HOGYAN MENTETTE MEG A VODKA AZ OROSZOKAT?

  ...Egyszóval, bármennyire is földühítem ezzel az olvasók egy részét, egyszer s mindenkorra leszögezem: a vodka mégsem olyan káros, mint ahogyan a peresztrojka-atya, Gorbacsov égisze alatt gründolt Józanság és kultúra címû és más kétes emlékû sajtótermékek állították, elkeseredett kísérletet téve arra, hogy a – bolsevikok fogalmai szerinti – egyetlen, „önmagában vett" országban elhintsék az „értelem, erény és erkölcs" magvát. Persze szózatot sem akarnék zengeni a vodkáról, mert hát elég csak kinyitni az újságot, az orvosi hirdetések felét olyasmik teszik ki, mint hogy „Iszákosságot, idült alkoholizmust, delírium tremens-t sikerrel kezel szakember. Beutalót adok, szükség esetén házhoz megyek." Egyszerûen csak szeretném kifejteni, mi a véleményem a problémáról, nevezetesen szeretném kijelenteni ország-világ elôtt: bármennyi kárt is tett ez az „átkos méreg" az esendô orosz lélekben (a diliháztól a sírhantig), mégiscsak ez a jó kis toroköblögetô segített bennünket a túlélésben. Igen, igen, kérem, a vodka mentette meg az orosz embert. Ne, ne kövezzenek meg mindjárt az elsô szóra, hadd magyarázzam meg, mire gondolok.
  „Még hogy egy ilyen országban – vodka nélkül?" – kommentálta felháborodott kérdéssel az egyik AKKORI tévéadást a kiváló költônô, Bella Ahmadulina, miközben a képernyôn egy jólfésült stréber magyarázta, mennyivel jobban élük, mióta korlátozzák a vodkafogyasztást, mennyivel nôtt, elvtársak, a születések száma, mennyivel bujábban, elvtársak, teremnek a földek, mennyivel vígabban dalolnak a madarak s vág bele a munkába a dolgozó emberek hada.
  A dolgozók hada, emlékszem, éppenséggel szaftos viccekkel fejezte ki olthatatlan háláját a vodkamegvonásért. „Megy a moszkvai utcán a trolibusz. A trolivezetô bemondja a megálló nevét: „Italbo-o-olt! Vigyáztu-unk, záródnak az ajtók! A következô megálló: „a sor vége".
  A sor persze most is megvan, sôt az „italbolt" is a „Cvetnoj" körút sarkán, csak hogy a sort most markos fiúk igazgatják; rendôregyenruhájukhoz egyelôre kalasnyikov még nem jár, s annyira se vitte még fel az isten a dolgukat, hogy a „valutaváltót" ôrizzenek.
  "Ilyen országban – vodka nélkül?" – Igen, azt hiszem, ha nem lett volna kéznél az üveg vagy a pohár, tényleg teljesen lehetetlen lett volna élni ABBAN a mindennapos hazugságtengerben. Ha nem lett volna a vodka, még többen nyúltak volna a kötélért, hogy itt hagyják ezt a „gyönyörû, dühödt" világot (Platonov).
  Vodka vagy kommunizmus? Válassz! – És az oroszok többsége a két rossz közül a vodkát választotta, s csak kihúzta valahogy az új korszak beköszöntéig.
  Persze, óriási veszteségek árán. Igen, tudom, az alkoholizmus, meg a kijózanító állomások költsége, arról nem beszélve, mennyien kaptak rá a szeszellenes harc utolsó rohamában, vodka híján, a keményebb szerekre, mennyien nyúltak a fûhöz, a tûhöz, hogy azóta se tudtak leszokni róla, különösen a fiatalok, na, de mégis...
  Most bezzeg?! Nézzenek csak körül... Na, nézzenek körül egy pillanatra, emberek... És lássák be, sok mindenért lehet szemrehányást tenni a „demokratáknak", de a vodkáért aztán nem. Megvalósult a dolgozó nép évszázados álma, anélkül hogy elfoglalta volna trónját az a bizonyos ZS. úr, aki azt ígérte alattvalóinak, megint olcsó lesz a vodka, ha ô hatalomra kerül.
  Mert a vodka MÁR most is, MÁR megint a legolcsóbb áru: „Egy ötöst egy negyedesért!"* – ahogy a réges-régi, forradalom elôtti idôkben szerették mondogatni az ôszülô bajszú szakik, miközben felhajtották a maguk egydecijét, kísérônek egy korsó sörrel ott a gyár melletti réges-régi söntésekben, melyeket aztán a progresszív kommunista társadalmiság egyetlen pillanat alatt eltakarított az egész országban, úgyhogy a késôi iszákos utódok kiszorultak a korsójukkal az utcára, a kerítés tövébe.
  Igen, iszákosok, nem alkoholisták. Mert Oroszföldön mindig is ITTAK, ISZNAK ÉS INNI FOGNAK. Mindegy, hogy mit. Csak az a fontos: kivel, mikor és mennyit.
  De nézzenek csak körül, most valami igazán megváltozott, most köszöntött be a pluralizmus igazi korszaka. Az ember csak kapkodja a fejét: Sztolicsnaja, Moszkovszkaja, Russzkaja, Poszolszkaja, Anyiszovaja, Szamarszkaja, Sztaraja szloboda, Jelcin és Gorbacsov, Romanov és Raszputyin; nem beszélve a kisembernek elérhetetlen, bezzeg a nagynak mindennapi eledelül szolgáló „Absolut" vodkáról, Finn vodkáról, Szmirnovról.
  Szóval: „Mit tegyünk?" – ez persze nem az én jajszóm, még ez sem a jó öreg Csernisevszkij kétségbeesett felkiáltása, hanem úgyszintén egy új vodkafajta, melyet a nagy forradalmi demokrata városa, Szaratov gyárt jeles szülötte emlékére nevezvén el imígyen.
  Mit tegyünk hát, ha az egyszerû vodka ára 5-7 ezer rubel, miközben egy doboz tojás 3-3,5 ezer, egy kis fehér kenyér 1,7-2 ezer, egy zacskó tej 3,5-4,2 ezer. Emlékeznek, hogy volt ez a régi szép idôkben? Egy doboz tojás stabilan beállt az 1 rubel 30 kopejkára, egy kenyér évtizedekig 20 kopejka volt. Ezek szerint a vodka csupán 2 rubel lett volna, ha a tojás árával mérjük? Netán 50 kopejka, ha a kenyérhez viszonyítjuk?
  Na MOST mit tegyünk? Igyuk le magunkat végképp? Legyünk alkoholisták?
  De ha körülnéz egy egyszerû nem ivó, sôt kifejezetten antialkoholista polgártárs, azt kell látnia, hogy az metróból eltûntek a részegek, végképp feledésbe merült a „Jössz harmadiknak?" fogalma, amikor az italboltok elôtt társakat gyûjtöttek a félliteres vodka harmadolására, s ha ma egy farmeröltönyös férfi hever a járdán, az holtbiztos, hogy egy hajléktalan, nem pedig egy becsületes dolgozó, aki aznap csak úgy véletlenül ellógott a termelésbôl, hogy aztán a kijózanítóban végezze, majd pedig néhány nap múltával a „kollektíva" szigorú, ám ugyanolyan másnapos tekintete elôtt adjon számot e lazaságról... Hol vannak már a régi összehúgyozott kerítések is? Ma kulturált asztalkákat raknak ki az italboltok elé, s a moszkvai polgártársak, akár párizsi kollégáik, ott sütkérezhetnek a deci vodkájukkal az ôszi napsütésben, anélkül a rendôrség és a feleség tekintetétôl tartaniuk kellene.
  Szóval: visszakapjuk végre emberi arcunkat? Még lerészegedni is szegényen, de méltóságteljesen lehet?
  Az „Innék, de nem lehet" jelszó most „Ihatnék, de nem akarok" lett, s ha mégis „akarnék, ihatok is"...

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu