Megszedtem a gombát, teletömve hátizsákom, szatyrom, s visszatértem kis lakunkba, hogy elköltsem kiadós reggelimet, melyhez nejem szerezte be a hozzávalókat a helyi szövetkezeti szaküzletben: Maasdam sajtot (kilója 34 „denominalizált”, azaz új rubel), diétás tojást (4,6 rubel darabja), fehér kenyeret (2,6 rubelért), „Paraszt” márkájú vajat (4,2 rubel belôle 10 deka), mindehhez nescafét (elfelejtettem, mennyi volt aznap, azt viszont nagyon is pontosan megjegyeztem, hogy egy dollár éppen 7 rubelt ért). Mire mindent akkurátusan elôszedtem, kis családom (mely áll fönt említett nejembôl s erôsen kiskorú gyermekembôl) is ébredezni kezdett, s lelkesen csatlakozott a vidéki reggeli örömeinek élvezetéhez. A gyerek öröme persze csak addig tartott, míg egészséges Danone joghurtra nem cseréltem kezében a kétliteres muanyag Coca-colás üveget, melyhez ez az „új nemzedék” úgy hozzászokott, mint mi annak idején a „Moszkovszkaja” vodkához és a „Kavkaz” édesborhoz. Hiába, új idôk, új italok!
Az épp kitörni készülô konfliktust autózúgás akasztotta meg, kivénhedt Opel kanyarodott be az udvarra: saját dácsával nem rendelkezô barátaink érkeztek, hogy ily módon lélegezzék be a jövô hétre szükséges ózont, s töltekezzenek fel mindenféle erdei jóval. Kifogástalan erkölcsiségu páros, középosztályunk jeles képviselôi, akikre – miként Elnökünk szokta volt mondani – úgy fog Oroszország támaszkodni, mint sánta ember a botjára. A férj, hajdani rock-zenész, orvosi segédlettel sikeresen megszabadult az alkohol s más szenvedélyek rabságától, felesége pedig egy nagy presztízsu cég munkatársa, melyek mostanában oly szaporán teremnek megújult hazánkban, mint a föntebb leírt gombák. Az asszonyka fizetése 700 m.e. (m.e. – „megállapodás szerinti egység”, azaz dollár, csak ezt nem szabad mondani), angol nyelvvizsgája van, miután sikeresen elvégzett egy tanfolyamot a Kreml tôszomszédságában. Komoly, átszellemült társalgás folyt: muvészetrôl, politikáról, a jövendôrôl, Oroszországról, mely a bolsevikok bune folytán átélt keserves történelmi megpróbáltatások után végre visszatérhetett a civilizált népek családjába. Ezen emelkedett hangulatban javasolta valaki, hogy ugyan, ne vesztegessük az idôt: tekintsük meg az Új-Jeruzsálem Kolostort, az orosz pravoszlávia e nevezetes bölcsôjét, melynek pompázatos épülete alig pár versztányira magaslik tôlünk: Nyikon pátriárka emeltette a 17. század alkonyán a ma Isztrának nevezett kicsiny városkában. Így is történt: a társaság pillanatok alatt összeszedelôdzködött, s kisvártatva már ott gyönyörködtünk az Ó-Jeruzsálemi szent hely képére és hasonlatosságára épült templomban, ahol hívôk és hitetlen turisták egyaránt áhítatos csendben szemlélték az eredeti alakjában helyreállított alkotást. Az újraaranyozott kupolák se feledtethetik a tragédiát, az értelmetlen rombolást, még ha ezúttal nem is a bolsevikok, hanem a fasiszták voltak a tettesek – kockáztatott meg valaki egy ellenvetés, arra utalva, hogy lehetne találni hasznosabb célt is az amúgy is üresedô kincstár rubel millióinak, a társaság többsége mégis az orosz szellem eme ragyogó emlékmuvének fontosságára voksolt.
Még javában folytattuk e metafizikai magaslatokba szárnyaló vitát, amikor fáradtan, de elégedetten hazatérve, automatikusan bekapcsoltuk a tévét. A hír azonnal visszarántott a nagyon is fizikai orosz valóságba: Jelcin elnök menesztette Kirijenkót, a tôzsde összeomlott, bankok sora ment csôdbe. Azonnal a szokásos reakció: irány a bolt, vegyük, ami vehetô – de elkéstünk. A kis vidéki üzlet polcai pillanatok alatt kiürültek…
Néhány napra rá a baráti házaspár hölgytagját elbocsátották a nagy presztízsu cégtôl, a férj összes megtakarított valutája odaveszett a bankban, bánatában megint leitta magát, és összetörte az öreg családi Opelt. Az, hogy a Maasdam sajtok és joghurtok visszatértek „ôshazájukba”, már észre sem vette senki…
Egyszóval, új életet kezdtünk, megint. A dollár 17 rubelen állapodott meg, ki tudja meddig. Mindenesetre mi, a nejemmel lesóztunk egy hordó gombát, egy hordó káposztát, egy hordó uborkát. Vettünk egy mázsa krumplit, s hozzá pálinkafôzôt.
És reménykedünk, ahogy Csehov írta, hogy megpillantjuk egyszer a gyémántos eget is.
KISS ILONA FORDÍTÁSA
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu