DARVASI LÁSZLÓ

Vidám mondatok

„Mintha nem érthetnénk meg többé
semmit már. Lesz a mondatból
virrasztás kínja, arca szórt só, seb, hó.
Zsákban heverni, amit
álmok szaggatnak és tépnek.
És még így is úgy szeretni,
mint aki megszül éppen."

„Egy pap, aki rendre kölcsön kér tôlem.
S azon a napokon, mikor fizetni
kellene, a templomból messze hangzik
szenvedélyes orgonaszó.”

„A tehetségtelenség bátorsága.”

„A krematórium a város határában.
Az út másik oldalán meg a reptér,
s a hamut, amely rárakódott a gépek szárnyaira,
ezt a fekete, zsíros anyagot
ugrás elôtt gyakran illetik
emberi nevekkel
az ejtôernyôsök.”

„A romlottak ereje abban rejlik,
hogy a jókat is megszégyeníthetik.”

„Helyrehozni azt, amit Isten elrontott.
Nem olyanná, de azzá válni, ami Ô."

„A lakodalom alatt súgták
a fülébe, hogy a férfi korábban
volt sintér is. A nô nem szólt,
csak bólintott sápadtan, és a menyasszonytánc
után kiment az udvarra,
hogy a fátylával fojtsa meg a kutyát."

„Az évszakok magukról mit sem tudnak.
A nyár és az ôsz is, a tél és a tavasz is
mindig másikról,
a többiekrôl mesél.”

„Két sláger között az Isten.”

„Csak ôrültekkel szeretett vitatkozni.
Az épeszuektôl elfogadta a legképtelenebb
állítást, érvet és gondolatmenetet, ám
ha egy bolonddal futott össze,
rögvest vad és kíméletlen
vitába bonyolódott.”

„Kiáltozva imádkozott,
suttogva hirdette a bunt,
és használt egy ismeretlen nyelvet is,
mely jóra, rosszra és praktikusra
egyaránt alkalmatlan volt,
mégis ezért félték és imádták ôt.”

„Úgy vigasztalj, hogy fájjon.”

„Azok a hangok, melyekkel csak
levelek szólhatnak nekünk.
Ahogy végigver rajtuk a zápor,
és a nevünket jajgatja a por.”

„Gazdátlan nevetés keres
embert az ôszi földek felett...”

„Gyakorta verseket kapok egy tébolyulttól.
Bírálatom elfogadja, nem ôrjöng,
nem panaszkodik. Muveibe belejavítok,
újraírom ôket, s visszapostázom neki.
Mígnem sokáig elmarad, nem ír.
Türelmem elfogy, ôrjöngök, eszemet vesztem,
és verseket kezdek küldözgetni neki.”

„Mindig meghallom, ha a szomszédban szülnek.
És nem csak a szomszéd asszony,
gyakran idegenek is jönnek, és vajúdnak és
szülnek ôk is, s én, a szülések méla krónikása,
följegyzek minden jajkiáltást és átkot,
segélykérést és szitkot, hogy egyszer
egy könyvben közzé adhassam ôket.”

„Halála elôtt még az
ágyába parancsolta a
siratóasszonyokat.”


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu




C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/