Forduló csavar

Hogyha ott vannak, ott várnak
nem pusztul el soha semmi.
Ezért ne indulj
ne nyisd ki újból a bezárt szobákat
mert bár véget ért, vége
ott lesznek majd, ott várakoznak
elvegyülnek a kacagással a teáskannában
vagy mozognak ütemesen a tekenõben.
Ó, igen
ilyen iszamós korban
a mindent elbíró képzelet befogad
hajfürtöt, elõreszegezett ujjakat, fintort,
puha kacsót és illetlen szócskákat
a borzalom színpadára taszítanak téged
s megaláznak a végsõ megaláztatással.
Ó igen, ó igen
rózsás pamlagokon
makulátlan függönyök mögül
s alig romlott leheletben
mérhetetlen türelemmel várnak rád;
ezért bár véget ért, vége
s te ott soha többé nem bukkantál már fel
ne indulj, ne indulj
mert ami volt, megtörténik újból.
 María Lainá
Jamaica Taverna
Valahogy megváltozott az életünk;
nem bent lakunk már a városban
hanem a tenger felé vezetõ úton.
Estéinket a hold
vándorlása tölti ki
a szárnycsapkodás a dombokon
a vizesárok felé bandukoló lovak.
Ha végül rászánnád magad, hogy eljössz
itt tartod társamul az éjszakát
most, hogy az õsz beköszönt
s megnyikordul a retesz a sötétben.
Megtanulsz majd imádkozni
erõvel, reménytelen
s e különös érzés
összefonódik majd a természet kemény vonalaival.
Ne hozz magaddal sok ruhát, könyvet
azok itt másképp számítanak;
a kényelmes cipõrõl se feledkezz el
mert a ház mögött sártenger van
telente sok itt az esõ.
Most befejezem; vigyázz magadra,
szeretlek nagyon, hisz jól tudod.
Rád gondolok az ablak elõtt azon a pamlagon
gondolj az idõre, a testre, ahogy öregszik.
Mindez a képzelet dolga itt
nincs egyebünk, csak az erõs, tiszta örökkévalóság
mely nem fáraszt, néha azért mégis fáj az ember szeme.
Most becsukom az ablakot
föltámadt a szél megint.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta

http://lettre.c3.hu