Marno János

A csók

Nyirkos a levegô, mint egy hús-
boltban - ezt venni sorba: levegôt, húst,
akciós nyesedéket holnapra, hol-
naputánra, nézed, az eladónô
kiköpött anyja vagy nôvére a kicsi nô-
vérnek, rád néz és nyomban feltalálja
magát, de húst egyáltalán nem árul,
arra nyílt utcán nem jár engedély;
te sem hugyozhatsz költészet napjára
ki fogsz nyúlni, ez ügyben is muszáj
lesz a piac fônökével szólnod, a kicsi nô-
szádba dugja nyelvét, kicsordul a húslé.
 

Egy csapda

Egy csók és a többi. Merre sodor
a túl nagy választék, erre találtad ál-
modban a választ. Húsz éve már a nô-
véred halott, csaknem utánaaludtál
akkor, semmi bökkenô. Simán ment
magától minden az élet után, düh-
rohamaid egyre alábbhagytak, de
hogy minek ültél fel mégis a döntô
pillanatban, ez kérdés maradt. Kicsi
az esélye, hogy azóta folyvást ugyan-
azt ismételed... Egy hasonlatnak vagy nincs,
mert válik éppen, vagy megvan a fedezete.
 

Gólem

Disztrófiás gyerekbe botlasz, hol,
esküdnél rá nyomban, egy lemezbolt
elôtt, s mintha agyagból égették volna
ki, hamuvörös, háta, szemhéja kong,
mint a cserép, ô itt A DISZKOSZVETÔ.
Ô az. Rémeket hallottál róla másod-
magadtól, hogy támad fel a földbôl mint-
egy egy sírüreg, lábad, megmakacsolja
magát és többé nem fogad be semmit.
A dalban, álmodban, egyszerre süt
ki minden nap, árnyéknak semmi helye,
tûvé hegyezi füledet a sötét.
 

Amnézia

Leállsz az anyagról, azon vagy
éppen, azon, hogy elmédben azonosulj
vele, másodmagaddal, akihez hajszálnak
emléke se fûz most. Nem készülsz hozzá
keresztül az Alkotáson, ülsz a túlsúly
szabta képben, mely (fel)ejtve önmagát
a környéket rögzíti; könnyû neki - legyen.
Rá hagyod. Nem fejted ki, hogyan bomlik le
a Márvány, untad épen is, a gyerekekre
hal szemmel akadtál, iszod a levét,
ez több mindent megoldhat - egyet azonnal
(elmédre játszva áll, hogy ÖTLETBÔL HAT
VAN)
 

A lé dadog

Támad egy gondolatod, és vissza-
húzódik, és összeesel a lobogó víz
alatt, ha közben szemernyit nem támogat a köz-
vélemény. A fiú baseball sapkában, messzirôl
dadog, istenem, de jó, mindjárt a szívedbe
lopja magát, mindegy neki, mily költészetért
rajong, istenem, de kár, a tiéd se különb. -
Ámde ábránduljon ki akár csak egyvôl! -
És mondja, mondja a magáét, mint a víz-
folyás, és arra jön még a kicsi nôvér,
szájon át hozott vissza imént egy férfit,
a metróban, ott válik szürkére a legtöbb.
 

Szélböjt

Húsvétra szárazra kerülök.
Víz elzárva, mindegy, esik-e vagy süt,
talpon ér-e árnyékom, mert sárga
s fennakad falán a szemem, mint egy szög;
vagy átaluszom mind a köztes idôt,
körmenetben, mit nem szakít meg üdv,
üdv nekem, ki elôre lép hátra
attól, ami másnak (lehet) kedvezôbb;
legyen, mondja, és úgy is van tehát;
negyven napja áll körül a levegô;
aluszik, ahogya másik fent jár,
csordultig, akár a hold, mely, ím', ürül.
 

Reinkarnáció

Mész, közérzeted hajt át a gyök-
érzeteden, eladósodtál többfelé
(ez minden süllyedés alapfeltétele),
és adósaid se nézik jó szemmel, hogy lé-
tezel - fázol, vetkezel, kopott felöltôd-
ön a csókos ivadék, s a hólyagod tele...
S a levél, expressis verbis, az sem volt egy ká-
poszta, minap; helyt adsz egy csótánynak,
nem több,
ô is egy hasonlat, átéled, hogy fürge,
és más-honnan-is ismeri a járást, mint te -
tehát csôbe húzhat könnyen. Nézed soká,
mi tart egy formában (ha üríted, ha töltöd).

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu
 
 
 
 

C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/