Nichita Stanescu

Fiatalok

Csókolóznak, ó, csókolóznak,
csókolóznak a fiatalok az utcán,
a bisztrókban, a korlátokon,
egyfolytában csókolóznak
mintha õk maguk
sem volnának egyebek mint a csók végzõdései.
Csókolóznak, ó, csókolóznak
a rohanó kocsik között,
a metróállomásokon,
a mozikban,
a buszokban,
kétségbeesetten,
agresszíven csókolóznak,
mintha a csók végén,
a csók befejeztével,
a csók után
nem következne más,
mint az öregség számûzetése
és a halál.
 

Elmesélt dallam

A szerelem, melyet akkoriban éreztem irántad,
majdnem-szép férfivá varázsolt.
Gondolataim a láthatárig szálltak
sõt sikerült
a napig szállniuk.

Annyira vékony voltál, és fekete sörényedet
a válladra engedted, lobogjon.
Ha megszólaltál, hangod kísérteteket ölt meg,
s szívem dobogása úgy keringett körülötted,
akár egy késlekedõ bolygó…

Most,
hogy az áldott véletlen
utamba hozott,
napom elsötétül,
és az ég üveges csillagait tárja elém,
hogy izgatott gondolataim a csillagokig szálljanak!
 

Õszi érzés

Eljött az õsz, takard el a szívemet valamivel,
egy fa árnyékával vagy inkább saját árnyékoddal.

Attól félek, ha idõnként nem láthatlak,
növesztek égigérõ, hegyes szárnyakat,
idegen tekintetbe rejtõzöl,
nem látlak majd az ürömtõl.

És akkor kõvé váltan hallgatok,
eldobott szavaim elnyeli a tenger.
suhogtatom a holdat és a hold
eggyé válik a szerelemmel.
 

Vers

Mondd csak, ha elkapnálak egyszer
és megcsókolnám a talpadat,
ugye, sántikálnál egy ideig,
mert félnél, hogy széttiprod a csókom?

  DEMÉNY PÉTER FORDÍTÁSAI


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


C3 Alapítványc3.hu/scripta/