Ők, akik a siker harsány rivaldafényében
élnek, s van
kezes kabrioletjük meg rózsafákkal
szegélyzett türkizkék úszómedencéjük,
meg komoly kutyájuk,
és fénylőbőrű szőke nők között nevetgélnek,
akik szépek, akárcsak a pezsgő,
de nem boldogok,
és én, akinek nincsen semmije, csak ezek a
bamba utcák, a zavaros
munkarend, az olcsó vasárnapok a folyóparton,
a szerető feleség meg a gyerekek,
én sem vagyok boldog.

Kitartok

Életem: rengeteg nap,
mikor nem Cuzcóban voltam,
sem Sienában, sem Grenoble-ban,
rengeteg repülőgép, mely az eget cirkálja,
s én nem ültem rajtuk, rengeteg hang,
melynek melege sohasem
ért el szívemig.
Csak az idő, ez az üres,
csak az idő, ez a reményvesztett
sztyeppe, csak
nézem a keddet, a szerdát, a csütörtököt,
nézem, ahogy jönnek egymás után szép sorjában
a Colgate-es tubusok.
 

Kis végrendelet

Rátok hagyom a rigókkal, bozótban szunnyadó Almofrey folyót,
Zuriza bükkjeit, az orchideák guaraní kékjét,
az orrszarvúkat, melyek akár a tankok,
a flamingókat, melyek akár az ár nappóznái,
a darazsakat, e zsugorított tigriseket,
a kósza szamócákat, Maine szirtjeit, az Annapurnát,
a Niagara-vízesést platinaszőke pózával,
az Ordesa-park tiltott havasi gyopárjait, a szorgos hangyákat,
a Tejutat és a tökéletes csalogányokat.

Rátok hagyom az autópályákat,
melyekből a nyár lehelete árad a szieszta néptelen óráiban,
A Cántico espiritualt, Pelé góljait,
a chartres-i székesegyházat, a csúcsíves kalászokat,
az Uffizi arany allelujáit,
a medence tükrében reszkető Tadzsmahalt,
a Sao Paolóban és Mombasában kacsázó buszokat
a fürtökben rajtuk lógó négerekkel és boldog állatokkal.

Mindent rátok hagyok, gyermekeim.
Szerencsétek, hogy ilyen gazdag apátok volt. 

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu