(Rend) A rendet gyermekkoromban ismertem meg. Nem "gyönyörû képességünk" -ként, miként elvontan és némi utópisztikus naivitástól sem mentesen József Attila mondja, s nem is a kaotikusság ellentettjeként, ahogyan manapság egyre gyakrabban feldereng gondolkodásomban, hanem csupán önmagában, az élet természetes részeként. Ha felmerülhetett volna, hogy hangsúlyosan létezik, akkor talán nem is lett volna, hiszen az, ami érzékelhetõvé tette, önmaga létével már tagadta is volna. De akkor nem tagadta semmi, csupán következett, a munkából, s mindabból, ami az élet része volt. Az életnek pedig leginkább a munka volt a része, ezért a munka folyománya volt, azt zárta le, abban adott megnyugvást. Nagyapám szombaton délután - három óra lehetett, vagy inkább öt, nem tudom, akkor az idõt is másképpen kezeltük, ezért inkább azt mondom, hogy a munkája után - felsöpörte az udvart, talán még fel is locsolta, ekkorra már minden más is elrendezõdött a házban, s ezzel lezárult egy hét, pontosabban, megnyugvás következett a munkában, csak az állatok etetése maradt meg, jöhetett az ünnep, a templomba menetel, s így tovább... Innét, a mai világból viszanézve ezt tartom a legfontosabbnak: az az egy nap valóban más állapotot adott meg számukra, mint amiben a hét egészében részük volt. Egész héten dolgoztak, ahogyan vissza tudok emlékezni, reggeltõl estig, az ünnepnap a munkával szemben a szemlélõdés nyugalmát biztosította számukra. A hét minden napján a világgal voltak kapcsolatban, munkájuk minden apró mozzanata a természetben zajlott, most inkább szemlélõdtek, megfigyelték azt, amire munka közben nem volt lehetõségük, terveztek, mit is kellene a jövõ héten elvégezni, hogyan és milyen sorrendben. A templom, a mise pedig kiemelte õket, talán mondhatom így, a hétköznapok monotóniájából, a természettel való kapcsolat transzcendentális színezetet kapott, azt, amit a természetbõl a munka során megtapasztaltak, az áhítat szépségével gazdagították. Az egész felõl nézve átélhetõvé vált az, aminek a mindennapi munka során a részesei voltak, nemcsak a természetnek, de az egész világnak is a résztvevõi lehettek, hiszen a létet a világ egészébõl vezették le. Tudták, hogy rajtuk kívül is léteznek világok, de ezekkel nem vagy alig volt kapcsolatuk, valóban a maguk körében léteztek, ezért is volt fontos, hogy kapcsolatot találhattak a világot alakító erõkkel. Az ünneplõ öltözet, a templomba menetel, a találkozások, az áhítatos éneklés, s a mise utáni, ebédig nyúló beszélgetések mind hozzájárultak ahhoz, hogy az ünnep valóban része legyen az életnek, munka fölé emelkedés, miközben a munkát is értelmezte, segítette. Mindeközben nemcsak fizikai, de lelki megnyugvás, leginkább talán azért, mert az a világ, amelyben éltek, biztos világ volt, természetes alapokon nyugodott, az általuk teremtett ünnep - s az ünnep kísérõjeként a rend - maga is a világuk része volt, ezért semmiféle kétely nem merült fel vele kapcsolatban. Szeretném remélni, hogy valóban megnyugvást adott számukra, mert arra szükségük is volt: nemcsak az örökös munka miatt, hanem azért is, mert a külsõ világ az õ életükbe is beleavatkozott, s olyan terheket rakott rájuk, amelyekkel nehezen birkóztak-birkózhattak meg... Nem eszményítem, nem is eszményíthetem azt a világot, tizennyolc éves koromig benne éltem - errõl késõbb még mondok pár szót -, ismerem-ismertem árnyoldalait, nehézségeit, leginkább pedig mélyen éreztem - már gyerekkoromban is -, hogy a hagyományosként értelmezett paraszti világ a generációk váltásával eltûnik, felszámolódik, s mindig megvetettem azokat, akik kívülrõl nézve felmagasztosították, eszménnyé avatták ezt a szegénységgel, nélkülözésekkel sújtott világot. Még ennél is pontosabban szeretnék fogalmazni: világéletemben utáltam azokat, akik mûvi világot teremtettek, hamis kiindulópontból hamis válaszokat fogalmaztak meg a maguk, leginkább azonban mások számára, s eszményként jelenítették meg azt, ami az õ korukban már nem lehetett eszmény. Más azonban az, ha egy régi világ sajátosságait, értékeit próbáljuk megkeresni, s ezeket a sajátosságokat hasonlítjuk össze mai életünk jellemzõivel. Különösképpen más, ha a két korszakot - az egyszervoltat és a mait - magunk is megéltük-éljük, így az összehasonlítást könnyen elvégezhetjük. Példaként említem: akkora nyugalmat, mint ami az említett szombat délutáni söpréssel-locsolással bekövetkezett, azóta sem éltem meg. Nem visszavetítés ez, nem egyszerû visszavágyódás a gyermekkor biztonságot és nyugalmat adó világába, hanem az akkori élmény, a környezet által kialakított kép megõrzése. S jelzése természetesen annak is, hogy a mi ünnepeink - mondhatom így is: az ünnep és az ünnephez megteremtett rend - már nem a munkával és a természettel összhangban zajlanak, a belsõ világ kételyei, vívódásai mindegyre rávetülnek az ünnepre... Nagyszüleim földmûvesek voltak, házzal, kerttel, földdel, lovakkal, állatokkal. Az, amit a falu, a hagyományos paraszti világ szétesésének nevezünk, az õ életükben kezdõdött meg. Soha nem végeztem családtörténeti kutatásokat - feltehetõen azért, mert a közösségiség, a kollektívum sorsából leszûrhetõ tapasztalat mindig fontosabb volt számomra, mint az egyéni sorsokban megragadható sajátosság -, ezért csak sejtem, vagy sejteni akarom, hogy az õ õseik is, mindkét ágon, földmûveléssel foglakoztak. Az esély adott erre: ezen a Sopron - vagy azt is mondhatom: Bécs - alatti tájon mindig nagybirtokok voltak, a népmozgás, összehasonlítva az ország más részeivel, viszonylag kicsi volt, minden az állandóságot sugallta itt, s hát azt sem feledhetem, hogy a falu régi térképe arra a területre, ahol nagyszüleim háza állott, jobbágytelkeket jelöl... Úgy képzelem, hogy az õ családjuk két ágának tagjai - nálunk ez már másként volt - ezen a részen éltek, s õseim élete évszázadokra visszamenõen a földhöz kötõdött. Azt a nyugalmat, sorssal való megbékélést, ami nagyszüleimbõl áradt, más nem is magyarázhatja. Ha lett volna akárcsak egyetlen ember is az elõdeik között, aki kilépett ebbõl a rendbõl, annak az emléke megõrzõdött volna. De említeni sem említett ilyet soha senki... Ennek az állandósultnak hitt világnak a szétesése a nagyszüleim életében kezdõdött. Az õ életük már nemcsak az évszázadokon keresztül kialakult rend szerint történt meg, hanem a külsõ világ is formálta, alakította azt. A századdal voltak egyidõsek, átélték az elsõ világháborút, egyikük testvére Amerikába került, egy másik testvér - minden családtag azt mondja: reá hasonlítok a legjobban - a Don-kanyarnál halt meg: szabadságon volt itthon, az utolsó vonattal ment vissza szolgálati helyére -, tíz gyermekük közül öt maradt életben, közülük édesanyám halt meg, hetvenegy évesen - ötükbõl ketten Pestre kerültek, tehát kiléptek a falu közösségébõl, aztán jöttek a szövetkezetesítés hullámai, az én kisgyerekkoromban nagyapám már tsz-tag volt, de akkor is az, ami világéletében, fogatos, a saját lovait vitte a tsz-be. Bármilyen erõvel ostromolták a század hullámverései azt a világot, amelyikben éltek, kibillenteni semmi nem tudta õket: megmaradtak annak, aminek születtek, általuk ismerhettem meg ezt a hagyományokban gyökerezõ világot.
(Értékek) Soha nem laktunk velük együtt, mégis, ha házra, vagy kertre gondolok, akkor elsõ emlékként mindig az õ házuk és kertjük jut eszembe. Pontosan le tudnám rajzolni az elsõ szobát, a konyhát a kemencével, a kamrát, az udvarban a háztól oldalt lévõ nyári konyhát, a ház mögött a "gazdasági" udvart, az istállóval, szalmakazallal, aztán hátul a kertet a különbözõ bokrokkal, gyümölcsfákkal. Különösen ez a kert volt gazdag, burjánzott a növényzet, még a kerítést is befutották a különbözõ indák, a kerítés mögött pedig külön világ kezdõdött, a kanyargó, más kertek között vezetõ vékony úton el lehetett jutni a kocsmába, ennek udvarán rendezték a búcsúi mulatságokat, a kocsma pedig már a Fõ utcára nyílott... Így visszagondolva nagy gazdaságnak tûnik ez, fõképpen ha hozzáveszem a különbözõ állatokat is, nem tudom, hogy a munkát mikor végezték el, mert nagyapám járt a "mezõre" is dolgozni - akkor, amikorra az emlékeim visszanyúlnak, az ötvenes évek legvégén, a hatvanas évek elején, már tsz-tagként. A mezõ nem volt messze, az utca másik oldalán lévõ házak kertjei már oda nyíltak, én azonban alig-alig jártam itt. Talán egyszer-kétszer mentem ki a határba, nem volt ott semmi dolgunk, ha náluk voltunk, akkor inkább az udvaron, vagy a kapu körül játszottunk. Innét figyelni lehetett az utcát, közben biztonságban voltunk... A gazdaság a mából nézve nagy volt, akkor természetes méretû, szinte mindent maguk állítottak elõ, ha jól emlékszem, tejért se mentek a csarnokba. Az otthoni kert, a mi házunk körüli már kisebb volt, a ház elõtt és mellett virágok, hátul bekerített udvar az apró állatoknak, s utána jött a "föld" egész a rétig, ezt mûveltük, nagyobb részt ástuk, s benne termesztettük azt, amit kellett. Tanulságos lenne összevetni, hogy szerkezetében miképpen egyszerûsödött nagyanyámék kertje és ház körüli gazdasága a szüleim által létrehozott kerthez (általános volt ez: az egyik "modell" a század elsõ felében-közepén alakulhatott ki, a másik már a hatvanas években). Ha ehhez hasonlítom a mi, inkább csak kilépésre, pár lépés megtételére alkalmas kertünket, akkor láthatjuk, hogy a generációk egymásra következõ életében milyen változások következtek be. Nagyszüleim még a földbõl (a ház körüli gazdaságból és a mezõbõl) éltek, szüleim a jövedelmüket egészítették ki a mindennapi élethez szükségesek otthoni elõteremtésével, mi inkább a magunk "hedonista minimalizmusát" elégítjük ki a kert kultuszának, és a kertnek az ápolásával, miközben nyilván ezzel is emlékezünk elõdeinkre. (A "hedonista minimalizmus" kifejezést Konrád György használja a maga bodzabokor melletti üldögélése kapcsán, én is érzem, hogy többre, nagyobbra is vágynánk az életbõl, valódi kertre, cselekvésre, térre, ám szinte belemenekülünk - s mekkora örömmel, boldogsággal - a számunkra még adottba.) A mi gyermekeink már aligha ragaszkodnak majd a kerthez, a földhöz, már most sem teszik ezt, ha "ki akarnak kapcsolódni", akkor utazni fognak, s fogyasztókká válnak visszavonhatatlanul, mi is azok vagyunk már, csak még a hozzá kapcsolódó magatartásmintákat nem vettük át... Így tûnik el, számolódik fel egy világ a történések fonalán. Modernizációk, köztük erõszakos modernizációk sora kísérte ezt a folyamatot, mégis három köztes generáció élete, életének ideje kellett ahhoz, hogy mindez megtörténjen. Ha kívülrõl, elfogulatlanul szemlélem ezt a folyamatot, akkor azt látom, hogy a dédszülõk és a dédunokák világa között már nincsen kapcsolat, a mostaniak az õ világuk egyetlen elemét sem ismerik már, így az ahhoz való viszonyukat sem tudják tisztázni... Félreértés ne essék, én is kiléptem abból a világból, a legteljesebben inkább csak apró gyermekként éltem benne, s bárhogyan is nézem, nem maradhattam volna benne, mert az az én életemben már a bezárkózást jelentette volna, mégis fájdalmat érzek, ha annak a régi világnak az eltûntére gondolok. Ház - kert - rét - folyópart - tó: bármerre is megyek, s bármit is látok, ezek a jelenségek úgy élnek bennem, ahogyan otthon megismertem õket. S most már csak a belsõ világomban léteznek... S nemcsak ezeknek az alapvetõ jelenségeknek az õsképét õrzöm magamban, de a magam számára alapvetõként elfogadott erkölcsi kategóriákat is ebbõl a világból eredeztetem. Rakosgatom az emlékeket. Nagyszüleimre a hatvanas éveikbõl emlékszem, az elsõ velük kapcsolatos emlékeim ebbõl az idõszakukból származnak, egyetemista voltam már, mikor nagyapám, majd nagyanyám meghalt; bárhol voltunk is, ha hazamentünk, akkor mindig elmentünk hozzájuk, sokat beszélgettünk, mindig azt mondták, úgy kell élnünk, hogy méltók lehessünk a világra, hogy a világ elfogadjon bennünket. Ez élt benne abban az egyszerû mondatban, hogy aztán jó legyél, kisfiam, s ez abban a kérdésben is, hogy hogy vagyunk, mit csinálunk, elfogadják-e azt, amit csinálunk. Ez a felfogás - alapelv - nemcsak a közvetítõkön keresztül, hanem a tõlük hallott szentenciák következtében szivárgott át az életembe. Úgy kell élni, hogy a világ befogadjon bennünket, hogy megértsük a világot, s ha lehet, hozzátegyünk valamit... Ez a türelmes, a világgal megbékélt kapcsolatot tartó magatartásmód miképpen alakult ki, milyen összetevõk segíthették a kialakulását? Nem tudom, a sötétben tapogatózom, történelmi olvasmányaimat, az irodalom által kialakított "lélektani" tapasztalataimat kell segítségül hívnom ahhoz, hogy erre a kérdésre bármit is mondhassak. Kialakulásához egyéni-alkati vonások ugyanúgy hozzájárulhattak, mint történelmiek-társadalmiak. A család története kapcsán nem véletlenül említettem korábban a vélt, hosszú évszázadokra terjedõ földmûvelõ létet. Generációk sorában az azonos rendben való élet türelmességet, megnyugvást alakíthat ki. A táj birtokosai, az Esterházyak, a Széchenyiek, a Felsõbüki Nagyok, a Bezerédiek is a reformerek közé tartoztak, békésebb, kiegyensúlyozottabb élet lehetett a birtokaikon, mint másutt. A katolicizmus is segíthette a világ rendjébe való belenyugodást, ennek a rendnek az elfogadását. (Gyermekkoromban egyetlen református család élt a faluban, az állomásfõnök családja, õk nyilván máshonnét kerültek ide. Nem mond ennek ellent az sem, hogy miként az a tudós könyvekbõl kiderült, amikor a Nádasdyak kezére került a falu, akkor egy évszázadig református volt mindenki, nyilvánvalóan követték a falu urának vallását. A falu vallásossága egyébként messze földön híres volt, mikor Bálint Sándor kérdésére elmeséltem, honnét is származom, Sándor bácsi egybõl a szeredi kápolnáról kezdett el beszélni...)
(Távolság) Mindezek mellett is inkább kívül éltem a falun, mint belül. Csak a legrégibb emlékeim között találok olyat, amelyik a "klasszikus" falusi élet keretein belül gyökerezik. Kukorica-fosztás, pár, régi, nyugodt, kimért disznóölés, reggelivel, tízóraival, vacsorával, a zsírt csak másnap délelõtt sütötték ki - késõbb, már a jóval praktikusabb disznóvágások jöttek, a legvégén, otthon, már pár óra alatt lezajlott az egész, mindenki tudta, mit kell csinálnia, célszerûbbé, gépiesebbé vált minden... Voltak búcsúk, nagy összejövetelek, a pestiek hazajöttek, kisteknõnyi süteményt sütöttek elõtte, este pedig mulatság volt - ennyire emlékszem, nem többre. A régi falu életébõl is ennyi õrzõdött meg bennem... Szüleim - s nemcsak õk, gyakorlatilag az egész nemzedékük - kiléptek ebbõl a hagyományos életbõl, a mezõ helyett a gyár közelében építették fel a házukat, mégiscsak volt ezen a vidéken valamiféle "szerves" fejlõdés, a másik faluban már a múlt század végén cukorgyár épült -, kenyérkeresõ foglalkozásuk volt, még ha édesanyámnak csak telente, kampány idején a gyárban, a kertet mellette mûvelték, valójában már nem a földbõl éltek. Mi, gyerekek meg már nem is nagyon tartottunk kapcsolatot a földdel, tanultunk, a városba jártunk iskolába, s csak délutánonként dolgoztunk, ha úgy hozta a nap, a kertben. A legnagyobb élményem a tanulással kapcsolatos: senki nem mondta, hogy mit tanuljunk, azt se, hogy hogyan, ellenõrizni sem ellenõriztek bennünket, csupán azt mondták meg otthon, hogy nekünk, gyerekeknek tanulnunk kell, másképpen nem találhatjuk meg a helyünket, s mi tanultunk, ezen a téren soha senkivel nem akadt semmiféle gond. Nem zárult be a paraszti világ, õrizte a nyitottságot, ennek köszönhetjük, hogy kiléptünk belõle... S ennek azt is - ezt ma már bánom -, hogy a paraszti munkából szinte semmit nem tanultunk meg, én legalábbis semmit, amiben semmi meglepõ nincs, mert a paraszti lét vagy sorssá válik, vagy pedig nem is valódi paraszti élet az... Az én életemben, s a mi nemzedékünk életében már nem válhatott sorssá, nekünk már el kellett jönnünk a faluból... Az én kilépésem az olvasással kezdõdött. Gyerekkoromban sokat olvastam, többet mint ma, pedig most az olvasás a kenyérkeresõ munkám. Érdekes módon egybõl a jó, a mások által is elfogadott "értékes" irodalommal kezdtem, kezdetben nyilván nem értettem belõle semmit, de rövidesen teljesen lekötöttek a könyvek. Nagy könyvtár volt a faluban, szinte végigolvastam az egészet, klasszikusokat és nem klasszikusokat egyaránt. Hamar rátaláltam a faluval kapcsolatos könyvekre is. "Úr ír, úr ír" - olvastam Szabó Pálnál, s én nagyon nem akartam úr lenni, de azt is tudtam, hogy tanulnom kell, mert valamit el kell érnem, a földbõl pedig nem lehet megélni. (Az elsõ könyv, amire emlékszem, nagyanyáméknál akadt a kezembe, egy puhatáblás magyar költészeti antológia volt, ma már értem ezt a kifejezést, akkor nem nagyon tudtam vele mit kezdeni, olvastam belõle a verseket, de leginkább a jegyzeteket, itt találtam rá arra a mondatra, hogy "Petõfi Sándor 1849. július 31-én hõsi halált halt a segesvári csatatéren". Ezt a mondatot egy életre megjegyeztem. S ebben a könyvben találtam rá az akkor még rejtélyesnek tûnõ sorokra: "Hej, Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi / Magyarok vitéz vezéri". Ez nagyon fontos volt nekem, nagyanyámék ugyanis a Bezerédi utcában laktak, s ez a verssor vagy töredék mintha egybõl a magyar történelemhez kapcsolta volna az egész akkori világomat. (Lám, voltak függetlenségi hagyományok, nemcsak reformerek éltek arrafele, még egyetlen család történetében is találhatunk példát mindkettõre. A Bezerédi-családról egyébként csak jóval késõbb, az egyik utolsó otthon-létemkor, közvetlenül a házunk eladása elõtt, amikor még volt hova hazamenni, tudtam meg többet, amikor Fried István invitálására egy Bezerédi István-konferenciára csöppentem be. Késõbb a konferencia anyaga könyvalakban is megjelent, ezt a könyvet õrzöm, s utólag is büszkévé tett, hogy - mint megtudtam - a reformkor Bezerédije a mi falunkból költözött Szekszárdra, s így lett országgyûlési követ, s hogy Mészöly Miklós Szekszárdon ugyanúgy a Bezerédi Istvánról elnevezett utcában született, mint ahogy nagyszüleim is a Bezerédi utcában éltek... ) A körülvevõ világ szép családi neveit - Bokori, Megyeri, Lendvai - is a történelemmel kapcsoltam össze, úgy gondoltam, fõleg a Bokori és a Megyeri nevek kapcsán, hogy ezek a régi magyarság idejébõl valók, s ez büszkeséggel töltött el. Azóta sem végeztem családtörténeti vagy névtani kutatásokat, ez is olyan elõfeltevés volt, mint amilyen a család õsi paraszti eredetéhez kapcsolódott. De volt, s ezért le kell írnom... Érdekes világ volt az: emlékszem, ültem a konyhában, olvastam, közben pedig hallgattam a rokonokat, a házba betérõket. Itt is voltam, ott is voltam, egyszerre két világban éltem benne, s az a világ, amelyikrõl olvastam, inkább volt paraszti, mint ami akkor már körülvett. Leggyakrabban, háromszor vagy négyszer is elolvastam, egészen gyerekként, Reymont Parasztok ja volt a kezemben. Szinte a könyvekbõl tanultam meg, milyen a paraszti világ, mert a mi családunk élete már erõsen különbözött attól, amit olvastam. A nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, az idõvel való együttélést akkor már nem tapasztaltam: a városba jártunk be a gimnáziumba, sokszor még tejet is onnét hoztunk, esténként már a tv-t néztük, csak a háttér volt paraszti: föld, mezõ, tér vett bennünket körül, de az életünk már egészen más volt, mint a nagyszüleinké. Mindig becsültem azokat, akik egy világban teljesen benne voltak, s annak a világnak a törvényei teljesen kitöltötték az életüket, a mi életünk már nem ilyen volt. Ezért aztán most azt gondolom, hogy valójában nem értek semmihez, mert azokat az alaptevékenységeket, amelyeket gyerekkorukban a szüleim megtanultak, én már nem gyakoroltam. Nem szakma volt az, nem egy szakma mesterfogásairól van szó - egyébként egyetlen szakmát sem sajátítottam el, azt, amit ma csinálok, nem tartom "szakmának", bár itt is léteznek azok az "alapfogások", a szakmaisághoz elengedhetetlen sajátos törvények, amelyek ismerete nélkül létezni sem lehet -, hanem a mindennapi élet megéléséhez szükséges fogásokról, az állattartás, földmûvelés, faültetés, oltás, metszés alapfogásairól. Kaszálni sem tudok, mert akkor, amikor kaszálhattam volna, nekünk már nem kellett kaszálnunk. Nem volt mit. A könyvek jobban érdekeltek, mint az engem körülvevõ világ, ezért aztán nem nagyon igyekeztem, hogy ebbõl a világból bármit alaposabban megismerjek. A könyvek mások voltak, még az is érdekesebb volt, ha a faluról írtak benne, színesebbnek, megismerendõbbnek mutatkozott a természetes életnél. Ma már sajnálom, hogy nem sajátítottam el azt, amit akkor még el lehetett volna sajátítani, s talán a tudatosított hiányok miatt gondolom úgy, hogy nem értek semmihez. S talán az engem körülvevõ világ gyakorlatiassága miatt nem foglalkoztam sohasem az értelmiségi létbõl fakadó elméleti kérdésekkel sem. Soha nem kötöttek le az értelmiség hivatásával kapcsolatos dilemmák, viták, az értelmiséginek nincs más feladata, mint hogy gondolkodjon az eléje kerülõ kérdéseken, s ha véleménye van azokkal kapcsolatban, akkor annak adjon hangot, ezt így gondoltam mindig, ezért aztán a magam szakmájának fogásairól nem beszélek, de annak a régi világnak a megfigyelései, tapasztalatai egyre jobban, fájóan hiányoznak...
(Küzdelem) Ha az otthoni életre gondolok, mindig a küzdelem jut eszembe legelõször. Több, más volt ez, mint a munka. Dolgozni nyugodtan, kiegyensúlyozottan is lehet, de nálunk ez a kiegyensúlyozottság hiányzott... Nemcsak nálunk, az egész faluban többet dolgozott mindenki, mint amennyi az ember számára hasznos lett volna. Ott és akkor a megélhetéséért, az elemi szinten való boldogulásáért küzdöttek, nemcsak mi, hanem az egész falu, s ennek a küzdelemnek a feszültsége õrzõdött meg bennem máig... Nem véletlenül jutott eszembe a szigligeti télrõl, a Balaton jegén megtapasztalt szélrõl az egész otthoni világ. Akkori életünk az elemekkel való küzdelemben zajlott, összhangról, megbékélésrõl szó sem volt, az elemek uralkodtak az életünkön. Valamennyien ismertük az elemeket. Felnéztünk az égre, s megmondtuk, mikor lesz esõ, hány perc kell még ahhoz, hogy hozzánk is elérjen. A távoli, a soha nem látott hegyekrõl hideg szelek jöttek hozzánk, gyakoriak voltak a szélviharok, volt amikor száznegyven kilométeres sebességgel is fújtak, a szobában hallgattuk a kint süvöltõ szeleket, hosszú, hideg telek voltak, emlékszem arra, hogy még a vonat-közlekedés is elakadt egy hétre, s azt sem felejtem el, ha a kúthoz mentünk vízért, akkor a ház sarkán az orkán erejû szél szinte visszadobott bennünket, s az egész testünkön keresztülfújt... Uralkodtak rajtunk az elemek, de legalább kapcsolatban voltunk velük, éreztük létüket, mondom mai eszemmel... Ha egész nap, s napról napra kint dolgoztam volna a mezõn, lehet, hogy még ma sem mondanám ezt. Én is megtapasztaltam a fizikai munkában való fáradtságot, nem csak a jólesõt, hanem azt is, hogy az ember dagadtnak, óriásinak érezte a kezét, s annyira kimerült volt, hogy semmit nem tudott csinálni, de én mindig csak rövid ideig dolgoztam, mindig látszott a munka vége, tudtam, hogy délután vagy holnap reggel már mást fogok tenni, vagy ha nem holnap, akkor a jövõ héten, vagy ha a nyári munkáról volt szó, akkor õsszel. Mindig látszott valami kiút, s mindig tudtam, hogy rövidesen könyvet veszek a kezembe, s akkor már egészen más világban fogok létezni, de azok számára, akik örökre benne éltek, nem volt kiút, nem volt semmiféle kapaszkodó, tették a dolgukat szinte folyamatosan. Ma is látom magam elõtt azokat, akik az öregséghez elérve kiültek a ház elé a padra, nézték, hogy a náluknál fiatalabbak mennek dolgozni, aztán már a padon sem ültek, a folyamatos munka után csak ez a rövidke üldögélés maradt számukra az életbõl. Nemzedékek élték le így életüket, folyamatos munkában, egymást követve... De nem a folyamatos munka volt a legriasztóbb. A paraszti munkának - ma is így képzelem, s nincs már, akit megkérdezhetnék, hogy valóban így van-e - mégiscsak megvan a maga természetes ritmusa, s ehhez hozzátartozik a kimerítõ munka is, s a pihenés is, a klasszikus irodalom legalábbis ezt sugallta, de akkor, amikor én néztem körül a világban, már egészen másról volt szó. A megélhetést a természetes paraszti munka már nem biztosította, sem a tsz-taggá vált nagyapámnak, sem a gyár körül letelepedõ szüleimnek, sem másoknak: jött a háztáji, jött a más természetû munka, s a munka utáni földmûvelés: folyamatosan két világban éltek, két világ törvényeinek igyekeztek megfelelni, s ezzel abban a régiben való otthonosságukat is elveszítették. Nem egyszerûen a folyamatos munka tette õket tönkre, hanem az, hogy a folyamatos munka mellett kellett egy másik világ törvényeit megismerniük, a házukat felépíteniük... Édesanyám telente a gyárban dolgozott, három mûszakban, hetenkénti váltásban. Az éjjeles héten nappal nem tudott aludni, ezért azt a hetet szinte alvás nélkül dolgozta végig, ma sem értem, hogy volt ehhez ereje. (Középiskolásként minden nyáron egy kubikus brigádban dolgoztam, reggel héttõl háromnegyed ötig, általában betonoztunk, talicskában toltuk a betont, egész nap, úgy elfáradtam minden nap, hogy esténként már a kezemet sem tudtam felemelni, a brigád hatvan év körüli tagjai viszont hajnalban a mezõn kapálással kezdték a napot, s munka után egybõl mentek újból kapálni... Így alakult át a falu, ezek voltak a sokat emlegetett belsõ tartalékok. Külsõ segítség ebbe a világba nem érkezett, a modernizáció kényszerei ugyan kívülrõl jöttek, de az átalakuláshoz a falu, nemcsak a miénk, másik se, semmiféle segítséget nem kapott... A megkésettségnek, a korábbi változtatási kísérletek elakadásának volt a következménye mindez, de hát azok, akiknek ez a sors jutott, semmirõl nem tehettek, csak követték a számukra kijelölt ritmust, s mindenért megdolgoztak, szinte büntetésként.) A falu erõs kötelességtudata nélkül mindez nem történhetett volna meg. Tudták, mit követel meg a föld, mit követelnek meg az állatok, évszázadok múltak el szinte változatlan rendben, a közösségnek kialakultak a maga szokásai és törvényei, igyekeztek ezeknek megfelelni, s közben egy másik, egészen új világ jelent meg körülöttük. Nemcsak politikai vonatkozásban, bár az ideológiai küzdelem még az én eszmélésem idõszakában is nagyon erõs volt, ne felejtsük, a hatvanas évek elején vagyunk, a téeszesítés utolsó idõszakában, de ezzel a falu nem törõdött, teljesen idegen volt tõle, talán értelmezni sem tudta, mindig megvoltak azok az emberek, akik elmondták és megtették, amit el kellett mondani és meg kellett tenni, ennél jóval nagyobb lehetett a modernizációs kényszer, nagyobb, szebb házat kellett építeni, a városban új ruhák jelentek meg, a gyerekek városi iskolákba, gimnáziumokba, technikumokba jártak, s mindez pénzt követelt, pénzért adtak mindent, abból, ami a ház körül termett, nem lehetett megélni, eladni ugyanis nem lehetett, inkább csak élni lehetett a segítségükkel otthon, de a pénz megjelent az életükben, s egészen más követelményei voltak, mint annak, ami addig körülvette õket... Ezért volt a munkán túlnövõ küzdelem, ezért volt az állandó feszültség, a folytonos vibrálás. S még mindig úgy érezték, hogy a világ alatt élnek, hogy a világ fejlõdési vonalába még mindig nem kapcsolódtak be, s nem vehetik ki belõle a részüket sem. Egyetemistaként olvastam Németh László Emberek a nemzet alatt címû írását, Tamási, Illyés,Veres Péter munkáiról: egybõl értettem, hogy mirõl van szó. Még engem is úgy neveltek, hogy létezik a mi világunk, s létezik egy másik, mi abban nem vehetünk részt. Ha édesanyám újabb barátainkról, ismerõseinkrõl kérdezett bennünket, akkor a legvégén mindig feltette a kérdést: Gazdagok-e? A gazdagság kifejezés sohasem csak az anyagi jólétet jelentette az õ szóhasználatában, hanem a nyugodtabb, könnyebb, az övénél kiegyensúlyozottabb - kevésbé kiszolgáltatott - életvitelt is. (Ha társadalomtörténeti elemzést akarnék írni, akkor azt mondanám, hogy a szocialista berendezkedés így telepedett rá a hagyományos társadalmi tagolódásokra, struktúrákra.) Ma is sokszor érzem még: kívül vagyok a világon, ez most már "csak" azt jelenti, hogy a korábbitól különbözõ világba az ösztöneimmel nem nõttem bele...
(Munka) Hanem a munkát megszerettem, már gyermekkoromban. Nem történhetett másként, nálunk minden a munkával függött össze, mindenért, a legelemibb eredményért is meg kellett küzdenünk. A munka, a munkához való viszony volt az egyedüli értékmérõ. S nemcsak sokat kellett dolgozni, hanem jól és szépen is. Az esztétikum - mit tudtam akkor még errõl - csak gyakorlati vonatkozásaival jelent meg ebben a világban. Szépen kellett ásni, utána elgereblyézni a földet, szépnek kellett lenniük a virágoknak az ágyásban, szépen kellett falat rakniuk a kõmûveseknek, mert a világ így követelte meg. Nagyon egyszerû világ volt ez, de annak, amit csináltunk, meg kellett felelnie az elvárásoknak. Az embereket a munkájukon keresztül ítélték meg, a zárt közösségek - ilyen volt a miénk is - kinyílása éppen hogy csak megkezdõdött, aztán gyorsult, visszavonhatatlanul, addig azonban, míg ez nem következett be, alapvetõ normákat szabott tagjai számára. Mivel az élet minden mozzanata a közösség elõtt zajlott, a munka színtere a külsõ tér volt, mindenki látta azt, hogy ki hogyan dolgozik, milyen kedvvel, milyen erõvel végzi a munkát, s azt is, hogy mi lesz a munka eredménye, mert már a földön látszott az, hogyan mûvelték meg, de ha azonnal még nem is derült volna ki minden, akkor kiderült pár hét, vagy pár hónap múlva, a természet törvényei megkövetelték a gondos munkát, az alapos elõkészítést. Hosszabb idõszakok alatt a közösség értékmérõ rendszere pontosan, mindenféle torzulástól mentesen "mûködik", a családok és a családokon belül az emberek helyét pontosan meg tudták határozni. A családok melléknevei jelölték ezeket a "meghatározásokat", nem beszélve arról, hogy a közösségi emlékezet sokáig, nagyon sokáig õrizte akárcsak egyetlen kilengés emlékét is, így a "normáknak" való megfelelés követelménye kényszerítõ erõként hatott. De nemcsak a munkájuk alapján ítélték meg az embereket, pontosabban - fenntartva mindazt, amit eddig mondtam - nem egyszerûen a munkájuk alapján, hanem a "boldogulásuk" alapján, kulcsszó volt ez nálunk, azon, hogy mentek-e elõre, jutottak-e egyik napról a másikra elõbbre. Egyszerû, de pontos mérce volt ez: a közösség látta mindenkinek a házát, tisztában volt mindenkinek az életkörülményeivel, kis túlzással még azt is tudta, hogy mit esznek ebédre és vacsorára, tudta, hogy a gyerekeik hol tanulnak, mennyibe kerül a taníttatásuk, így azt is meg tudta állapítani, hogy ki "mire" jutott a munkája révén. Mert csak a munkával megszerzett boldogulásnak volt meg a becsülete, külsõ erõk kezdetben egyébként alig-alig hatottak, még az én gyerekkoromban is inkább csak politikaiak, vagy az ezek alapján a tsz-ben szerzett elõjogok. Kíváncsi lennék, mit szólnának a mai világhoz, amikor a korábbiaknál jobban áthatja az egész társadalmat a spekulatív alapokon nyugvó haszonszerzés... Nálunk gyakorlati és közösségi szempontok érvényesültek az élet legapróbb mozzanataiban is, nem kevés, a gyakorlatiságból következõ céltudatossággal, enélkül, vagyis a boldogulást megcélzó következetesség nélkül a falu közössége - ami így elvontan talán nem is létezett, de a belõle fakadó elvárásokat, kényszerítõ erõket mindenki érezte -, nem tudott volna kapcsolódni ahhoz a külsõ világhoz, amelyik egyébként nem nagyon vett róla tudomást, inkább hagyta csak, hogy az élet a maga törvényei szerint megtörténhessen... A munka mindent kitöltõ szerepét érzékeltük, kapcsolódtunk hozzá - de mentesültünk is alóla. A mi életünk már más törvények szerint zajlott, tanultunk, minden nap a városba utaztunk, idõnk sem maradt a naponkénti otthoni munkára, s szüleink elfogadták, ahhoz, hogy a magunk választotta területen "boldoguljunk", idõre, olvasásra, elmélyülésre van szükség. Kiléptünk - kiléphettünk tehát a napi munka kényszerébõl, de csak azért, hogy egy másik kényszerben találjuk meg a helyünket. Most nem a tanulásra gondolok, kedvvel tanultam mindig, azok a kényszerek pedig, amelyek a mai középiskolások életét jellemzik, nálunk még nem érvényesültek, az olvasásba pedig szinte belemenekültem, fontos volt számomra mindig, a megnyugvást ma is akkor találom meg, ha egy-két órát nyugodtan, megszakítás nélkül olvashatok, hanem arra, hogy folyamatos, hasznos, célképzet nélküli tevékenység nélkül el sem tudom képzelni az életemet... Nemcsak én, a testvéreim sem, s gondolom, mások sem, akik ebbõl a világból jöttek, valamit, ami egy nagyobb egészhez kapcsolódik, mindig csinálnom kell, valami olyat, aminek közvetlen "haszna" van, praktikus haszna, vagy rendet kell raknom magam körül - el kell rendeznem a világot -, vagy el kell olvasnom egy könyvet, valamirõl tudnom kell, amirõl addig nem tudtam, vagy éppen írnom kell... Az üres, az önmagában és önmagáért létezõ idõ nem létezik számomra, a játék is csak addig létezett, ameddig sportoltam, ma már nem találom meg azt a teret, amelyiket játékkal lehetne kitölteni... Teher ez, ma már teher is, hiszen "kikapcsolódásra" mégiscsak szükség van, s üresjáratokra is, különösen a magam szakmájában, de az elkerülhetetlen üresjáratokat is megpróbálom úgy kezelni, hogy meglegyen a maguk haszna. Javíthatatlan vagyok, s ezt a javíthatatlanságomat otthonról hoztam... Mondom, mi már alig-alig dolgoztunk a mezõn, nagyszüleim földjén talán nem is, akkorra, mire mi dolgozhattunk volna, talán földjük sem volt, nyilván bekerültek azok is a tsz-be, arra viszont emlékszem hogy jártunk a szõlõjükbe - az Ingyen-dombon volt - kapálni, s cseresznyét szedni, a fáról jól lehetett látni a hosszú szõlõsorokat. Szép, békés látvány volt... Dolgoztunk a magunk bérelt földjein, emlékszem egy napra - tíz-tizenegy éves lehettem -, amikor egész nap szedtük a kukoricát, egy másikra, amikor a krumplit töltöttük Nyárosban, jó hanyi feketeföld volt, estére a pólusainkba is beleette magát, alig tudtuk kimosni, ennyire emlékszem konkrétan, s arra, hogy az egész napos munkában nagyon elfáradtunk... Mi inkább otthon dolgoztunk, a kertben. Tanultunk, az egész család becsülte, hogy mást csinálunk, de így is megvoltak azok a tennivalók, melyeket nekünk kellett elvégezni. A család nem egyszerûen közösségben létezett, méghozzá olyan közösségben, amelynek az értékrendjét a munka határozta meg, de - az érzelmek mellett - önmagában is a munkán alapuló közösség volt, s így minden tagjának megvolt a feladata, ezt el kellett végeznie, a családban elfoglalt helyét az határozta meg, hogy a ráesõ munkákat hogyan végezte el... Az átalakuló idõ aztán megváltoztatta a munkához való viszonyunkat. A munkát most már önmagáért fogadom el, s megnyugvást hoz számomra, ha egy-egy "feladatban" elmerülhetek, s egyre kevesebbet foglalkoztat a munka eredménye, vagy inkább az eredmény következményeként megjelenõ érzelmi reagálás, az eredménynél is nagyobb élményt jelent a munka maga, akkor viszont a munkát mindig kísérte valami nehezen érthetõ feszültség. Mintha mindig siettünk volna, hogy befejezzük, mintha mindig kapkodtunk volna, hogy valami mást csinálhassunk. Nem tudom mással magyarázni ezt a folytonos, feszültségekkel kísért állandó sietséget, kapkodást, minthogy két világban éltünk egyszerre, s az egyik nem engedte, hogy a másikban teljesen elmerüljünk...
(A föld illata) A kerti munkák közül az ásást szerettem a legjobban. Tavasszal vagy õsszel, ha ásni kellett a kertet, miután a vonattal hazaértem a városból, volt már délután négy óra is, kimentem a kertbe, és ástam egy félórát-órát. Ez a munka teljesen kikapcsolt abból, amiben addig benne éltem, rendet raktam magamban, s rend lett a földön is. Eltüntettem a gazokat, örültem, ha láttam a frissen felásott földet, egyenletes volt, friss, mélybarna, s valami egészen sajátos illata volt... Ez az illat tavasszal rántott magával a leginkább. A telek akkor még hosszúak voltak, március közepe elõtt nem nagyon lehetett rámenni a földre, dolgozni mégannyira sem lehetett, ám amikor már megszikkadt valamennyire, s az ásót belemeríthettem, akkor megéreztem azt, amit talán az elõdeim is éreztek: a pusztulást és a megújhodást egyaránt kísérõ illatot. A föld magába fogadott mindent, ám amikor ismét tavasz lett, készen állt a megújhodásra... Kevés magasztos élményt õrzök magamban, s ezek közül jó néhányat valóban õrzök is, nem beszélek róluk, ezt azonban nem hagyhatom említés nélkül. A természet körülvett bennünket, nem tûnt fel, része volt az életünknek, ezért adottnak vettük a jelenlétét, nem örültünk annyira egy új hajtásnak, ágnak, mint ahogyan ma, ha Ágival "körbemegyünk" a magunk kis kertjében. Hatalmas vegetáció közepette éltünk, a ház mellett ment le, az egész kert oldalában az árok, ez vitte a vizet az Ikvába, a kert végében volt a rét, ezután jött a patak - akkor még folyónak tudtam -, nyáron a zöld növényzet szinte teljesen beborította, a két part bokrai, fái egymásba értek, az Ikva túloldalán pedig már egy másik, kicsit idegen világ kezdõdött, de azért ismertük azt is, aztán jött a Lés, ez az erdõ választotta el falunkat az Esterházy-kastélytól. Fûvel borított alléi a kastély rendezett parkjának útjait folytatták, évszázadokkal korábban az egész birtokrendszer útjait úgy alakították ki, hogy a nevezetesebb helyekre a kastélyból indulva nyílegyenes úton el lehessen jutni. Ágival egyszer még elsétáltunk a kastélyba, egy órányi sem volt az út... Az egész növényzet - a rendezett, s a rendezettet körülvevõ vad tenyészet - természetes adottságként létezett számunkra, így szépségére nem csodálkoztunk rá, van, mert lennie kell, ennyi volt az egész. Meglehet, ezért õrzök a természettel való kapcsolatomból csak pár emlékképet magamban. Emlékszem arra, hogy egyszer, amikor éppen nyári munkán voltam a nádgyárban, lovakat hajtottam az erdõ alján, már a hatalmas fák árnyékában meghúzódó úton, júniusi vagy júliusi reggel lehetett, majdnem hajnal, amikor a levegõ enyheségét még a bõrünkön érezzük, de már ragyog a nap, s a természet is pompázik... Akkor pár napig azért jártam dolgozni, hogy ezt a szépséget élvezhessem. Emlékszem arra is, hogy a még erõs szeptemberi napon a kert közepén végighúzódó lugasról szedem a szõlõt, a Nap erejét és a szõlõ édességét most is érzem, s emlékszem arra is, hogy egyszer, amikor már Szegedrõl mentem haza - mert egy idõ után mi már mindenhonnét csak hazamentünk -, mennyire megdöbbentem a virágzó almafa szépségén. Azt hiszem, a városi környezet tett fogékonnyá az otthoni világ természetes szépsége iránt, akkor pár évig, amíg erre módom volt, tudatosan figyeltem az otthoni világot. Azt remélem, noha soha nem beszélt errõl senki sem, hogy szüleim, nagyszüleim megtalálták a maguk lelki békéjét akkor, amikor az elrendezett földeket, a felkötözött szõlõsorokat, vagy a virágba boruló kertet látták. Másképpen nem lehetett, állandó törekvésük a rendre, az elrendezettségre biztosan kapcsolódott a szépség iránti fogékonysághoz. S ezért éreztem át édesanyám fájdalmát, amikor ezt az egész kertet, ház körüli gazdaságot felszámolta, s Pestre költözött, egy lakótelepi lakásba. Elvesztette mindazt, ami az élete volt, a növényeit, virágait, mindent... Azt hiszem - megintcsak hiszem, mert errõl sem beszélt senki, legföljebb érezni lehetett -, a mindennapi élet nehézségei, gondjai háttérbe is szorították a szépségre való ráfigyelést... Ünnepi állapot kellett ahhoz, hogy a gondok közepette figyelni lehessen a szépségre. Az irodalomból - merthogy az irodalom már egészen gyerekkorom óta meghatározta gondolkodásomat - ezért nem tudtam elfogadni sohasem az eszményítést. Valamikor nagyon régen, még középiskolás sem voltam talán, azt hittem, hogy egy afféle újabb Balogh-család történeté- ben megírom majd a mi családunk történetét, esetek, alakok, típusok lettek volna hozzá bõségesen, a falu szinte kínálta az alapvetõ emberi típusokat, ha egy magatartás-típus eredetét vizsgálom, még mindig az otthoni világhoz nyúlok vissza, néha pedig otthoni néven nevezek egy mai ismerõst, mert úgy cselekszik, ahogyan otthon cselekedett valaki. De azt a regényt már nem lehetett megírni: a mi családunk már szétesõ család volt, története már nem a falu történetéhez kötõdött, mi már kiléptünk belõle, ahogyan a nemzedékünkhöz tartozók is a többi családból, mindegyikünk belenõtt abba, ki megmaradva az otthoni térben, ki - s õk vannak többen - más terekbe helyezve magát, ami ma, immáron az újabb változások után van ebben az országban, s legfeljebb magában hordozza azt, amit otthonról meg tudott õrizni... A klasszikus, a régi, a falu és a közösség egészére kiterjedõ paraszti életet már nem ismertük, ami érték volt benne, azt csak nyomelemeiben szedhettük össze, ezért írni sem írhattunk róla. Az utolsó nemzedék, amelyik egyszerre volt benne is, életének az elsõ meghatározó húsz-huszonöt évében, s aztán került kívül rajta, úgy, hogy rálátása volt az egészre, a szüleim nemzedéke volt. S ennek az évjáratnak a költõi, többek között Nagy László, már csak a szétesést, a régi paraszti élet széthullását regisztrálhatták. Úgy van, ahogy Ilia tanár úr mondta: "Nagy László költészetét majd be kell iktatni Kelet-Európának abba az irodalmi folyamatába, nagy írói nevekkel jelölhetõ sorozatába, amely egy osztálynak, a parasztságnak nagy történelmi változásait és válságait nyomozta, örökítette meg." A szétesés közepette Nagy László költészetében még a mítoszok fényével ragyogott fel az egyszervolt élet teljessége. A szétesés folyamatának volt a részese a mi nemzedékünk is, úgy, hogy közben a mítosz teremtéséhez szükséges egyetemesség-érzetet már nem tapasztalhattuk meg. Az otthoni világ természetéhez én egyébként is mindig közelebbinek éreztem az epikusságot, mint a mítoszi egyetemességet. A magam mai viszonyát az ottani világhoz talán a halászás kifejezés mutatja meg a leginkább (Oravecz Imre Halászóemberé- hez hasonlatosan), az emlékekeket, töredékeket most gyûjtöm egybe, s most, a gyûjtögetés végén, ahogy ezt az írást befejezem, többet tudok, többre emlékezem, mint a kezdetek kezdetén. A mi világunkból eltûnt a múltra és a jövõre utaló távlat, vagy ha megjelent, akkor csak kivételes alkalmakkor, az ünnepek, természet-ünnepek magasztos pillanataiban. Ezért aztán a világszerte hatamas sikert elérõ, s jelentõs mûveket létrehozó mágikus realizmust sem tudtam sohasem elfogadni realizmusként, az én világom földhöz ragadtabb, természetesebb és realisztikusabb volt, mint ahogy a könyvekben olvastam, magát a mágikus realizmust inkább egyfajta sajátos erõteret létrehozó módszerként szemléltem, ebben az erõtérben egyszerre tûnt fel a jelenségek mellett azok archetípusa, s egyetemessé növesztett változata, ennek megfelelõen pedig a mese vált uralkodóvá benne... Ezzel nem a valóságot akarom "számon kérni" ezeken a mûveken, hanem éppen arra utalok, hogy ezek a mûvek valóban mûvek, ezért nem szabad közvetlen megfelelést keresni közöttük és a valóság között...
(Szembenézés) Márait olvasva éreztem meg, hogy nekem is szembe kell néznem azzal a világgal, amelyikbõl jöttem, s ítéletet is kell mondanom róla - ahogyan õ is tette, amikor a maga eredetérõl, a polgársághoz való viszonyáról beszélt. Márai késztetése azonban kevés lett volna, annak, hogy ez a késztetés "fogékony" állapotban talált, mélyebb és személyesebb okai vannak. Édesanyám halálával elszakadt az az utolsó szál, amelyik ahhoz a régi, otthoni világhoz kapcsolt, s már majdnem egy éve próbálom magamban tisztázni mindazt, amit ebbõl a világból õrzök magamban. Már majdnem egy éve riadtan és magamba húzódottan járok, noha az "elszakadásom" korábban kezdõdött, s végigkísérte >egész eddigi életemet. Abban a pillanatban, amikor elkezdtem az írást, nyilvánvalóvá lett számomra, hogy valódi szembenézésre nem kerülhet sor - erre alkalmatlan vagyok, az ítéletmondásra pedig nem jogosított föl senki. Márai még látta a maga rendjének folytatását, tudta és hitte, hogy a "hõsies polgár" adhat "új világképet és új egyensúlyt" a világnak, s ez a hit fogalmaztatta meg vele a maga ítéletét. Annak a rendnek azonban, amelyikbe én születtem bele, nem nyíltak új távlatai, nem akadt folytatása - nálánál nagyobb erõk kiszorították az életbõl. Eltûnt az a távlat, amelyikhez mérni lehetett volna az otthoni világot, milyen szempontok alapján mondhatnék hát bármit... Sokak számára - számomra is - köddé vált az a tér, ahol felnõttünk... A parasztság feloldódott, nem egyedüliként ebben a századvégi fogyasztói-szolgáltatói, egyre erõsebben egyetlen kulturális (?) modellt elfogadó világban, a dolgok tíz, húsz, ötven vagy száz esztendõvel ezelõtti rendje pedig már csak az emlékezetben és a néprajzi könyvekben õrzõdik meg. Ha így van ez, akkor hogyan mondhatnék ítéletet azokról, akárcsak egyetlen cselekedetükrõl is, akik közel álltak hozzám, akiket szerettem? Ítéletet mondani nem tudok, ehelyett inkább kérdeznék tõlük, ha tehetném: vajon nem fájt-e nekik, nem fájt-e nagyon az, ami velük történt? Mert érezték, tudták, noha nem említették, hogy velük múlik el az elõdeik világa, s a maguk fájdalma mellett ennek a fájdalmát is átérezhették. Volt, amiben nem értettem velük egyet, gyerekkoromban talán még zavart is, hogy más értékekhez kötõdnek, mint én, vagy az én nemzedékem, bántott, hogy nem úgy mozdultak a világgal, ahogyan szerettem volna, zavart, hogy az a kultúra, amelyikbe valamiképpen mégiscsak belenõttem, idegen volt az õ világuktól - de hol vannak már ezek a belsõ viták, ütközések... Most mintha jobban érteném õket, mint eddig bármikor. S ha, most már utoljára, felteszem magamnak a kérdést, mit is adott nekem az õ világuk, akkor azt mondom, hogy mindenekelõtt biztonságot. Azt, hogy az otthonosság érzete kialakult bennem, azt, hogy a rokonok: nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek és ismerõsök hada szinte körülvett, nem hagyott magamra. Kezdetben ezt sem tudtam elfogadni: mindenki tudott mindenkirõl mindent, bárhova mentem, ismerõssel találkoztam, tudták, kinek a fia vagyok, ki a nagyapám-nagyanyám: nem önmagamban léteztem, hanem abban a széles összefüggés-rendszerben, amelyikbe beleszülettem. Amikor olvastam, tanultam, ismerõsök, rokonok tértek be, beszélgettek, beszélgettünk, mintha kilépni sem lehetett volna ebbõl a világból. Amikor kiléptem belõle, akkor azonnal megéreztem a közösség létének hasznát. Addig soha nem üresedett ki körülöttem a világ, Szegeden megtörtént velem ez. Milyen üres, kihalt tudott lenni szombat-vasárnap délutánonként a Kárász utca is! Akkor, amikor otthon a rokonokat szoktuk meglátogatni, amikor elmeséltük, hogy mi történt velünk hétközben. Még ma is, amikor a feleségem és három gyermek vesz körül, a nagyobb ünnepek másod-, harmadnapján úgy érzem, hogy el kellene indulni, s be kellene számolni arról, hogy mi történt velünk, minek örülnek a gyerekek, minek örülünk mi. Csak úgy elmenni, beszélgetni, aztán hazajönni... Haza, már ide, hozzánk. Régóta tudom, Tamási Áron is mondta, újabban Jász Attila írta le: Kell egy hely. Egy hely - Jász Attilát idézem -, "ahol az ember otthon érezheti magát, legalább átmeneti idõre, az élet mulandó pillanatainak töredékeiben, a megnyugvás reményének szilánknyi másodperceiben". A körülöttünk kialakított világban otthon érzem magamat, de mögötte mégis folyton megmutatkozik az a másik otthon, s nemcsak az ottani könyvek, szerszámok, átmenekített növények miatt... A falu a Gyõr és Sopron között húzódó útra fûzõdött fel, keresztül kanyargott-kanyarog rajta a fõútvonal, ennek köszönhettük egyébként, hogy nagyobb nehézségek nélkül tanulhattunk, naponta jártunk be a soproni iskolákba, Gyõr sem volt messze, vonaton is csak egy órányira, de a városba csak akkor mentünk be, amikor dolgunk volt, s ha elvégeztük, akkor már mentünk is haza, a négy év gimnázium alatt egyetlen városi lakásban jártam, még az elsõ évben, a padszomszédomékéban. Bárki hívott, inkább hazamentem, otthon volt meg a helyem. Gyõrben sorozáskor, tehát legalább tizennyolc évesen jártam elõször, akkor sem nekem volt ott dolgom, hanem az államnak akadt dolga velem... Haza általában Gyõr felõl mentünk, de azt, hogy a falu miképpen simul bele a tájba, akkor lehetett igazán megérezni, amikor Vas felõl közelítettük meg. Dombok jöttek, dombokat hagytunk el egymás után, már mintha a mi falunk tûnt volna fel, de még nem az volt, így lehetett csak megtapasztalni, hogy mennyire nem áll egymagában, mennyi társa akad a nagyobb térben... Utoljára tavaly nyáron jártunk "otthon". Pillanatnyi idõre álltunk csak meg a házunk elõtt. Az új lakó magát a házat is átalakította, s a kertet is. A fákat, a kert oldalán és egyik - az árok melletti - szélén végighúzódó szõlõsorokat kitépték, egységes teret hoztak létre, a földet, amelyet annyiszor felástam, befüvesítették. Nagyobb teret nyertek maguknak, mint amekkora a miénk itt, jellegét tekintve azonban hasonlít ahhoz, amit mi teremtettünk meg, én mégis a régi fákat, krumplibokrokat és szõlõsorokat láttam magam elõtt...

Tartalomjegyzék | Jelenkor

http://www.c3.hu/scripta