Szereplõk:

ABEL, 65 éves, portugál, nyugdíjas könyvtáros
ANNA, 27, örmény, nyelvészhallgató
BRUNO, 38, Luxemburg, színész
MALGORZATA, 52, lengyel
SARA, 40, magyar üzletasszony
THOMAS, 22, német kalauz
OSKAR, 35, svéd katona

(Hajnal a büfékocsiban, az utasok szunyókálnak, a hûtõszekrény ajtaja ki-becsukódik, ahogy a szerelvény mozog. Thomas bejön a kocsiba, rendet rak: elpakol a pultról, betakarja Annát egy pokróccal, egy kilógó zsebkendõt
visszagyûr egy zsebbe, lábakat igazít meg, mindenkit kényelmes alvó helyzetbe tesz, mintha bábok volnának, csak a hangosan horkoló Brunóval gyûlik meg a baja, végül orrbefogással némítja el, aztán a hûtõajtót is megpróbálja többször, különféle módszerekkel becsukni, rögzíteni, de ahogy leülne, hogy kifújja magát, az ajtó újból kinyílik, és koccanva a pult oldalának ütõdik. Éppen újból leül, hogy õ is szunyókáljon, mikor a vonat szaggatottan fütyülni és csikorogva fékezni kezd – a hûtõajtó ettõl persze megint kinyílik, és a pultnak csattan. A vonat nyílt pályán megáll)
BRUNO (álmában) Oops!
(Thomas kisimítja egyenruháját, lehúzza az ablakot, és kinéz. Abel is felébred, becsukja a könyvet az ölében – amit Thomas sehogyse tudott onnan kicibálni –, feláll, õ is kinéz az ablakon)
ABEL Épp egy kanyarban!
(egy ideig csak néznek kifelé, a többiek is ébredeznek)
ABEL Hol vagyunk?
THOMAS: Ez még nem lehet a határ.
ANNA Azt álmodtam, hogy egy üres vasútállomáson várakoztunk napokig, hetekig, és nem jött a vonat.
THOMAS Nyílt pályán megállni! Valamit dolgoznak a töltésen. (Abelnek) Látja, ott.
ABEL Emberek a sínen.
THOMAS Pályamunkások.
ABEL Ásnak.
(Oskar és Sara is kinéznek)
SARA Nem látok semmit.
ABEL Ott a kis nyírfaliget mellett.
SARA (bizonytalanul) Ilyenkor javítják a töltést?
(kiáltások hallatszanak kintrõl)
THOMAS Jézus.
(Bruno is felkel, az egyik ablakhoz tántorog)
ABEL Elszaladnak. Mintha menekülnének.
THOMAS Úristen.
SARA Mi történt?
THOMAS Ezek a bioterroristák! Fölszedték a talpfákat!
BRUNO Kicsodák?
(döbbenten néznek kifelé)
ABEL Ezek azok a hírhedt természetvédõk, akik úgy állítják meg a vonatokat,
hogy fákat ültetnek a sínre?
BRUNO Kicsodák?!
THOMAS Biogerillák. Biodiverzánsok. (Brunonak) Nem mondja, hogy nem hallott
még róluk?
BRUNO Micsoda? Biogorillák?
ABEL Biogerilla vagy másnéven: ökopunk.
BRUNO Ökopunk?!
ABEL Ökopunk. Zöld terror.
BRUNO Húha. Azt hiszem, túl sokat ittam tegnap. (a halántékát masszírozza,
majd elõkapja a telefonját) Lemerült.
ABEL Azt olvastam, hogy ezek az öko-izé-bigyók teljesen ártalmatlanok, csak figyelmeztetésképpen elültetnek néhány fát, aztán eltûnnek.
SARA Dehát mégiscsak kéne valamit csinálni. Kalauz úr!
THOMAS Amíg a helyzetet teljes mélységében nem térképeztük fel, addig nem foganatosíthatunk intézkedéseket.
MALGORZATA Há né má! Há fát ültettek a sínre!
BRUNO De miért rohantak el?
MALGORZATA Polícia! Ott jön a polícia!
(dermedten figyelik a fejleményeket)
SARA Tudtam, hogy egyszer látni fogok egy igazi, rendes üldözési jelenetet, mint a filmekben.
BRUNO Lehet, hogy csak magának csinálják.
ANNA Az egyik erre fut!
THOMAS  Sájsze.
SARA Hú, egyre izgibb.
BRUNO Tessék lejjebb húzódni, nem látok semmit.
OSKAR El az ablaktól! Hátra! Le a földre!
(senki se mozdul, kiabálás hallatszik a távolból, egy lövés dörren)
MALGORZATA Szûzanyám. Krisztusom.
(a földre vetik magukat, kintrõl fékcsikorgás, sziréna, autósüldözés hangjai, kiabálás, aztán csönd. Oskar óvatosan feláll, kikukucskál)
THOMAS (Oskartól) Elmentek? (óvatosan kinéz õ is)
BRUNO A szentségit.
MALGORZATA Jézuskám! Mennyi rendõr!
ANNA (a kezét tördeli) Úristen. Úristen. Úristen.
MALGORZATA Nyugodjon meg, kicsikém, nem lesz semmi baj... én a kis Jacekommal éppen nyolcvanegybe voltam teherbe, mikor gyöttek a tankok, de azt úgy képzelje, hogy...
THOMAS Nyugodjanak meg, nem lesz semmi baj. Nyugodjanak meg, kérem. Hivatalos személyi minõségemnél fogva a leghatározottabban biztosítom önöket, hogy az égvilágon semmi, de semmi félnivalójuk nincsen.
(vad lábdobogás, ordítás hallatszik közvetlen közelrõl)
ANNA Istenem.
SARA Csak most kezdõdik.
(kivágódik az ajtó, berohan egy kicsi, szakállas ember kendõvel a nyakában, bakancsban, kezében egy nyaláb facsemetével, megtorpan. Nézik egymást: hõseink és a törpe. A törpe megpróbálja a nyakában lévõ kendõt az arca elé cibálni, hogy igazi terroristának látszódjon, de a fák miatt ez nehezen megy. Bruno egy lépést tesz felé, a Törpe egy lépést hátrál, és a facsemetéket fegyverként maga elé tartja. Kintrõl vezényszavak harsannak, majd közeledõ lábdobogás hallatszik. A Törpe a menekülés útját keresi, az üldözõk már az ajtót nyitják mindkét irányból, a Törpe hirtelen beugrik a hûtõszekrénybe, és magára húzza az ajtót. Egyenruhás rendõrök rontanak be, egy pillanatra õk is megtorpannak a döbbent és néma társaság láttán)
1. RENDÕR Maguk meg kicsodák?
(csönd)
BRUNO (õ van legközelebb) Mi? Hát mi csak...
1. RENDÕR Mit keresnek itt?
OSKAR Mi vagyunk az utasok.
2. RENDÕR Utasok!?
1.RENDÕR (3. és 4. Rendõrnek) Ti arra tovább, mi itt körülnézünk.
(3. és 4. Rendõr el, 1. és 2. kutakodni kezd az asztalok alatt, a csomagtartóban, a leglehetetlenebb, kicsi helyre is bekukkantanak, mintha egy Hüvelyk Matyit keresnének.)
1. RENDÕR (megáll Abel elõtt) Nem látott véletlenül egy álarcos törpét nyírfákkal a kezében erre rohanni?
(csönd)
ABEL Kérem, én...
(csönd)
1. RENDÕR Érti, hogy mit kérdezek?
(csönd)
1. RENDÕR (mutogat) Törpe... álarc... fut... (eljátssza a törpét, álarcot, futást, de semmi reakció, legyint, észreveszi a hûtõt, elõveszi a gumibotját és a gázspray-t, és lopakodó léptekkel elindul a fridzsider felé)
MALGORZATA (magas hangon hadarva) Kérem szépen, nem tudja, mikor érünk a határra?
1. RENDÕR (megtorpan) Magát hogy hívják?
MALGORZATA Malgorzata.
1. RENDÕR Malgorzata. (a kosárra bök a gumibottal) Mi van a kosarában?
MALGORZATA Egy kis hazai, a fiamnak viszem, a Jaceknek. Gyógyszerészetet tanul, nagyon okos gyerek, külföldi ösztöndíjas, és...
1. RENDÕR Gyógyszerészet?!
MALGORZATA (megszeppenve) Gyógyszerészet.
1. RENDÕR Vannak magánál robbanószer elõállítására alkalmas vegyi anyagok?
MALGORZATA (rémülten mutatja, mi van a kosarában) Almáspite, parasztkolbász, oldalszalonna...
1. RENDÕR Látott erre egy törpét?
MALGORZATA Én, kéremszépen, a czestochowai szûzanyára esküszöm, hogy nem tudok semmit semmirõl az égegyadta a világon. De úgy vegye, hogy tényleg semmit.
2. RENDÕR (Annának) Maga kicsoda?
(Anna nem tud megszólalni a rémülettõl)
ABEL Õ... õ... a lányom.
2. RENDÕR A lánya. És õ nem tud beszélni?
ABEL Nem. Nem tud. Néma.
2. RENDÕR Néma. (közel hajol, aztán körbenéz rajtuk) Maguk aztán egy különös társaság.
1. RENDÕR (Oskarnak) És maga? Maga se látott senkit?
OSKAR (jelzésszerûen szalutál) Jelentem, kérem, nem láttam semmit.
1. RENDÕR Maga katona?
OSKAR A Koszovói ENSZ Békefenntartók svéd kontingensének leszerelt õrnagya vagyok.
(2. Rendõr most veszi észre Thomast)
2. RENDÕR Hé, maga ott!
THOMAS Én?
2. RENDÕR: Maga a kalauz?
THOMAS: Én vagyok. Sajnos én vagyok a kalauz.
2. RENDÕR Maga se látott egy mélynövésû terroristát erre szaladgálni?
THOMAS: Hogy láttam-e, azt tetszik kérdezni?
2. RENDÕR: Azt tetszem.
THOMAS: Hát, kérem, az úgy volt, hogy... izé, szóval, hogy, hogyismondjam...
(elakad)
2. RENDÕR: Az egyik néma, a másik dadog. (odahajol) Figyelek!
THOMAS (tusakodva) Hát... tulajdonképpen, hogy is mondjam...bizonyos szempontból...
2. RENDÕR Látott vagy nem látott?!
THOMAS (ordítva) Nem!
(nézik a remegõ kalauzt)
1. RENDÕR: A bûnpártolást a törvény szigorúan bünteti. Veszélyes bûnözõket keresünk. Igen? Értve vagyok?
(csönd)
2. RENDÕR (Thomastól) Ezek itt mind korábban szálltak fel?
THOMAS Igen.
2. RENDÕR (Sárára mutat) Õ is?
THOMAS Igen, õ Magyarországon.
2. RENDÕR (Sárának) Maga magyar?
SARA Igen.
1. RENDÕR: Maga se látta a biotörpét?
SARA Nem.
(Úgy tûnik, a rendõrök feladják a keresést, 1.rendõr az ablakhoz lép, felméri a kinti helyzetet)
2. RENDÕR (Saranak bennfentes hangon, súgva) „Puskás”.
SARA Tessék?
2. RENDÕR „Puskás”! (Mutatja, ahogy „Puskás” rúgja a gólt)
SARA: Ja, igen. Puskás. (megpróbál mosolyogni)
2. RENDÕR „Gulás”. (Csücsörít, hogy milyen finom a „gulás” leves.)
SARA: Gulás.
2. RENDÕR Puskás! Gulás! (Cuppantva mutatja, hogy ezek aztán kitûnõ dolgok. Közben egyre hangosabb fogvacogás hallatszik a hûtõbõl, 2. Rendõr fülelni kezd)
BRUNO (elterelõ hadmûvelet) Megkínálhatom a tiszt urat? Egy kis különlegesség. (Jenever-es palackot vesz elõ)
2. RENDÕR (felháborodva) Szolgálatban?! (1. Rendõrre néz, aki épp eljön az ablaktól)
1. RENDÕR (a palackra néz) Hát ez meg micsoda!? (a 2. Rendõrre néz) Õrmester bajtárs! Mi ez?
2. RENDÕR Nem tudom. Én csak...
(eltorzult arccal nézik a palackot, majd gyorsan, felváltva, többször és alaposan meghúzzák. Kint pattogó parancsszavak hangzanak, kirohannak. Egyre erõsödõ fogvacogás a hûtõbõl. Sara odamegy, kinyitja. Kizuhan a félig
megfagyott törpe nyírfákkal a karjában)
THOMAS Sájsze.
(a törpe feláll, kirázza a zúzmarát a szakállából. Még mindig vacog. Bruno feléje nyújtja az üveget, a törpe nagyon óvatosan elveszi, mohón iszik.)
THOMAS El kell innen mennie, biotörpe úr. Visszajöhetnek a rendõrök.
(a Törpe elkezd beszélni egy csiripelõ, érthetetlen nyelven. Elképzelhetõ, hogy a rendõröket szidja, vagy utasainknak mond köszönetet, vagy éppen az ökopunk mozgalom vezérelveit ismerteti. Mindenesetre hõseink egy mukkot se
értenek belõle.)
BRUNO Állj! Sádáp! Lassabban.
(a Törpe lassabban kezd beszélni, hiába, így se értik. Lassan elhallgat, hátrál egy lépést.)
BRUNO A piám. Visszaadnád?
(a Törpe nem érti, azt hiszi Bruno meg akarja támadni. Az üveget leteszi, kihátrál a kocsiból. Az ablakon keresztül néznek utána)
ABEL Ott lopakodik... Kész, most eltûnt.
SARA: Viszlát, biotörpe úr!
(csönd)
THOMAS Az ilyeneknek börtönben a helye.
OSKAR Mert?
THOMAS Kockáztatja az utazási feltételek biztonságát.
SARA Lehet, hogy az erdõt is meg kéne errõl kérdezni.
THOMAS Az erdõt?
SARA Ahhoz, hogy mi itt kényelmesen üldögélve keresztül-kasul utazgassunk Európát, sok millió fát kellett kivágni.
THOMAS De mégis, hogy akarja magácska az erdõt megkérdezni?
ANNA Lehet, hogy az erdõ büszke, hogy segíthet az embernek.
ABEL Tényleg nagy kár, hogy senkise ért a fák nyelvén.
BRUNO Én ezt a törpét se értettem.
MALGORZATA Én a rendõröket se.
THOMAS (az ablakból) Megtisztították a töltést.
BRUNO Igyunk egy pohárkával a nagy ijedtségre! (a büféspulton lévõ poharakba tölt)
THOMAS (mobilt vesz elõ) ...Halló, masiniszta? Igen, én vagyok... igen, itt minden rendben, indulhatunk.... Igen.
BRUNO Hoppá, nekem itt le kéne szállnom!
(döccenve elindul a vonat)
THOMAS Legközelebb.
BRUNO Egyáltalán... hova is megy ez a vonat?
(nem válaszolnak, mindenki a helyet nézi kint, ahol az „incidens” lezajlott)
MALGORZATA Nem tudják véletlenül, a Diana hercegnõ sírja hol van?
(nem figyelnek rá)
THOMAS (Oskartól) Maga tényleg katona Koszovóban?
OSKAR (rezzenéstelenül) Csak voltam.
THOMAS És... milyen volt? Szörnyû, mi?
(Oskar nem válaszol, Thomas zavarba jön, a zubbonyzsebét gombolja) Bocsánat.
ANNA (becsukja a hûtõszekrényt) Itt maradtak a fák... (fölveszi a földrõl õket. Innentõl lassan elsötétedik a szín)
BRUNO (kiosztja a poharakat, a sajátját fölemeli) Hölgyeim és uraim! Bevallom, a leghalványabb sejtelmem sincs, hogyan kerültem ide, önök közé... Mulattunk egy kicsit a stábbal, nehéz forgatási idõszak volt, és aztán...
aztán nem emlékszem semmire... Azóta együtt utazunk... De ha már így alakult... (fölemeli a poharát) Proszit!
TÖBBIEK Proszit! (isznak, sötét)

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu