Esteli karcsapások
A balkon rácsától
magam ellököm úszom
úgy ahogyan sohasem
nincs görcsös fej-kidugás
mellizom-összerántó
kutyatempó sem a légszomj
visszajátszásban
levitálnak így irigyelt csúcstartók
némán lusta
kötegben ráncolódik a víz meg a test is
bármily lassú
századmásodpercnyire pontosan ér be
a végsõ
karnyújtás ugyanúgy nem csobban
most levegõ a szomszédos
konyhákban ki-ki kotyvaszt
rázogatva-kavarva
a bögrét lábast más éppen csomagolja
a tagjait éjszakára
(reggel bontogatott ajándék)
átázott
tenyerek száradnak lapradiátor rácsain
úsznak a gangok
a vállukon generálisi jégrojtos
hólapokat viselõ
tetõk vice-házmesterlakások elõtt
nejlonosan zörren
a megfagyott kötélen az összes
képzeletbeli nyári
holmi pomponokat porolok le
ághegyekrõl
már tenyerén pofoz egyre feljebb
engem is valaki ötfele
széthajtott markomból kiszökik
a meleg s e botcsinálta
antennán a négy világtáj minden adása
bekúszik
vágópultokon
hunyorog bennem többképernyõsen a zûrzavar
tévék kék
tábortüze mellé gyûl melegedni az élet
ernyedt lábakban
még rezdül a postai sorban állás
és velem keringnek
a tértivevények ajánlott gyûrt
számlák
levelek raját terelem csekken hajózik az összeg
levetett kalapok fejgömbre
rajzolt karimája lazul pörög és
hanyagul fújt füstkarikákként
glóriaként táncol ezer hulahopp
pattog ezer pingponglabda
a zsibbadt alkarokban a pezsgõ habzik
szívkoszorú
poharán kicsordul majd elül újra
már hiába
szabály hogy nincs ami volt s ami van soha nem lesz
újra befûzi
magát az elõszobában kikötött csónak-had
lábtalan útra
kél s puffadozó kabátban a tollafosztott csirke motoszkál
ringnak a vállakon
istrángra fogott táskák majd
szíja-szakadtan
a földre lepuffan mind s tartalma - ecsetke
szemfestõ spirál
meg a kézkrém és a körömráspoly fénykép
noteszek névkártyák
eltünedeznek a tér beszögelléseiben
úgyis mind bumerángként
visszapörög majd
lenn parkoló autókban
delirálnak a fordulatok
benzin kottyan izegve-mozogva
álmodó kerék fordul a tûkanyarokban
fékez a fék
gyalogost odaképzel
feldagad úgy kel
a hó mint úszók meghúzódott térde
kalácsa
és hiába
szalad minden rést jól befalazni sötétség
omladozik híg leve
lottyan
mellemen ég a korlát
vas-nyoma köpködöm a szememen-számon
csurgó fényt
kimerülten
A szem beszennyezése
Egyikük mintha tüzet
kérne
vagy kéregetne,
közel lépett,
ügyes és pimasz
mozdulattal
szemgolyóm gödrébõl
kikapta
s már dobta tovább,
jött a többi,
láttam kézbõl
kézbe pörögni,
bemocskolódni,
furcsa labdát,
utánakaptam, továbbadták,
földre ledobták,
sárba, porba,
körberugdosták,
rátiporva,
s ha magam utánavetettem,
felkapták, elnyúltam,
nevettek,
majd saját szemük
is kivéve
zsonglõrködtek,
röppent az égre
,
ki tudja, kié volt,
s mit nézett,
szem elõl vesztettem
enyémet,
bolygók raja bomló
bolyokban
keringett, s köztük
imbolyogtam,
egyet se kaptam el sehogy
se
,
üresen rogytam le
a földre
,
fölébredtem,
csiga-gubókkal
volt hintve a föld,
egyet megfogtam,
helyére tettem,
mocska hályog:
azóta borzalom,
ha látok
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: jelenkor@c3.hu
Tartalomjegyzék | Jelenkor -2000
http://c3.hu/scripta