Aranyozás
Az õsz is megjön pontosan -
ökörnyál sodródik és füstszag.
S míg oszcillál az árfolyam,
te sárga õszi fény, velünk vagy.
Aranyozod a rothadást.
- Ah, mely szenvelgõ hang ez!
Túlélni: az csak sorscsapás.
Nem is megy, csak ha van szesz!
A nyelv virul csak egyedül.
Miként mindig, adja a blattot.
Mi hazudunk is emberül;
maszkot váltanak a maszkok.
És stichet kap a gondolat,
mint pincemélyi mustok.
...Nyári hars tervek, hús, fogak,
lám csak, mivé fakultok!...
Fa vetkezik, föld öltözik;
ég levelez a földdel...
De kívül ki nem ütközik
a tályog sem, a görcs sem.
Szép hát e méla koraõsz
; nem érhet senki tetten.
Bágyadt, butító fény esõz.
Virul a szó a nyelvben.
Óda/dal a cheese ióról
Most az ezredvég rikkancsoktól hangos -
mikrochip, new age, giccsek, tõzsdék,
pártok
és egyenlelkek, egyenkéjre vágyók
- szép kor ez végre!
Szentimentális vén hülye akar mást;
hogy régi mérték regnáljon itt újra:
kultura, szellem, minõség igénye
- Móricka képzelg!
Gyõzött a jobbik; lefutott meccs ez már.
Persze, ki vesztes, fanyalogni tud csak;
csapszékbe menjen, ha van annyi pénze,
ósdi lateiner!
Van drogfogyasztás, háboruk is vannak;
de mikor nem volt a Föld arca szeplõs?!
Kevesebb fényt rá! no meg egy kis púdert!
"Cheese!" Mosolyogni!
Észrevételeit, megjegyzéseit
kérjük küldje el a következõ címre:
lettre@c3.hu