ESTERHÁZY PÉTER

HOLNAP FOLYTATJUK


Fölteszem, ma már mindenrôl esett szó, mindenrôl, azaz mindennek az ellenkezôjérôl is, és ahogy a tévéskisasszonyok szeretik mondani, ma már úgyis holnap van. Egy nehéz nap éjszakája. Minden világos, meg még mindjárt reggel is van.

De nehéz-e egy Faust-nap? Nehéznek nehéz, csak éppen nincs. Nem lehet egész nap fausztozni, nem lehet egész nap József Attilát olvasni, egész nap csinálni semmit sem lehet, legföljebb aludni, de az nehéz. A megistenülés mint alvás. Faust a szundi drámája. Felvilágosodás: reggel.

die Faust: 1. ököl, d.F. ballen: ökölbe szorítani a kezét, in d.F. lachen: markába nevetni, etw. auf eigene F. tun: vmit a saját szakállára cselekedni 2. marok (régi lómérték) 3. maroküllô

Egész álló nap egy régi lómértékrôl beszélni nem kritizálok, interpretálok , az azért lehetséges. Tegyük alacsonyra a mércét. (Tudom a leckét: nincs alacsony meg magas, de nem kell tudnom a leckét. Munkásfaust, vasfaust odasújt ahová köll. De hol van már köll? Hol van már a tavalyi sollen? Lehet-e felejteni emlékezés nélkül? Sok kérdésnek állítás az alja. A kérdezés sunyizás.

Hol van élet és alkotás fausti drámája, midôn minden fikció lett? A valóságnak nincsen bizonyító ereje. A dekonstrukció cincálás vagy konyulás? A szétcincálás az nem fausti program? Olyan nagy garral nem eshetünk annak, aki maga a Nagy Gar. Szétcincálni csak gondosan szépen noha se ég, se csillag, mely menne az égen. Minden megy, de a titáni titáni kritikája nem megy.

Nem tudunk újat mondani, s ez magától értetôdôvé lett, és ez új, a trivialitás. Túl jón s rosszon: kétezer év után. De hát akkor nem olyan ez, mintha most ébredtünk volna föl ötven éves álmunkból, és csipás szemünket dörgölve naivan rádöbbenünk: ó, de hisz vége a fausti kultúrának! Kelletlenül ismét be lehet vallani: Thomas Mann mindent tudott.

Nem tudom. Ez a most hübrisze, a nem-tudom, ez az a nagyravágyás, amiért fizetni kell. Milyen az a nagyravágyás, amely nem uralkodni vágy? Van ilyen, vagy ez öncsalás?

A magyar rögvalóság talajáról még azt is meg kell jegyezni, hogy a posztmodern nem valami link, világméretû összeesküvés, hanem tehetetlenség és ôszinteség. Még csak nem is víg dolog; hol víg, hol nem. Nem véreb (nem is veréb), de ez a kutyus kaffog Faust bokájánál. Emeli lábát, dekonstruál.

Magyarul néha meg sincs, amit szétszedni kéne. Egyszerre szét és meg: ez a mai magyar regény végtelensége.

A Faust olyan, mint Weöres Sándor Kulija: Kuli neem meghal / Csak guri guri.

Üssük föl a telefonkönyvet az 519. oldalon: Faust Árpádné, F. Mátyás, F. Anna dr., Ferencné, F. Imre, F. Imréné, F. István, 14. kerület, F. István, 22. kerület, F. János, F. József Dr., F. József, F. Józsefné, F. László, F. Lászlóné, Fausztné Závodszky Judit faanyagvédelmi szakértô.

Így. Mondjuk itt van sollen és könnyed pátosz , mondjuk azt, amit Weizsäcker idéz, Platónon át Szókratésztôl: Barátaim, mint látjátok, nem találtuk meg a keresett igazságot. Holnap folytatjuk.

A Magyar Rádió 95. nov. 25-én ún. Faust-napot tartott. Ez a szöveg, melyet Balassa Péternek, Szilágyi Ákosnak és Kertész Imrének ajánlok (fül, föl), zárta, már éjfél után.


Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/