Tolnai Ottó

A Jugoslavija-könyv

A JUGOSLAVIJA-könyv (jugoslavenstvo danas
a zágrábi kiadás 82-ben a belgrádi 84-ben)
szerzôjével matvejeviçtyel
és egy belgrádi kritikusnôvel
akinek a férje a vezetô horvát kritikus volt éppen
valamint egy gyermekirodalmat fordító kedves szlovén nôvel
még mielôtt trgu jiu-ba utaztam volna
meglátogattuk a calea victoriei-n
haulicáék szerkesztôségét:
a XX. századot (Secolul 20)
haulica nagyformátumú brancusi-monográfiáját
még a 60-as években megvásároltam kolozsvárott
többek között azért is lett a symposion fejléce
homokóraforma
amely mármint a homokóra
popa šejka-versében különös mód
vérrel szalad tele
elhatároztam folyóiratszámot is szentelek neki
késôbb is többször hozzáfogtam
haulica-számot szerkeszteni
aztán matvejeviç párizsba került
mint különben haulica is
majd a MEDITERANSKI BREVIJAR
nagy sikere után átköltözött rómába.
Most a danilo kiš-könyvesház megnyitásán szabad-
kán
mesélte mirjana miocinoviç hogy halil tikveša
illusztrálja a MEDITERANSKI BREVIJAR új
olasz kiadását
valójában mind a ketten mostariak
matvejeviç mostarban született
halil kissé közelebb a tengerhez
de még mindig inkább a neretva és a dohány
mint a tenger sávjában
én valójában a JUGOSLAVIJA-könyv
(az alcíme pitanja kulture) új kiadását várom
arról képzelgek
kik fogják illusztrálni:
mušiç knifer bem reljiç dzaffa kerekes
metka badadada jelena trpkoviç siflis bal kezével
mert a jobbot levágta
de afféle vízjelként ott lebeg minden rajzán
ott az a kéz.
sosem izgalmasabb vállalkozást
megrajzolni ami nincs
de hát rajzolni mindig is azt kellett
azt ami nincs
ami van azt fényképezni
illetve hát most már fordítva
fényképezni kell azt is ami nincs
mert az van
pontosan az van: ami nincs
sosem is megdöbbentôbb vállalkozást
megrajzolni ami nincs
egy nemlétezô kézzel
a danilo kiš-könyvesház megnyitásán szabad-
kán
elmeséltem mirjanának:
utcánkban(allé valójában) az egyik kukán
hogyan pillantottam meg egykidobott:
JUGOSLAVIJA-atlaszt.
hogyan kaptam utána milyen mohón
milyen boldogan csaptam a hónom alá
hogyan pucoltam vele a homokon
nehogy visszavegyék
kényszerítsenek szemétbe dobni
itt már ugyanis semmi különbség a történelem
képletes és egy város valós szeméttelepe között
nehogy kényszerítsenek dugjam csak szépen
 vissza
a kukába
valójában nem is tudtam büntetendô-e
kibányászni a kukából
nagyJUGO iskolai atlaszát
s közben valami különös boldogságot érezni
mint ahogyan egy-egy monarchiabeli
szecessziós tárgy kapcsán is érzünk olykor
nem tudtam mi minden büntetendô kisJUGO-ban
nagyJUGÓ-t illetôen
(természetesen beleértve a nagyJUGÓ-nosztalgiát is)
nem érkezem abszolválni a sok új törvényt
elmeséltem mirjanának
hogyan bújtam el vele az éppen lecsapolt
vértavunk nádasában, mint ifjúkori versem
 gerillája
(engem nagyJUGÓ földabroszának
a legszebb földabroszok egyike ez a világon
szerelmesét ugyanis elítéltek-letiltottak volt
a nagyJUGÓ-ban
de hát mi köze nagyJUGO földabroszának
és e mind inkább körülcsipkézett kicsinek
 mindehhez)
jóllehet akkor még nem hallottam
hogy épp azokban a napokban szabadult ki
világszép kis zoónk gorillája
tehát, hogy magától a gorillától
és üldözôitôl is veszélyeztetve voltam
öreg pákász
(mert egy vitánk után amikor is
megboldogult baka barátom
azt mondta ô nem che guevarát
széchenyit választotta volt
azóta én sem mondok gerillát
igaz széchenyit
szegénylegényt sem ami egy bakához
természetesen közelebb állt volna
hanem a zen buddhistára és a zöld filozófusra
zöld aktivistára utaló: pákászt.)
veszélyeztetve ott a vértó nádasában
de egyáltalán nem volt szándékomban
szellemeskedni (hiszen michaux is
éppen arrafelé kóválygott mint che
columbiában
nekem csak össze kellett montázsolnom
nevezetes naplóikat)
valóban jobban izgat barátom JUGOSLÁVIÁ-ja
mint a MEDITERANSKI BREVIJAR
jóllehet akár kosztolányi
én is mediterrán költônek tudom magam
ám én függetlenül a térkép mint olyan divatos
 voltától
ténylegesen elkezdtem dolgozni
annak a szeméten talált atlasznak
úgy hívom kuka-atlasz preparálásán
kifestésén-átrajzolásán
akárha egy tetováló mûhelybe feküdtem volna be
szent sebestyén
elkezdtünk dolgozni új kiadásán etcetera
igaz, még az sincs kizárva a címe is más lesz
hiszen ez immár csak valaminek
lassan az isten sem tudja minek
talán éppen egy leendô
szovjet köztársaság vagy ahogy
deleuze és guattari írja ÓRIÁSCSAPDA
amely elôbb csak állatcsordák késôbb
egész népek foglyul ejtésére szolgál fedôneve
nagyságát nekem velence valamint
az olimposzig húzódó görög tengerpart
 inkorporálásával
sikerült mégis megôriznem
(persze közben úgy tetszik mintha ugyanarról
 a dologról lenne szó
jóllehet immár valójában én is MEDITERANSKI
 BREVIJAR-ról beszélek)
hatalmas munka amit most nem a fenti
 reprezentatív
társasággal fiatal tehetséges festônôkkel
tetováltatok
fájdalmas operáció minden egyes pórust
újraszúrni
de hát sosem is gondoltam hogy a költészet
pitizés
már a kezdetektôl tudtam
méltó feladat lesz ezzel a valamivel birkózni
itt az adria partján
mint birkóztam volt vadszamárként üvöltve
mint jünger (ô írt legszebben dalmáciáról)
 még látott fenn
a monte viperán vadszamarakat
mivel a só kegyetlenül marta felsértett pöcsömet
mint birkóztam volt azzal a kreol lánnyal
abban az elhagyott koperi sópárolóban
ahol késôbb karpo açimoviç-godina
a pupilije ferkever gratinírozott agya címû filmjét
 készítette.
azért említem ezt az adatot, mert ôrzöm néhány
(71-ben írtam másik kisfilmjérôl, érdemes lenne
elolvasni a Symposionban, mit is)
mint drága kincset (bizonyítékaim mind
 hasonlók
noha semmit sem akarok bizonyítani) ôrzöm
néhány felvételét akárha mindig is
 sejtettem volna,
egykor imaginárius (bôrömre tetovált)
atlaszom szerves részévé tûnnek
hintáznak szépen meztelen az elhagyott
 sópárolóból
jóllehet meglehetôsen tisztázatlan felségvízi
 viszonyok közepette
az adrián:
át.
akkor bukarestbe utazva a vonat folyosóján
mesélte matvejeviç, hogy írt titónak
(errôl rajtam kívûl frissiben
talán még csak krleza tudott): mondjon le.
ha lemond, ô lesz az elsô kommunista
uralkodó aki idôben szépen maga adja át
a hatalmat
aztán otthon boldogan vártam
lemondását
mert mondanom sem kell biztos voltam benne
megfogadja predrag jóindulatú tanácsát
nem mondott le
akkor sem amikor a kitûnô szlovén orvosok
már lefûrészelték egyik lábát
pedig én talán még akkor is azt hittem:
predrag levele ott lapul az immár csuromvéres ágy
párnája alatt.
 


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu

Tartalomjegyzék | Lettre

http://www.c3.hu/scripta


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/