Robert Browning, Konsztantinosz
P. Kavafisz,
Ezra Pound, Fernando Pessoa,
Jorge Luis Borges> (és még sokan mások) emlékének
Más reneszánsz
jön. Más varázslatok,
Más kezdetek, más
újjászületések
Közelgenek - más,
fénylõbb a középkor!
Már sejtem én,
hisz középkorú lettem,
Hajam fehérül,
vérem elsötétül,
Hol sûrû,
hol híg, túl gyors, egyre gyérül
Saját idõm
- saját középkoromban
A semmi mind kiegyensúlyozottabb,
Mert ismerõsebb
minden pillanat.
Gyertyák pillognak
ír kolostorokban,
Tüzek kihûlnek
andalúz telekben,
Tavasz köszönt
ma Aquitániára...
Ab la dol‡or del temps novŠl
Két hölgy
piheg, hím csattogány dalolgat,
Guilhem de Peitieus kancáit
dicséri.
Arnautz d'Aubéronz
Katalóniába,
Peire de Montsalvatz Montségur
felé
Ügetnek együtt
- kardok, karcsú lantok.
Narbonne-ba küldi
versét Ventadorn.
Guirautz de Bornelh sóhajt
virradatkor.
O gloriosa domina!
Beatritz
De Dia úrnõ
villanó szemében
Ragyog, szikrát
vet Rambautz d'Aurenga.
Veni Redemptor gentium!
Világnak
Vágya gyújtogat!
Ég a fordított virág.
Ar resplan la flors envŠrsa...
Ha ki fegyvert fog, fegyver
által vész el.
Mitte gladiuum tuum in vaginam.
Tedd kardod a hüvelyébe,
vágáns!
Lovagregényt ír
Chrétien de Troyes.
A Grált kutatják
- senki sem találja.
Cabestanh szíve
még dobog a tálban.
Terjengenek kathar liturgiák.
Kasztíliát,
Asztúriát, Foix
S Toulouse grófságát
tûz emészti - ég
Proensa, Szentföld,
Portugália!
Airas de Sintra fásult
kedvesét,
Friedrich von Aachen Akkót
ostromolja,
Adam de Chartres meg gyógynövényeket
gyûjt,
S olykor sikamlós
fabliókat olvas...
Nem úgy Clairvaux-i
Bernát! Õ a tiszta,
Kegyes türelmû
szent, nagy inkvizítor!
Soissons, Sens és
Róma városában
Abélard könyvei
lángolnak a máglyán.
Magasba száll Saint-Victor,
mennyekig zeng
Zarándokének
Compostella útján.
Jehan d'Amiens, a kocsmatöltelék,
galád
Deák danákra
kurvákat teper le,
Fetrengve dúl tabernák
léha padlatán,
De néha díszes
templomok hideg kövén
Fekszik hasmánt,
s fohászokat darálgat.
Hasszán Ibn Hákim
meghal Córdobában.
Bolond Vidal, Magyarhon
s Málta éke,
Cabaret hegyén
farkasbõrbe búvik.
Il Poverello Gubbio felé
megy...
Hol madarakkal, hol pucér
halakkal
Beszélget, mókáz,
még bukfencet is vet.
William of Durham vagy
John of Salisbury
Cellájában
megállapítja, hogy már
Színház
az egész világ -
Bohémia s Warwickshire
sem kevésbé.
Veronában Catullus-verseket
Másolgat egy szerelmes
szerzetes -
Csak éjjelente,
mert naponta buzgón
Szent Ágostont
cifrázza pergamentre.
Marco Polo közben
Kathájba téved,
Al-Kairuáni Marrakesbe
indul...
Bonaventura Platónt
magyarázza,
Averroest meg Siger de
Brabant.
S Alain de Lille ha bronztükörbe
révedt,
Egy aquinói bámult
vissza rá...
Kezében rózsa:
misztikus matézis.
Flos florum, dux morum, venie
vena.
Vylag uilaga viragnac uiraga.
Mitte gladiuum tuum in vaginam.
Tempus instat floridum.
Szál rózsáját
a titkos, égi kertnek
Nevetve tépi most
le Jean de Meung.
Már nem tudom -
Párizsban, Páduában
Vagy Páviában?
Egy bús szajha hosszan
Végigbolyongja
édes nyelvhegyével
Az egyik Guido ismeretlen
arcát...
A másik Guido épp
álmatlanul teng,
Papírra görnyed,
búcsúballadát ír,
Számûzetésben
Toszkánára gondol,
S a falhoz csapja tán
boroskupáját.
Certaldóban, Boccaccio
háza mellett,
Magányosan Dante
Commediáját
Kommentálja Ambrogio
Fiorentino,
Tulajdonképpen
Ambrogio da Siena,
Ki szülõföldjén
Ambroise de Saumur,
S családnevére
nézvést Sainct Amour
-
Petrarca majma... Költ
talján szonettet,
Frank verseket, latin
szekvenciákat -
Bordélyba mászkál, vétkezik,
de titkon
Egy álomért,
egy könyvbe szõtt kis árnyért,
Francesca da Riminiért
rajong.
Rutebeuf kockázik,
sír Eustache Deschamps.
Bûnbánatot
tart rémület, remény,
S vásári
nép piacteren röhög, míg
Sir Geoffrey Chaucer Canterburyben
Mesélni kezd, s
a Tower tömlöcében
Charles d'Orléans
sóhajtoz, mint a kémény.
Pourquoy m'as-tu vendu, Jeunesse?
Villon eltûnni készül
télidõben.
Andres da Costa portugál
hajókról
Tervez traktátust
Tengerész Henriknek.
Majd megszületik
Messer Ungheretto,
Il Transilvano - és
mindenki más.
Hogy is mondá Burgos
könyvtárosa,
Ki megálmodta Hamletet,
a dánt,
Cardeniót, Orlandót
s Don Quijotét?
"Semmi sem olyan régi
a nap alatt.
Minden elõször
történik, de minden mindörökre.
E szavakat az találja
ki, aki olvassa õket."
(S a megfacsart világ
megint pocsékba megy,
Megérett fürtje
más, vigabb poklokra csordul,
S a lélek is lecsurran
kárhozatba,
Mint szép apáca
melle közt vörösbor.)
http://www.c3.hu/scripta