AZ AHMATOVA-DOSSZIÉBÓL
I. Alekszej Alekszandrovics Szurkov/1/ levele Nykita Szergejevics Hruscsovhoz/2/
Mélyen tisztelt Nyikita Szergejevics!
Még mindig annak a nagyvonalú
és merész felfogásnak a hatása alatt, amelyet
Ön a III. Írókongresszuson/3/ tartott beszédében
fejtett ki az irodalomról és az irodalmárokról,
kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmét
egy idôs orosz írónô sorsára, aki ez év
júniusának második felében tölti be hetvenedik
életévét.
Anna Andrejevna Ahmatováról
van szó, akinek mûveit az ÖKP (b) /Összövetségi
Kommunista Párt – bolsevikok, az SZKP hivatalos elnevezése
1952-ig – D.Gy./ KB határozata a „Zvezda" és a „Leningrád"
címû folyóiratok szerkesztôségének
hibáit taglalva szigorúan megbírálta. Ez a
bírálat, jóllehet hangnemét tekintve rendkívül
éles volt, lényegileg helyes volt, minthogy a költônô,
aki a Nagy Honvédô Háború éveiben egész
népével együtt magas erkölcsi és politikai
fellendülést élt át, a háborút
követô elsô esztendôben egy sor mélységesen
pesszimista mûvet publikált. Minthogy akkoriban hasonló
hangulatok kerítettek hatalmukba jóval fiatalabb költôket
is, történelmileg érthetô az A. Ahmatovát
ért bírálat éles hangneme.
A pártos kritika nem múlt
el nyomtalanul. Két-három évvel a határozat
közzététele után Anna Ahmatova egy sor új,
hazafias témájú lírai mûvet publikált,
amely arról tanúskodott, hogy sikerrel küzdte le az
1946-os esztendô pesszimista hangulatait, ezek a mûvek a háború
éveiben tanúsított népi hôsiességrôl
szólnak, a háború utáni újjáépítés
örömét, a szovjet gyermekkor örömét,
és a népek békeharcos törekvéseit dicsôítik./4/
Az utóbbi években
Abba Ahmatova sokat és termékenyen, nagy tehetséggel
és mesterségbeli tudással dolgozott a kínai
és koreai klasszikus költôk legnehezebben átültethetô,
kiemelkedô alkotásainak fordításán, továbbá
egy sor európai költô és a testvéri szovjet
népek költôinek verseit fordította.
Ezekben az években
állampolgári magatartása is kifogástalan volt.
Amikor a boldogult M. Zoscsenko egy csoport reakciós angol egyetemi
hallgatóval tartott leningrádi találkozón /5/
lehetségesnek tartotta, hogy a Központi Bizottság határozata
ellen ezekhez a kötözködô vendégekhez apelláljon,
Anna Ahmatova határozott és éles visszautasításban
részesítette ôket. Jóval a B. Paszternak /6/
Nobel-díja körüli tavalyi hisztériakeltés
elôtt hallottam, ahogyan Ahmatova élesen elítélte
a Paszternaktól kéziratban megkapott és általa
elolvasott „Zsivago doktor" címû regény mûvészi
gyengeségeit és politikai tendenciáit.
/.../ Tekintettel arra a
visszataszító kampányra, amelyet a világ egész
reakciós csôcseléke indított el, és amely
mindmáig nem enyhül, mind nemzetközi politikai szempontból,
mindpedig a célból, hogy a szovjet írók idôsebb
nemzedékének szívében megerôsítsük
azt, amit az Ön óírószövetségi beszéde
keltett, úgy gondolom, hogy nagyon pozitív visszhangot váltana
ki, ha az idôs orosz költônônek, Borisz Paszternak
kortársának, akit a múltban nagyon szigorú
pártbírálatnak vetettek alá, és aki
mégsem burkolózott hallgatásba, feltûnôen
ünnepelnék meg a hetvenedik születésnapját.
/7/
/.../ Ha valamilyen formában
államilag elismernék a ma is aktív költôk
sorában alkotó Abba Ahmatova félévszázados
alkotói mûködését, ezzel súlyos
csapást lehetne mérni azokra a reakciósokra és
ingadozó értelmiségiekre, akik mindmáig nem
tudtak megválni a hírhedt „Paszternak-ügytôl".
Szívélyesen és
tisztelettel
1959. június 22-én
Al. Szurkov
(Forrás: F. 5.op. 30. D. 457, l. 86-87. R. 4662.)
Az elsô lapon kézírásos megjegyzés olvasható: „Hruscsov elvt. olvasta. V. Sz. Lebegyev" /Hruscsov titkára – D. Gy./
II. Hivatalos levélváltás egy Ahmatovával kapcsolatos lexikoncikkrôl:
A.
SZKP Központi Bizottsága
Ideológiai Osztály
Az Irodalmi Kislexikon /Kratkaja
Lityeraturnaja Enciklopegyija – D. Gy./ megjelenés elôtt álló
második kötetében szerepel a „Zvezda" címû
leningrádi folyóiratról írott szócikk.
A szokásos informatíz adatok mellett a szôcikknek van
egy passzusa, amely az ÖKP(b)KB a „Zvezda" és „Leningrád"
címû folyóiratokra vonatkozó 1946. augusztus
14-i határozatát érinti. Ennek az I. V. Sztálin
közvetlen nyomására hozott határozatnak az értékelését
belefoglaltuk a szócikktervezetbe, tekintettel azonban a kérdés
rendkívüli fontosságára, úgy véljük,
hogy nincs jogunk a határozatot az SZKP KB engedélye nélkül
jellemezni.
Kérjük utasításaikat.
A szócikktervezetet mellékeljük.
L. Seumjan
A „Szovjet Enciklopédia" Kiadó
Tudományos Tanácsának
helyettes elnöke
1964. október 7-én
B.
Az SZKB KB Titkárának
Iljicsov L. F. elvtársnak
Az SZKB KB Ideológiai Osztálya
leveleket kapott a „Szovjet Enciklopédia" Kiadó Tudományos
Tanácsától (Saumjan elvt.-tól), amelyekben
azt kérik, hogy vizsgáljuk meg a „Zvezda" és a „Zoscsenko"
címszavak terveit, tekintettel arra, hogy ezekben említés
történik a „Zvezda" és a „Leningrád" címû
folyóiratokkal kapcsolatos 1946. augusztus 16-i ÖKP(b) KB-határozatról.
A „Zvezda" címszó
tervezetében rámutatnak az ÖKP (b) határozatainak
pozitív jelentôségére a szovjet irodalom kommunista
eszmeiségének fokozásáért folytatott
harcban, ám ugyanakkor bírálóan átértékelik
a határozat némely vonatkozását: „magán
viselte az adminisztratív megoldásokra való hajlam
nyomait", „Hangneme durva volt, és megalapozatlanul éles
jellemzését adta egyes íróknak".
(...) Saumjan elvt. az említett
határozatra vonatkozó kérdéssel már
az Irodalmi Kislexikon elsô kötetének elômunkálatai
során is fordult hozzánk. Akkor A. Ahmatova költészetének,
illetôleg az ôt ért 1946-os éles pártbírálatnak
a megvilágításáról volt szó.
Célszerûnek tekintettük, hogy az Ahmatova-szócikk
ne tegyen említést az ÉKP(b) határozatáról.
Jóllehet az 1946-os pártdokumentumokban tartalmazott számos
irodalmi és mûvészeti tárgyú konkrét
értékelést maga az élet vette le a napirendrôl,
mindazonáltal e dokumentumok kritikai megítélése
nem tartozik a „Szovjet Enciklopédia" kiadó illetékességi
körébe.
Ezt a körülményt
adott esetben is figyelembe kell venni. Szükségesnek tartjuk,
hogy Saumjan elvt. a következô ajánlást kapja:
a „Zvezda" és a „Zoscsenko" címszavakból távolítsa
el az OKP(b) KB „A „Zvezda" és a „Leningrád" címû
folyóiratokról" címû határozatának
említését.
Kérjük beleegyezésüket.
A. Romanov
D. Polikarpov
1964. október 16-án
(Forrás: F. 5. Op. 55. D. 100. l. 177-180, 186. R. 7741)
A második dokumentumon kézírásos megjegyzés olvasható: „Beleegyezni. Jelenteni M. A. Szuszlovnak. /PB tag, az SZKP KB ideológiai titkára – D. Gy./ 1964. október 17-én, Szuszlov." További megjegyzés: „A kérdés megvizsgálásának eredménye közölve Saumjan elvt.-tal. I. Csernoucan, az SZKB KB Ideológiai Oszt/ályának/ helyettes alosztályvezetôje. 1964. október 22."
III. Anna Ahmatova elsô külföldi útja
A.
Alekszej Szurkov levele az
SZKP Központi Bizottságának
Mint azt G. Vigorelli/1/, az Európai
Íróközösség Fôtitkára az olaszországi
szovjet követség révén közölte, egy
zsüri, amelynek D. Benedetti kommunista egyetemi tanár is tagja,
Anna Andrejevna Ahmatova szovjet költônônek ítélte
oda költôi életmûvéért az olasz Taormina
irodalmi díjat. Ezt a díjat évente ítélik
oda a legjobb költôi alkotásért és a szicíliai
Taormina város önkormányzata alapította. A közelmúltban
olyan jelentôs, haladó olasz költôk kapták
meg, mint Umberto Saba vagy a jelenlegi Nobel díjas Salvtore Quasimodo,
a külföldi költôk közül pedig Tristan Tzara,
a nemrég meghalt francia kommunista költô. A díj
összege egymillió líra, azaz körülbelül
kétezer dollár. Ez az elsô eset, hogy külföldi
díjat ítélnek oda szovjet írónak.
Anna Ahmatova a legidôsebb
szovjet költô (június 24-én tölti be 75.
életévét). Polgári-nemesi környezetbôl
származik, és mint orosz költô bonyolult fejlôdési
utat járt be. A forradalom elôtti években ô volt
a legnépszerûbb orosz költônô, aki a zárkózottság
egyértelmûen kifejezett vonásaival egyéni témákat
és problémákat verselt meg. Október után,
amikor a legtöbb akmeista társa elhagyta az országot,
a csoport vezetôjét, Ahmatova férjét, N. Gumiljovot
/2/ pedig ellenforradalmi összeesküvésben való
részvétele miatt agyonlôtték, Anna Ahmatova
Leningrádban maradt, és a Nagy Honvédô Háborút
megelôzô években kevés eredeti verset alkotott,
de sokat fordított, és Puskin-kuatásokkal is foglalkozott.
A nagy Honvédô Háború Leningrádban érte,
és gyökeres fordulatot hozott a szovjet valósághoz
való viszonyában. A Leningrád védôinek
szentelt ciklusával és olyan versekkel, mint a Pravdában
1942 elején közölt „Hátország", Ahmatova
joggal foglalta el helyét a népét hazafias lírával
segítô költôk között, a rádión
keresztül is hazafias felhívásokat intézett a
leningrádiakhoz. A háború után Ahmatova visszaesik
a korábbi hangulatokba, és verseit az ÖKP(b) KB „A „Zvezda"
és „Leningrád" címû folyóiratokról"
szóló határozata igazságosan (bár rendkívül
nyers hangnemben) bírálja. A határozat nem múlik
el nyomtalanul Ahmatova fölött. 1948-ban az „Ogonyok" címû
hetilapban majd más folyóiratokban publikálja új
verseit, amelyek visszahozzák ôt a szovjet költôk
sorába. A. Ahmatova a legutóbbi idôkig rendszeresen
publikál szovjet folyóiratokban és lapokban, eddig
két verseskötetet adott ki, és most készíti
elô a harmadikat a „SZovjetszkij Piszatyelj" könyvkiadónál.
Valahányszor külföldi újságírók
és külföldi egyetemi hallgatók panaszkodásra
vagy szovjetellenes kijelentésekre akarták provokálni
Ahmatovát, ô mindig határozottan elutasította
ezt, és szovjet állampolgárhoz méltóan
viselkedett.
Figyelembe véve mindezt,
valamint azt, hogy Ahmatova olaszországi díjának pozitív
fogadtatásával érzékeny csapást mérhetünk
a külföldi rágalmazókra, hasznosnak tartanám,
hogy ne akadályozzuk meg Ahmatovát a díj átvételében,
hanem engedjük meg neki, hogy mihelyt egészsége lehetôvé
teszi, utazzék el a díj átvételére két
hétre (idén szeptember-októberben), és helyezzünk
el a „Lityeraturnaja Gazeta" és a „Lityeraturnaja Rosszija" hasábjain
a díjátadásról szóló információt.
Az Olaszországba való kiutazást a díj szabályzata
teszi szükségessé, amely szerint a díjazott a
díjakat csakis személyesen, Taorminában veheti át.
Kérem, adjanak utasításokat
a kérdéssel kapcsolatban.
A. Szurkov
a Szovjet Írószövetség
Vezetôségének titkára
Budapest, 1964. május 25.
Az SZKB KB ajánlása
A Szovjet Írók Szövetsége
(Szurkov elvt.) kéri, engedjük meg A. A. Ahmatova költônônek,
hogy átvegye az olasz Taormina irodalmi díjat /3/ és
engedélyezzük kiutazását Olaszországba
két hétre, továbbá helyezzünk el közleményt
a sajtóban a díj nekiítélésérôl.
Mint Kozirev elvt. a szovjet nagykövet
rejtjelezett üzenetébôl kitûnik, Szurkov elvt.
anélkül adott elôzetes beleegyezést A. Ahmatova
Olaszországba utazásához, hogy ezt a kérdést
a helyszínen egyeztette volna.
Az olasz irodalmi díj odaítélése
Anna Ahmatovának, bár ezt a díjat haladó írók
sorának, köztük kommunistáknak is odaítélték,
mégis tendenciózus, egy olyan költônô támogatását
jelenti, akinek mûveit hazánkban bírálták.
A kialakult helyzetben az Ideológiai
Osztály lehetségesnek tartja, hogy egyetértsen Szurkov
elvt. Javaslatával, mely szerint A. A. Ahmatovaa tíz napra
Olaszországba utazik a díj átvétele céljából,
a „Lityeraturnaja Gazeta" pedig rövid információt tesz
közzé a díj odaítélésérôl
A. Ahmatovának.
Kérjük megvizsgálni.
V. Sznasztyin
D. Polikarpov
1964. május 24.
(Forrás: F. 5. op. 55. D. 100, l. 48-60. R. 7741. Határozat: „Egyetérteni. I. F. Iljicsev, L. I. Brezsnyev, P. N. Gyemicsev, B. N. Ponomarjov, M. A. Szuszlov.")
IV. Az 1946-os párthatározat érvénytelenítése
Világ proletárjai egyesüljetek!
A Szovjetunió Kommunista Pártja
KÖZPONTI BIZOTTSÁG
SZIGORÚAN TITKOS
AZ SZKP KB POLITIKAI BIZOTTSÁGA
ÜLÉSÉNEK 138. SZ. JEGYZÔKÖNYVE
1988. október 20.
Elnökölt: M. Sz. Gorbacsov elvt.
(...) XV. Az ÖKP(b) „A „Zvezda"
és „Leningrad" címû folyóiratokról" címû
1946 augusztus 16-i határozatáról
Megvizsgálva a Szovjet Írók
Szövetségének (G. M. Markov elvt.) és az SZKP
Leningrádi Területi Bizottságának (J. F. Szolovjeva
elvt.) az SZKP KB-hoz „A „Zvezda" és „Leningrád" címû
folyóiratokról" címû, 1946. augusztus 16-án
kelt határozata ügyében az SZKP KB-hoz intézett
beadványt, az SZKP KB megállapítja, hogy az ÖKP(b)
említett határozata eltorzította a mûvészértelmiséggel
végzendô munka lenini elveit, megalapozatlan és durva
nyomásnak tett ki neves szovjet írókat.
Az a politika, amelyet a párt
a forradalmi átalakítás peresztrojka/ körülményei
között az irodalom és a mûvészet terén
folytat, érvénytelenítette és meghaladta ezeket
a tételeket és következtetéseket, az írók
jó hírét helyreállította, mûveiket
pedig visszaadta a szovjet olvasóknak.
Az SZKP KB elhatározta:
Az P(b) KB „A „Zvezda" és
„Leningrád" címû folyóiratokról" címû
határozata mint téves, érvénytelenítendô.
/Körpecsét: „A Szovjetunió Kommunista Pártja"/
M. GORBACSOV
az SZKP titkára
JEGYZETEK A LEVELEKHEZ
/1/ Szrkov, Alekszej (1899-1983) – szovjet költô és irodalmi funkcionárius, a Szovjet Írószövetség elsô titkára, Ahmatova több kései verseskötetének szerkesztôje és részben megbízott cenzora
/2/ Hruscsov, Nyikita (1893-1971) – szovjet államférfi, Sztálin halála után 1964-ig az SZKP KB elsô titkára
/3/ A Szovjet Írók III. kongresszusa 1959. május 18. és 23. között ülésezett Moszkvában. /4/ Összesen öt 1949-50-ben írott költeményrôl – köztük egy Sztálin hetvenedik születésnapját méltató versrôl – van szó. Ezeket Ahmatova saját bevallása szerint „kegyelmi kérvénynek" szánta, általuk akarván megmenteni 1949-ben immár másodízben lágerbe zárt fiát, Lev Nyikolajevics Gulmiljovot (1912-1992). Késôbb a költônô határozottan, bár eredménytelenül tiltakozott az ellen, hogy ezeket a verseket felvegyék újabb köteteibe.
/5/ 1955. május 5-én egy Leningrádban tartózkodó oxfordi diákküldöttségnek találkozót szerveztek meg szovjet írókkal, és erre – az angol vendégek kérésénekeleget téve – Zoscsenkót és Ahmatovát is meghívták. A diákoknak arra a kérdésére, hogy egyetértenek-e a rájuk vontkozó 1946-*os határozattal, illetôleg a zsdanovi bírálattal, Zoscsenko azt felelte, hogy nem, Ahmatova ezzel szemben azt állította, hogy mindkettôt helyeselte annak idején, és helyesli ma is. Az ügyrôl a leningrádi területi párttitkár igazoló jelentést volt kénytelen küldeni az SZKP KB tudományos és kulturális osztályának. Ahmatova a találkozón tanúsított lojális magatartását azzal indokolta, hogy éppen azokban a napokban adta be fia érdekében a kegyelmi kérvényt, és nem akarta veszélyeztetni az ügy intézését. (Csukovszkaja, I. K. Zapiszki ob Annye Ahmatovoj, 2. kötet, Ymca-Press, Paris, 107.)
/6/ Paszternak, Borisz Leonyidovics (1890-1960), orosz költô, író és mûfordító, 1958-ban csak külföldön publikált „Zsivago doktor" címû regényéért neki ítélték a Svéd Akadémia irodalmi Nobel-díját. A nagyszabású sajtókampány és a Szovjetunióból való számûzetést kilátásba helyezô fenyegetés hatására Paszternak végül lemondott a magas kitüntetésrôl. Anna Ahmatova valóban bírálta a „Zsivago doktor" általa észlelt irodalmi fogyatékosságait, sohasem hagyott azonban kétséget afelôl, hogy elítéli a Paszternak elleni durva hivatalos kirohanásokat.
/7/ Ilyen „feltûnô" ünneplés illetôleg „állami" elismerés Ahmatovának egészen haláláig nem jutott osztályrészül.
***
/1/ Giancarlo Vigorelli, olasz író, az Európai Íróközösség fôtitkára a hatvanas évek elején, moszkvai útjai során kényes kultúrdiplomáciai küldetést teljesített. Egy KGB-jelentés szerint (1966. április 23.) maga Aldo Moro miniszterelnök kérte ôt, mindent kövessen el, hogy a represszív szovjet kultúrpolitika ellenére „ se szakadjanak meg semmi esetre se a kapcsolatok".
/2/ Gumiljov, Nyikolaj Sztyepanovics (1886-1921), költô, Ahmatova elsô férje, 1921-ben az ú.n. „Tagancev-féle összesküvés" vádlottjaként halálra ítélték és kivégezték. Versei csak a nyolcvanas évek végén jelenhettek meg ismét a Szovjetunióban.
/3/ Helyesen: Etna-Taormina díj.
Észrevételeit, megjegyzéseit érjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu