyan bogárûzés, de az elsõ csapástól megvonaglott, irtózatos fájdalom hasított belé, megszédült, kiverte a verejték, és könny szökött a szemébe. Térdre roskadt, aztán lebukott arccal a padlóra: elájult. De azonnal magához is tért. Simeon hátára fordította, szelíden megpaskolta arcát. „Nem is képzeled, mennyi bûn van az asszonyokban”, suttogta. Tekintetében aggodalom volt, aztán elmosolyodott. „Ne haragudj, kisebbeket fogok ütni. Úgy látszik, a vesszõ is megteszi. Izsópcsokor.” Vazul meztelen felsõtestét kezdte bámulni. „Fehér, mint a halak hasa... Ki vagy te? Mondd, hogy királyi vér csörgedezik ereidben, és imádni fognak. Mondd, hogy tûz ég benned, és majd menekülnek elõled. Látod, milyen fakó az én bõröm? Gyereknek csúfolnak, de elhasznált, repedezett vályogból vagyok. Egy ezeréves kísértet ügyetlenül, rövidlátón és reszketõ kézzel gyúrta magának ezt a két lábon járó lakot, rozoga porhüvelyt. Tedd a kezed mellemre, érints meg! Érintsd meg a bõrömet...”
  Ezt talán mégsem Simeon mondta Vazulnak. Margarita grófné szájába illenek efféle mondatok; annál is inkább, mert gomolygó, ködös gondolatokat ébresztett benne az ifjú számoszi herceg, olyanokat, amelyek hétpecsétes titokként örökre megõrzõdnek. Testének magányában ziláltan suttogott maga elé mindenfélét, reménytelen sóvárgását igyekezvén kivetni magából, de csupán egy újabb fájdalmas emléket sikerült az emlékezet érzékeny boltozatáról felszakítania. Margarita grófné minden ifjú férfitestet magába temetett volna, hogy aztán az elapadt gyerekforrás felfakasztójaként újra világra hozza, és újra elnyelje, és újra világra hozza, mígnem az ismétlések láncolatában egyszer csak megszûnik minden, ami mulandó. „Miért tilos a nõnek bort innia?”, érdeklõdött a grófné urától, aztán meg se várva válaszát, megkérdezte, mi történt a számoszival. A grófot is furdalta, végül mi lett a püspöki harcmozdulat folytatása, legott beküldetett a kikötõbe, és a visszaérkezõ hírnöktõl mindent megtudott: Vazult a püspök úr elengedte, és õ sietõsen hajóra is szállt; közben egy kalózbanda összeverekedett a kocsmában, mire az alkirály testõrsége néhányukat kivallatott, s az egyik, a zsidó vejének öccse váratlanul kikotyogta, hogy miért hajóztak ide Számoszból, hogy kit kellett volna kirabolniuk, úgyhogy innen egyenes következtetés vezet Vazul nyomába, föl a hajójára, annak is a gyomrába, ahol temérdek kincs rejlik, annyi, hogy azt még õszentsége a pápa is megirigyelhetné, mert az elégséges volna neki, ha még ezer esztendõt élne, akkor is. És a gróf képzelete (teste örökké jéghideg volt) lángra lobbant, beindult az agy kohója...
   Ahogy elhagyták Szent Mauró vizeit, s a pattantyúsok ágyúi belevesztek a szemhatárba, leeresztették a vitorlákat, majd lázas tevékenységbe kezdtek. Négy legény Calabria szigetérõl egy tarkaszõrû disznóval tért vissza, s ahogy szokásban volt a hajón, azonnal nekiestek. A hörgés és a vér bugyogásának hosszan elnyúló, iszonytató hangjai Vazult kamrájába kergették, Simeon azonban a fedélzeten maradt, hogy végignézze az ösztönök (meglehet, ezt a szót nem ismerte) féktelen tobzódását. A hajó megtelt vérrel, jövõ-menõ lábak hordták szét a fedélzeten, fel a galériára, le a kamrákba, a lakomára készülõdõk izgatottságával sürgött-forgott mindenki, el-elcsent egy nyers bõrdarabot, s csámcsogva elrágódott rajta. A négy legény egyenesen a lüktetve bugyogó vérkúthoz járult, sorban tapasztván ajkát az állat nyakán tátongó lyukhoz, s az állukról csupasz mellükre folyt meleg vért szétkenték magukon. Simeon hagyta, hadd féktelenkedjenek, mert tudta, másnap annál nagyobb lesz bûntudatuk; a részeg kábulatból ébredvén, a gyomor és a fej sirámaitól szédülve, felfedezik testükön a vér nyomait, és hirtelen nem tudják, mit mûveltek. Ilyenkor dermesztõ hatással bír az erkölcsi prédikáció. Amikor az okádók a mellvédhez vonulnak, és lent pezseg a víz az apróhalaktól, akkor õ a vizet a pokolhoz, a halakat a pokol ördögeihez, a kiokádott élelmet pedig elkárhozott testükhöz hasonlítja. És ekkor a halál könnyítõ eljöveteléért sóhajtozók között megint akad, aki meginog, a csömör és az undor és a bûntudat elvezeti õt önmagától égi önmaga felé.
   De még javában tivornyáztak, amikor feltûnt Brogli lobogójával a hatalmas velencei csatahajója.
   Az õrségbe állított három ember egy ideig rá se hederített a sürgés-forgásra, hanem amikor elkúszott orrukig a fokhagyma és a sült hús illata, odahagyván õrhelyüket, ki-ki a magáét, csatlakoztak a lakmározókhoz. Ettek és ittak, és közben elõkerült néhány közönséges házascsiga: máris kirajzolták a versenypályát, fogadásokat kötöttek; a csigákat különféle levelekkel igyekeztek megetetni, hogy minél sebesebb araszolásra ösztönözzék õket. Eszeveszettül ordítoztak, remélve, hogy az állatok meghallja õket, és teljesítik parancsaikat. Majorannát szórtak rájuk, mert az egyik úgy tudta, hogy ettõl megvadulnak egészen, és futásnak erednek, mint lovak az abrakba csempészett szennafûtõl; késõbb sorra kipróbáltak egyebeket is, hasztalanul, aminek következményeként szegény párákat sorra agyontaposták. Senki nem figyelte a láthatárt, mígnem valaki észbe nem kapott, ám akkor már késõ volt. Mindenki megdermedt, hang nem jött ki a torkukon, bénultan bámulták a dagadó vitorlákkal a vizet hasító hajót: az árboc csúcsán Brogli gróf zászlója lobogott a velencei zászló fölött. Huszonnégy ágyúcsõ meredt rájuk. A kapitány elkiáltotta magát (már amennyire részegsége és ijedelme engedte), bontsák ki a vitorlákat, de a gálya annyira közel volt, hogy látszottak a pattantyúsok, amint lejjebb eresztik az ágyúcsöveket, a háttérben pedig megjelennek a fáklyát tartó tûzmesterek: karlendítésnyire voltak a biztos haláltól. És akkor a derült égbõl, mert honnan máshonnan, hiszen egyetlen felhõ nem volt az égen, égzengés távolból, vatta közül sem hallatszott, a tiszta, kék égbõl hangtalanul, mintha a néma angyalok néma suhintása volna, mennykõ csapott a gályába, igen, valóban látni vélték, ahogyan az égbõl lenyúló angyal göcsörtös ujjával megérinti a gálya árbochegyét. Abban a pillanatban fénylõ, füst nélküli lánggömb borult a hajóra, olyan erõs volt a fénye, hogy mindenkit elvakított. Aztán némiképp alábbhagyott az izzás, és akkor szemellenzõt formálva tenyerükbõl, döbbenten figyelték a lángoló vitorlákat és a rángatózva, elporladó embereket. Úgy vonaglottak, hogy Simeon késõbb arra gondolt, látomás lehetett az, amelyben a bûnöket felzabáló világ minden õrülete megjelent neki. És amire számítani lehetett, bekövetkezett: hatalmas robbanás rázta meg a levegõt, a rengeteg lõszer, gránát és mindenféle akna felrobbant. De bármilyen különös volt, a hajótest nem szakadt szét, pedig még Vazulék hajója is keservesen megrázkódott. Elõttük fél mérföldnyire szabályos gömbformájú, eleven széndarab lebegett a tengeren, majd lassan-lassan beleveszett a sisteregve felcsapódó gõzbe. Nem, nem gõz csapott föl, hanem annál sokkal sûrûbb és maradandóbb anyag, mintha a tûz és a víz egyesülésébõl egy ötödik elem született volna. S hogy mi történt azután, már nem láthatták, mert vitorlát bontottak, és sebesen siklottak tovább a feltámadó szél kedvezésében.
   A tûzgömbrõl persze sokáig beszéltek még. Mint egy földre ereszkedett nap; a tenger szemvillanás alatt kiszikkadt, nem, ez sem igaz: a lángokat nem oltotta ki a víz, a tûz nem bánt el a vízzel. Mindenki tudta, hogy egy hatalmas és közömbös erõ hatalmában vannak, ennek ellenére senki sem félt. S aki félt, az sem mert kíméletért fohászkodni, mert megsejtette, hogy tárggyá kell válnia. Az angyalok csókja megperzsel. Isten érintése halálos. A forróságtól Simeon is elalélt, holott a sivatagban hozzászokott a legnagyobb melegekhez. Csupán Vazul érezte úgy, hogy felfrissült a levegõ, mintha kinyitottak volna egy ablakot; felélénkülve nagyot nyújtózott. S ahogy ebben a nagyívû nyújtózkodásban fölpillantott az égre, újra elõvillantak a villámmadarak. Fölvillantak, aztán lezuhantak, de nem oly súlyosan, mint a kõként vízbe zuhanó jégmadár, hanem könnyed cikkanással, anyagtalanul, mint a hullámok hátáról felpattanó fények, amelyeket a lenyugvó nap fröcsköl a hajóvitorlák vásznaira, szórakoztatva az estéli órákban dologtalan tengerészeket. És mintha megérezték volna, hogy nézõjük akadt, örömtáncba kezdtek, a levegõég ritka lakói, leginkább talán a fecskékhez hasonlatos hírnökei egy világnak, amelynek nincs kapuja. Bár nem csiviteltek, sebes mozgásuktól a levegõ meg-megzizzent... A Szentlélek földreszállása lehetett ekkora látványosság. Vazul késõbb többször is igyekezett beszámolni a látványról, megkísérelte lefestetni a legjobb udvari festõkkel, írópultjához maga is odaállt, hogy papírra vesse, eredménytelenül. Elsõ hallgatójának, az aléltságából éledõ Simeonnak is csak dadogott az égi csodáról. Bizonyára a laviszok voltak, állapította meg Simeon, és azonnal kérdezõsködni kezdett a magukba roskadt emberektõl, nem találtak-e lehullott kõdarabokat, merthogy ilyenkor gyakran megtörténik, a fénylõ tollú madarak lávakõként lezuhannak. Kérte õket, ne nyúljanak az égbõl pottyant kavicsokhoz, mert azok ismét rontást hoznak a hajóra. „Bûnös holmi, bûnös holmi”, ismételgette.
   Holott a villámló fények játékánál nem létezett ékesebb beszéd Isten létérõl.
   De hát ki is fogná föl a talányos képek értelmét? Ki értené meg az álom küszöbén túlról érkezõ szavakat? Az egyszerû, közönséges szavak megindítják a legbárdolatlanabb lelkeket is, írta Simeon a Columbina simplicitas-ban (Társziszi Szent Gergelyt idézve). A kovácshoz a üllõ, a földmûveshez a szántás-vetés, az írnokhoz a kalamáris nyelvén kell szólani. De hogyan kell szólni a tengerészekhez?
   „A tengeren mit sem ér a vas, itt a vas órák alatt megrozsdásodik. A vas nem vegyül sem az arannyal, sem az ezüsttel, aminek okán egyetlen dolgot tehetünk: acéllá kell kovácsolni. Az aranykard vagy ezüstkard amúgy sem sokat ér. Mert a kard nem dísz, nem ereklye. A kard fegyver. Mint ahogy az ember is fegyver. A kiebrudalt angyal, a legfõbb angyal, Isten aljas és sanda ellenfele a földre szállt, Istennek ezért van szüksége az emberre. Az acélkardra. Tudjátok-e, hogyan készül az acél. Elmondom nektek, tanuljatok belõle.”
   Simeon a barkasi hajóraszállás elõtt hosszú utat tett meg, Arábiából elõbb Burgumiba gyalogolt, és ott néhány hónapot egy görög kovácsmester házában töltött. A kovács pártfogolta a keresztényeket (talán maga is keresztény volt, talán csupán zsidó felesége orra alá akart borsot törni), szívesen látta vendégül a gyerekremetét. Simeon feltehetõleg abban a kovácsmûhelyben szerette meg a szikrázva formálódó vasat, az  üllõn csengõ kalapácsot, a sisteregve feltörõ gõzfelhõt, és raktározta el elméjében a kovácsmester szavait, amelyekkel az  mesterségének titkait ecsetelte. Szentbeszédeiben lelkes gyakorisággal  nyúl a kovács mûhelyében látott átalakulás példázatához, amelynek során az értéktelen vasból nemes acél lesz. Ezért beszélt tehát kardokról a tengerészeknek, akik szokatlan éberséggel figyeltek, aminek oka abban keresendõ, hogy a hajósnép mindig is szeretne kardot kötni, hiszen nekik, emberemlékezet óta csak a rövidke tõr dukál. Hogyan is néznének ki a hajókon hosszú kardokkal. A kalózok is csupán rövid szablyát dugnak övükbe (amely azonfelül görbe is), azzal csápolnak, amikor átugrálnak a megcsáklyázott hajókra. Hosszú kardot a városi testõrök viselnek, vagy még azok sem. Hanem a mihaszna királyi lakájok, azoknak jár a hosszú kard. Lusta és kevély népség. De azért szíves örömest kötne valamennyi tengerész hosszú, földet érõ kardot.
   Egyik hajnalon végre feltûntek Frankhon partjai. Magas szirtek között hajóztak át, egy hûvös és kietlen szoroson. A szirtek éles pereme kiállt a vízbõl, madarak tollászkodtak rajtuk. Aztán már csak két égbenyúló fal között haladtak, olyan keskeny szorosban, hogy a hang háromszor verõdött ide-oda, mígnem kijutott az ég felé, vagy erõtlenül elhalt. A kapitány most legfelül, a galérián állt, repedtfazék-hangja megvastagodva, keményen csengett. Az egyik szirten vár állt, szürke óriás, teteje a gomolygó hajnali párába veszett.
   Vazul elképedve bámulta az óriási méreteket, és ahogy átjutván a keskeny járaton, kiértek egy tágas öbölbe, amelyben hajók százai ringatóztak, átadta magát az idegen világ delejezõ látványának és sodrásának. A kikötõben kalapácsolás, állatok és emberek kiáltása, sokféle hangszínbõl éledõ zenebona vonta káprázatával bûvkörébe. Éledõ és mûködõ kikötõbe értek, a kötelek és csigák nyikorgása, az ismétlõdõ kiáltások, a döndülések, a rakodás szakszerû mûveleteihez fölsorakoztak a Carla tengerészeinek mozdulatai is. Nem, nem tudta magát kivonni semmiképpen. Nem lehetett visszafordulni. Minden eldõlt immár, nincs visszaút, és ettõl a sodró, bizonytalan állapottól még soha nem érzett honvágy kerítette hatalmába. Ahogy a kikötõ egyre beljebb szippantotta hajóját, ahogy a hajón mindenkit elfoglalt a kikötés gondja, és mindenki belefeledkezett abba, ami a feladata volt, pillantásra sem méltatva a dologban járatlan bámészkodót, képzeletben visszasiklott Számoszra, de nem a lovag házába, hanem tovább suhant, vissza a kikötõ sikátoraiba. Egy pillanatra megcsillant lelke mélyén a gyermekkor otthonossága, a betemetett, de örökké ezüstlõ melegség, amely minden honvágy alján ott lapul. Az anyaöl. És ugyanebben a pillanatban a legélesebben, a legaprólékosabban kirajzolódott elõtte az a nap, amikor a lovag megszólította. Megjelent elõtte a tonhal, amelyre a sikátor bûzös csatornájában bukkant: kopoltyúja vöröslõ sebként lüktetett, vagyis élt még. Megérintette a hal szemét, s ettõl az érintéstõl a hal megrándult, õ hátraugrott, de mintha tekintetük örökre összefonódott volna, és ebben az összefonódásban élõ kapcsolatba kerültek, a hal tudta, hogy ott van, és segíteni fog neki, megmoccant, farka rándításával hasára fordította magát, néhány hüvelyknyit elõrekúszott, jelezve az irányt, ami a szabadulás felé vezeti. De Vazul nem taszította arrébb, örült szerencséjének. Irigyelni fogják majd, ahogy viszi a piactér felé, és megpróbálják elcsalni tõle, sõt, erõnek erejével elvenni, de ez a hal az övé, meg fogja védeni. Szól Torofinónak, õ a vezér. A csatorna bûzös volt, de a hal még frissen illatozott, épp ez az illat hívta fel rá Vazul (akkoriban még Túrónak csúfolta mindenki) figyelmét. Bizonyára jó pénzért megveszik a piacon.
   Nyúlt a halért, hogy megragadja kopoltyúit, amikor a sikátor bejáratánál feltûnt az aggastyán, kezében bot, oldalán tõr, s a bot hegyével a követ ütögetve mondott valamit, miközben elõhúzta erszényét, és megcsörrentette. Vazul elõbb a halra gondolt, hogy máris vevõje akadt, s csak újabb felszólításra értette meg, mit kell tennie.
   Az öreg lovagnak nem volt olyan friss illata, mint a halnak. Szájából orrfacsaró lehelet tört elõ. Amikor megszólalt, váratlanul ugyanúgy kezdett beszélni, mint a sikátorok népe, „te büdös mócsing, aki kibújtál anyád valagából, jöszte azonnal, vagy mehetsz máris vissza anyádba”. A házak között a forró levegõ hullámzó foncsorozású tükrében tündökölt a halál, a sikátort átszövõ kanálisokban legyek zümmögtek, a salak diadalát megénekelve, városok, országok és birodalmak fölött.
   A hajó eltörpült a kikötõ egyetlen hatalmas gépezetében. És szemrevehetõ volt kicsinysége és jelentéktelensége, szegényes vitorlázatának fakó és apró vásznai belevesztek a párnaként dagadó kevély vitorlák erdejébe. Szürke kis veréb a hatalmas keselyûk és pompázatos énekesmadarak között. De a legények vidámak voltak, Iszmáil is elemében volt, és finom mozdulatokkal ide-oda rángatva a kormánykereket, megelõzte a hatalmas testeket, példázatát adván az elbizakodottság gyarlóságáról és kárhozatos következményeirõl.
   Vazult egyetlen dolog tette most mégis boldoggá. Simeonra gondolt. Történjék bármi, immár lesz, akinek elmondhatja bajait. „A végzetes tragédiák kimaradnak a történelembõl, mert olyan népeket sújtottak, akik nem tudtak írni, nem tudtak beszélni, vagy senki nem értette, mit akarnak elmesélni”, írta Simeon. Hát õ majd bevezeti abba a közösségbe, amely Szent Vazul népéhez hasonlatosan meghallgatja Isten szavát. Isten magánya szétporlik, csillagtûzként hamvad el a földi égbolton. Simeont kereste pillantásával, de Simeon, kihasználva az utolsó perceket, kamrájukban körmölt.
   Szívdobogva sietett utána. Atyám, kiáltotta süvöltve, kiengedvén az izgalomtól bennragadt levegõt. Simeon vaksin felpillantott. Maga elõtt valamit eltakart karjával. Tekintetével is igyekezett iménti arcát palástolni. Vazul, még az örvendezés lendületével közelebb lépett. Az írópultra esett pillantása, és ott megpillantotta a kõmadarakat. Az egyik még egészben, a másik már széttörve... Mint egy darabokra tört cserépmécses. Kivehetõ volt a tátongó üreg, és ott volt az üregbe illõ fényes kõdarab, egy vakító gyémánttojás, amely a pillantástól megrettenve gurulni kezdett az enyhe lejtésû deszkalapon, megtorpanva szegélyénél.
   Vazul elkapta róla pillantását, nehogy tovább guruljon; újra Simeonra tekintett. És ez a pillantás az imént leírt sodrásnak erejével távolította Simeontól, indította el egy alig felidézhetõ eseménysor mentén, olyan vidékekre, olyan históriákban, amelyekbe minden elõzmény nélkül került, váratlanabbul, mint ahogy Jakab lovag házába. Vagy ahogy majdan a hóhérai elé lép a szucsvai piactéren.
   Távolodott tõle, miközben a valóságban a kamra nyitott ajtaján betóduló napfényben egészen közelrõl nézhetett arcába. És újra megbabonázta az arcbõr alatt derengõ, vékony szálakból szõtt, apró lyukú repedésháló. Csak a bõrt lehántva találhatott volna választ arra a talányos kérdésre, hogy a bõr alatt futnak-e szét a repedések, vagy a bõr alsó rétegében, a fonákján… hogy a bõrt lehúzva, ép arcot látna, vagy minden lehullana, mint a vakolat. E finom rajzolat más okból is talányos volt, ugyanis ahogyan könnyû pír önti el a szemérmes arcot, úgy sötétült szabályosan jelentkezõ hullámokban a bõr, és ennek okát a repedések folytonos gyarapodása adta; lökésszerûen, alkalmasint a vér áramával, vagyis belülrõl, igen, a szív felõl érkeztek ezek a hullámok: Vazul meg volt gyõzõdve, hogy amennyiben fülét Simeon arcához közelítené, hallaná a keletkezõ repedések jellegzetes zaját is. Lehetetlen megállapítani, hol a határ: a szív feszítõ erejének meddig bír ellenállni a bõr, és azután meddig bír ellenállni a test. Mikor szóródik szét darabjaira? A darabok meddig repedeznek tovább? Mert kétség nem fér hozzá, a szíverõ akkor is mûködik, midõn a szív is szétreped… Az arc még élt, ám az orr és az orca találkozásának finom lejtésû domborulatát hovatovább már a csuszamlás fenyegette, és amikor ez a mondat elhangzik, már semmi sincs a helyén: nemhogy a bõr nincs a húson és a hús alatt nincsenek csontok, hanem a csontok, a legmakacsabb részek sincsenek meg; földbe kerültek, onnan aztán kimosta õket a bõséges provence-i esõ, és a patakok hordalékával a tengerbe sodródtak… és persze igaz ez az anyagtalan anyagra is: az a képzelet, amely kiagyalta a repedéseket lefestõ mondatot, midõn az olvasóval találkozik, talán már ugyanúgy szétfoszlott, miként Simeon porhüvelye.
   „Isten gondoskodik az õt imádók lelki békéjérõl”, mondta a gyerekremete, s a drágakövet kebelébe süllyesztette. Aztán lesújtott a másik, még ép madárra. A kiforduló kõbél ezúttal olyan volt, mint a vörösopál, vakítóan lángolt. Ezt is elmarkolta, és anélkül, hogy a madár szétszóródó maradványaival törõdött volna, kisietett a fedélzetre.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu