A Magyar Lettre Internationale támogatója a Pantel: személyre szabott telekommunikációs szolgálatások

Anna Ahmatova

Cinque

 Autant que toi sans doute, il te sera fidele,
 Et constant jusque a la mort.
    (Baudelaire)

 1

Mint fönn, felhõ peremén;
szavaid így idézem elém,

de szavaimra az éj - tanu vagy -
túlragyogta a nappalokat:

földtõl elszakadva suhant
két lény csillag-magasan.

Se szégyen, se töredelem,
nem: akkor se, most se, sosem.

De ma ébren hallod, ahogy
hívlak én, aki élõ vagyok.

Az ajtót, mely résnyire nyílt,
nincs erõm becsapni megint.
 

 2

Elenyészik a zaj, mely az éteren áthat,
sötétséget színlelt a hajnali ég;
már néma örökre a kinti világ, csak
e két hang szól: az enyém s a tiéd.
Mig a tó felõl fúj, s a harang zúg a szívbe,
úgy csillog az éjben, oly könnyû a szó;
indázott egymásba szivárványos ívvel
beszélgetésünk, a felragyogó.
 

 3

Én nem szerettem sohasem,
ha sajnált bárki engem,
s csepp részvéted most úgy viszem,
mintha nap sütne bennem.
Ezért ég, amerre megyek,
hajnalpír, ezért mûvelek
annyi csodát!

 4

Tudod jól, ama keserû napnak
nem zenghetem dicséretét.
Ne de útravalót, mit is adjak?
Az árnyam? Azzal mire mégy?
A tûzben rég elemésztett
drámát, dedikálva neked?
Azt a szörnyû újévi képet,
mely a keretbõl kiléphetett?
Vagy az égõ nyírfaparázsnak
alig hallható neszeit?
Hogy a szerelmi históriáknak
nem értünk a végére itt?
 

 5

Nem szívtunk be mákonyos álmokat,
nem tudtuk, mi bûnünk lehet.
Milyen csillagok rendelte kárhozat
uralkodik sorsunk felett?
Milyen rémítõ pokloknak üstjeit
kavarta e téli sötét?
Mitõl hittük el õrülten reggelig
a hajnalpír igéretét?

 1945 november - 1946 január

HALASI ZOLTÁN FORDÍTÁSA

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu


C3 Alapítvány     c3.hu/scripta/