Ahogy gyerekkoromból is a lakás
üregei rémlenek fel a sátrak. Terítôk függönyök
camera obscurái fényporos titokteli fedezéke. Arra
hasonlít ez olyan felidézni a nevetésed a fogaidat
a szádat. Hangok elôszobája volt megsüketít
gondolnom arra az évre.
Suttogó ruhák éve volt
a hóé koraesti vak fellegekkel.
Rövid karácsonyé lecsukott
szemü lucskos év volt.
A testé léleké feküdtem
biztos voltam hogy nem kelek fel. Bordó takaró éve
volt recés üvegen sárga fényfolt.
Napja világított annak ki a sötétet
nôni látta.
Azt akartam hogy hallj meg hogy meghalj egyszer
azt is akartam. Csövek beszéde volt tapéta arca fények
ágya.
Forgószél éjszakáján
hajjal kibélelt hosszú katlan.
Meztelenül álltál a lépcsôházban
ajtóban zuhany alatt a liftben.
Sírás és rohanás
éve volt kigombolt kabáté huzatos nagy lakásé.
Azt hittem nem tudom lehet hogy tudtam és
csak sose hittem.
A havak éve volt fehér úttalan
úté semmi másé.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu