EÖRSI ISTVÁN

VERSEK a 60-as évekbôl

Már a Kritika idei januári számában is közöltem néhány olyan verset, amelyet füzeteimben „találtam”. Mostanában ugyanis felderítô utazásokat szervezek a magam számára, a múltamba. A világért sem árulom el, hogy mi mindenre találok ott, csinos kis életepizódokra, amelyeket pedig már sikerült elfelejtenem. Ezen kívül elôbukkannak olyan versek, melyeket megírásuk idején különféle okokból még csak le sem gépeltem. Elôször válogatott verseimet szeretném kiadni, aztán esztétikailag nem értékelhetô verses dokumentumokat, elemzô tanulmányok kíséretében. Így szeretném rekonstruálni az életet 1951 és 1960 között, ahogy átéltem, és ahogyan most látom. Még az is megtörténhet, hogy az idôszakaszt meghosszabbítom a hatvanas évek végéig, mert magatartásom és irodalmi helyzetem ekkor kristályosodott ki véglegesen. Az itt olvasható versek – vagy néhány közülük – az elsô könyvbe kerülnek, a dokumentumokkal majd késôbb állok elô, amikor már megírtam az ôket átvilágító esszéket is.


SZILVESZTER, ÚJRA SZABADON

Rabok foga éjjel csikordul, ó év az új évbe fordul,
álmaim trepnijén járnak az ôrök ideges-zordul,
ajtómat megrugdossák, vágyaim összefossák,
falaimon petéznek nagypocakú poloskák.

(1961. január 1.)

TÖREDÉKEK A BÁTORSÁGRÓL

1
Nem az lesz nedves, aki megázik,
hanem aki nem bújt ki a házból.
S nem az a bátor, aki bátornak látszik,
aki gyávának látszik, az a bátor.

2
Keress magadnak valami megürült szobor-talapzatot,
mássz fel rá, lendítsd magasba karod,
a tömegre dacosan nézz le!
Majd végy be hashajtót, ötszörös adagot,
s bízd bátran a többit az objektív törvényszeruségre.

3
Mondd ki bátran, amivel fônököd megbíz téged.
A nagyobb karéj kenyér elôl ne fuss el zokogva.
Felejtsd el merészen tegnapi véleményed.
Vakmerô struccként fúrd fejed az e célra tárolt homokba.
Rúgd ki hôsiesen barátod alól a széket.

(1961. július 19.)


ERKÖLCSRENDÉSZET, 1961

Hol hajdanában rossz nôk álltak
fenyegetôen és kitartón,
most erkölcseimre vigyáznak
gumibotokkal minden sarkon.

(1961. július 22.)


A NÉP BIZALMÁBÓL

A nép bizalmából dödö dödödö
a nép auu bizalmából dödödö
felhatalmazásából nyissz-nyissz igenis
a népnek dödö mégegyszer dödö
a fehér fekete oppardon hupikék
próbálna nem egy emberként dödödö
azt mondtam dödö nem mondtam dödö
igaz a cél dödö igaz az eszköz
az autókban dödö az akasztófákon
bizalom reccs nyekk bizalom bumm durr
így nyilatkoztam töményen a cikkrôl.

(1962 január)


BELÉPETT A KERTI AJTÓN

Belépett a kerti ajtón,
aztán mégsem ment tovább,
jelképes pillanat jött:
bizarr csók a rácson át.

Mennyi meghitt árnyú rácsot,
milyen bezárt kapukat
görbített el és nyitott ki
az a cinkos mozdulat,
ahogy pirosan, párásan,
pucéran, mint két falánk,
félénk állat, összebújt a
zúzos rácsok közt a szánk.

(1966. január 17.)


ÁRTÁNY

Bársonyban forgó szöges kerék
gombostû-szemek,
tenyéren parázsló cigaretta-vég,
kifordul a gyerek
a saját kiabáló száján.

Szôr a talpon,
ujjak közt penész,
pardon, pardon,
semmi az egész,
farkast vacsorázik a bárány.

Csukánk a réten
felrikolt,
éhesen, étlen
a pipogya hold
felé röpül egy pohos ártány.

(1966. március 29. )


SZABADSÁG, SZERELEM

1
Még szerelmet remélek,
olajat beszorult csavar,
börtönt a hajléktalan télen,
horgon fityegô kukacot a hal,

de már ôszül pár szál
magányos hajam –
többet ér a csalásnál
a nincs is, ami van.

2
Tükröm közepébe csapjak?
Ezer kis cserép
ugyanannak az arcnak
a fintorát fröccsenti szét.

Majd tovább folyik a játék,
elragad annyi mást –
csak még legalább látnék
egyetlen formás támadást!

3
Szabadság, szerelem,
bekapnám mindkét horgot,
csak e kettô kell nekem,
a tömegsírról szívesen lemondok.

(1967 április)



Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu




C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/