SZAK-DOLGOZAT
(AMA "VIDD MAGADDAL A VÉRMEZÕT..." NÓTÁRA)

Kis Everybody

  Nem tévesztendô össze olyan lónevekkel, mint hogy Kis Paraméter, Kis Parmezán, Kis Partizán (brr), Kis Kurtizán, Kis Lady Du. Ez annyi csak, amit ide írtam, hogy nyilván akad, aki itt tôlem olvasta ezeket a mindenféléket, és nehogy az maradjon, hogy nem feszíthet a legnagyobb öntudattal is, szóval, nem tévedt külön masszába a teljes dágványon belül, mint amilyen például a több napja ázó Vérmezô, oly terepen. Nem, az öntudat teljes lehet, az olvasói, mert ami a régebbi idôk (sokféle idôé, századok során) járója volt, vele, az, hogy titkon kellett célozgatni, jó nagy oldalbalökésekkel jelezni a jelképes szándékot, hogy t.i. a dolgok Nagy és Rémséges Lényegének mégis valami kifejezése esik, ma, amikor bátran vallhatom magam veréb-royalistának, evidencialistának, valamint olyan Athosnak, aki heveskedô és igazságoskodó, mint D'Artagnan, titokhívô és lovagizáló, mint Aramis, megbízható és elnehezülésre hajlamos, mint Porthos, meg mikor az van, hogy örökké „etiko-sértôdôs" athosi lény végre nyíltan mer hibás lenni, nincs az, hogy hozzá ne érjen közegével (közegeivel) egyáltalán a veréb-royalistás, az evidencialistás lényétôl idegen rend, vagyis amikor annyira ô érzi magát hitelesen otthonosnak, hogy inkább gyenge szerepekben is udvariaskodik, udvarias és undorodó, nem, most Athos nem centrálisan otthonos még a maga szívében sem, hát beszélhet... mondom, most nem kell rejtek oldalbökôsdit mívelni, most egyenesbe meg lehet mondani, hogy a lovak például: 1.) vannak bôségükkel itten az írásokban, mert - ha idegen nevek is olykor - magyarul, fülünknek szépek, hangalakként, s miért ne morzsoljuk imamalomnak ezt, vagy minden hasonlat nélkül, let it be - miért ne legyen ez? 2.) valami más, bonyodalmasabb, kínosabb összefüggésrendszer helyett „vévôdött" fel ez, egy másik, egy áttételesebb jelrendszer, aminek - amelynek - még az a járulék, szélsô eleganciája is meglehet némelyek szemében, hogy ma is áttételben kell fogalmazni, hogy tehát mindig is „általános emberi világhelyzet" volt itt, ha szélsôk voltak is a szélsô jellegek, vagyis „azóta itt mi változott", kérdi Tóth Árpád, s ama rétegszinten, hogy e sorok írója mászkál, nem is változásjegyû semmi a maga meglétével. Ez az evidencializmus nehézkedési ereje, ólomsúlya, ahogy Ottlik mondja, s ha - mint egyebütt már erre az evidencializmusra ihletô külhoni (fordítás!) írásmûre hivatkozás esett (ld. majd: Nagyvilág, Legkedvesebb XX.sz.-i elbeszélésem. Delmore Schwartz: Már álmunkban szólítanak) - példákat hozunk, az Iskola a határon a szélesebb felé hajló epikában megjelenített evidenciatudat kátéja volt, minden nagyvakáció pittoreszkje az alapvetô „intézeti léthez" képest stb., hogyan is fejezzük be. Tehát arról lenne itt szó, hogy a „ló+"-hoz, igen a ló-plusz értéséhez nem kell olyan klasszikus-jegyûeket idézni, mint Nemes Nagy Ágnes (hogy végül csak az angyalok s a lovak maradnak), vagy Ottlik (a trieszti lovas: „élj"), vagy Weöres (hogy ó bár tudnánk lóul dalolni), sôt, ez a most már oldalbabökés helyett egyszerûen kimondva a goethei minden hasonlat jegyében álló segédsík, „a lovaké", épp szerves, kimódolatlan, „adódott" jellege okán természetes változáson is megy át, ahogy a motívumalakulás sajátja. Mással indokolható, máshová sugall másmit, másra jó. Hagy valamire ténylegesen jó maradjon az olvasónak (a ló-ügy), írom ezt itt. Nyíltan, nem „szellemi szeszcsempészként", nem sandítva, utalgatva, oldalba böködve, „szimbóleumosan+".

Jómagam

  Követem itt Ottlik Géza „A Drugeth-legenda" címû novellájának szerkezetét. Lásd azt a sportot, hogy „a klasszikusok alapszerkezetei klasszikus minták, az igazi klasszikus (pedig) - a mindennapi". (kiemelés tôlem, tôlem; érthetô?). Tehát „a lovak" elsôsorban nem. Azok, hogy mik nem. A Szpéró halálával (és Éliás, a Poszi - lónévben Poszink „Positano", Pojjaro etc. -, a Pipi Néni - Santa Ippi, Baron Ippi, a Samu - lónévben Simsam, Simsalabim, Sam Grandchamp, Sam, Llacca Sam etc.) rendkívül bôséges anyaghiány keletkezett körülöttem. Ezek tömör közlések. A pótlás vitális kérdés volt. Ld. utazások kezdete az író életében, a bécsi Krieauban - Döbling felkeresése után, de hát mit lehet egy forró nyári napon Döblingben csinálni, a padokat végigültem, a sör meleg, a kórók kórók, valahová menni kell, és a „mert Kecskemét már van" legyen a helység neve Kiskunszentlélekcsobolyó, a Krieauba mentem ki, a kulturális füzetajánlású ügetôre, tetszik érteni, kérem, kérdem, a „már bécsi is" lópályák mások, mások mint itt, oda úgy lehet kimenni, Evrynek füstüveg ablakai és suhanó liftjei vannak és mozija, és a német pályák, és... és... és... persze, jól lerobbant angol pályák is vannak, ez a Minden Megvan elve, szemben azzal a közeltereppel, ahol a Vérmezô szívemet követeli (Pilinszky), hogy mint idevalósi ember szeressem, meg az egész eltelt életemet követeli, hogy itt hoztam légyen haza a Pipi Néni kalitkáját, de hát édes-fiam-édes-lányom jelleggel épp azoknak a ...khm khm...nem tudom kiknek arcát nem vehetem simogatólag két tenyerem közé (nagy masszúr e kettô!), s mondani, hogy édes drágám, de értsd meg, kérlek, se hülyének ne nézz, se ne járass le... hát ne vedd úgy, hogy meghülyültem „ezekkel a mackókkal, ezekkel a verebekkel, ezekkel a lovakkal is ráadásul" (mellesleg: ha, mint Ottlik fordításában az Utolsó látogatás már említett Sebastianja mondja... hogy ha majd roncs lesz és magányos etc., jó lesz elôásni dolgokat, miket most elrejt. Az említett könyvet 1974-ben olvastam Zamárdiban, egy fenyôfa alatt olvastuk társnémmal, és eperre fehér bort ittunk. És Aloysius (lóban: Lissuca, Loyis, Alla Loisa, Loisino etc.), aki a Sebastian (nincs rá lónevem) barátja volt, mint medve, és mindig az ô véleményét kellett kikérni, mi legyen, Aloysius, képzelt, test nélküli medveként ott jelent meg: a regényben elveszett, de nekünk Zamárdiban, mielôtt a skót-brazil vb-meccsre és Korniss Dezsô piktor úr látogatására hazajöttünk, megjelent, s azóta is van, az Old Trafford nevû, 1976 óta játszott koala-kártyabajnokságunkban egy klub két-három „A"-val még. (Ott játszik a Szpéró, a Samu etc.) A lovak témáját magam nem fogom tudni úgy összefogni már, nem, mindig kicsusszan a tökéletességre nem is szánható hálóból majd valami, olyas, mint hogy Simsalabim volt a Samu a dortmundi homokpályán, és rejtelmesen elôbukkant ez a szó egy gyerekversben az éjszakai vonaton egy alkalmian vett könyvben, vagy hogy a Szpéró fehér szárnyai a startautó krieaui fehérséges szárnyai voltak - jó, fehérséges és koszosságos, de a Szpéró, haldokolva, is ilyen volt már etc. Tehát lóba ment át megannyi minden. (Doderer: „Eltûnt, bánatunkra, annyi minden - és a Szp... vagy bocs., dehogy a Szpé... a Szép mintha csak futna innen.) A Szpéró is, lassan bár, futott. Ha Alíz meghal etc., nem tudom, mi a folytatás. Ld. Lili a Halász Péter esetében, Hajnali..., arra a kevés idôre nem érdemes. Bár az is van, hogy Nagy Nevük etc. velem élhet csak, amiképpen Cs.I. barátom is evidensen int - engem evidenclert -, hogy Dömi Fômedvém miatt és stb. De akkor tényleg muszáj, hogy legyen a Longchamp, a Gelsen-Horst, a Cheltenham etc., hogy valami konkrétumban azonnal megtörténjék nekem a tisztán-az-történik-ami-történik...vagy a St. James Park, ahol - nem ôk bár - hideg és kecses lábú verebek jönnek a kezemre. „Egy halott város", írja Pilinszky, „a halottnak".
  A Vérmezô"Ja, és hogy ez: minden jó lenne mindenhol, épp csak a Vérmezôt kéne elvinnem, ez, hogy lehetô volna. Ott ülnék, meg az egész, csak mégse ott lenne - képtelenebb ez annál, mint hogy mind elmennek, akik...? Soha-visszára elmennek; ez képtelenebb akkor? Mindenesetre: Figaróval ahogy ülök ott és kapkodva, mint Gábor Miklós interpretálásában (Tollal) a színházcsináló, viharbéli tengerészkapitányként kapkodok, nézzünk egy Buccamert, egy Ballisortét kontra Is Me, Apyre, Ni Vu Ni Connu, Je Ne Suis Pa' La, No Pass No Sale. Ôk.
  Csak megismétlem: „Plus royaliste que le roi" a verébroyalista. Mondjuk, királyabb a királykánál
(egy madárfajta).
  Kiélem ezt az elméleti meghalásokban talán, és valóságosan elmegyek még jó ôszi idôn Longchamp mezejére, Gelsen-Horstba, akár a dinslakeni bányász-kohász ügetôpályára, és járok velük.
  Széttárom a karom. Micsoda ötlet. Az lesz a startautó két szárnya. Az átmeneti kiváltódás.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu