Egy enciklopédikus kötetekbe foglalt õrült vállalkozás, amely 366 nap alatt átalakította ismereteink világtérképét
A Liberation interjúja a vállalkozás gazdájával, Yves Michaud-val

Az ötlet, amely sok szarkasztikus megjegyzést és gúnyt váltott ki, Jean-Jacques Aillagoné volt, a franciaországi Mission 2000 elnökéé, aki azt javasolta, ünnepi tûzijáték gyanánt üdvözöljük az új évezredet azzal, hogy „körbenézünk az emberi tudás házatáján”. Yves Michaud-t pedig bizonyára szédülés fogta el, amikor rábízták a kissé õrült terv kivitelezését: szervezzen meg a Conservatoire des arts et métier-n (Cnam) 366 elõadást, azaz naponta egyet, a húsvétot és a karácsonyt is beleértve: tudásunk naprakésszé tétele érdekében valamennyi tudományág kutatói, franciák és külföldiek adjanak áttekintést a legkülönbözõbb kérdéskörökrõl, a pénzpiacoktól kezdve a rock and roll mítoszain át a káoszelméletig és a városok biztonságáig, a genetika etikájának kihívásaitól a pszichoterápiákig, a kognitív tudományokig, az állati értelemig, a piktogrammok nyelvezetéig vagy a „férfiak nemi vágyának agytérképéig”! A tervbõl valóság lett: ma már tudjuk, hogy az Université de tous les savoirs* (Minden tudás egyeteme) óriási siker lett: az elõadásokat naponta átlagosan 600 ember látogatta. A résztvevõk összetétele a francia népességét reprezentálta.**

LIBERATION: Változott-e idõközben a vállalkozás célja?

YVES MICHAUD: Mindenekelõtt az igényeknek kellett megfelelnünk. Még ha sok mindenkit el is értünk (180 ezer embert a Cnamon, és legalább ugyanennyit az interneten), ez igen kevés ahhoz képest, hogy hányan nem tudtak eljönni, vagy nem volt meg a szükséges felszerelésük az elõadások követéséhez. Az én célom pedig az volt, hogy meglehetõsen átfogó és meglehetõsen új körutat tegyünk a tudás birodalmában, amelynek hatásai jóval túlmutatnak majd az egyes elõadások idõtartamán: teljesen új koncepción alapuló enciklopédiát szerettem volna létrehozni.

Miért választotta a tematikus csoportosítást (élet, társadalom, kultúra stb.), miért nem tudományáganként szervezte az elõadásokat?

A tudományágak pedagógiai okokból – valahol el kell kezdeni a tanítást –, illetve intézményi okokból léteznek, és persze azért is, mert korporációk mûködnek. Ezzel szemben ma minden eleven és termékeny megközelítés interdiszciplináris, legyen szó a genetikáról vagy az asztrofizikáról, sõt, a matematikáról. Amikor az 1700 javasolt témakörbõl megcsináltam az eseménysor tervét, minden olyan pontot kiszûrtem belõle, amely a régi fakultások szerinti szétszabdaláshoz – és konfliktusokhoz – vezetett volna. A hagyományos enciklopédikus tematikákat is kidobtam; úgy gondoltam, témakörök szerint kell eljárni, hogy világos legyen a megközelítések ereje és dinamizmusa. Ugyanez a társadalomtudományokra is érvényes: az egyik legélvezetesebb mai tudományág, a földrajz, sokkal kevésbé önálló tudomány, mint inkább egyetlen tárgy köré csoportosuló megközelítések összessége –ez pedig a tér, amelyben, és a Föld, ahol élünk.

Ez a módszer azt is jelenti, hogy valamennyi tudományág „feloldódik”?

Ami itt feloldódik, az a tudományágaknak az az állapota, amely egy idejétmúlt tudományosságnak felel meg. Minél általánosabbak és elvontabbak a tudás tárgyai (a psziché, az anyag, a szám, a naprendszer, a gazdagság, a társadalom stb.), annál többféle, látszólag strukturált és autonóm tudományágnak kell együtt közelítenie hozzájuk: a pszichológiának, a fizikának, az aritmetikának, az égi mechanikának, a gazdaságnak, a szociológiának. A 19. század tudománya abból állt, hogy kidolgozta ezeknek a tárgyaknak az ismeretét. Ezért volt olyan diadalmas: a tudósok azt hitték, hogy véglegesen meghatározták saját tárgyukat, és hamarosan ki is merítik majd. A 20. században derült csak ki, hogy valamennyi tárgy sokkal összetettebb, mint hitték, és ha valóban le akarjuk írni õket, számtalan terület irányából kell közelítenünk hozzájuk. Különben mi az ördögért beszélnénk fraktálokról a várostervezésben és informatikáról a biokémiában?

Szinte valamennyi témát „egymásnak ellentmondó megközelítések” alapján tárgyaltak. Ezzel valóban elkerülhetõ az egysíkú gondolkodás. De vajon elkerülhetõ-e az eklekticizmus is?

A kontrasztokat tudatosan vállaltam – egyébként sokkal kevésbé volt rá módom, mint szerettem volna. A 366 elõadás sok, azonban a vitákhoz kevés. És sokkal több „máshonnan érkezett” elõadót szerettem volna, fõként a társadalomtudományok területén. Csak hát közbeszólt az idõhiány, és az is, hogy külföldön kevés tudós beszél franciául, fõként a fiatalabb nemzedékekben. Az eklekticizmus veszélye egyébként akkor fenyegetett volna, ha óvatos és mérsékelt elõadókat választunk. Néhány kivételtõl eltekintve azonban sikerült ezt elkerülnünk. A vitát pedig a különféle ellentétes álláspontok közt a hallgatónak, az olvasónak kell lefolytatnia önmagában.

Egyetlen kötetben sem biztosított külön helyet a filozófiának. Ön filozófus: ezek szerint úgy gondolja, le kell tenni arról, hogy a filozófia túlsúlyos, sõt hegemón szerepet töltsön be?

A filozófia még kevésbé különálló tudományág, mint amennyire a hagyományos tudományágak azok. Történetileg azzal kezdte, hogy elvont tárgyakat határozott meg önmaga számára – az ég, a lélek, a történelem, a mûvészet, sõt, a „világ”. Aztán szépen kibillentették innen nála sokkal biztosabb lábon álló vállalkozások. Nem állíthatta már magáról, mint a tudományok osztályba sorolása idején, hogy képes megszervezni a tudást. Látszólagos hegemóniája ma olykor csak filozófusaink „nagyúri hangvételébõl” fakad. Ezzel szemben megvan a szerepe a maga kíváncsi és mindent megbolygató, „minden lében kanál” természete miatt: képes elemezni és bevilágítani minden lehetséges és elképzelhetõ pontot. Olyannyira, hogy a 366 elõadás maga a filozófia, annál az egyszerû ténynél fogva, hogy a szempontokat és fogalmi megközelítéseket összefogja. Azt mondják, az ördög a részletekben van. Én azt mondanám, hogy a filozófia a hézagokban rejlik.

MIHANCSIK ZSÓFIA FORDÍTÁSA


*Az elõadások szövege hatalmas méretû kötetekben jelent meg (éd. Odile Jacob): Qu'est-ce que la vie?, Qu'est-ce que l'humain? Qu'est-ce que la société? Qu'est-ce que l’Univers? Qu'est-ce que les technologies? Qu'est-ce que la culture?

** 14 százalékuk volt egyetemista, 23 százalékuk nyugdíjas, 10 százalék munkanélküli, 48 százalék bérbõl és fizetésbõl élõ; túlreprezentált volt azonban a közép- és felsõkáderek rétege (48 százalék), és csak 18 százalék volt alkalmazott vagy munkás, illetve tartozott köztes rétegekhez.


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


C3 Alapítványc3.hu/scripta/