Szûkmenet
l.
Kisüt a nap, majd
újra elborul:
gyarló felszínek
fodrozódnak.
S minden mögött,
ridegen és vigyázón
:
tudás szürkéje,
rezzenéstelen.
2.
Kéred angyalod,
emeljen
a test fölé.
Akkor sem lehetsz
szabad: feszül a
megcsomózott lélek,
oldódást
várva, míg a létezés tart.
3.
Kiáltás hatol
át a párán,
puhán gördülnek
hûvös kerekek.
Minden fûszál
ígéret:
nagy lesz a nyár.
4.
Várakozásból
szõni-fonni,
felhõkbõl
leveleket írni,
emelni tornyot sóhajtozásból:
jó, ha felkelsz
korán - sok a te munkád.
5.
Hidegrázás,
görcs görbít embrióvá.
Hol egy anya, hogy méhébe
fogadjon?
6.
Mert ugyanoda vezet minden
út.
Azt gondolnád,
haladsz - rég célba értél.
A szavak íze néha
már ma is:
akár egy marék
föld a szádban.
7.
Távoli tájban
forrón lüktet
lehetõsége
minden elmaradt
cselekedetnek.
8.
Meghaltál - élsz.
Annak,
aki voltál, ez
áll a sírján:
Kért fájdalom
nélküli utat,
s út nélküli
fájdalmat kapott.
9.
Nincs büntetés.
Csak egy
szelíd hang, mely
azt mondja:
próbáld
meg újra. S ez a
legszörnyûbb:
nekiveselkedni,
megint.
10.
Megálmodtad, hányszor,
a penge útját
húsodban,
nyelted a vért,
érezted a torkod
szétszabdaló
vágásokat.
Jársz-kelsz, mindennek
ellenére.
Csak a feladat elvégeztén
adatik pihenés.
11.
Jó az állatnak:
nem ismer
szerelmet, halált.
Még jobb
a növénynek:
nem ismer szenvedést.
Mersz-e könyörögni
szõrös bundáért,
pikkelyért;
mersz-e vágyakozni
gyökér után?
Nem kell-e félned,
hogy mint már annyiszor:
meghallgatásra
talál az imádság?
12.
Bekötött szemmel,
nedves
alagútban. Tompa
visszhangok. Ami marad:
ízlelés
és tapintás.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: jelenkor@c3.hu
Tartalomjegyzék | Jelenkor -2000
http://c3.hu/scripta