Femme hungara fatale

Si tu t’imagines: gyönyörûszép posztkommunista Évát
Egy pesti testi Évát, akin semmi sincs, vagy csak pornóbugyi
És melle, feneke, combja, csípeje van, mámoros csárdákban
                             szexet járni
Liszt-rapszódiakörettel erotikus Budapestbe álmodott Éva-
                             paprikást
Vagy pusztában lovon hajkurászott cigánylány-Évát – feu follet
                             de midi
Pálinka-Évát és hogy agyonvedeled magad tokajival meg intim
                             nô-ízekkel
Talán egy Évaginát, ki nem fatál, inkább neoliberál, ravasz önmenedzser, és kinevet, ha – öndigó –, ráfenekszel.
 
 

Szereted, menj már... egy szart megyek

Kokót szipuzott? Tehén hajtogatja,
hogy a tíz tûzbelû cár végre törje fel,
egyiptomjáró atléta, hagyd még, hogy ott legyek:
cukrozz ma még: ne tengert lefetyelj.

Kehes pallér, szeresd az ágyat, az utópia
lebôg a lukba: rájött az éjszakázhatnék
– ez a zen jót tesz az egómnak: nemet szemelgetsz,
lesed, jön-e már, míg anyaszült pucéran igent lehelsz.

Kutya, szeresd a lázadó zsidót, kupádban pia,
emeld boldogtalan kupád: pornómaffiákra
(ni, válogatott vulvapecér ninákat dákóz az eb!)

Este a szabadban levegôzöm. Az estét, a cicit kiérdemeltem.
Nálam dôljünk ágynak boldogan?
Ágyba, ha fekszik, mezítelen? Micsoda erô,
fáradhatatlan, marháskodni fényes nappal szeret –

szöget fejébe dehogy üt: ez a zen nekem nem hoz egyetlen
fillért se – ráfizetek, én, süket, és nincs benne logika.
Szamárfarkat csóvál gondolában az eb.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu