Sírig tartó szerelem
(rekurzív függvény)

Egyre ingerültebb vagyok attól, hogy haldoklom,
Mari egyre ingerültebb attól, hogy én egyre... ad infinitum.
De a temetõ szép lesz.
A pázsitfödte sír a napsütésben.
Burjánzik a papsajt, a laboda.
Mari meg rájön arra, hogy nem is
volt olyan rossz velem - mindent összevetve.
Hogy néha nevettünk,
és néha összeért a föld az éggel.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: jelenkor@c3.hu