SZILVESZTER, ÚJRA SZABADON
Rabok foga éjjel csikordul, ó
év az új évbe fordul,
álmaim trepnijén járnak
az ôrök ideges-zordul,
ajtómat megrugdossák, vágyaim
összefossák,
falaimon petéznek nagypocakú
poloskák.
(1961. január 1.)
TÖREDÉKEK A BÁTORSÁGRÓL
1
Nem az lesz nedves, aki megázik,
hanem aki nem bújt ki a házból.
S nem az a bátor, aki bátornak
látszik,
aki gyávának látszik,
az a bátor.
2
Keress magadnak valami megürült
szobor-talapzatot,
mássz fel rá, lendítsd
magasba karod,
a tömegre dacosan nézz le!
Majd végy be hashajtót, ötszörös
adagot,
s bízd bátran a többit
az objektív törvényszeruségre.
3
Mondd ki bátran, amivel fônököd
megbíz téged.
A nagyobb karéj kenyér elôl
ne fuss el zokogva.
Felejtsd el merészen tegnapi véleményed.
Vakmerô struccként fúrd
fejed az e célra tárolt homokba.
Rúgd ki hôsiesen barátod
alól a széket.
(1961. július 19.)
ERKÖLCSRENDÉSZET, 1961
Hol hajdanában rossz nôk álltak
fenyegetôen és kitartón,
most erkölcseimre vigyáznak
gumibotokkal minden sarkon.
(1961. július 22.)
A NÉP BIZALMÁBÓL
A nép bizalmából dödö
dödödö
a nép auu bizalmából
dödödö
felhatalmazásából
nyissz-nyissz igenis
a népnek dödö mégegyszer
dödö
a fehér fekete oppardon hupikék
próbálna nem egy emberként
dödödö
azt mondtam dödö nem mondtam
dödö
igaz a cél dödö igaz az
eszköz
az autókban dödö az akasztófákon
bizalom reccs nyekk bizalom bumm durr
így nyilatkoztam töményen
a cikkrôl.
(1962 január)
BELÉPETT A KERTI AJTÓN
Belépett a kerti ajtón,
aztán mégsem ment tovább,
jelképes pillanat jött:
bizarr csók a rácson át.
Mennyi meghitt árnyú rácsot,
milyen bezárt kapukat
görbített el és nyitott
ki
az a cinkos mozdulat,
ahogy pirosan, párásan,
pucéran, mint két falánk,
félénk állat, összebújt
a
zúzos rácsok közt a
szánk.
(1966. január 17.)
ÁRTÁNY
Bársonyban forgó szöges
kerék
gombostû-szemek,
tenyéren parázsló
cigaretta-vég,
kifordul a gyerek
a saját kiabáló száján.
Szôr a talpon,
ujjak közt penész,
pardon, pardon,
semmi az egész,
farkast vacsorázik a bárány.
Csukánk a réten
felrikolt,
éhesen, étlen
a pipogya hold
felé röpül egy pohos ártány.
(1966. március 29. )
SZABADSÁG, SZERELEM
1
Még szerelmet remélek,
olajat beszorult csavar,
börtönt a hajléktalan
télen,
horgon fityegô kukacot a hal,
de már ôszül pár
szál
magányos hajam –
többet ér a csalásnál
a nincs is, ami van.
2
Tükröm közepébe csapjak?
Ezer kis cserép
ugyanannak az arcnak
a fintorát fröccsenti szét.
Majd tovább folyik a játék,
elragad annyi mást –
csak még legalább látnék
egyetlen formás támadást!
3
Szabadság, szerelem,
bekapnám mindkét horgot,
csak e kettô kell nekem,
a tömegsírról szívesen
lemondok.
(1967 április)
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu