FELIX PHILIPP INGOLD

KÉSEI VERSEK


ELÕSZÓ

Lelkesedôbb nincs
fokozás. Ül a név. Férfi
az asztalnál. Írja
ezt, vérrel,
a szájában. Már virul
a testmeleg kézjegy. Szépen
láthatatlan. Bizonyíték, hogy
itt voltam én. Csak
épp kicsoda.
Keresztelô

I.

Akár ha el! és
itt! így a gyerek. Már
mi is bizonyítaná az
ökölben a savanykás
pompát. A valódi
légy, az teszi a delet
semmivé. Színek
helyett. Éjidôre
pontosan elhurkolódik név
s Vagyok. Most úgy
hívnak. Tessék,
hívhatsz.

II.

Énnek a helyet
hívják. Maradék
természet kapuját. Ahol
a név fehéren
lobog. Vagy te az én
szavam. És
de Vagyok bensô.
Rôt.
Ezennel
Fokozódik az eszme kôvé.
Az élet egy örökké
valót lekésik. Lenni
ellentéte.
Nem fordítva. Tegnapról
maradt irigy
szó annak rosszáról
soha. Kicsiny
avagy Káin. Hulláin
a név lesz csak, hogy
jelen volt. Nem.
hogy kié. S lenne kinek?
Ingram Hartinger
A konstans agyrém
Cserebogár bukik
Téli papirosomra
Mit épp azzal írok be
Mindennek nyelvé kell-e
Válnia vagy sem az élet
Neki olybá tûnik mint
Kihagyott lehetôségek
Sora vagy ami az
Européer-lázálom
Közelharc és szitok
És Isten a tudója
Szabdalt lelkitere
Éji-ég-szerûjének
Félreesô vidéken
A kígyóhordozónak
Nevenincs köd sötét
Mind az ami a nyelv
Lerázása vesztése
Létezô-evidenciának
Tagadása a kezdet
Jelszerûjének messzi
Mélyekbôl rángások csak
Riadott izoméi
Észak hamar hamar Dél
Pár lépés távolságra
Tôle a forma szegélyek
Menti rojtozódása
Megy ez tovább uram
A hírek szüntelen
Folyamát ne vegye
Komolyan

TANDORI DEZSÕ fordítása

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: lettre@c3.hu
 


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/