NÕK

Mind a nôk, ez tényleg érdekes, összességükben mind a nôk, a nôk, a nôk együttesen, mind-mind a nôk, ha róluk esik a szó, egyszer ekképp egy összefoglaló, a nôk, valóban valamennyien, ez persze, nem megy, mégis mondják, mondják, persze, ezt, a nôk, és értve rajta mind a nôk, mind, amit ez jelent, összességükben mind a nôk, nem csak úgy, hogy éppen itt, és semmi mód nem válogatás. Semmiféle válogatás, de mind, akik csak vannak, és errôl mondani valamit, és értve rajta nem is a nô. A nô valami egész határozottat is jelent, valakinek az a gondolata támadhatna, hogy azt mondja, a nô, és ezzel valami egész határozottat vélne, és akkor is, ez egy olyan dolog lenne, ami az, ami, amit egy másik ért rajta, amit valaki, aki hallotta ezt, értene rajta. Hanem az gyakran elôfordul, hogy valaki azt mondja, a nôk, és akkor folytatja, és azt véli evvel, a nôk, és talán nem is képzeli el összességükben mind az elképzelhetô nôket, az rettentô sok volna, hanem csak jelentôsen kevesebb nô ez, akiket vél ô, ez a férfi vagy nôi vélelmezô, és senki se tudhatja, hányról van szó és melyikekrôl.

Na hogy de, a nôk Koreában mindig is fontos szerepet játszottak, mondta egy nô, és biztos tudta, mit mond. Mert akkor nem úgy mind összességükben volt szó a nôkrôl, hanem az összes koreai nôrôl, és ha valaki például azt kérdezi, milyen szerepet játszanak a nôk Amerikában, akkor a nôk mind egy bizonyos szerepet játszanak Amerikában, és nekilódul a kép. Mind a nôk Olaszországban, érdekes ez is, jószerén elképzelhetetlen, mint ott olasz földön a nôk, azt mondjuk, az olasz nôk, elképzelhetetlen, és különböznek ôk az angol nôktôl, az Angliában élô nôktôl, tehát ezért is van két ilyen kifejezés, az olasz nôk és az angol nôk, ez jól is hangzik. Másfelôl mindkét esetben a nô szóról van szó, és így mégis valamennyi nôrôl megint, kell lennie bennük valami közösnek.

És nincs az, hogy csak a nem szép nôkre gondolunk, szó sincs róla, és arról se, hogy csak a szépekre, vagy a nem nôiesekre és a nôiesekre, már akinek éppen ôk a nem nôiesek és asszonyosak. Vagy az, ami minden van, nem is határozható meg egyetlen tulajdonságjeggyel. Talán az az ötlete támad valakinek, hogy mindazokra a nôkre gondoljon, akiknek ebben a pillanatban van a bizonyos havi napja, vagy nincs épp, vagy sose volt, már nincs, de mindez téves volna. Szomorú nôk, szinte mindvalamennyien. Valamit csak kell mondania ennek, mind a nôk, a nôk szónak eleve már minden nôt kell jelentenie, valahogy, ennek valamit jelentenie kell, és sokan tudják, milyenek a nôk, mind a nôk. Mind a nôk, ez afféle panoráma-felvétel?

Még azok, akik tegnap részegen lecsúsztak a szakadékoldalon, azok is vannak, és még a kicsavart fejûek is, és még azok is, amelyikek a többiek ellen vannak, és teljesen más a véleményük, mind ott állnak és sírnak és mukk szavuk nincs, mind, mire aztán nevetni kezdenek, ezt elképzelni se bírom, száz év alatt nevetségesen kedvesre vénültek, régebben még rosszabbul állt így a dolguk, régebben még kellemetlenebbül voltak öregek, kellemetlenül túl fiatalok, még féltek is, mind féltek is? Afféle panoráma-felvétel ez?

Nôk, ezt talán csak azokról lehet mondani, akik épp szeretnek valakit vagy szeretnek valamit, ez nagyon elképzelhetô. De talán szeretniök se kell, szomorkodniok se kell, nevetniök se, egyáltalán semmit nem kell tenniök, még címszó sem kell nekik, és ennek ellenére egyre csak nôk ôk, viszont ez így végtelen, ezt elképzelni végtelenül nehéz.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu