LIONEL RAY

Mint egy beomlott kastély

(részletek)

Nem az vagyok, aki vagyok
     névtelen éjben az álarc
áradó folyam a hangom
     idegenek a lépteim -

Egyesegyedül vagyunk
     e kô, só és szélvidéken
szavak tûzvészébe zárva
     tükörbe, mi elforog -

Ki vagy te akárki légy
     úton átfutó halálom
gyúrva vérbôl és árnyékból
     ki mozdulsz, ki nem mozogsz -

Önmagadon kívül élsz,
     távoli arc, ki lehetsz
az idegen, akit hordasz
     aki ár ellen evez -

*

A tárgyak alszanak, te álmukban
beszélsz, hullanak vissza-
fordíthatatlan szavaidban.

Sötét moraj munkálja bentrôl ôket,
bizalmas titkok, rejtélyek és dühök.

Szavakkal indul a világ,
itt állsz a mozdulatlan szédületben,
nézed az Idô táncos horizontját.

*

Létezik tûz. Keressük árnyékok mögött,
vagy téli szobák kongó hidegében, melyeket
homályos tárgyak vigyáznak, keressük

Börtönben, pályaudvaron, számokban és betûkben.
Sôt, még a testek éjjelében is keressük.

Idegek hálója, erek fátyla mögött
lélegzik, felcsap, körbefordul
és tollbamondja a kezdet szavait.

*

Ez az arc a tiéd
    csak te nem ismered fel.
Mintha egy régi kártyajáték,

Egy vesztes, elfelejtett játék figurája
lenne a képed.

És írsz, mint aki alszik,
mintha minden igazság holt betû,
névtelen írás volna csak.

TÓTH KRISZTINA FORDÍTÁSAI


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu
 
 
 
 


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/