ÉDES KELET-BERLIN, SZÍVKÖZÉP

Jó, olyan, ami egészen az, nemigen akad. Alig-alig. Remek jó az idô, kiválóak a pékboltok. Nagyon kiváló sajtok. Jó felülni a buszra, föl az emeletre, kanyarogni és furcsálkodni. Ha nemigen van semmi se, amennyire csak lehet, hogy ne legyen, az a legjobb. De sose olyan. Berlin felhasználó-barát. Deftiges (derekas, súlyos, durva, egyszerû) Eisbein (fôtt csülök), legfinomabb kifinomultságokkal. Legjobb mégis Berlinben, hogy Budapest szépen megszûnt. Legalábbis szünet, fel van függesztve. Nem, inkább mégis: megszûnik, mert nem történik. Magyar újság például, vegyük azt a dolgot, hogy magyar újság. Van? Az anyám kihozott magával egy lórúgás Új Magyarországot, történetesen a július tizediki számot, azt nézegettem kicsit. Van ez? Nincs ez. Nem lehet, hogy mondjuk minden nap lenne egy ilyesmi gyártva, biztos csak miattam erôlködtek. Nem mintha ezek itt, a, mondjuk így, németek nem erôlködnének, mindenütt ugyanaz van az erôlködéssel, csak te vagy máshol üdítôen más. Persze, majd vágyol hazamenni, haza akarsz. Tévedésbôl. Azt hiszed, már eleget üdültél, na, most már eleget, ebbôl sajnos elég. De az csak félreértés. A haza: félreértés, a fájdalom pedig oly édes-édes, úgy nyaljuk be a fájdalmat, csak úgy csorog le kétfelôl, csordul és ragad, mint az akácméz. Ezt most csak így leírom, mert még nincs honvágyam. Egy hazafi. Nagyon pofán vágom, aki kételkedik. l

Kimentem valaha. Állnak a határon, áll a vonat, nézek kifelé. A peronon álldogállókat, egyenruhás, a fegyvere, egyenruhások, civilek. Az ablakokat be kellett csukni, integetnek, hogy húzzam föl az ablakot. Igyekszem úgy csinálni, mint aki nem látja vagy nem érti. Nem is értem? Egy vasutasnô szalad. Hófoltok, varjú, szalad a vasutas, mozog az izma, a kulcscsontja, ugrál át a sineken, föl a peronra, le, a két ujjával tartja a szemüvegét vagy a sapkája ellenzôjét. Akintiek, végzik a dolgukat. A határon. Él, el, végzi a munkáját, szaladgál is, de nem siet. Azok pedig ott benn a vonatban kivilágított dolog.

Minden látszik. Akupé szíve. Csupa pucér szív.

‘k betegek.

‘k valamiféle ábrázolás csak. Nem valami szabályos. Kapargálsz a körmöddel az ablaküvegen. Lehet lassabban és sokkal gyorsabban is. Hajmási péter, péter pityke pál. A zoknimba tartom a pénzt, és ez a csel az, hogy állok a pénzemen. l

Ez, múlt idô, egy tranzitút. Német-német. Azt jelenti, hogy mindkét végén van egy határ, német-német határ. Például, vegyük azt, hogy egy német elindul Németországból, és el is érkezik a német határig, ami után már Németország kezdôdik. Ottan jól megvizsgálják, aztán beeresztik Németországba, de csak egy úton mehet, és ez a tranzitút. Nem szabad letérni. Akkor egyszer csak eljut a fôvároshoz. Ott is van egy határ, német-német. Ezt, hogy német-német, ezt az elemet még egyszer le fogom írni. Olyan elem, hogy ismételgetni kell. Úgyhogy türelem. Ha tehát Németországból az a német be akar menni a német fôvárosba, a határon jó alaposan megvizsgálják. Akkor bejutott a fôvárosba. Ha már olyan nagyon akart. Akkor, ha a Friedrichstraßén például tovább szeretne menni, ott, a Friedrichstraßén is van egy határ, egy német-német, és ott is jól megvizsgálják. Vagy ha már jönne vissza a Friedrichstraßén, akkor ôt engedik. Szabad visszajönni. Neki szabad. Elôtte jól megvizsgálják, de engedik, viszont az Onkel Hansit például már nem engedik. És neki az eszébe se jut. És ôt soha nem engedik. És soha nem is jut eszébe. l

Egy udvar, olyan udvart lehet elképzelni, hogy szocialista, teljesen csúnya panelház-szürke falú, és ott most a legutolsó finomságú antikvárium, galéria, kávézó, ruhabolt, fodrászda nyílik, pódiumon zene, az udvar közepén medencében jegek, italmérés. A Hackesche Höfe, Berlin-Mitte, Kelet. Cafe Aedes East, ha édes ízt keresel, itt van, Oranienburger – Rosenthaler – Sophien – Auguststraße szívközép, Édes-Kelet, ahol a Mitte belecsúszik a Prenzlauer Bergbe. Elôkelô, vágásnyi galéria, olyan, mintha egy öreg pince meg egy öreg padlás közül kikanalazták volna a házat, a környéken pedig most lomtalanítanának. Birkás Ákos galériása, a Judy fogadást ad. Senki senkit se ismer. Néhány bemutatás, irtó forma. Ez állítólag kell. Ezt így kell, és állítólag nem lehet nyugat-berlini galériád, az teljesen kizárt. Viszont jó koktélok. Iszom pina coladát. l

Ezen a helyen tömeg van, egészen közönséges. Most ez szörnyû rossz? Nem teljesen jó, az biztos. Közönség, tetszik nekik a csomagolás, Volk, Kultur, július hatodika. Egyszer, valahány fiatal bolgár képzômûvész, így Ivan Krasztev, levelet küldött Hriszto Javasevnek, aki egykor szintén bolgár képzômûvészként kezdte, melyben felajánlották neki, hogy csomagolja be Bulgáriát. A levelet a Narodni Kultura címû lapban publikálták, és azóta mindnyájan Christóra várunk. Hát az nem, de itt egy ezüst csomag, kék zsinórral. A legkézenfekvôbb ezüst. Nekem tetszik? Ez a marhaság? Tetszik, olyan jóságosan lapos minden. Ha kicsivel több ember jön össze, van valahol egy kritikus határ, akkor minden a leglaposabbá lapul, és csak az lehetséges. Kibírhatatlan úgynevezett indiánok zenélnek, szerelésben, azokat különösen körülállják, nehéz a népben olyan járatokat találni, hogy ne halljam ôket. Dzsessz-zenekarok. Magányos szaxofonos, az mindig méláz, a zenekar meg mindig vidám. Magányos heg.mûv., Bach-hegedûversenyt játszik magnós kísérettel. Szörnyû, a legszörnyûbb mozdulat(lanság)-mûvészek, az egyik tényleg becsomagolja magát ezüstbe, és kék izével vagy mivel, spárgával körbetekeri, hihetetlenül lapos, ô most mozdulatlan hrisztó-rejsztág, és ha egy kisgyerek bedobja az aprópénzt, mozog. Szerencsére jelentôs vurstli is települ ide vécével, mert tömegre számítanak, és arra lehet is számítani. Iszonyú finom sütésszag, kolbász, sütemény. Egy ideig bámuljuk a mûvet, aztán keresünk egy sátort, iszunk sört. Jó ez? Úgy van hûtve, hogy a korsó falán megcsorog a pára. l

Van itt egy csoda tavacska, olyan, mint a poszterünk. Lemegyek, úszkálok. A lépcsôházban van egy poszter. Nem kötelezô meztelenül, de mégis kicsit. Az emberek nagyon de nagyon rondák pucéron. A németek nem odabámulósak, de az egyik mandrónak pont a térdéig lóg a hasa, azt mégis szemmel tartják. Viszont tény, hogy tökéletes cicik bukkannak fel. Sajnos ez a legnagyobb félreértés, az irtózatosan öntudatos kebellengetés. Egy nô, ha így elôveszi a mellét, akkor például képtelen rádnézni. Ha pedig rádnéz, az rossz, mert egészen mellé megy. Mindenesetre bajnak nem katasztrófa, amíg ôk öntudatosak, te legalább vizsgálódhatsz. l

Wolfs’ Bücherei. Több száz tökéletes könyvesbolt van Berlinben. A Wolfsban úgy viselkednek velem, mintha ôk tudnának rólam valamit, amit még én se tudok. A boltban minden vagy megvan, vagy pedig beszerzik, és ez a nyugodt minden-érzés uralkodik. Csönd, halk, igazi könyvlevegô, régi faszékek, irodalmi fotók-újságkivágások, olajbogyó és ásványvíz. Ezt így nem lehet megszokni. Vasárnap délelôtt könyvpremier, Dosztojevszkij Idiotjának új fordítása, a fordító, egy orosz-német hölgy beszél. Zsúfoltság, annyian vannak, épp hogy be lehet férni, jó szag van, vagy nincs rossz, ülnek nyugodtan, mosolyognak, diszkréten nevetnek, teljes odafordulás. Két és fél órát tart. Nem megy el senki. Ketten kimennek, rendkívül bocsánatkérô testtartással. Én tudom, hogy miért vagyok itt, de ôk miért? Kicsit változik a levegô, egy könyv egyszer csak lebillen az egyik polcról, és valakinek az ölébe esik. Miért vannak itt? Ennyien? Ragózsin, mondja a hölgy, ôk pedig ízlelgetik a kiejtést. Orosz öntudat. Ragóazsin. Nem tudja abbahagyni, keleti végeérhetetlenség, de a németek ezt türelemmel, sôt boldogan veszik. Föltesznek kérdéseket. A válasz alatt oktató arckifejezés, ezt boldogan bámulják, aki pedig a kérdést föltette, a válasz alatt aha-értem-szerûen hümmög. A többiek nem hümmögnek, nem ôk kérdeztek, nem nekik szól, de látszik, nekik is jó lenne, ha hümmöghetnének. Több száz könyvesbolt. l

S-Bahnnal a Friedrichstraße felé. A Fal helye. Nagy látvány volt egykor átvonatozni a Fal fölött. Harci trabantok, istenkém. Az a helyzet, hogy az már marha rég volt. Leszedték az ezüstöt a Reichstagról. Kis látvány. Egy Kleingartenvereinben eszünk málnát. Pici kert. Minden terem, minden helyes. Agyon gondozva. Sok nagyon pici kert, soksok német egymás mellett. Egymáshoz szorulva nyaral. l

Este-éjjel a KuDammon karneváloznak. A, mondjuk úgy, hogy fiatalok, kiürítették nekik Berlin közepét. ”riási a, mondjuk így, jókedv, sörök, kóla, isznak, aztán az üveget meg a dobozokat rugdossák. Bokáig dobozok és üvegcserép. Kierôsítik a diszkót, rázkódnak a fiatalok. A diszkóban az a legjobb, hogy a legkisebb hely is elég egyedül lenni. Magában táncol. De hát, mégis, kiben? Kétszáz ezer. 11 felé véget ér az egyedüllét, akkor rengeteg apparátus tisztítani kezd. Tisztítanak, tisztítanak. A karneválban a szemetelés lehet még a magánynál is jobb. Hurrá, szabad szemetelni, sôt kell, sôt rendôrségileg biztosított.

Azért nem volt ilyen rossz, de ilyen volt. Csak nem rossz. Nem is jó. Attôl függôen, hogy milyen lábbal keltél. l

Kicsi, vörös ember, így csinál. A lámparendôr csinál így, kicsi és vörös, a tilosnál, Kelet-Berlinben. Amíg majd nem akad pénz kicserélni. Valami finom megoldás. Nyugatira. Finomabb megoldások. l

Két darab Berlin van. A Fal úgy nincs, hogy közben mégiscsak van. A két centrum, a Bahnhof Zoo-Kurfürstendamm meg az Alexanderplatz-Unter den Linden között bejárhatatlan térségek. Ha elsétálok a Brandenburgi Kapuig, a Falon túl tényleg nincs semmi. Tiergarten, óriási park, fölötte a Lehrter teherpályaudvar, lejjebb a Potsdamer Platz és környéke, pusztaság. Építési terület, hajdan a város szíve, majd pusztítási terület, lebombázva, buldózerrel letarolva. Azt úgy csinálták, a tarolást, hogy elôbb meghúzták a vonalat Berlin közepén, azon szépen végigdübörögtek, és ami még állt ott nagy véletlenül, azt lenyomták, így most tényleg nem áll ott semmi. Ha pedig Keletrôl Nyugatra pont Dél felé igyekszünk, a Friedrichstraßén a Checkpoint Charlie-nál (ez is építkezési terület, valami amerikai bevásárlóközpont készül itt mindenki legnagyobb örömére), az épp hogy a Kreutzberg széle, onnan még (Koch Straße, Oranien Straße) odébb van, ami van. Ez pedig majd mindig így marad, nem lehet közelebb tolni. És akkor ez még csak földrajz, nem történelem. l

Állatkert Pályaudvar, a Ku'Dammon le-föl, emeletes busszal a Kreutzbergbe. Már nem az a Kreutzberg, nem a régi. Törökök, alternatívok, balosok, de ami tartotta, már nincs. Ez a világ úgy volt, hogy a Falhoz volt támasztva. A Falon hallgatózott, innen odaátra. Át, de csak innen oda. Ha valami demonstráció után, valami pedig mindig demonstrálva volt, néhány tucat gyerek fölmászott és leugrált Keleten, megtehették, ôk meg, rájuk nem lôttek, csak szépen visszapakolták ôket. Kreutzberg a Falnak vetette a hátát, mint egyszeri kalandfilmben a Púpos, túlerôvel szemben. Túlerô, az megvan, nagyon; csakhogy hol van már az a kalandfilm.

Egy könyvesbolt kirakata, Che Guevara, benn a polcokon is, és csak az. Csak a Che, különféle sapkákban, ugyanazzal az arckifejezéssel. Valamint egy felirat: Kohl Tucholskyt olvas, Che Goethét, de mit olvasol te? Sürgôsen átmegyek Keletre.

Tehát Mariannenplatz, neki és át, az a sáv, ahol szinkrongéppuskák voltak és harci trabantok, át ezen a valamin. Most fákat ültetnek ide, így valahogy még lehetetlenebb. Ha az egyáltalában lehetséges. Berlin épp ez, a hihetetlenség, a hihetetlen Európa maga, a testet öltött lehetetlenség, kis túlzással a Fal miatt jártam ide. Akkor naponta odamentem Hozzá, föl az egyik faállványra, és néztem át, néztem, és kész. Aztán valóban úgy kellett megállapodnom magammal, megtárgyalni, hogy na, most már elég. Most menjünk innen szépen el. Én innen néztem azt, ami én vagyok. A málladozást az égszínkék kipufogógázban. A rosszul öltözött, bizonytalan testtartású, kialakulatlan arcberendezésû, képtelen és érthetetlen dolgok után kapaszkodókat. Innen néztem azt ott, akit kizártak innen, és az voltam én. Onnan azonban nem néztem vissza, ide, énrám. Nem voltak ilyen emelvényeink. l

Látszik valakin, hogy Kelet vagy Nyugat. Schönebergi polgárok egyen-eleganciája és kreutzbergi alternatív egyen-szakadtság, a keleti szabás meg a hohenschönhauseni fiatalok bôrzakó-farmernadrág egyenviselete mellett. Agyonápolt arcok és évtizedes kimerültség. A wessik hanghordozásának öntudata és az ossik jellegzetes, kissé riadt bizonytalankodása. Két valami. NB. most németekrôl írok, vagyis valami olyanról, amirôl én mondom meg, hogy mi. Nincsenek is németek. Csak ha a lábamra lép valamelyik a l29-es buszon. Noha az a legnagyobb ritkaság. Német. Controll Pelikan N-1 Germany, ez van ráírva a tollamra. l

Van itt egy foglalt ház, besetzt, keleti Köpenicker Straße, pusztulat. Virágzó lepusztulás, szabályosan pusztul. Autonomes Zentrum, németek feliratoznak, például, Ihr sollt nicht (németül idézem, mert egy költemény) jammern und picheln, / sondern hammern und sicheln, tehát, hogy ne siránkozzatok és piáljatok, hanem sarlózzatok és kalapácsozzatok. Meg az, remek német darab: Feiert bis zum Kotzen!

Ünnepeljetek csak, okádásig. Keleti és nyugati Köpenicker. Itt efféle, ott meg afféle autók állnak, ebben a felében így, abban meg úgy tartják magukat a népek, és mintha nem mennének át. Minden tart tovább, pokol és konfekció. A keletnémet kardigán, ahogy kitart. Valószínûleg az még a legkevésbé, minden más viszont, magabízás és mosoly, arcok, gesztusok, a tekintetek, a hátrány, az, lehet, örök idôkig. És ez; a mi életünk, ez. Nem siránkozás. l

Checkpoint Charlie. A Friedrichstraßén, ahol a szocírószövetség volt, most autószalon. Clara Zetkin utca, magyar tanszék. A vendégkönyvben beírások, Kossuth és Horthy, rubrika, hogy tanult-e vagy múlatott az illetô. Délután a Café EinSteinben, Kurfürstenstraße, Nyugat, este a Café Clarában, Kelet. Nem fogok panaszkodni, hogy Berlinben miért van annyi kávéház, ha Pesten egy sincs. Felolvasunk, a Clara teli van, nem tudni, mi okból. Csurig, vagyis hát állnak a fal mentén, és nem férnek be, mert kint is állnak. Figyelem a csapost, egy lányt, a pultnak könyököl, és éppen úgy részt vesz, mint a többi, közben pedig csapol. És a csaposok meg a pincérek mindenütt olyanok, kávézókban, mûvészkocsmákban, úgy festenek, csak arról lehet megkülönböztetni ôket, hogy nem is tudom, mirôl. ‘k viszik a kávét. Ugyanaz a finom, nagyon finom magaviselés, arcelrendezés, frizura, szerelés, mint. Nicht nur, sondern auch, nem csak kávéházakat, hanem is pincérlányokat Németországból! l

Ma Prenzlauer Berg. Útvonal: U-Bahn Schönhauser Allee, Stargarder Str., Gethshemane-templom, ez volt valóban az ellenállás központja, ide hoztak el '89 novemberében, csodálatos hangulat, sokaság spiclikkel, és a spiclik, azt hiszem, ugyanúgy vágyakoztak akkor. Gyertyát gyújtottunk, vártunk, tényleg, a szabadságra. Most ilyesmi feliratok: Deutschland einig Faschingland (Vaterland helyett). Lychener utca, Kiry Café. Kôkemény bal könyvek az ablakban. Freiheit für Erich Honecker! Dimitroffstr., Knackstr. A Franz nevû hely a Sredzki és Schönhauser sarkán, koncertek, kiállítások. Kollwitz-Platz, Café Westphal, kipakolva a pultra a Neues Deutschland, nagyon német szabadnép. Keine Auslieferung (kiszolgáltatottság) an die reaktionären Kräfte der BRD. Ülnek az utcán, hideg, napsütés, gyertyafény, csak úgy, borozgatás, zene, fiatalok. Max-Beer-Strasse, Münz Str., itt Eisbein-helyek (fôtt csülök), kirakatutca, Neue Schönhauserstraße, Rosenthalerstraße, Café CC a Varieté Chameleon, az Oranienburger Str., volt zsidónegyed, Café Silberstein, felújított zsinagóga. Odébb hatalmas romház, harmincas-évek-stílus, diadalmas és náci, a Tacheles, legalternatívabb alternatív hely, diszkó, s a többi, mellette egy kicsi valami, leírhatatlan gyönyörû pusztulás, neve pediglen Tömegsír. Massengrab. Így mulatnak itt. Itt mulattak, egykor; a Stasi pénzén. Jeder nach seiner Façon. A Tucholsky utcában trabant mint virágtartó szerepel, punk lakások, be lehet menni, lakás és kiállítás, kiállítják magukat. Az S-Bahn megállójában reklámfotó, nyugati színek, vagy majdnem olyanok: Hurra, ich lebe noch. Club Cola. Unsere Cola. Él, éljen még a mi jó kicsi komcsi kólánk. Hát akkor. l

Keletnémet szótár. Sättigungsbeilage: jóllakási mellérakás, ami magyarul garnírung. Feuerwehrzwangsanholung: tûzoltási kényszer-idehozatal. Annyit tesz, hogy ha tûz van, ott kell megnyomni a gombot. Winkelement: integetôelem, ezek azok a népek, akik felvonulásnál lengetnek a tribün felé. Aztán meg a Jahresendflügelpüppchen. Évvégi-szárnyasbaba. Magyarul mondva, angyalka. Sei bereit, immer bereit. l

Az Anhalter pályaudvar egyetlen falból áll, ami bombázáskor megmaradt, abból. Itt föl volt állítva a feje tetejére egy mozdony, korabeli, mozdony mint szobor. Ezt a szobrot most, nem tudni, mi okból, innen eltakarították. Mai nap nyugatozok. Villásreggeli egy szokásosan háromszáz négyzetméteres berlini lakásban, aztán városrészek busszal, Charlottenburg, Schöneberg, és Lichterfeldtôl Steglitzen át Weddingig. Jó. Nyugalom. A Bernauerstraße és Gartenstraße sarkán fakereszt, Dietmar Schulz (24) am 25. November 63 bei einem Fluchtversuch im Nasser Dreieck von DDR-Grenzsoldaten beschossen und seinen Verletzungen erlegen. Sérüléseibe, úgymond, belehalt. l

A Nagy Népi Izé rettenetes épülete Berlin (egyik) közepén. Üvegfelület, vöröses árnyalatok, tükrözôdik a Dóm. Most üres, ott álldogál üresen és rémesen, nyilván majd lebontják, mert azbeszt. Mondják, hogy azbeszt van benne, az építmény anyagában, az pedig rákkeltô. Szinte hihetetlen, nem?, hogy még ez is, ráadásul még kelti is a rákot. Csak úgy, ráadásul. l

Berlin az Berlin, az egész. Úgy, ahogy van. Az alaposan lepusztult egyik fele, épp bicikliutakat építenek, meg a procc másik, trabanttal bepöttyözött. Aztán meg, kezd kipusztulni az a trabant. És nem csak demonstrálnak. Nem csak skinekrôl, meg Stasiról esik szó. Nem minden nyugati fintorog, és akad keleti, aki örömében átmegy a Falon. Átjár. Olyan is, hogy, szóval, például panaszkodik, aztán február elejére várja az Opelt, mert akkorra ígérték a kellô színárnyalatot. Aki pedig annak idején Kreutzberg miatt jött Berlinbe, most átvillamosozik Prenzlauer Bergbe is, a Franz-ba, tényleg, meg a Die Krähe kávéházba. Valami pillanatfelvétel, egy futóverseny, de nem a befutóról. Befutni, ugyan hová. Most ilyen, ez a kettô a város, hiába minden siránkozás. Oda van, mert oda, az egykori, ahogy egy még-valahaibb, a régi-régi Berlin is odalett. Arról van egy film, Walter Ruttmané, és errôl az iméntirôl is, Wim Wenderstôl. A történet pedig világít tovább. l

I. Frigyes Vilmos berlini fala. Ezt elképzelni, aztán szétbontani. Auseinandergerissen. Zur Verfügung stehen: rendelkezésre állni. Falmaradványok.

Moholy Nagy László filmje: Berlini csendélet. Ezt is elképzelni, aztán megnézni.

Oranien Straße és Oranienburger Straße, Kreutzberg és Mitte.

Stargarder Str. (Gethsemaneskirche), Ryke Srt: Prenzlauer Berg. Winkler Str., Koenigs Allee: Grunewald.

Dahlem és a Museum Insel. A charlottenburgi és a Bode Múzeum egyiptomi anyaga. A Potsdamer Platz, egykori képek, meg a mai rombolat. Lakótelep Hohenschönhausenben. Villák Dahlemben.

C. D. Friedrich-ek Charlotteburgban. Valami aktuális a Walter Gropius Bau-ban.

Az Alex és az Unter den Linden. A Bahnhof Zoo és a Ku’Damm. Kollwitz Platz, Savignyplatz. Összehasonlítgatás. Helyek. Több száz csodás kocsma, kafé van. Café Hardenberg, C. Clara, Oren, Krähe,

Dorotheenstädtische Grab.

A Münz Straße és a R. Luxemburg Straße sarkáról a Schaubühne. A York és a Horn sarka.

A Wannsee, Kleist sírja. l

Mindent kivilágítanak a németek, csak a Siege-Denkmalt nem. Nem baj. Nem gyôztek, nem különösképp baj, noha iparkodtak. Ami az iparkodást illeti, abban gyôzelem. A szörnyû Bismarck-szobrot direkt jól elhanyagolták, felirat lejött, a talapzaton lövésnyomok. Nem nagy baj, csak a frusztráció a nagy baj. Viszont sok tiszafa van, és, amikor aktuális, mindent elborító hársfaillat. Gesztenye és platán. A platánfa szaga esô után.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu