(piktúra 1)
Mindjárt eljátszadozhatunk
a központozással: Földényi F. László:
Heinrich von Kleist: A szavak hálójában
; Földényi
F. László:
Heinrich von Kleist. A szavak hálójában;
Földényi F. László:
Heinrich von Kleist
- A szavak hálójában;
Földényi F.
László:
Heinrich von Kleist a szavak hálójában
.
Szerzõ, cím, alcím: vagy-vagy, is-is; az olvasattól
függõen rendezõdnek egymás mellé, egymás
alá vagy egymáshoz.
Lényegében
majdnem mindegy, hogy az elején (5. oldal) vagy a végén
(465-469. oldal) nyitjuk-e ki elõször a könyvet: az 5.
oldalon ábécébe szedett szavak sora, a 465-469. oldalon
- visszautalva a nyitásra és lezárva a könyvet
- a Tartalomjegyzék, ugyanennek a 157 szónak vagy szókapcsolatnak
a vertikális elrendezése található. Egy körön
belül mozgunk; a teljes szöveg minden kisebb egységében
ugyanoda jutunk vissza és mégsem, a kiinduló- és
a zárópont szemantikailag azonos, szintaktikailag nem.
A 6. oldalon, a kötetet
nyitó felsorolás hátoldalán André Masson,
a pszichikai automatizmus festõjének 1939-bõl való
Kleist-portréja látható: egymásba folyó
izom- és húskötegekbõl, csont- és porcrendszerekbõl
összeálló, mindentõl lecsupaszított, az
anatómiai pontosságot figyelmen kívül hagyó
fej. A kötet egésze ugyanakkor szerkezetét és
tördelését tekintve - keresztutalásaival, egymásra
és a könyv egészére reflektáló
kurzívjaival, és lábjegyzetszerû, de a pontosan
meghatározott helyhez tartozó lábjegyzeteknél
szabadabban kezelhetõ és annál tágabb tartományokban
mozgó keretes szövegeivel - inkább a 16. századbeli
Giuseppe Arcimboldo könyvekbõl és gyümölcsökbõl,
önállóan is értelmezhetõ rész-egészekbõl
felépített arcképét asszociálja. Földényi
"szócikkei" statikusságukban is dinamikus megjelenésükkel
(önmagukat lapozgatásra, a különbözõképpen
szedett szövegek közötti ide-oda ugrásokra kínálják
fel) fegyelmezettséget és átgondoltságot sugallnak.
Kímélõkönyv,
ahogy Földényi írja az
Elõszó
ban.
Mindent és mindenkit kímél: az olvasót, Kleistet,
az irodalmat és a szerzõt magát. Kímélõkönyv:
ide-oda lapozgatható az egész koherenciájának
megsértése nélkül, a rétegek egymásra
rakódása adja a sohasem végsõ képet
- barangolásra késztet. Lapozgatókönyv. Földényi
Kleist-könyvében a rétegek fokozatosan teszik láthatóvá
az általuk kimetszettet. Úgy válnak le egymásról,
hogy ezzel egyidõben, leheletnyit elcsúszva, ismét
egymásra rakódnak. Egy bizonyos idõ- és térbeliségen
belül idõ- és térbeli korlátok nélkül,
reverzibilis módon, horizontálisan és vertikálisan
rétegzõdnek egymásra és fonódnak össze
a jelentéstartományok.
Földényi könyve
"hálózó" könyv: be-, körül-, áthálóz.
Hálózza az olvasót, Kleistet, Kleist szavait, az irodalmat,
a szerzõt magát; összefogja a különbözõ
rétegeket. Keretet ad a lehetõségek beláthatatlan
elburjánzásának. Bele-beleolvasva bármennyire
labirintusszerûnek tûnhet is, mégsem az: nem tévedünk
el végérvényesen, mindig visszatalálunk olyan,
már ismerõs pontokra, amelyek segítségével
egyre jobban tájékozódunk. Földényi elsõsorban
nem a
Kohlhaas Mihály
, a
Pentheszileia,
az
Amphitryon,
Az eltört korsó...
írójával szembesít,
hanem Heinrich von Kleistrõl - aki nem mindig és nem kizárólagosan
azonos az íróval -, de még inkább Kleist világáról
ad plasztikus képet. Írása nem monográfia,
mivel a "nyersanyag" nem kívánkozik monográfia keretei
közé. "Mint elõtte Sterne, vagy késõbb
Kafka, Musil, Proust vagy Joyce, Kleist is a rombolva teremtõk sorába
tartozik.
1
Koherensek a mûvei, úgy, hogy közben
minden elemük szétfelé tart. ...a HÁLÓ...
a koherenciát olyan utópiának látja, amelyhez
csak úgy lehet eljutni, ha elõbb végletesen alámerül
annak ellentétébe" - inkoherenciából koherencia
szerkesztõdik, a háló alapvetõen közös.
(piktúra 2)
Magát a szövegtörzset
az ábécérendbe szedett 148 darab kifejtett szócikk
folyamatos egymásutánisága adja. A címszavak
mindössze egyötöde igei; négyötöd része
névszói, statikus-képi. >Kleist írásai
közül Földényi F. László - legalábbis
a "Kleist mûvei" index alapján - legtöbbször a
Kohlhaas
Mihály
ra, az
O....
márkiné
ra,
A
lelenc
re, az
Eljegyzés Santo
Domingón
ra,
az
Amphitryon
ra, a
Pentheszileiá
ra és
A
chilei
földrengés
re hivatkozik. A leggyakrabban
elõforduló címszavak és keresztutalások:
-talan, -telen; világ; Kant, kanti filozófia, kanti válság;
ördög; elájul, ájulat; hirtelen; paradox; esetleges,
véletlen; pillantás, pillanat, látvány, tekintet;
három, harmadik; agy, agyvelõ; belsõ; mell, kebel;
metafora; gondolatjel. Földényi könyvében a háló
csomópontjait az írásokból kiemelt címszavak
adják.
2
A "-talan, -telen"-nel (és ide tartozik a
"-hatatlan, -hetetlen" is) mintegy tízszer gyakrabban találkozunk,
mint az összes többivel. Kleist - s erre Földényi
nagy hangsúlyt fektet interpretációjában (ez
esetben a szót inkább "fordítás" jelentésben
használva) - a világot elsõsorban fosztóképzõk
segítségével állítja elénk; így
sokkal többet és egyúttal sokkal kevesebbet is árul
el róla. Többet, mert a "-talan, -telen" fosztóképzõs
szavak feloldása jóval többet takar egyetlen jelentésnél;
kevesebbet, mert éppen emiatt bizonytalanságban hagy, nem
szolgál kapaszkodóval. A világra mint képi,
értelmi és érzelmi állapotra utal - metafizikaira,
fiziológiaira és megjelenítõdésbelire.
A hangsúly az elrendezésen van: a "HÁLÓ (...)
az (...) elemeket vetíti egymásra". Nem a pontszerû
építkezés a hangsúlyos, sokkal inkább
a végteleníthetõ összefonódottság,
az anyag elrendezése, elrendezõdése. Földényi
és Kleist által közösen határozódik
meg a háló nagysága, alakja és a fonás
sûrûsége, bár a háló "önkényesen
válogat Kleist szavai között, sok olyan mellett elsiklik,
ahol mások megtorpannának, de néha ott is elidõzik,
ahol indokolatlan lenne". A kevésbé fontos kihullik, ami
fennakad, egy adott kereten belül többnyire esetleges elrendezõdéssel
kapcsolódik egymáshoz Kleist és Földényi
elénk állított, távolságtartó
és mégis magába szippantó közös metszettel
rendelkezõ, egységessé formálódó
világában.
Kleist írásaihoz
hasonlóan Földényi könyvében sem találunk
direkt moralizálást.
3
Forma van, kép van,
konkrét szavak és fogalmak, pontos hivatkozások vannak.
Kleist és a Kleist-írások elemzése és
újraírása helyett ízekre szedés, újraíródás
van. Földényi szintézisben gondolkodik és analitikusan
ír; a szintagma tengelyét az egymást átfedõ
paradigmák tengelyeire bontja le. Leszûkítve tágít:
egy-egy kiemelt szó Kleist írásainak egy-egy közös
szeletére reflektál, ám mindvégig az egészet
tartja szem elõtt. Kleistnél nem ellentétben állnak
a dolgok, hanem az ellentétek egyszerre érvényesek;
Földényi szerint Kleist "egy gyökeresen új világra
tett javaslatot".
4
Az úgynevezett kanti válság,
vagy ahogy Márton fogalmaz, az ifjúkori ismeretelméleti
megrendülés következtében még erõsebb
lesz az írások látszólagos dinamizmusa mögötti
statikusság.
5
Földényi könyve - látszólagos
statikussága ellenére - viszont a Kleist-mûvek közti
átjárhatóságot, a nyelv elégtelenségét
6
is felmutató látens dinamizmust sugallja. "A nyelv
teremtõ és összezavaró ereje Kleist számára
létkérdés... Kleist mûvei még a legjobb
szándéktól vezérelt interpretációs
kísérleteknek is ellenállnak. Kisajátíthatatlanok.
Nem kínálnak lehetõséget semmilyen
tanulság
levonására, nem lehet õket valamilyen
jelentésre
redukálni, nincsen bennük
megfejthetõ
üzenet
(noha Kleist ezt nem minden esetben ismerné el). A mûvek nem
teszik lehetõvé az egységes világértelmezést..."
Földényi könyve
a tanulság, jelentés és megfejthetõség
hiányában támadó repedés betapasztására
vállalkozik. Nem adhat világértelmezést, a
világról csak mint itt-lévõrõl számolhat
be. A matematikai pontossággal felépített Kleist-szövegek
így valóban csak hálószerûségükben
foghatók meg. Nem csak
A lelenc
Colinójának
és Nicolójának logo>grafikus neveit kellene egyszerre
kimondani, nem csak az
Amphitryon
"A"-jának és a "J"-jének
kellene egymást tökéletesen fednie; Földényi
könyvét is jó volna "egyben" olvasni, egyetlen pillantással
átfogni. Mivel ez lehetetlen, a töredezett szöveget kurzívok,
kereszt>utalások, keretes szövegek szabdalják, hogy
legalább linearitása különbözõféleképpen
szervezõdhessen, s így közelíthessen a szinkron
olvasathoz.
A kiemelt szavak kleisti
kontextusban elfoglalt és ezzel együtt szimbólumokként
is értelmezett jelentésének mindig van egy közös
szelete. Ez Kleist esetében legjobban talán az örök
Isten és a refrénszerûen jelenlévõ halál
párosával szemléltethetõ. A megfoghatatlanságában
"neutrális" Istennel, aki állandóan egyforma és
egyformán állandó, és a konkrét, ám
az egyén saját fizikális szintjén szintén
megfoghatatlan-átélhetetlen halállal - mint Istennek
az egyénnel kapcsolatos végsõ döntésével
-, ami a különbözõt állandóvá
és egyformává teszi. A két pont közötti
hely és idõ, az aktuálisan felnagyított tér-
és idõbeli pontok egymást érõ sora Kleist
birodalma, amelyrõl csak távlatokból lehet hitelesen
beszélni. Csak ekkor állhat össze egy talán kiterjedéssel
sem rendelkezõ ponttá, és/vagy egy befoghatatlanul
hatalmas egységgé, amelyhez már közelíteni
lehet, amelyrõl már különálló, ellentéteiben
is egységes kép képezhetõ le archetipikus voltának
- elemei folyamatos jelenlétének és egyúttal
õsi gyökereinek, az archetípusoknak - felmutatása
segítségével.
Az archetípus leginkább
egy olyan történelemelõtti, chtonikus jellegû
irracionális, metafizikai õskép, amely egyszerre kép
és emóció, amely egy olyan épülethez hasonló,
"melynek felsõ emeleteit a 19. században emelték;
a földszint a 16. századból származik, és
a falak közelebbi megvizsgálása azt mutatja, hogy egy
11. századbeli toronylakásból építették
át. A pincében római alapfalakat fedezünk fel,
és a pince alatt egy betemetett barlang búvik meg, melynek
padlózatában, a felszíni rétegben kõkorszakbeli
eszközök, a mélyebb rétegben pedig a kõkorszak
faunájának maradványai tárhatók fel."
7
Földényi Kleist-könyve mindezt szinkronba hozza,
egy elképzelhetõ archetipikus valamit, egy megfoghatatlan,
elmondhatatan és leírhatatlan képet, egy minden szempontból
meghatározhatatlan "Ur-Es"-t állít elénk. Fizikai
megjelenéseinek, attribútumainak és tulajdonságainak
eredõje
Heinrich von Kleist - A szavak hálójában
alapján mégis viszonylag könnyen érzékelhetõ
és elképzelhetõ, ám szavakba nem foglalható.
(szentencia)
Kleistben valami õsi,
ószövetségi Isten-kép élhetett. A mindentudást
ráhagyja Istenre (vagy a sorsra), õ az emberrel foglalkozik.
Isten egyben lát mindent, Kleist töredezettségében
tudja megragadni a világot, s elemeit újrarendezve állítja
ismét elénk. Földényi ezeknek az elemeknek az
archetípusait mutatja fel, s hagyja, hogy helyük és
formájuk a korhoz idomuljon, mégis korhoz kötöttség
nélkül szervezõdjön újra. Istenbõl
Kleistnél Isten-kép lesz, a kleisti világból
világ-kép. Ami egy képpel kifejezhetõ, az több,
mint a nyelv - írja Jung másutt -; a nyelv szilánkjait
szedi össze, illetve a kép fogalmának elénk tárása
során magát a képet szabdalja apró elemeire
Földényi. Ablak, félrenézés, hasonmás,
látszat, látszik, látszólagos, látvány,
pillantás, tekintet, tükör - a címszavak mindegyike
konkrét és/vagy elvonatkoztatott kapcsolatban áll
a kép fogalmával. A "világ" címszó nagyjából
negyvenszeri szerepeltetése, valamint a "-hatatlan, -hetetlen"-né
szigorodott klesti "-talan, -telen" (leírhatatlan, kimondhatatlan,
megnevezhetetlen, megfoghatatlan, felfoghatatlan stb. - minden csak mint
elõttünk álló) mintegy laponkénti megjelenése
a "létezõ" karteziánus központi fogalmára
alapuló újkori világképre utal. E szerint nem
az újkori világkép áll szemben a korábbi
világképekkel, hanem abban különbözik az összes
többitõl, hogy itt maga a világ válik képpé.
"Ahol a világ képpé lesz, a létezõ a
maga egészében úgy áll az ember elé,
hogy arra építhet, s azt ezért ennek megfelelõen
el akarja érni és maga elõtt akarja tudni, és
ezzel meghatározott értelemben maga elé akarja képzelni.
A világkép lényegi értelemben tehát
nem a világról alkotott képet jelenti, hanem a képként
felfogott világot. A létezõt a maga egészében
most úgy értelmezzük, hogy akkor és csak akkor
létezõ, ha az elképzelõ-létrehozó
ember állítja"
8
- írja Heidegger.
9
Ennek a szubjektumnak a szerepét Descartes-nál az Isten töltötte
be, mivel õ az egyetlen olyan szubsztancia, amely önmagában
és önmagától létezik. "A szubjektum-fogalom
e metafizikai jelentésének - foytatja Heidegger - nincs hangsúlyozott
emberre vonatkoztatása, azonkívül nincs én-vonatkozása".
Azonban ez a látásmód - s erre implicit módon
többször is utal Földényi - gyökeresen megváltozik
az újkorban; "az ember lesz az a létezõ, amelyen -
létezési módjában és igazságában
- valamennyi létezõ alapul. (...) A létezõt
mint az elképzelés tárgyiasulását, és
az igazságot mint az elképzelés bizonyosságát
elsõként Descartes határozza meg metafizikájában."
E szerint a meghatározás szerint a létezés
bizonyítéka az erõs szubjektivizmust sugalló
"cogito, ergo sum"; a gondolkodás és a gondolkodással
szoros korrelációban álló kételkedés.
Az igaz az, amelyen minden további nyugszik; igaz csak az lehet,
ami nyilvánvalóan, magától értetõdõen
az, ami minden kétséget kizáróan világosan
és határozottan áll az elme elõtt. A képpé
vált világ adja az újkor lényegét, ahol
"a létezõ létét a létezõ elénk-állítottságában
keresik és találják meg"; az ember-központúvá
változott metafizika a "létezõ lényegérõl
eszmélõdik és az igazság lényegérõl
dönt."
10
1
Ezt mutatja a névmutatóban
szereplõ nevek aránya is: döntõ többségük
Kleist halála után élt és alkotott; így
természetesen Kleist rájuk gyakorolt hatása mutatható
ki.
2
Ezek száma
tetszõlegesen bõvíthetõ, s ez a Földényi
kiemelte fogalmak autentikusságát igazolja. (Például
Márton László 1994-es írása
Az áhítatos
embergép
ben szintén a "matematikai pontossággal
kiszámított szöveg", a "pillanat", a "látás",
az "ablak", a "fiziológiai utalások" és a "nyelv[i
megformálás elégtelensége]" köré
szervezõdik.)
3
Tudatalatti tétova
kísérletnek vagy sokat sejtetõ feledékenységnek
tartható talán a 24. oldal "IGAZSÁGÉRZET"-ének
és a 256. oldal "JOGTISZTELÕ"-jének címszavakban
történõ fel nem oldása; ezek valószínûleg
már túl vannak a Földényi szerinti neutralitás
kategóriáján. (Ugyan a "BORZASZTÓ" (115. o.,
194. o.), az "IRTÓZATOS" (113. o.) és a "KIBÉKÍTÉS"
(277. o.) sem szerepelnek címszavakként ezekben a formákban,
de mindegyikõjükre található - legrosszabb esetben
egy más tõrõl képzett - szinonima-címszó.
4
Ezért is
lehetséges, hogy Földényi könyve alapján
Kleist írásainak ismerete nélkül is lényegében
megértjük Kleistet, tudjuk nagyjából, hogy mirõl
szólnak az írásai, megismerjük gondolkodásmódját
- kialakulhat egy bizonyos képünk magáról Kleistrõl,
gondolkodásmódjáról és életmûvérõl.
Így például az is érthetõ, hogy a legfontosabbnak
tartottakat Földényi többször elmondja, nem feleslegesen
és nem feledékenységbõl; körbejárja
azokat, egyre mélyebbre ás, új kontextusba helyezi
a már ismertet. Lehet, hogy így az eddig elmondottak ellenkezõje
is érvényessé válik, de mindig oly módon,
hogy az elõzõ kijelentések sem vesztenek semmit jelentésükbõl
és jelentõségükbõl.
5
A nyelvvel szembeni
tehetetlenség, ellehetetlenedés - párhuzamosan a világgal
szembenivel - Kleist egyik legmeghatározóbb problémája.
Földényi Kleistnél szerencsésebb helyzetben van;
neki "csak" a Kleist által már a sorok között megfogalmazott
gondolatokkal és indulatokkal kell szembesülnie. Így
a kiugró gyakorisággal használt kleisti "-talan, -telen"
Földényinél "-hatatlan, -hetetlen"-né változik.
Ezzel a fosztóképzõs alakokat elmozdíthatatlanul
belecövekeli a világba - a létezõrõl való
döntés megmásíthatatlanná és félreérthetetlenné
válik. Az így kialakult mag kizárólag kontextus-függõen
értelmezhetõ. A felmutatott lehetõségek értelmezésének
csapdáit Földényi kikerüli; kizárólag
az értelmezés elképzelhetõ módjainak
felvillantásáig hajlandó elmenni.
6
Szemléletesen
írja le ezt Bulgakov A Mester és Margaritában, amikor
Hontalan Iván költõ, a szavak embere, följelentést
fogalmaz: "¯Tegnap este a megboldogult M. A. Berliozzal kimentem a
Patriarsije Prudira...
Itt azonban megtorpant, elsõsorban
a ¯megboldogult szó ejtette zavarba. Így leírva
lehetetlenül festett: kimentem a megboldogulttal...? A megboldogult
nem járkál! (...)
E meggondolás eredményeképpen
Ivan Nyikolajevics kijavította a már leírt szöveget.
A következõ változat jött létre: ¯...az
utóbb megboldogult M. A. Berliozzal... Ám a szerzõt
ez a változat sem elégítette ki. Harmadik szöveget
alkotott, amely még rosszabbul sikerült, mint az elsõ
kettõ: ¯...Berliozzal, aki utóbb a villamos alá
került... Gondolataiba ekkor befurakodott az ismeretlen francia zeneszerzõ,
tehát hozzá kellett biggyesztenie: ¯...és aki
nem azonos a zeneszerzõvel...
(...) Lelkesen dolgozott,
olykor törölt valamit, új szavakat toldott be elbeszélésébe,
megpróbálta lerajzolni Ponczius Pilátust, és
utána a hátsó lábain járó kandúrt.
De még a rajzok sem segítették, minél tovább
haladt a munkában, jelentése annál zavarosabbá,
érthetetlenebbé vált." (Szöllõsy Klára
fordítása).
"Nem
bírok
mindent megmutatni..." - idéz Kleist a nõvéréhez
írt levelébõl Márton László.
Több megoldás is kínálkozna a lehetetlennek tûnõn
való felülkerekedésen, csakhogy azok már nem
is nyelven túli nyelvek: például, a linearitás
jelentésmódosító hatásának elkerülésére
egy nem idõbeli nyelv használata, hanem - ahogy arra Földényi
is utal Artaud "nyelven túli nyelve" kapcsán - az egyszerre
kimondható, szinte kakofonikus, vagy az olyan palimpszeszt-szerû
nyelvhasználat, ahol a rétegeket nem távolítják
el, hanem az írás õsidõk óta egymásra
rakódik. Ez viszont a szavak hálójában vergõdõ
Kleist számára járhatatlan út: ekkor már
nem a szó hagyományos értelmében vett nyelvrõl
van szó, hanem egész másról (vö. egy merõben
más recepciós mechanizmus: pl. a kortárs író,
zeneszerzõ, grafikus és jogász E. T. A. Hoffmann).
Ezért az egyértelmûen és félreérthetetlenül
el- és kimondhatatlant Kleist tág értelmezési
mezõt implikáló gondolatjellel helyettesíti.
7
Carl Gustav Jung:
Föld és lélek, Bp., é. n.
8
Az ember: az elképzelõ-létrehozó
szubjektum mint alap, mint mindent magába gyûjtõ.
9
Martin Heidegger:
A világkép korszaka, in: Vigilia, 1980/3, 175-176.
10
Lásd: Földényi
F. László: Heinrich von Kleist - A szavak hálójában.
Itt is az eszmélõdés folyamata és a döntés
pillanata figyelhetõ meg. Mindenki szabadsága megmarad. A
"-talan, -telen, -hatatlan, -hetetlen" továbbra is rendíthetetlenül
õrzi pozícióját. Tycho és Kepler - nem
csak Kleist egyik
Töredék
ében - egymástól
elválaszthatatlanok lesznek. A "vagy" helyébe az "és"
lép.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: jelenkor@c3.hu
Tartalomjegyzék | Jelenkor -2000
http://c3.hu/scripta