KI
MIT ÓHAJT
TÁRSADALMI
REGÉNY
Ausztria-regény lesz ez a regény:
íme, Ausztria, lakosainak óhajai
szerint.
A kiválasztott 50 személy különbözô
nemeket, életkorokat, foglalkozási
és földrajzi területeket képvisel,
s valamennyien azt a kérdést kapták,
mi lenne életük Nagy Óhaja.
Mind az 50 ember-vágy-képem mellett
ott lelhetô az illetô személy egy-
némely jellemzô személyi-személytelen
adata; név sehol.
A regény 1996 ôszén jelenik meg a
bécsi Sonderzahl Verlag gondozásában.
13. Polgári iskolás lány, Mitternschlag – Sarleinsbach
Elhúzza a függönyt, leszáll az ágyról. Iszonyú hideg
van. A kandalló! A cselédért kiált.
Hölgyek és urak kiáltozása.
Cselédlányok és szolgák kiáltozása.
Mise után gyorsan megmosakszik, a reggeli: az örökös
sózott hús és kenyér s egy pohár bor.
Birkák bégetése, barmok bôgése, kutyák csaholása.
Pompás idô van, és senki sem gondol a vadászatra.
Ha neki – ha nem kellene tanulnia, tisztességgel
megállnia a helyét – lesüti a szemét –, megállnia,
vagy csak hogy megjárja valahogy, na, csak semmi
óriásléptek, és semmi tipegés.
Kocsik és szekerek csikordulásai.
Illedelem és tisztesség, az – sosem hangoskodás.
És mosolyogni, nem nevetni.
A boros edények és az ecet edényei, hordók.
Olvas egy kicsit a kódexbôl: és törmelék-malter helyett
a köztes tereket holtak csontjaival töltik el.
A zsákok burizzsal, zabbal és borsóval.
Gyakorol: a hárfán.
Boróhegyek.
Segít anyjának – szônek.
És só.
Sakkozik a nôvérével, mígnem ideje nem lesz újra lefe-
küdni; alvás.
A kamraajtók bereteszelve mind. Csak a macskáknak
van bejárása. Ajtókba vágott nyílásokon. És ô fel-
ébred.
Lôpor szaga.
A sötétkamrák teletömve súlyos dobozokkal; szurok, kén
és olaj.
Úgy dönt, ma nem kel fel.
Vaskellékek és faanyag: nyilaknak és hajítódárdáknak,
hegyeknek és nyeleknek.
És ínhúr s kötél.
A falakon, a toronyban gurítókövek, halmozva, mész. Mész-
por egész hegyei.
Még mindig kedd, kedd. Az éjszakák, mikor anyjánál
alszik, minden pénteken és szerdán, vasárnapok s nagy
ünnepek elôtt, ádventi és böjti idôn, Pünkösd elôtt
két ilyen hét, Pünkösd után egy.
A komorna befonja nôvére haját, szalagokkal hosszú
copfok. Míg ô a haját lebontva hordja. Egyetlen dísze
egy virágkoszorú. És nem hagyhatja el a tornyot.
Napok, napok végig a kertben, virágok és gyomok,
illat. És a lovai, napra nap egy másik fehér ló, és a hó
jobbra-balra, ahogy az repül, és ô, galoppban, tova.
Csütörtök. Hever a díványon takarók alatt, és szemléli
a falakat.
Harc erény és bûnösség közt: A védôk liliomai és a támadók
rózsái.
A vad emberek: két férfi és két nô, vörös és barna prém-
ruhában, virágkoszorús hajjal.
A komorna hallgatást ígér, s ô kinyitja az ágy lábvégénél
álló két láda egyikét.
Finom vászonból az ing, rá jöhet az ibolya selyem ruha.
Neki olyan szép térde van. A vászonharisnyák; a komorna
keresztbefûzi a zsinegeket a lába szárán; a harisnyakötô
ékességes szíjnyelvei. A tunika rôtbarna selyembôl, a
hosszú ujjak, a bô karnyílás felett a vörös szatén csík,
rozettásan-háromszögecskésen arany szállal meghímezve.
Ekképp ér lábfejig néki a tunika. Vagy csaknem. Perdül lassan,
fordul. Megemelinti a tunikát, és a komorna az övet,
kivágott bôrháromszögek két sorát, melyeken arany bôr-
szíjak futnak végig-át, csípôjére kanyarítja.
Hogy az ôr kürtje harsan.
Péntek, s ô biztonságot érez. A magas torony.
Itt el nem tévedhet. Felette a díszterem – hallja is a
lovagokat –, s alatta alusznak a szolgák a fortyogó szurok
konyhája mellett.
Alatta a kincseskamra, és a kincseskamra alatt ott a
Rejtek.
A legfelsô emeleten ôrködik az ô. Ô még sosem látta. De
sokat hallott róla, mesélt róla a konyhalány, aki meg
az istállófiútól szerezte értesüléseit, az viszi föl a
kosztot oda a legfelsô emeletre.
A kupasisak a pávatollakkal.
A csúcsos sisak a pergô forgóval, a testre feszülô zeke
lenn mélyen az övvel.
A fazéksisak a hosszú, hátközépig érô tarajjal, a bô fegy-
verkabát, a hosszú nyakú kerekes sarkantyúk.
A félhosszú fürtök a duzzatag, csavarintott fémfelület
alól, a széthulló szárnyú kabát, alul lekerekítve, alatta
még a kurta vért, a harisnyanadrág, a félmagas, sarkantyús
csizmacipô.
S ô biztos benne, hogy ô lesz, akit e lovag választ. És
néki szolgál majd. E férfi néki ad mindent. Az életét,
miután a ruha ujját lefejti az ingrôl ô. Az ô vászon inge.
És senki sincs, hogy az ô színeit hordja.
Vasárnap van.
73. nyugdíjas bányász, nôs, 6 gyermek apja, ezek egyike 13 évesen meghalt; Kartitsch
Nézi az esôt. Ha esik, nem megy ki a házból.
Kezeit szemléli. Ha sötétedik odakint, villanyt gyújt
bent.
Minden, ahogy a rendje.
Kavicsot szór ki, pallókat fektet, azokra jönnek a köpük,
köpükre köpü a vízmérleg szerinti rendben, és a köpük
közé jönnek a lécek, lécre léc, rétegesen. Nem alszik ô,
éber ô. Amíg esik.
Kezét a fénybe tartja, két kezét.
Csukva az ablakok. Ezen a nyáron végig ég a kályhában a
tûz.
Mihelyt az esô eláll, ô kimegy a ház elé, megy le a pa-
takhoz.
A köpük fölé hajolva, a vázlatot átteszi perspektivikusba,
ez kerül 1:10-es léptékû vázlatba aztán.
Lemegy a patakhoz.
Idôrôl idôre fölemeli a gyalut, kicsit visszaveri a vasat,
beékezi, a talpat megigazgatja, beolajozza, elôrelöki a
vasat megint, visszateszi a gyalut.
A talajt kavics borítja, a patakig az utat murkavics.
Visszatér a rajzhoz, alap- és keresztmetszetet visz
fel a körvonalra.
A fúró hegyével felrántja az ajtót.
Mielôtt belép, mindig elidôzget az ajtó elôtt. Ha oda-
kint meleg van, csak röviden. Télen gyakorta órák hosszat
áll ajtaja elôtt.
A kerek bükkbôl, hársfa a füllung. 13 x 7 -es mezôk, egymástól
lécekkel elválasztva.
Egyetlen pillantás felmérhet mindent
Fejnek se kell hozzá moccannia. Kicsit hátrább lép, kezét
a hátán összefonja.
1: Szirtek és viharok. 2: Mélyes mélyek, szélcsendek. 3: A nyílt tenger. 4: Egy deszkaszál. 5: A jeges tenger úszó hegyei. 6: Jégtáblák, jégszirtek, ahogy törnek. 7: És olvadnak. 8: Az erô, mely fölhajtja ôket. 9: A vonzás, a fenéké. 10: A heves örvény. 11: Az áramlatok, melyek különféle mélységekben kavarognak. 12: Áramok és ellenáramok. 13: A nagy erejû tenger. 14: Ahogy a szárazföldre veti magát. 15: Visszafut. 16: Hullámkifutók a partszegélyen. 17: Föveny. 18: Sziklák. 19: Barlangüregek. 20: A hullámverés. 21: Felharsog. 22: Csitulva visszavonul. 23: Visszarántja a mély. 24: Élek, élesek. 25: Az ár szétpereg- csorog. 26: Hegyek, tûhegyek. 27: Nekiszökken a vihar. 28: Tombol. 29: Szökôárra szökôár. 30: Végig a dûnéken. 31: Az elhúzódó talaj. 32: A szívó, lefelé húzó ár és hínár. 33: Maga az ár. 34: Dagály. 35: A Hold szerint. 36,37: A hullámok monoton mozgása. 38: Hullámok, kurtán és hegyesen. 39: Egy hosszú hullám. 40: Egy hullám, mely a másikon megtörik. 41,42: Két árapályhullám. 43: Összecsapnak. 44: Korbácsos hullámok. 45: Tarajok. 46: Hullámok, ahogy keresztben megtörnek egymáson. 47: A szélvihar, ahogy felkapja ôket. 49: Felkapja és odacsapja. 50: A part felé, menekülôben. 51: Egy nagy, szabályos hullám. 52: Egy keresztbe futó hullám. 53: Összecsapó árhullámok szökôkútjai. 54: Visszahulló víztömegek. 55: S emelkedésük újra. 56: Víztölcsérként az ég felé. 57: A felszított tenger. 58: És csillagok. 59: Konstellációikból elszabadultan. 60: A hullámokon táncoló csillagok. 61: Az esôvé vert tenger. 62: Vízzuhatag. 63: Felplaccsan a magasba. 64: Leplaccsan a mélybe. 65: Önmagába omlik. 66: A szüntelen talajhabzás. 67: Könnyû permetesô. 68: Köd. 69: Ködfoszlányok,- felhôk. 70: Húznak tova a viharban. 71,72: Ég és föld összeolvad. 73: Habgömbök. 74: Ahogy emelkednek. 75: Repkednek. 76: A légben szétporlanak. 77: Felhôk harcai. 78: A nap. 79: Ahogy elsötétül. 80: A villámok tüze az égen. 81: Egy hajó, hullámzás fut keresztirányban. 82,83: Erôs lökések. 84: Imbolygás. 85: A hajó kibillen magából. 86: A tomboló monotónia. 87: A gördülô dûne-jelenség. 88,89: A víz, míg lenyugszik. 90: Nyugodt, sima. 91: A csupasz messzeség.
Leszalad a patakhoz, köveket kap fel a földrôl, a patakágyból
lapos köveket, ezeket az ajtóhoz vágja.
Az ajtó visszaveri hullámaikat.
Látja, hogy az ajtó beszél hozzá, fehéren és habzón.
A nyitott ajtó. A házban sötét lesz.
Hogy esni kezd, ô elalszik.
Felébred. Kavics. Körülnéznie sem kell, egy láda. Minden -
egyformaság. Mindegy.
Egy szekrény, asztal és útibôrönd. Egy ládakoffer.
Ha költöznie kell, hát ajtóstul. A lap a két kezén hever,
a fején. Így megy majd ô, lassan, hogy az ablaktáblák,
melyek felül hevernek, el ne csusszanjanak.
53. szakképzett felszolgálónô, kasszásnô egy üzemi
étkezdében, férjezett, 1 gyermek anyja, Bécsben él
A fotó a dédnagymamáját mutatja karszék mögött állva,
jobbja a háttámlán, balja hát-mögött.
A fotó a nagymamáját mutatja oldalnézetben egy függöny
elôtt állva, háttal egy fotel háttámlájának.
A fotó az anyukáját mutatja karszék és asztal közt,
a bal kéz az asztal lapján, a jobb kéz a kesztyût fogja
át.
A fotó a kislányát mutatja, ahogy összefont karral,
lovaglóülésben az asztalon csücsül.
A fotó ôt mutatja, oldalvást, ahogy karszéken ül,
keresztbevetett lábbal, két karját a támlán összefonva.
A fotó úgy mutatja ôt, ahogy épp egy karszéket tart,
lábainál fogva, magasan a feje fölé.
A fotó ôt mutatja, nyakában lánc, ezen aranyozott
fotelbojt. A karszék, mesélte nagyanyja, biztosíték,
hogy ôrangyala sosem hagyja el. Ha elfárad, rögvest le
is ülhet az angyal.
A fotó az anyjával együtt mutatja ôt, mindegyikük más karszéken ül, ô balját anyja vállán pihenteti, jobbja albumba lapoz, az albumot anyja tartja ölében két kézzel.
A fotó három karszékkel mutatja ôt háza elôtt: az elsô
széken ô ül, a másikra karját tette rá, a harmadikon lábát
pihenteti.
A fotó a szobát mutatja, melybe karszékét szánta. A nappalit,
melyet ô az elôtér és a konyha rovására úgy megnagyobbított,
hogy a bejárattól, a vécétôl és fürdôszobától, valamint
a hálószobából is csak a nappalin át lehet bejutni az ét-
kezôkonyhába, ki egyben a fedett üldögélôhelyre. Vagy meg
kell kerülni a házat.
A konyha felôli falon ablak van, így ô étkezés közben ki-
szólhat, beszólhat.
Ôt nem lehet csak úgy tedd-ide, tedd-oda tenni. A
székét nem szabad elmozdítani. Ô maga ily alkalmakkor
mindig gondol a padlóra, parkettára, a zajra.
A karosszék olyan súlyos, hogy fölemeléséhez két férfi
kell. A legjobb lenne négy, azok akkor rudakon cipelhet-
nék.
Lábzsámoly nincs. Ô, ha ül, akkor is két lábbal a földön
áll.
A háttámla olyan magas, hogy arra nem lehett csak úgy
rátelepedni. A karfák olyan magasak, hogy ebben a karos-
székben nem lehet csak úgy heverészni. Vagy hogy valaki
a karszékben ülve a lábát átvesse a karfáján, az sincs.
Vagy éppenséggel, hogy mindkét láb átvetve a karfákon.
Netán a háttámlán, fej hátra le, nincs.
Az ülésrend egyszerû. Ô a karszékében ül, a család
tagjai és a látogatók konyhai és kerti székeket hoznak
be, a tárolóból összehajthatós székeket. Vagy a földre
telepszenek.
Az ülôpárna akkora, hogy két embernek megtenné. Az
ülôpárna mindig a karszék közepén van.
Ott ül ô, és nincs, hogy kitöltené a karszéket, és
az sincs, hogy elvesszen benne.
Ül ott, és két lába keresztben, jobbja a bal combján, bal
alkarja a támlán, a kéz tartása laza.
Láthatatlan mindenki számára, aki mögötte áll vagy a
két kifelé nézô ablakon tekint be. Aki az ajtón át jön,
az elsô pillanatban semmit sem lát. Olyan erôs az abla-
kokon behulló fény.
A szoba, a karszéket kivéve, üres.
A mennyezet kôrisfa. Falba épített fûtôberendezés helyett:
nyitott kandalló.
Az ablakok közt a sarkot vitrin tölti be, teás dobozok
állnak benne és porcelán macskák.
Ô, ahogy nagyanyja és dédanyja, elôtte, szintén úgy
akar nyugodni majd a sírban, ahogy született: ülve.
Gyors pillantást vet a kertre – a tulipánágyásból
macskák nônek –, aztán visszatér karszékébe.
Párnákra, hogy támasztanák, nincs szüksége a kényel-
mes üléshez. Sem deréknál, sem tarkónál. A karszék
az ô számára készült.
Az asztalos mértéket vett róla, kimérte a nappalit is.
Ô egyszer elment az asztalosmûhelybe, próba végett, s
hogy a maga szemével is lássa, mi készül, mibôl: kemény
fa, afrik, lószôr, gyapjú, gyapot, bôr.
Hogy a karszéket szállították, a születésnapja volt
épp, elsô születésnapja ebben az ô házában, és a
bútorszállító kocsi beállt, és két ember kiemelt egy
vászonba bugyolált karszéket, hozták, egyszer sem tet-
ték le, jöttek föl vele a fedett bejáraton, el a vécé,
a fürdô és a hálószoba mellett, és akkor a karszéket
a kijelölt helyére a nappaliban lerakták.
Összegyûlt az egész család, az anyja, a lánya, a férje,
ahogy ô a vásznat elhúzta.
Megjegyzéseit, észrevételeit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu