Adam Zagajewski

Füst

Túl sok elégia. Túl sok emlékezet.
Széna illatozik, a mezõk felett bizonytalankodva
nemeskócsag lebeg.
A halottakat el tudjuk temetni. Nem akarunk ölni.
Ám a ragyogás pillanatai kicsúsznak a varázslataink alól.
A szobámban álmok tornyosulnak,
szorosan egymásra rakva, mint a szõnyegek
egy dunsztos levegõjû, keleti bazárban.
És nincs már hely új költeményekre,
az õz nem fut, a jövõt igyekszik kitalálni.
Senki sem képes az Istenimádatra,
a haragvó, a dühös ima erõsebb.
A hús virágai, a reánk nyíló seb.
Füst emelkedik a lapos városok fölött,
és betér a csend a házainkba.
Betér házainkba a telehold.


Lakás ösztöndíjasok számára

Az átutazó ösztöndíjasoknak szánt lakásban
a polcon tizennégy unatkozó regény,
olyan nyelven, amely nem rokona a te rokonaidnak.
Álmos Buddha, néma tévé, agyonkarcolt serpenyõ,
nem egy melankolikus omlettet sütöttek már rajta.
Szombat este, matt teafõzõ, amely viszont az összes
dialektusban fütyül. Próbálod kényelembe hozni magad,
nem gondolkodni, ha nem muszáj. Eckhart mestert olvasod
a distanciáról (Abgeschiedenheit), és egy bizonyos angol költészetét,
aki szereti Franciaországot, majd egy francia prózáját,
aki csodálja Angliát.

És csak néhány napi intenzív otthonteremtés után,
s majdnem csodálkozva fedezed föl:
e higiénikus szobákban, hol átvonult a mûvelt emberiség elitje,
itt nem lakik senki, itt nincs élet a földön.

RÖHRIG GÉZA FORDÍTÁSAI


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


C3 Alapítványc3.hu/scripta/