Ez mostan micsoda, itten?

Ezt, persze, így, sohasem.
Visszamegyek majd oda, és
akkor újból meg. De így
soha, soha!

Most mégis. Igen, most meg,
mert nem értek semmit. Most
meg fogom kér, na, majdnem
kimondtam, fene vigye.

Mert ott voltam. Ott voltam,
és meg. És tapintottam, és
akartam, pedig még szûz. Na,
mindegy, már késõ.

Tapintottam, és kérdeztem, hogy
"ez mostan micsoda, itten?",
és közben fogtam. Tudom, nem
valami okos ilyent tenni.

De egészen kicsi még akkor.
Csak tapogattam, és aztán
annyira meglepõdtem, hogy
nyögni se tudtam, aztán.
 
 
 

Ha lovagoltatsz

Ha lovagoltatsz, Édes Úr, ha
lovammá lehetsz, ne csapdoss,
kérlek, oly vadul, Édes Úr,
ne csapdoss, ha kérhetem.

Legyél csak simulékony, Uram,
kezed hatalmával vissza ne élj,
legyenek ujjaid játékosak, és
semmiképp tétovák.

Mennyire várom a percet!
Lovagoltass, Barátom, ha kérem,
vágyaidban majd ha megjelenek,
hosszú hajam majdan beborít.

Ha csatakos bõröd pihenni
kíván, hevülését, ígérem,
puha kezemmel nyugtatom,
csendesítem hûvös önmagammal.

Tartalomjegyzék | Jelenkor

http://www.c3.hu/scripta