HARCOS BÁLINT

O. I., ANYÁM ÉS ÉN

(Világra jövök)
Régóta rám fér a pihenés, a szünetben elutazom az Alpokba, egy kis faházba. A kis ház tornácának deszkái nyikorognak, benézek a hideg ablakokon. Bent úgy van por, ahogy egy tisztán tartott házban van a tisztán tartó halála után. Nézelõdöm az egyedüllét biztos tudatában.
Ekkor zajt hallok, a belsõ szobából. Odalopódzok az ajtóhoz, átlépem a küszöböt, és elbújok a fotel mögé. O. I. és anyám az ágyban. Hallom, ahogy O. I. azt kérdezi:
- Tetszem neked? Jó, amit csinálok?
De az anyámat nem látom, mert a fotel elõtt az asztal pont eltakarja. Újra csak O. I.-t hallom:
- Jó ez? Tetszem neked? Csak megmondod, és már kész is vagy.
Már-már azt hiszem, hogy egyedül vagyok, amikor meghallom sírva az anyámat:
- De aztán hagysz aludni, ugye?
O. I. valamit csinál az anyámmal, de innen nem látom, mit. Iszonyatosan félek; most mit tegyek, el kéne tûnnöm, mintha itt se lennék - de ahogy elgondolom, hogy a látottakkal kilépek a házból, látható leszek egy pillanatra, és mint egy zörejre, mint egy mozdulat zörejére, O. I. hirtelen idenéz, bele a szemembe; én megmerevedek a félelemtõl. Õ úgy tesz, mintha nem venne észre, de közben tudom, hogyha anyám elalszik, hangtalanul azt mondja: - Nem látlak, de ha látsz: akkor nem láttál semmit, ugye értesz?! Különben - észreveszlek.
A kép rólam vibrálni kezd, mintha vakulnék. Gyorsan dicsérni kezdem magamban O. I.-t, hogy elaltassam.

(Anyám elalszik)
Kezdetben a cím Szajla volt. A hely neve, a név helye. Most az eredeti cím az alcímbe került, mintha a Szajla valamiféle mûnemi-mûfaji meghatározás lenne. Lekerülése az alcímbe csak még elemibbé, magától értetõdõbbé teszi. A Szajla köznévvé nemesedik. Mintha a Halászóember. Szajla azt jelentené: Halászóember. Könyv stb. Az alcím a cím tulajdonnevének jelzõje, közneve: de nem úgy, hogy: a Halászóember , mint olyan, szajlai; hanem: a Halászóember szajla. Mégis, a Halászóember Szajla neve? Miért változott meg a cím, és miért pont erre? (O. I. magyarázza az alvó anyámnak, hogy a Halászóember cím nem biblikus vagy metaforikus: a halászóember egy szajlai ember, akinek a foglalkozása történetesen az, hogy halászik. Anyám alszik tovább.)
És az alcím! Egykor Verstanulmányok egy regényhez , most Töredékek egy faluregényhez . A Halászóember tehát nem a faluregény. De a két alcím mást és mást mond róla. A verstanulmányok: elõkészületek egy regényhez, vázlatok. Ezzel a szerzõi instrukcióval egy megíratlan vagy megírhatatlan regény elõszövegének olvashatjuk a kötet darabjait, így a -hez nem egy valóságosan vagy virtuálisan (talán hiányában) jelenlévõ szövegre irányul, hanem idõbeli tartást jelöl egy meg nem levõ felé . Kérdés, hogy ekkor valóban nincs-e meg (még) a regény. Ha elkészül(het)ne, akkor bizonyára fölhasználná vázlatait, azokból akár megszüntetve-megõrizve sok mindent átvenne. De belekerülne-e a regénybe önmaga elõkészülete, felvázolása? Körülbelül annyira, amennyire a verstanulmányokban bennefoglaltatik a regény, amelyhez íródnak. - A töredékek viszont hozzáfûzések, megjegyzések. A Töredékek egy faluregényhez alcím nem azt jelöli, hogy a Halászóember egy töredékes vagy töredékekbõl felépülõ regény lenne, nem is azt, hogy egy regény töredékei, hogy töredékek egy faluregény bõl . Nem. Inkább megjegyzések, hozzáfûzések ahhoz. De miért töredékek? És ha nem a regényé, akkor minek a töredékei? Így ezek a szövegek nem vázlatok egy hiányzó regényhez, afelé, nem az elõkészítés alárendelt viszonyában állnak vele. Vázlatokként ugyanis részei lehetnének, lennének a regénynek, késõbb beépülnének abba stb. - de így mintegy a regény mellé rendelõdnek, a regény helyett (és nem a helyére) állnak. A Töredékek egy faluregényhez úgy tud a regény helyett állni, hogy darabjai nem egy másik, összefüggõ szöveg töredékei.
A hiányzó faluregény legyen a Szajla . Az egybegyûjtött töredékek hozzá a Halászóember .
A hiányzó Szajla azonban nem a Könyv megírhatatlanságának klasszikus csõdjét jelzi, ahogy a Halászóember töredékei sem a csönd egyfajta körülírásai. A kötet versei nem fognak közre csöndeket, nem utalnak a köztük levõ üres térre, nem teszik föl kérdésükként azt, nem a romantikus fragment értelmében töredékek. A Szajla sem csöndként jelentkezik. - A Szajla nincsen "külön" a Halászóember tõl, de nem is a Halászóember az. Azért van rá mégis szükség, hogy a Halászóember valamihez tarthasson. De korántsem azért, hogy elérje, beteljesítse a Szajlá t, nem azért, hogy a helyére álljon. A -hoz ugyanis nem a Szajlá ra irányul, hanem maga a Szajla az. A Szajla a Halászóember mûködése. Ezért nincs meg, mert nem szöveg.
A Halászóember "töredékessége" nem a Szajla mint teljesség összefoghatatlanságának, megírhatatlanságának a jele. A Szajla csak úgy tud a mûködése lenni, hogy az ilyen: "töredékes". A fülszöveg ki is mondja, a Szajla kimeríthetetlen - és a Halászóember nem is törekszik arra, hogy kimerítse. A Halászóember nem korlátlanul bõvíthetõ. Neki is van zártsága, de egészen biztos, hogy másféle, mint az eddigi köteteknek. Lezártsága van.
A Halászóember nek - hogy is mondjam - nyitott a zártsága. Számtalan út vezet belõle és belé. Nem zárt, hanem lezárt. Nyitottsággal lezárt. Mert - a Szajla-versek mintha az összes eddigi kötet verseire hasonlítanának. De a Szajla mint eredet és alap úgy áll az eddigiek után, hogy valójában elõzi azokat; szintézise épp fordított: a korábbi kötetek hasonlítanak a Szajlá hoz. A Halászóember ezzel a különös lezártságával, a Szajla mûködtetésével tudja nem végpontszerûen lezárni az életmûvet. A korábbi kötetek külön-külön lezárják a Szajlá t: a Halászóember ezzel lezárt, hogy ezt megnyitja bennük.

Az emlékezés arra a pontra vágyik, ahol a legegyszerûbben hagyja, hogy a Szajla mûködtesse, ahol már-már nem emlékezés történik, hanem maga a mûködtetés. Jelen akar lenni az eredetben, a középpontban, és ott járni-kelni. Úgy járkálni, hogy közben pontról-pontra középen maradjon. A Szajlá nak nincs középpontja, mert minden pontja ugyanaz. Mûködése így pontról-pontra. A Szajla mozgása elemien egyszerû és monoton, mert nincs kitüntetett pontja, mert mindegyik: ugyanaz. Az elsõ ciklus (Baji-pást) egyes versei sem tesznek mást, csak az emlékezés észrevétlenül kegyelmet kér és kap az idõtõl, járni-kelni. A Kõfal , a Baji-kút vagy a Baji-híd , legszebben a Víz és a Kilsõ út tiszta szemlélõdésében, megállított idejében már-már nem emlékezés történik, az nem talál centrumot magának. A gyerekkor paradicsomi tétlensége, babrálása, matatása mûködik. Az emlékezés az idõ ellenében van; a pontról-pontra nem, habár hasonlít idõbeli tartásra, valójában rá hasonlít az idõ. Ez a közel-közel nézés adja az emlékezés belsõ logikáját, lélegzését, ez a lélegzés tördeli az emlékezést, annak szövegét. A Víz ben a Patak, a Kilsõ út ban az út pontról-pontra egymás mellé rendeli, összeköti a gyerekkor pontjait, "emlékeit":

"itt sütkérezett a legtöbb gyík,
itt volt a legmelegebb, a legtitokzatosabb,
ha nem jött senki,
itt mindig megálltam,
és hallgatóztam,
és néztem,
mint peregnek ki és gördülnek alá a gyökerek \közül az apró agyagrögök"
(Kilsõ út)
De a Víz ben a Patak, vagy itt a kilsõ út nem valamiféle metonímiája-metaforája a Szajlá nak, hanem ugyanaz a pontja. A hosszú sorban megkereshetném például az "agyag", a "fa", a "gyökér" stb. metaforikus jelentését, allegóriájukat - és a Halászóember teret is ad ennek, így emlékezik -, de ez a tisztán belefeledkezõ közelrõl nézés "csak" a látványt látja, nem helyezi el, nem ad jelentést neki. A Tojás címû vers úgy emlékezik az adott történetre, ami a "tojás"-t az emlékezõnek (és csak neki! - mondja anyám) meghatározza, hogy emlékezését nem általában a pontról-pontra, hanem csakis ez a pontról-pontra történés mûködteti. A Szajla emlékezése egy eddig nem ismert konkrétságot eredményez: az én arra az adott helyre, dologra, élményre próbál emlékezni, ami késõbb, nyelvében metaforájának kimeríthetetlen alapja lehetett. Ebben az emlékezésben a konkrét hely, tárgy stb. nem: nem metaforizálható, hanem - és itt különös módon ez az alapvetõbb -: nem metaforizálandó. A Szajla nem metaforizálandó, nincs szüksége jelentésadó, önmagán túlmutató összekapcsolásokra, önmeghatározásra. (De a Szajla nem önmeghatározás elõtti, hanem a melletti .) A gyerekkor énje nem megalkotója és nem megalkotottja a Szajlá nak: a Szajla ként van. De mégsem úgy, ahogy az emlékezõ én a Halászóember ként "van". A Halászóember próbál nem úgy emlékezni a gyerekkorra, hogy az a Szajla mint szöveg, mint idegen anyag által "megalkotott". A Szajla ugyanis nem szöveg. Nem is nyelv. Úgy anyanyelv, hogy nem nyelv. Az anyanyelv mûködteti a nyelvet.
A Szajla anyanyelv és nem nyelv. - A versekben felbukkanó kurzivált szavak, kifejezések nem az eltûnt Szajla , hanem egy sajátosan zárt önnyelv nyomai, ami re hasonlít az idegen nyelv (leginkább a magyar). Az emlékezést ennek a saját nyelvnek az a nyelvtõl való "különbsége" vezérli, hogy önmagát mindig magától értetõdõen, reflektálatlanul mondja ki. A kintrõl befogadó vagy nem is ismeri, nem érti a szót, vagy maga a tipográfia jelzi, hogy a szónak saját önnyelvi mûködése van. (A kötet végén Szómagyarázat található, ami átírja, eltolja a könyv mûfaját a monográfia felé. De vannak szavak, amelyek nem kerültek be ide: egy ilyen alaposan megszerkesztett kötetben ennek a "következetlenségnek" jelentése, jelentõsége lehet: a szövegnek ezeken a megmagyarázatlan pontjain, lyukain a nyelv nem oldja föl maga számára az önnyelv idegenségét, maga az önnyelv történik meg.)
Idõvel az emlékezés a pontról-pontra "mellé" lép, és az eredet, a gyerekkor centrumtalanságát kinevezi centrumának. "A falu koncentrikus övezetekkel vett körül" - kezdi az Övezetek , az emlékbelit az egyre szûkülõ középpontba állítja, a középtõl távolodva a veszély egyre nõ. A bent tere szabálytalan, változó, de a benti még érti, érzi, követni tudja ezt a folytonos változást. A középpont épp kijelölésével, védekezés sel lesz elhagyható, elveszthetõ; az emlékezés ezzel szembesülve nullpontjára jut, az egykori, üres közepet idegennek, ismeretlennek látja.

"Ha hinni lehet a számozásnak,
erre lehetett a falumag,
ebben az oldalvölgytorokban, Ondrok \güdri alatt,
mert itt áll dédnagyapám háza,
mely a régi anyakönyvekben nulladik számú \házként szerepel,

a múlt az idõ homályába vész,
így kideríthetetlen,
hogy apai õseim miért éppen ezt a helyet \szemelték ki családi fészeknek"
(Kusnyár-köz)

(A Halászóember tehát nem az anyakönyv, hanem, ahogy a borítója is mutatja: az anyakönyvre ráírás.) Ahogy az idõ "csak" hasonlít a Szajla monotóniájára, úgy a gyerekkor is csak eljátssza, kipróbálja elõre a védelmet, a késõbbi menekülést (Rejtõzés) . Az elbújás, elrejtõzés alapmotívuma a kötetnek, a Szajla rejtett mûködése búvóhelyrõl-búvóhelyre tart, épp az emlékezés mint emlékezés elõl bújkál; a gyerekkor énje észrevétlen marad, nem különül el, nem válik ki az eredetbõl, észrevétlenségében lesi meg a rejtõzést (Csabai neneék árnyékszéke) .

"Dolyina felsõ vége, a völgytorok (...)
külsõre olyan volt, mint a völgy egyéb \erdõmelléki részei (...)
a víz ugyanúgy kimosta a barázdákat, mint \Dolyina-verõben vagy Dolyina-árnyékban,

nekem mégis többet jelentett,
bennem különleges helyet foglalt el"
(Dolyina Fara)

Dolyina Fara úgy lehet Szajla -pont, hogy beleolvad, ki sem válik környezetébõl, ettõl elrejtett, hogy észrevétlen ugyanaz a pont. Nem zárt, nem zár el egy belsõ teret és nem is határpontja annak, ahogy az emlékezés olvasná. A gyerekkornak nincs határa, mert minden pontja: középpont. A Dolyina Fara úgy rejtekhely, hogy nem rejtõzik el, de csak észrevétlenségében látható: csak észrevétlenségében láthatja a szemlélõ, úgy, hogy maga is észrevétlen.
Az emlékbeli én megkísérli kivédeni a leendõ veszélyt, de épp a kísérlet helyezi a védettségen kívülre, lesz maga a baj, mint a Játszma próbálkozása, hogy a kamasz Oravecz Imre jelet kapjon vészjósló cselekedeteibõl (kötélrántás, késdobálás): a Szajla , a megnyugtató mûködés nem akar, nem tud metaforikus lenni, nem válik azzá (történetesen a gyerek ezt tette akkor, ha félt), az emlékezés mégis megpróbálja metaforizálni, nyelvvé tenni, olvasható tartalmat adni neki, hogy azzal kivédje magát. A Halászóember válogat az "emlékek" közt, jelentésadóan tördel. Az emlékezõ arra emlékszik "vissza", hogy az emlékbeli kivédeni akarja magát "elõre". Az emlékezés a csak önmagát mondja, ahogy olyanra emlékezik, ami ellentétes elõjellel, de ugyanúgy az idõ ellenében van .
Így jelentkeznek a nemiség és az agresszió emlékei is. A Gyermekkor I -ben még az önazonos, ártatlan nemi vágyé. (A Gyermekkor II a harmadik ciklusban található: ez a számozás az egyetlen, ami a fõszövegben közvetlenül jelez egyfajta ciklusok közti átjárhatóságot, "linearitást". Ez a jelzés nem a Névmutatóé, ami amúgy további utakat, sorrendeket határozhat meg az olvasásban.) Az Olgá ban, ahol sikertelen a próbálkozás az aktusra, a nemzésre, még tart a gyerekkor, az emlékbeli csak annak a másiknak (idõsebb lánynak) a beszédében, egyes szám második személyû megszólításában van jelen, "akinek" meghatározását nem végzi el az emlékezés: csak az számít belõle, amit éppen mond, amivel "megalkotja" a gyerekkor énjét. (A beszélõ bizonytalan, az emlékezésben pontosan meg nem alkotható identitását, arctalanságát mutatja, hogy a vers az Egybegyûjtött versek ben még más néven, Ida címmel szerepelt - pedig az emlékezõ, így én is, csak ezt az arcot látja: ahogy beszél hozzá.) Ez a szöveg nem monológ, és dialogicitása is kérdéses, mert a megszólított hiányzik az emlékezésben, de belehelyezkedik az emlékbeli hallgatásába, csak a lány szavaira emlékszik, a lány beszédébõl tudjuk meg, mi történik éppen az emlékbeli "énnel". Az emlékezés a vágy logikájával mûködteti magát, a vágyra emlékezik: az egykori vágy valami olyanra irányul, ami ha késõbb beteljesül, "visszavisz" az "emlék" idejébe.

"olyan füstös, sötét volt,
mi életemben elõször tárult elém,
olyan ódon, komor, mint maga a vár,
mintha régen véget ért, és már csak emlék volna,
mi várt rá,
pedig akkor még szûz volt,
és messze attól,
mit olyan jól lehetett vele csinálni a dús szõrzet \közt, a szétnyílt hasítékban, a piciny zászló alatt,
mitõl késõbb, felnõtt korában mindig \megfiatalodott"
(Tanulmányi kirándulás)

A Játékok I-III versekben a gyerekkor öntudatlan (és nem abszurd) kegyetlenségének, lázadásának, a Buksi I-III -ban a külsõ erõszaknak, megsebzésnek az emléke egyfajta önvesztésig juttatják az emlékezõt: ezekben a számozott, de széttagolt verssorozatokban valamelyik rész "már" harmadik személyben beszél az emlékbeli énrõl (a Buksi II , a Játékok III , a Gyermekkor II) . A számozott versek nem egy történetet folytatnak, bõvítenek, de egy motívumot, egy pontot továbbvisznek; egyedül a Buksi -sorozatnál láthatunk idõbeli egymásutánt, ami történetében, ívében mintegy modellje lehet a kötetnek: a kutya pusztulása (a könyv a Buksi I -ben azzal a véggel szembesülve kezdõdik, amit épp a nemzés, a kezdés vágya okoz), eltemetése (a földbe, eredetbe illesztése), végül a kifosztott sír (az emlékezõ a holttest, a tárgyi emlék hiányát látja, a széthordott sírt, üres közepet). De a gyerekkor maga is fölszámolja szükségszerûen és öntudatlanul tárgyi emlékeit, a Rakéta címû versben a gyerek a család filmnegatívjaiból készít rakétát és meggyújtja: az elégetés lesz a gyerekkor mûködése, az válik "emlékké". A gyerek elégeti a gyerekkor tárgyi emlékeit, hogy a gyerekkor (így) mûködhessen. A Szajla nem valamiféle megõrzõ emlékezést mûködtet.
A cikluscímadó és -záró Baji-pást anaforikus szerkesztettsége azt a leltárszerû versnyelvet valósítja meg (ami visszamenõlegesen alkotja meg korábbi kötetek, a Földterület vagy A hopik könyve hasonló beszédmódú szövegeinek alapját, mintha azok lennének ennek hasonlatai), ami nem törekszik "teljességre": az ismétlésben pontról-pontra halad a szöveg, és ez a pont mindig ugyanaz. Itt kérdõjel áll a pontok mellett, de a pontról-pontra viszi végig (viszi végbe) a kérdõjelet. A pont itt a gyerekkor énje. Az anafora amúgy is analógiát teremt a mondatok "alanyai" közt, a kérdés mindig ugyanarra a pontra kérdez rá: ugyanarról a pontról ugyanarra.

A könyörgés az apákhoz emlékezés-e? Könyörög az eltûnt apákhoz, hogy tárják fel a múltat, fedjék fel titkukat. Mintha ez a kérés lenne az emlékezés alapja. Könyörögve kéri, hogy emlékezhessen. Emlékért könyörög? Mintha azért könyörögne, hogy az emlékezését tegyék lehetõvé. De már az apák is emlékbeliek, az emlékezéssel, abban megidézettek: így lehet könyörögni hozzájuk. A könyörgés az apákhoz az emlékezésért történik, de már az apák megidézése is egyfajta emlékezés. Azért az emlékezésért könyörög, ami könyörög ahhoz a ponthoz, ahol nem emlékezés történik.
A második ciklusban egyre durvábban jelentkezik az erõszak, a kint - az idõ; az emlékezés követi, követni kénytelen az idõt, egymásutánját, emlékezése meg-megszakítva ugyan, de lineáris; nem úgy szervezõdik, mint a Baji-pást szabad járása-kelése, centrumtalan közeledése-távolodása. Az 50-es évek elejétõl 1956-on és a megtorlásán át a téesz megalakulásáig, a belépési nyilatkozatok aláíratásáig és az emigrálásig, a kinnmaradásig követi az "emlékeket" (Apó , Gyász , Recsk , Találkozás , Végrehajtás , 1956 , Látogatók , Érzékenység , Elõszó , Abban az esztendõben... , Fenyegetés , Vendégség) . Már az elsõ ciklus Szövetkezet címû darabja, ahogy konkrétan jelzi 1956-ot, átvezet ide, egy idõben behatárolhatóan mozgó emlékezésbe. (Az elsõ ciklusban ez "még" nem tudott elindítani egy egyenesvonalú emlékezést, de jelezte azt: az ott érintett történetet majd újra megírja, e ciklusba illesztésével mintegy újraírja az 1956 címû vers.) A Gyász mindjárt pontosan belõhetõ dátummal szolgál, 1953, Sztálin halála: ez a lineáris emlékezés azzal "kezdõdik", hogy a ki kényszerítõjét szimbolizáló-metaforizáló bevégzi. A gyerek, az emlékezés észrevétlenségbe menekül, észrevétlenül lázad a láthatóságot követelõ kint ellen: a gyerek kintrõl nyilván látható, de becsapja a rendszert azzal, hogy amit néz, a nézése észrevétlen. A szöveg végén meginduló hosszú mondat, a részletekben eltûnõ közelkép visszakapcsolja az emlékezésbe a Szajlá t:

"Pajtások, a mai napon meghalt Sztálin elvtárs
Ötperces néma vigyázzállással adózzunk \emlékének. A többiekkel együtt felálltam,
a bal lábamra helyztem [sic!] a testsúlyomat,
titokban a bal kezemmel a padnak \támaszkodtam,
tekintetem meg egy göbre szegeztem,
mely Králik Jani cipõjénél volt az olajos padlón,
és csak azért sem álltam vigyázzban."
(Gyász)

A Recsk ben és az azt követõ Találkozás ban a rendszer, a látható elrejteni akarja magát, és, ami igazán veszélyes, hirtelen láthatóvá teszi azt is, aki meglesni akarja. De ezzel teszi magát láthatóvá, mert közben látni akarja azt, aki megláthatja. Recsk rejtõzése éppen nem a Dolyina Faráé. Dolyina Fara rejtõzése az önazonossága, a hallgatag beolvadása, elrejtetlensége; a tábor viszont mindentõl különbözõ, ahogy örvényszerûen elzárja, bezárja, internálja magát: a látás felfüggesztésében is látni akar, ekkor válik láthatóvá, hogy önmagával sem azonos. (A Recsk ben: "de éjjel, / mikor alakot öltött, / és kivált a sötétbõl és elütött mindentõl".) Recsk megnézi magát, hogy látható-e; látni akarja, hogy látható-e, ezért látható lesz. Recskbõl, az emlékezésbõl épp az lesz látható, hogy láthatatlanul akar látni, kivédetten uralni. Hogy ezt megtegye, másnak akar látszani, mint ami. (Emlékezésnek akarja a Szajlá t, de a Szajla nem ölt alakot.) A Végrehajtás - ahol egy végrehajtónak tesz eleget egy fiatalasszony, cserébe, hogy az eltekintsen a beszolgáltatástól - már hivatalos, "szakszerû", ironikus-elidegenítõ címével is jelzi ezt az önmagából kifordulást, az önazonosság elvesztését: a nemiség õsi egyszerûsége, tiszta vágya, magától értetõdése, az ugyanazba illése, nemzése helyett az eltárgyiasított, kiüresített testi aktus - minek a végrehajtása?
Az apák, õsapák különbözõ megidézései (Könyörgés az apákhoz , Öregember panasza , Péter bátyám , Dédnagyapámhoz) , a segítségkérés tõlük megszakítják az emlékezést, úgy függesztik fel, hogy nem illeszkednek bele: mellette ezt az idõben pontosan behatárolható eseményeket követõ emlékezést követik. De a Baji Pesta úgy függeszti fel az emlékezést, hogy az egykori veszély, az idegen apa lehetõségének "emlékével" mintegy a többi, valóságos õshöz szóló könyörgésnek a negatívja lesz:

"valaha állítólag komolyan udvarolt anyámnak,
õ vette volna feleségül,
ha váratlanul fel nem bukkan apám,
és le nem üti a kezérõl (...)
és mikor Pesta bácsi beleártotta magát a \politikába (...)
épphogy fogadtuk a köszönését,
mert azontúl egy húron pendült tanácselnök- \unokatestvérével, Baji Francival (...)

fiatalabb fia késõbb visszaköltözött a faluba,
és van egy lánya,
ki negyedikes gimnazista korában érettségi \tételnek választotta a munkásságomat,
és egyszer eljött hozzám,
és mindenféléket kérdezett tõlem, rólam"
(Baji Pesta)

Az emlékezés fölveti, hogy majdnem nem "az" született meg, mint aki a gyerekkor énje. Nem lenne emlékezésért könyörgõ. A Baji Pesta-ág mintha az én mellé rendelt története lenne: ami lehetett volna. Az emlékezés épp azt mutatja meg, ami kizárta, elzárta volna még születése "elõtt": annak a lehetõségnek a veszélyére emlékezik, hogy meg sem születik. A Baji Pesta-ág valami olyan, ami kezdetében zárná el az emlékezést. Felõle nézve az én élete a lehetséges, de meg nem valósult párhuzamos történés, de ez nem tudná kimondani azt, mert nem emlékezne rá, mert nem hagyna emlékezést. A zárlatban ezért kérdezõsködik Baji Pesta lányunokája O. I.-rõl, akinek lánya lehetett volna, mert már-már érzi, hogy O. I. az apja lehetett volna. A lány emlékezni vágyik, és "apját" kérdezgeti, mert az az "apjára" emlékezik. A két megszólítás azonban nem azonos: az "apa" megszólításában O. I. az emlékezés megszületetlenségének egykori halálos lehetõségére "emlékezik", a lány az így megvalósult, "helyreállított" emlékezést faggatja. (És a lány csak így emlékezhet valódi õseire.) Itt az emlékezés úgy elõzi önmagát, hogy az önmeghatározás, az önmagára vonatkoztatottság mellé akar helyezkedni.

"Midõn Lõrinc bátyámmal aláíratták a belépési nyilatkozatot,
tiszta volt az ég,
zöld ág virított a föld ormain."
(Elõszó)

Az Elõszó Vörösmarty Elõszó ját, annak elsõ két sorát idézi, de az elsõ sorban az eredeti "ezt írtam"-ot - nem, ezt nem teheti! - "Lõrinc bátyámmal aláíratták a belépési nyilatkozatot"-ra cseréli. Vörösmarty eredetileg az Elõ szót egy korábbi költeménye, a Három rege kiadásához írta, elõszóként - a vers elsõ sorában az "ez" tehát a Három regé re vonatkozott. A vers azonban külön jelent meg, és külön, önálló versként került be a késõbbi recepcióba, a hatása is így érvényesült. Önmagában álló szövegként olvasva az "ez" nem irányulhat másra, csak magára a jelenlévõ szövegre. Akkor az Elõszó önmaga elõszava. Önmagát elõzõ. (De ha az elõszó magát a szót mint szót elõzi, akkor mibõl van? Az elõszó a szóért szóvá teszi magát?) A Vörösmarty-versnek ebben az olvasatában az "ezt írtam" a szöveg önreflexivitásának lehet a jele. Oravecz Elõszó ja a Vörösmartyét idézi, az az Oraveczének egyfajta elõszava. De az "ezt írtam" kivételével, cseréjével ez az Elõszó kikapcsolja a szöveget, sõt az idézést is az önmagára vonatkoztatottságból. Ez a törekvés mintegy a szövegirodalmiság mellé helyezõdik. Valami kegyelmi eklektika. Hogy a Lõrinc bátynak és a belépési nyilatkozatnak, a konkrét történésnek nincs szorosan köze mindehhez, szövegek alkotásához, idézéséhez, nem metaforája azoknak. (Bár mindkét szövegrészben írás történik: az "ezt írtam"-ban önazonos cselekvés, az "aláíratták"-ban kényszerített, cselekedtetés.) Az idézett részletbõl kikerült az "ezt írtam", mert ezt a két sort nem én, Oravecz Imre írtam; én csak egy részt írtam, azt hogy: "Lõrinc bátyámmal aláíratták a belépési nyilatkozatot". A Land angol szövege után hazatalálás-e a magyar vershagyomány egyik jelentõs pontját idézni? Az idézés itt úgy tarthat hazafelé, hogy a szövegrészlet cseréjével az idézettet halálos önazonossága mellé helyezi, és Szajla -ponttá teszi, egyszerû ténnyé, "saját emlékké": amikor a Lõrinc báttyal aláíratták a belépési nyilatkozatot, akkor éppen jó idõ volt, zöldelltek a fák stb. (Az Egybegyûjtött versek változatában "Józsi bátyám" szerepelt.) Az emlékezésnek, idézésnek itt az a hazája, hogy elfelejt emlékezni melléhelyezett múltjára. - De az emlékezés közben el is távolodik ettõl a ponttól, "újra" emlékezni kezd elõszavára, ahogy az Elõszó elõszava lesz az utána álló Abban az esztendõben... -nek, ami apokaliptikus áthallásaival nagyon is idézi Vörösmarty Elõszó ját vagy A vén cigány át. - És az emlékezés iménti távolodását követve megint csak centrumtalanul "közeledik" eredetéhez, amikor az Abban az esztendõben... metaforikus-biblikus angyal-képe után a Barczai-had ban a kenyér szentségét nem metaforizáltan, hanem a magától értetõdõ megtestesülésében mondja el. (O. I. magyarázza az alvó anyámnak, hogy a halászóember egy szajlai ember, akinek a foglalkozása történetesen az, hogy halászik. Anyám alszik tovább.) Az emlékezés lüktetve közeledik-távolodik eredetétõl. Ez a lüktetés a pontról-pontra hasonlata .
A második ciklus széttagolt, de lineáris elbeszélését a ciklus második felében kezdik meg-megtörni, fölszabdalni az emlékezés alapjára kérdezõ, kérõ, behatárolhatatlanabb vagy fiktív "emlékek". A történet "végpontjai" távolabb kerülnek, leszakadnak a történettõl, szétszóródnak - jelezve így is az alap elhagyását. A Fenyegetés ben és a még távolabbi Vendégség ben az emlékezésbõl nem tudni meg, ki beszél, ez csak erõsíti a félelem, a fenyegetettség légkörét vagy a felejtés idegenségét: a Vendégség ben Oravecz arra emlékezik, hogy emlékezni megy egy kint (az idegenben, felejtésben) élõ egykori szajlaihoz, emlékeztetni - annak az emlékét "is" megidézné, hogy a másik gyerekkorukban megmentette az életét, de a másik "már" nem emlékszik, nem akar emlékezni semmire. Az emlékezés végül is úgy alkotja meg énjét, hogy az egy olyasvalakinek köszönheti az életét (így az emlékezését), akinél késõbb az emlékezés nem valósult meg. - A Time warp névtelen õsapja egy ilyen jövõnek a veszélyét látja "elõre", az utód erre emlékszik "vissza". Ahogy a Baji Pestá ban az én az emlékezés megszületetlenségének, megszakadásának egykori lehetõségére emlékezik, ami születése "elõtt" történt volna, úgy itt az õs az eredetet mûködni nem hagyó, az emlékezést kiiktató jövõt látja, ami majd a halála "után" történni fog. Az utódja az emlékezésével helyezi a régmúltbelit a félmúltba, kiszolgáltatja neki - és mindezt jelenidõben. - Az emlékezést úgy mozdítja el alapja, a vágy, hogy az neki átírja tárgyát: a vágy úgy alkotja meg a maga emlékezését, hogy azt a "valóban megtörténtekre" emlékezés mellé helyezi - és az csak ebben a mellérendelt történésben lehet igaz: a Konyha emlékezése egy idõ után fölveti, hogy az Oravecz család, ha nem költözött volna ki a konyhájából, ha nem adta volna föl rejtekhelyét, azzal talán megakadályozhatta volna, hogy Magyarországon, így Szajlán is létrejöjjön a téeszrendszer.
Az idegen (angol) haza rögtön a ciklus kezdetén jelentkezik - a Kodak ban, ahol az apa létrehozza a gyerekkor tárgyi emlékeit, fényképeket, de hiányzik a képekrõl, mert õ csinálja õket és csak az árnyéka látszik: ahogy a Rakétá ban, ami próbálja ezt "elõre" fölszámolni, a gyerekkor eltünteti tárgyi emlékeit, hogy mûködhessen, úgy itt, elõzményében az apa csak úgy teremtheti meg az emlékezés tárgyi feltételét, hogy ezzel el is tûnik abból. Az emlékezésért könyörgés pedig erre a pontra kérdez rá, az eltûnésre, a Könyörgés az apákhoz az apák megszólalásáért szólal meg, az emlékezés lehetõségéért könyörög, hogy megtudja, mire kell, lehet emlékeznie. Megszakad a titok továbbadása apáról-fiúra, ugyanarról a pontról ugyanarra; és a titok, a kérdés ez a megszakadás lesz, errõl faggatja az emlékezni vágyó az "emlékbeli" apát. Az emlékezni vágyó attól könyörgi-kéri az emlékezést, aki eltûnik az emlékezés lehetõvé tételében. És a könyörgõ ezt az eltûnni képességet kéri. Ez az eltûnés, ez az alapba, õsi létrendbe belesimuló halál nem katasztrófa, ezt a véget kell kivárni, kibírni a katasztrófává, abszurddá metaforizálható kintként. Már a ciklus nyitóverse, az Apó azzá metaforizálja a "kolhoz"-t mint "emléket" - mert metaforizálható, sõt még inkább, mert az is akar lenni: metaforizálandó. (Innen is látható, hogy a Halászóember hogyan tud visszamenõlegesen alapként állni akár az eddigi életmûnek, milyen utat talál a késõmodernség és egy szövegirodalmi új érzékenység mellett : ahol a "kolhoz" épp örvénylõ idegenségével vagy üres konkrétságával oltaná ki azt, hogy kiterjeszthetõ legyen önmagán túlra. A késõmodernséget az "az" uralja, egy új érzékenységben "egy"-ek vannak. A Szajlá n "belül" nincs különbség "egy" és "az" között.) Innen, a Szajla mellõl nézve a "kolhoz" az idegen, a nyelv, a metaforizálandó metaforája lesz - minden Szajlá n "belüli" pedig a Szajlá nak pontról-pontra ugyanaz a pontja. A kolhoz vagy Recsk valami rossz, nem úgy, mint az a halál, ami nem vége, elveszése a Szajlá nak, hanem ugyanaz a pontja, mert annak minden pontja, így ez is: ugyanaz.
Ezt keresi a kötet verseit sajátosan meghatározó, az emlékezést követõ szélsõségesen ingadozó tördeléssel a ciklus egyik legszebb verse is: a megaláztatások, testi-lelki sebek rövidre vágott sorai után a tárgyilagosságot és hosszat tûrõ sorok kitartása, ahogy a zárósorban nyerik el értelmüket és kegyelmüket: tisztségük, hogy kitartsanak hosszan, a befejezésig:

"tárgyilagosan, nagy hozzáértéssel, szinte \szakszerûen viselte az öregséget, az \elesettséget, a magányt,
és csendesen imádkozgatva olyan nyugalommal \üldögélt a mindig vetetlen ágy szélén \a konyhán,
vagy vonszolta magát mankóin, baltával a támadó akáchajtásokat
csapkodva a nagy, üres udvaron, mint egy \elûzött király,
kit élete utolsó percéig kötelez tisztsége"
(Péter bátyám)

A Nemzedéktársaimhoz konkrétságával, a kézzelfoghatóra való igényével már úgy szól, mint egy agitációs, mezõgazdasági tanköltemény, ami a képviseleti líra emlékének felejtése "után", melléhelyezett eredetében a legkevésbé sem ironikus:

"Vége a zsarnokságnak, széttört igátok,
nem kell többé engedelmeskednetek, színlelnetek \(...)
ébredjetek fel, ne várjatok,
szálljatok le a téesztraktorok nyergébõl (...)
de felejtsétek el a kis portákat, a meghitt, keskeny \földdarabkákat, a kocsikat, a lovakat,
az a világ letûnt,
nem lehet feltámasztani,
vége az önellátásnak,
piacra kell majd termelni és más módszerekkel,
(gyomirtózni is lehet, de csak mértékkel)"
(Nemzedéktársaimhoz)

A szöveg alatt a keltezés (1991) úgy húzza alá a vers "közéleti" aktualitását (nem sokkal a rendszerváltás után), hogy ezzel válaszol a ciklus behatárolt idõpontú emlékeire: épp annak a rendszernek a végét jelzi, ami behozza a "pontos" dátumot az emlékezésbe és rákényszeríti, hogy amentén haladjon. (A kötetben ezen kívül mindössze négy helyen van keltezés, még a második ciklusban a Land 1987-es, a Könyörgés az apákhoz 1988-as, és két cikluszáró vers: a negyediké, Az öregek látogatása 1987-es és az ötödiké, a Windsori temetõben 1992 júniusi. A második ciklus kronológiának való nagyobb kiszolgáltatottságát mutatja az is, hogy a 8 ciklusú kötet 5 szövegdatálása közül 3 itt található. A dátumok egyébként a kötet alcímében levõ dátumra (1987-1997) is felelhetnek, talán azt jelzik, hogy ezek voltak az elsõ Szajla-versek, így indult meg ez az emlékezés. A "következetlen", csak néhol keltezés külön jelentését mutatja az is, hogy Oravecz az egyik dátumot az Egybegyûjtött versek hez képest "kijavítja", az emlékezés idejét "pontosítja": ott Az öregek látogatása 1988-as.)

És még valami, mielõtt visszaalszom: - A kötetbe rendezéssel összeáll-e valamiféle egységes emlékezés? Az emlékek egymás mellé, után állításával a kötet úgy módosítja az egyes "töredékes" emlékezéseket, ahogy - emlékezik rájuk. - És a Névmutató helyreállítja-e mindezt? Egységesíti-e az emlékezést? A nevek és helyszínek stb. alapján közös nevezõre hozza-e, "rendszerezi-e" az emlékeket? Mert: az Egybegyûjtött versek kompozíciója azt mutatja, hogy az emlékezõnek másképp is összeállhat az emlékezése, az "emlékekre" máshogyan is emlékezhet. De a Névmutató egy Egybegyûjtött versek -féle és egy Halászóember -féle változatban is ugyanaz lenne. Ha a Névmutatóval olvasnánk a köteteket... De a Névmutató úgy kapcsolja össze az emlékeket, mint egy emlékezés? A maga egymásutánjával emlékezés lenne-e egyáltalán? Vagy csak bármiféle emlékezéshez tartozó ? Az emlékezés tartozéka? Egyáltalán: miért szükséges Névmutató? Hogy az emlékezõ vagy az emlékezést olvasó (mert kettõtök mégsem ugyanaz! - mondja anyám) kiismerje magát az emlékezésben? A Névmutató az emlékezésnek egyfajta kulcsa? De akkor - a mindig más emlékezésnek mindig ugyanaz ez a kulcs?
Olyan ez, mintha a kötet "összekevert", széttagolt emlékeit, emlékezéseit próbálnám újra összerakni - rendet rakni közöttük: mintha helyreállítható, helyreállítandó lenne valamiféle egységes emlékezés... Az emlékezésnek nem épp ezt a (csak egymás után olvasva megjelenõ) széttagoltságát, lélegzését, közeledését-távolodását hagyom figyelmen kívül? Tehát épp az emlékezés "egészének" mikéntjét, vagy legalábbis azt, hogy az emlékezések milyenek egymásban, egymás után - egymásra emlékezve!

A harmadik ciklus (Halászóember) úgy próbál szabadulni az elõzõ ciklus dátumra behatárolható, mechanikus idejétõl, hogy az idõszámítás szerinti idõnek a "kezdetére" emlékezik, annak az általa megalkotott "emlékét" emeli be az emlékezésébe. Egy olyan emlékezést keres, amivel elsajátíthatja mitikus eredetét. Már a Kérdés erre teszi föl kérdését: a kezdõsorok tárgyilagos-dokumentáris igénnyel írják le Szajla újraalapítását, a kezdetet, de az ezt követõ kérdésre már nem tudnak válaszolni, az már nem ilyen emlékezést kíván meg, hanem a lehetõ legszemélyesebbet. Az emlékezõ megkísérli elsajátítani eredetét, jóval a maga személyes ideje "elõttre" emlékezni - személyesen, olyan közelrõl és részletesen, mintha jelen lett volna ott. A Tizennyolcadik század ban a történelem, az idõ a Szajla pontról-pontra mûködésének még különbözõségével is pontja lehet:

"Az úton libát terelnek,
az árokban füvet szednek,
a kerítésre köcsögöt tesznek,
a kútból vizet húznak (...)

és legnagyobb dologidõben félkegyelmûként \lézeng a faluban a történelem."
(Tizennyolcadik század)

Az emlékezõ elhelyezi a történelmi idõt a maga alapjába. (A vers a Földterület -kötetben is szerepelt, ott A régi Szajla címmel: mintha a Halászóember itt nyitna visszamenõlegesen alapot a Földterület azon pontjának, mintha az innen eredne és idegenülne el, és ide illeszkedne vissza. Ott ezt A gyermekkor módosítása , a Támpontok a gyermekkor módosításához és Az erdészet feltámasztása versek követik: nem véletlen, hogy a Halászóember ennek a térnek próbál utólag alapot nyitni.) A Telepesek ben az idegenbõl jöttek hozzák létre az alapot - a nekik idegent elsajátítják, abban az eredetet elhelyezik, pontról-pontra. És ennek nincsen kezdete, mert minden pontja ugyanaz: kezdõpont. Az emlékezõnek nem lehet, és nem is kell az eredete "elõttre" emlékeznie. Az az idõ, ami õt meghatározza, itt "kezdõdik". Az emlékezõ a maga idejében elérhetõ alakjait, helyszíneit beleállítja mitikus múltjába, azok részei lesznek az ere

Márc. 13. Semmi hír kintrõl. Senki nem tudja, hogy hova tûntem. Naphosszat egy Népszabadságot olvasok: Oravecz János 1848. március 15-én , és alatta Szajla: töredékpótlás . Nem tudom, mi lesz. Anyám azóta, hogy észrevettem, egy pillanatra sem tért magához.

det emlékének. A kezdet rövid pillanatai, közelképei után a zárlatban magától értetõdõen von össze hosszú idõt, akárha azalatt nem történt volna más, csak az alapmûködés érintetlen monotóniája. - Az elsõ nap nem egyszerûen folytatja a Telepesek kezdetét: ideje ugyanis nem egy kezdõponttól távolodva telik, hanem egymás mellé helyezi pontjait. A kezdõpontot teszi újra és újra maga mellé. Így történhet meg, hogy a Telepesek végén az emlékezés elõresiet az idõben, de képes visszalépni a kezdet aprólékos leírásába - mert az õsöknek és leszármazottaiknak végig a kezdetben telt idejük, nem történt velük "más". Az elsõ nap nem a Telepesek után van, hanem annak egy közelebbre csavart pontja, mellette. Itt az emlékezõ mintegy belehallgat a telepesek vezérének, atyjának alapító beszédébe, egyenesen idézi. Ennek a mozdulatlan mûködésnek szép példája a telepes-történetbe beleillesztett Dédnagyapám végez , ahol észrevétlenül, száz évvel késõbb, a dédapa egy napját kezdi , a napot elõkészítõ munkával végez.
És ehhez az eredetet elsajátító emlékezéshez az az emlékezés segíti hozzá, ami ugyancsak maga "elé" mutat, de már az emlékezõ saját idejében: ahogy megjelenik egy öreg, akit még nem ismer föl az emlékbeli gyerek, de majd az emlékezés lehetõségeként személyes múltjában hozzáférhetõ: ilyen a Jani bátyám vagy az Apó hoz már a ciklusnyitásban is hasonló Halászóember :

"Én még láttam,
de már nem halászott (...)

még köszönni is elfeledtünk,
mintha nem akartuk volna zavarni,
mintha éreztük volna,
hogy emlékezetében halászik,
fogni szeretne még valamit (...)

pedig azt se tudtuk,
hogy õ a halászóember,

nekem is apám mondta évekkel késõbb,
mikor már meghalt"
(Halászóember)

A halászóembert tudja-e magára vonatkoztatni az emlékezõ? Lehet-e a metaforája ? A halászóember itt úgy "példa" az emlékezõnek, hogy az csak a Szajla egy pontja marad, és az emlékezõ õmellé helyezõdik. - Az emlékezés metaforizál. Csak a nyelvvé tevõ emlékezés teszi a halászóembert: emlékezõ emberré. Csak így lehet a kötet címe és írójának neve között megfelelés, így vonatkoztathatók egymásra: O. I. halászóember: O. I. emlékezõ ember. - De a Szajla egymás mellett hagyja ezeket a pontokat: O. I., halászóember, anyám, én. - Akkor miért és hogyan címe, neve az egész kötetnek a Halászóember ? Lefedheti az emlékezés "egészét"? Ikonja, neve lehet annak?
A Szajla pontról-pontra mozgása végül is kioltja a jelentést, de nem: tagadja. Ebben jelentést keresni és találni nem: nem lehet, hanem: nem kell.
Ezek mellett az öregek mellett egyes családfõk nem állnak alapként, nem fogják össze családjukat, a folytonosság megszakad - és az emlékezés végighalad e családok hanyatlástörténetén (Baji János , Macoék , Korpa Misu) . Úgy tûnik, az emlékezés ezeken a pontokon fölállítja a maga értékrendjét, ethoszát: ahol a megõrzés, a folytonosság fönntartása, az eredet elsajátítása stb. - a jó . Ahol az emlékezés önmagára vonatkozhat. (De ha O. I.-t olyasmik érdeklik, mint templomba járás, testi tisztaság, család- és munkaszeretet, rendezett életvitel, becsületesség, önzetlenség - akkor mégis mit keres itt anyámmal?!) Ahogy az emlékezés metaforizál, úgy itt moralizál : csakhogy amire emlékezik, mellette, az eredetben nem jó és nem rossz, egyszerûen: tény. A család hanyatlása a mitikus emlékezetnek kézzelfogható, már-már biológiai - valóság:

"más oka volt az élhetetlenségnek, a \nemtörõdömségnek,
hiányzott belõlük az akarás, a képzelet, a \lendület, a kedv,
megtört, vagy elveszett az idõk folyamán,
kifáradtak, meggyengültek,

talán nem véletlen,
hogy Péter hibásnak született,
Flóri felnõtt fejjel öngyilkos lett,
Ernõvel meg az ital végzett"
(Gyetvai-had)

Az emlékezés itt nem moralizál. Amit kimond, egy ponton morállal megszólíthatatlan. A család ideje lejárt, kifáradt, elmúlt. Ez van. Nincs oka, és nincs - következménye!
Az Öreg Maruzs ban sem õsalap, nem együttartó atya az öreg, de a történet "folytatásában", a Maruzs Pestá ban fiatalabbik gyereke megpróbál kilépni ebbõl, és alapot állítani (házépítés). Még "elõtte" meghal, mégis az emlékezés, az újrakezdés lehetõségeként áll, özvegye hozzámegy Gyetvai Ernõhöz, ki Kanadába, és Maruzs Pesta névtelen kisfia már innen, egy "új" alapból, eredetbõl folytathatja. Ahogy az emlékezés nem követi a kisfiút az új eredetbe illesztése "utánra", úgy nem kell majd a fiúnak az eredete "elõttre" emlékeznie. Átmentették-e hát a fiút? Megújul-e az eredet, a mûködése? Hiszen a Gyetvai-had ból már tudjuk, hogy Gyetvai Ernõ, a fiú "új" apja nem tud majd kilépni elöregedõ alapjából...

És most jól figyeljen mindenki! Én, O. I.-t és anyámat látva, nem azt vonom le az egészbõl, hogy az eredet csak az emlékezés ben vagy általa van. Eredete mellette "elõzi".

A korábbi kötetek verseiben a magyar olvasó úgy tapasztalhatott idegenséget, hogy azok egy másik, uniformizált nyelvet használtak: egyes versek teljes egészükben angolul íródtak. (A Földterület ben három ilyen vers található, itt is három: a második ciklusban a Land , a hetedikben a Grandma's secret , a nyolcadikban a Father's song . Néhány versnek csak a címe angol: a Héj ban ilyen a One page of the diary , itt a Time warp kivételével mind a több nyelvre leginkább ráutalt ötödik ciklusban szerepelnek: Yep , Dzsim , Uncle George , I'm going back to my hills .) Ez az angol egyfajta saját-idegen nyelve a beszélõnek, a kivándorolt nagyapával idegenbe elhelyezett eredeté, ami csakis a más nyelvbe "visszaállítva" lehet magánnyelv:

"én és fiam is így vagyunk az angollal,
magánhasználatú, kétszemélyes különnyelvvé \vált,
és csak ezen érintkezünk egymással,

a hazatelepültek vagy a hazalátogatók körében a \régi Szajlán is gyakori lehetett,
de csak idegenben kelthetett feltûnést"
(Angol)

De az emlékezõ angoljának sajátsága eltûnik, feloldódik az angol mint világnyelv (lassan az egyetlen nyelv) uniformizáltságában. A szajlai már azért sem ilyen önnyelv, mert azt valóban kevesek beszélik, azok is eltûnõben. A szajlai nem egy potenciális másik nyelv. Mégis anyanyelve az emlékezõnek. - Itt látható a különbség a korábban és a Halászóember által "alkotott" idegenség között: itt nem az angol, hanem a szajlai mellett a "közös" nyelv, a magyar lesz az idegen (Nevek) - úgy, hogy közben az emlékezõ szajlai nyelve sem lesz a befogadó sajátja. A magyar lenne itt kettõnk nyelve, a mindkettõnknek "érthetõ" és mindkettõnknek "idegen". Kettõnké és semelyikünké. - Különös, hogy az õ, az emlékezõ magánnyelve mellett tapasztalom a kettõnk nyelvének idegenségét, nem a magamé mellett . Jó, a magaméra fordítok le mindent, igen, így tapasztalom: de akkor mi szükség arra, hogy õ jelezze az önnyelvét? És annak - számomra - milyen az idegensége?
A Szómagyarázat a "közös" nyelvre fordítja le a szajlait - de nem minden esetben. Sõt az önnyelv jelzése sem következetes, de nem is véletlenszerû: Oravecz olyannyira fontosnak tartja, hogy egyes pontokon az Egybegyûjtött versek hez képest változtat rajtuk. (Egy példa, ahol egyszer csak jelzi az önnyelvet, de utána egy másik nyomát eltörli: a Tavasz címû versben a korábban állóval szedett "elsõ ház"-at itt dõlttel, a kurzivált "pást"-ot viszont állóval szedi.) Gyakran angol szó a gyökere a szajlai kifejezésnek, a szó bekerül a falu nyelvébe, azt módosítják, elsajátítják. Így ennek a magánnyelvnek ez az idegen az alapja. De az angol szó elsajátítása nem épp az, hogy a magyarhoz alakítják?
Az Illyés Gyula Szajlán ban, a Sétá hoz hasonlóan, csak az emlékezõ hangját hallani (ellentétben az Olgá val, ahol csak az emlékbeliét), úgy, mintha az, akihez beszél, válaszolna is neki, csak azt a befogadó nem hallja: akárha egy telefonálót hallanék kívülrõl, a beszélgetésnek csak az egyik felét - de másik fél van-e? A megidézettet egy olyan jelenbe állítja, ami mintegy az eltûnt múlttal van berendezve. Az emlékezés kérdése az lesz, hogy hogyan van a halott Illyés a neki (és nekem is) ismeretlen környezethez képest - vagy, ami fontosabb ennél: az emlékbeli környezet, táj, tárgy miként van az elsajátított "apához" képest. Illyés ismerõs-idegenként lép be ide, a "közös" nyelvhez hasonlóan õ "közös" ismerõs. Ilyennel kevésszer találkozom az emlékezésben - õk nem úgy ismertek nekem, mint O. I.-nek a maga emlékbeliei - és neki sem azok. Úgy "közös" ismerõsök, mint a nyelvünk: mindkettõnké és semelyikünké. (Jaj, kit ismerek a Névmutatóból? Anyám alszik, õt most nem tudom megkérdezni. De, nem értem. Õk, anyám és O. I. mióta ismerik egymást? Föl kéne már ébresztenem - mit mûvel vele az a férfi?! Most mi lesz velem? De hogy ébresszem föl, ha ott fekszik mellette az , éberen? Altassam el, hogy anyámat óvatosan fölkelthessem, és végre eltûnjünk innen... Szóval, csak szép sorrendben: Sztálin, Czinka Panna, Ocskay brigadéros, Illyés, Mikszáth, Dalí, R. Radiguet, Celan, Esterházy Péter, Weöres Sándor. Jó. - Nem ismerem õket - mondja anyám. Aztán: végig a helyneveken és a mûcímeken... És ekkor, végül adódik még egy következetlenség: a valóban teljességre törekvõ Névmutatóból kimarad az utolsó versben szereplõ Tömörkény és Merton-könyv, ott, ahol O. I. a halála "utánra" emlékezik majd. Ezért marad ki? Ha a Névmutató lefedi az emlékezést, hogy kiismerjük magunkat benne, akkor itt már nem tud segíteni? Ezzel ez az "emlék" kilóg az emlékezés "egészébõl"? Ide már nem követi a Névmutató az emlékezést?)
A Sétá ban már az apa emlékezik a fiának, bemutatja, körbejárja üres alapját, de a sétával felépül egy "ház" - ott, ahol az emlékezõ sem megõrizni nem tudja az egykori eredetet úgy, ahogy az õsök tették, sem elveszteni. Ahogy az Angol ban hazatelepülnek az emigrált szajlaiak, mert nem sikerült új alapot teremteniük, olyan az emlékezõ helyzete is: a két - mondjuk, a Telepesek és a Maruzs Pesta által kijelölt - alap "közé" szorul - és neki ebben kell alapot leraknia. A fiának ez lesz apai alap.
És az apákat illik elásni, a földbe mint eredetbe visszailleszteni - a katasztrófa ott kezdõdik , amikor az eltûnni, az eredetével már eggyéválni készülõt, az abba beleolvadót elmozdítják onnan - ez történik a sír-motívumú versek szétszórt linearitásában (a ciklus elején a Katonasírok és A Kishalom tetejének elhordása , közepén a Pép , és a végén Az idegenben nyugvókhoz) . Az emlékezés maga "elé" emlékezik, erre az egykori öntudatlan, halálos veszélyre - amivel akkor szembesül, amikor már túl van rajta. De emellett az "emlékek" eredetként itt is visszavesznek az emlékezés jelentésadásából, ahol az õsök elföldelése és a sírok gondozása lenne a megõrzõ emlékezés, elhanyagolásuk, kiásásuk pedig a felejtés metaforája - a Kishalom ban a csontok, koponyák, a Pép ben a fölbomlott, cseppfolyóssá rohadt test nagyon is konkrétak, materiálisak, kézzelfoghatók... Az Elmúlásunk menetrendje elõre föloldja, magába olvasztja a záróvers, Az idegenben nyugvókhoz katasztrófáját - azt "elõre" visszailleszti az eredetbe, úgy, hogy még lezárulása "elõtt" mellette áll. Igen: ez a linearitás úgy zárul le, hogy az Elmúlásunk menetrendje a végpont "elõtt" amellé helyezkedik. Az "emlékezet" itt végképp nem megõrzõ, mert eredete a teljes, nyomtalan eltûnés.

- Folytasd.

A nemiség-nemzés motívuma mentén egy lehetõ legrövidebb egységû linearitás jelenik meg, talán csak nyoma annak, két emlék egymás után: a Fecské ben a gyereknek nem sikerül a rejtõzésében magához nyúlnia (az önkielégítés mint nem nemzõ nemi cselekedet), de amíg a gyerek még nem nemzõképes, addig az utána álló (ennek az öntudatlan gyereknek a szemével láttatott) Csõdörös alakja felnõttként sem az: a csõdörös fedez tet , de õ maga nemz-e - mert épp a fedeztetés miatt lehetetlenül el a házasélete, az istállóban lakik, az asszonyát is ott tartja stb.
Mégis, a harmadik ciklus emlékezését leginkább az egy tárgyat, eszközt definiáló emlékezések határozzák meg, ezek tagolják (Kapca , Nyárikonyha , Kender , Fecske , Mocsolya , Traktor , Pép , Grenya , Cigaretta , Fû , Putyóka , Nyárs , Bitó , Gyalu , Borda) . Ennek az emlékezésnek az ilyen szervezõdése elõkészíti késõbbi ciklusokéit (a negyedikét, ami csak személyek, vagy a hatodikét, ami helyszínek mentén halad), de azzal, hogy bele-beleillesztett lineáris történésbe, vagy hogy felépítésében, nyitásában-zárásában hasonló, azzal visszautal a korábbi ciklusokra. Az "összes" emlékezés ilyen megszüntetve-megõrzõ a többihez képest, és megszüntetve-megõrzése, annak mikéntje teszi azzá, ami.
A Nyárikonyhá ban vagy a Tavasz ban különösen látszik, mennyire nem mérhetõk a Szajla-versek olyan "klasszikus" esztétikai minõségekkel, stílusregiszterekkel, mint "tragikus", "elégikus", "groteszk" vagy "ironikus". Már-már mozdulatlanul kijelentõk, állítók . Ez a mozdulatlan-monoton mûködés, valami õsi létrend magától értetõdése, messze túl van a személyesen. Ezért nem válik például tragikussá a Tavasz ban, hogy házasságtörésért agyonütnek egy nõt... Nincs középpont: széttagolt, idõtlen történés.
A Kapcá ban az emlékezés rejtett öntörvényûsége, kulcsai, ahogy az adott emlékbeli alakra annak egy tárgya, holmija alapján emlékezik ("az egész emberbõl csak arra a kapcára emlékszem"). Mert: mi hagyott ebben olyan mély nyomot az emlékezõben, mitõl "kitüntetettebb" ez a pont, mivel szembesült akkor az a gyerek? Az emlékezés ezért és így "töredékes" - pontról-pontra elmondja, mi történt akkor, amikor a kapcával találkozott, mi az a történés, ami tõl az emlékezõnek a kapca Compó Pesta jelévé válhat. Ennek a "jelnek" az eredetére emlékezik.
A Fû ebbõl az emlékezésbõl ékelõdik a két Maruzs -vers közé, ezzel szakítja meg az ottani egymásutánt, és a fû motívumában éppen családnak, mûködésnek megszakadásáról beszél, amit halálnál nagyobb bajnak tart. Az emlékezõ innen sajátítja el a maga eredetét: nézi, alapja hogyan kettõs (az anya fûpárti, az apa nem). Az emlékezõ ezért (lehet) se megõrzõ, se elvesztõ?
Ami a Földterület ben túlrészletezõ, hiperrealista, eltárgyiasító-pontos leírás volt, az itt pontról-pontra a Szajla monotóniája. Ezért lehet ez a korábbi mellé helyezett eredete. Ezek a versek leginkább egy sajátos lélegzésû, tördelésû mondatból állnak, a sorhosszak szélsõségesen ingadoznak: a hosszú sorok mintegy kitartják a hangot, addig nem lesz belõlük más sor, amíg el nem mondták hiánytalanul, "egészében" azt, amit az emlékezõ lát. (Mi történik egy ilyen hosszú sor alatt az idõvel?) Mintha teret nyitnának, elbújni, beköltözni. (A Gyalu ban: "a bõrbõl kilépõ zsiradék, izzadság, esetleg enyvszennyezõdés itt színezte el, pácolta legjobban, / és valósággal védõréteggel vonta be a fát" - mintha itt e hosszú sorok óvnák a "gyalu"-t, azokban elrejtõzhet - a használat óvja, ahogy az emlékezetében, emlékezetével használja. Az emlékezõ a tárgyi emléket óvja, a tárgy pedig a használót, mert eredete elsajátításához ottáll.) - Ezeknek a szövegeknek van egyfajta jó értelemben vett széttagoltsága, elnyújtottsága, amivel úgy mondják pontról-pontra ugyanazt, hogy nem egy középpontot járnak körül. Az emlékezés "tárgya" megvan ugyan, de nem centrális magként. A Kender ben a kenderrel való foglalatoskodás tagolja az idõt, az idõ erre a mûködésre csak hasonlít: "az egyes részfolyamatok egymásutánja naptárként jelezte az évszakokat, mutatta az idõ múlását". A ciklus végén, ettõl távol a Bitó újraírja, "kidolgozza" a Kender egy részletét. Ez a Kender "változó pontja"? Hogyan illeszkedik bele a Bitó ? Az emlékezés ráközelít a Kender egy pontjára, és egy más emlékezéssel, más környezetben fölmutatja. Egy kurzívval kiemelt önnyelvi szavát magyarázza meg, - ezért? - a "bitó" nem is kerül be a Szómagyarázatba. De egy emlékezés máshogy definiálja az önnyelvi kifejezést: emlékezésrõl emlékezésre fordítja. A Szómagyarázat nem emlékezés, nincs kiszolgáltatva, alávetve annak. (De - így - a Szómagyarázatban lefordított szajlai szavak a magyarázatuk kal illeszkednek az emlékezésbe?)
A záróversek közt a Borda már az utolsó, hetedik-nyolcadik ciklusok rövid, rezignáltan szemlélõdõ, haikuszerû verseit elõlegzi (itt megjelenik ez a "késõbbi" emlékezés, mintha onnan lenne ideillesztve), egy kép a kijelentés és a jelenidõ mozdulatlanságában.

A negyedik ciklus (Az öregek látogatása) emlékezése másképp szervezõdik, csak személyeket, múltbelieket, öregeket helyez egymás mellé, nincs egy központi alak, "fõszereplõ" (mint a következõ ciklusban a nagyapa), akit körüljárna. Egyetlen idõbelisége ennek az emlékezésnek, hogy az öregekrõl szól, múltbeliekrõl - de közöttük nem állít föl sorrendet, egymásutánt: ebben a múltban egymás mellett vannak az öregek. Ezt az emlékezést nem lehet "megszakítani", mert nincs folyamat, egymásután, ami felfüggeszthetõ lenne. (Bár ezt az emlékezést is tagolja - de nem: megszakítja - az a már címében és elhelyezkedésében is hasonló 3 vers, Az öregek távozása , Az öregek faggatása és Az öregek látogatása , amelyek felrajzolnak egy lineáris ívet: az öregek alászállnak a sírba, az ittmaradók kérik-kérdezik õket, végül az öregek elõjönnek a föld alól, segíteni. Ez a 3 versnyi linearitás mintegy befûzõdik ebbe a mellérendelõ, egymás mellé helyezõ emlékezésbe.)
A Vahalcsik sógor hasonló a második és harmadik ciklusok nyitóverseihez, mégsem nyitóvers: ez a ciklus ezzel emlékezik rájuk. Talán már csak nyoma azoknak az emlékezéseknek, azok tehetetlensége... Mintha ez a "kezdet" azok emléke lenne - azok felõl közelítve ennek olvasásakor azt várjuk, hogy ez egy olyan vagy azokhoz hasonló emlékezést indít be. De a ciklusnak ez a pontja ugyanolyan melléhelyezett, mint a többi, nem kitüntetettebb, nem kezdõpont. Különbözõsége a helyzetében van, nyilván nem véletlenül áll elöl: történetesen épp hasonlata lehet az elõzõ ciklusok nyitódarabjainak.
A negyedik ciklus öregjei biztosak, erõsek, önazonosak, alapokként tudnak állni - talán az egy Tijjikék kivételével nem jelenik meg olyan, az emlékezést visszamenõlegesen veszélyeztetõ hanyatlás, mint korábban. Az öregek hozzásegítik az emlékezõt az eredete elsajátításához, az eredetet hozzáférhetõvé teszik, úgy, hogy mellette állnak. Az emlékezés erre, az emlékezés lehetõvé tételére emlékezik, ezt "megalkotja". - Széttagoltan, a többi öreg, az öregek közt elhelyezve, mégis egy tömbben vannak Oravecz vérszerinti rokonai (Siroki nagyanya , Szüle, Rozi nene , Zalavári , Tijjikék , Alács sógor) . Rozi nene és Alács sógor például egy pár, oldalági rokonság, külön emlékben szerepelnek, de "közben" mégis megjelennek egymáséiban, kiszolgáltatva a másikról szóló emlékezésnek. Illeszkednek-e egymáshoz? Ezek az egymásra utalt, egymást átíró emlékek mutatják, sejtetik a két család rejtett egyet nem értését, e házasság hasadtságát stb. - Az öregek úgy beszélnek az eredetet jelentõ két hiányzó nagyapáról, mintha élnének vagy jelen lennének, így az anyairól a Siroki nagyanya , a következõ ciklus beszélgetését mellõle megalapozón az apairól az Árva Pista bácsi . Az eredet "helyreállításával", a nagyapa emlegetésével Árva Pista bácsi lesz a gyerek "nagyapja".
Gyakran azzal "zárul" az emlékezés, hogy efelé elkanyarodik, és a mellette, a vágy által párhuzamosan megvalósított emlékezésbe torkollik. A Gábor bácsi ban nem a nagyapánál, hanem az apánál hajlik el melléhelyezett, alternatív "jelenébe". A Siroki nagyanyá ban, a Szülé ben vagy az Alács sógor ban, ahol az emlékezõ nem volt, nem lehetett jelen az emlékbelije halálánál, végpontjánál, ott hozzáférhetõvé teszi azt a maga számára: mellette folytatja. Elképzeli, megkísérli megalkotni, hogy - emlékezhessen rá. A Josi bácsi , ami újraírja a második ciklus Látogatók ját, még különösebb és rejtélyesebb ennél, mert az emlékezõ ott nagyon is jelen volt (van) az öreg halálánál - de ahogy emlékszik arra, az különbözik az emlékezésen kívüli ténytõl... De lehet itt bármi emlékezésen, nyelven kívül? Igen - hát még mindig nem érti senki?! Olyannyira, hogy az "érvényesebb", mint az emlékezés: mert az emlékezésen kívüliek itt az emlékbeli öreg leszármazottai, ezért nekik a mitikus emlékezet szerint - aminek a vérségi kötelék kézzelfogható, biológiai valósága számít - jobban eredetük az öreg, mint az emlékezõnek. A rejtély az, hogy ebben a két egymás melletti történésben van "közös".

"utolsó találkozásom is így esett vele,
egy gyönyörû, napsütéses koranyári \vasárnapdélelõtt arra lettem figyelmes
\az udvarunkról,
hogy legfiatalabb fia talicskán tolja el a \házunk elõtt,
és ültében olyan furcsán elõrebukik a feje,
és kérdésemre,
hogy mi történt az apjával,
azt felelte,
hogy összeesett a kocsmalépcsõn, és meghalt,

de az is lehet,
hogy képzeletem szülte e szép halált,
mert a család váltig állítja,
hogy párttitkár fiának udvara volt a \szomorú esemény színhelye,
és kivételesen nem ivott,
viszont tény,
hogy talicskán szállították haza"
(Josi bácsi)

Az emlékezés elõadja a maga verzióját az öreg haláláról - és ezzel, hogy változóvá teszi az emlékbeli, az emlék végpontját, a magáét a végpont mellé (és nem után!) helyezi. Ettõl lesz lezáratlan, vagy: nyitottsággal lezárt, az emlékezés haladhat pontról-pontra. Azzal, hogy az emlékbelinek másik végpontját mellette az emlékezés adja, azzal tagolja szét igazán az emléket: nem egyszerûen különféle, idõben is szétszórt történeteket helyez centrumtalanul egymás mellé, hanem a zárlatban egy esetnek, a végpontnak két változatát. Az emlék a linearitásból úgy lép "ki", hogy "elõtte" mellé áll.
A ciklus egyes egyedülálló nõi, a Siket Fáni ban, a Compó Annus ban, de kiváltképp a Mór Mari nené ben nem felmenõi vagy távoli rokonai az emlékezõnek, sõt az ismeretlenbõl jönnek, és csak rövid idõre részei az õ személyes idejének - mégis az emlékezés lehetõségeként állnak. Egy olyan valakiként, akire emlékezni lehet, akinél az megvalósulhat. - Mintha Mór Mari nene "azért" lépett volna be az emlékezõ idejébe, hogy az emlékezés egy alapja lehessen - és nem is tesz mást: ezután, még mindig az emlékezés ideje "elõtt", el is tûnik abból. De az emlékezésért odaállt, oda beleállt. Mór Mari nene emléke eltûnésében van. A Katyi nené ben már az emlékezés tûnik el:

"közel hajolok a füléhez,
és úgy ismétlem a nevem,
de csak rázza foltos fejét,
és nem lel emlékezetében,
fogalma sincs, ki vagyok,
és talán azt se tudja már, hogy õ kicsoda"
(Katyi nene)

A Beszélgetések nagyapámmal ciklus versei nagyobb, összefüggõbb sorokat alkotnak, mint a többi ciklusban, "emlékezõjük" szerint különülnek el: a térben és idõben széttagolt, de a nagyapának az alap újra-elhelyezésére tett sikertelen kísérletét végigkövetõ Nagyapám... sorozatban a nagyapa, a Beszélgetések nagyapámmal ban a nagyapát újra és újra mellette elhelyezõn az unoka a beszélõ. Már a címük alapján is közvetlenebbül kapcsolódnak egymáshoz, és szövegképük, tördelésük is egységesen más. (Az Egybegyûjtött versek ben a Nagyapa -versek még - a Földterület vagy az 1972. szeptember prózaverseihez hasonlóan - sorkizártan voltak szedve, itt be lettek tördelve: eltolódnak a vers felé.)
Itt a cikluscímadó nem vers, hanem verssorozat. A Beszélgetések nagyapámmal sorozat darabjainak mindnek ugyanaz a címe, csak az alcímük más: Elsõ beszélgetés , Második beszélgetés stb. Nem úgy, mint a korábbi, címben jelzett verssorozaté: az elsõ ciklus számozott versei címükben voltak elkülönítve és ott is számmal (hiszen itt is adhatott volna úgy címet Oravecz, hogy: Beszélgetések nagyapámmal I , II , III... vagy legalábbis: Elsõ beszélgetés nagyapámmal , Második... stb.), azoknak széttagoltabb is volt az emlékezésük, változó a beszédhelyzetük. Az egy, közös címmel a Beszélgetés -versek egy valaminek a részei? Ahogy - emlékeznek? - a kötet verseinek korábbi, folyóiratbeli közlésénél mindig a Szajla volt a cím, alcím a Verstanulmányok , és csak utánuk következett a vers saját címe. Igaz, a Szajla nem állt ott minden egyes vers fölött... de csak azért, mert mint Szajla-verseket nem volt miben szétszórni, ezért nem is kellett külön jelölni. Így, az egyes verseknek nem Szajla a címe, csak az összességüknek, együtt. De itt mintha egy kisebb, körülhatárolt egység, ciklus lenne szétszórva a ciklusban - mégis az adja ennek a címét... A Beszélgetés -verseknek az adja a címüket, azért kell külön, minden egyes versnél jelölni a hovatartozásukat, mert van miben õket szétszórni - de annak is, ami ben szét lehet tagolni, annak is ez adja a címét. A Beszélgetések sorozat a ciklusban lehet maga, hogy szórtan van (a ciklusok a kötetben nem így, elszórtan, hanem tömbökben vannak), a ciklus pedig tõle nyeri el a nevét.
A Nagyapám... sorozatban az idõ is széttagolt ugyan, leginkább valami alap ellehetetlenülése, elhelyezkedés kudarca körüli (Szajla elhagyása, majd Kanadában a családé, végül a család visszatelepülése), az "emlékezés" beszédhelyzete mégis inkább a terétõl függ: egyedül az elsõ, a Nagyapám úgy dönt, hogy végleg kivándorol "hangzik el" Szajlán, egyedül ez monológ, és nem egy hosszan indázó mondatból áll, mint a többi, hanem sok rövidbõl. A kivándorlás, az alap újra-elhelyezésére tett kísérlet utániak beszédek lesznek a nagyanyához vagy az apához, olyan "dialógusok", ahol csak az egyik felet hallani. (A monológ beszédhelyzetét majd a nagyapának a Mindenhatóhoz intézett két beszéde, ennek az ívnek leszakadó, elkülönülõ "végpontjai" folytatják, visszamenõlegesen.) A ciklus és a sorozat azzal kezdõdik, hogy a nagyapa elhatározza, végleg kivándorol, más emlékezés felõl, mellõle, a késõbbi Oravecz Péter bõl tudjuk meg, hogy a pontos dátuma ennek 1924, és megint máshonnan, a Hazá ból, hogy ez a nagyapa harmadszori próbálkozása. Az emlékezõ eredete elsajátításánál ennyire közeli, hogy belehallgat a nagyapja monológjába, ide elvezetõ emlékezésébe .
Az ezt követõ Szõlõ úgy szakítja meg mindjárt a "kezdetén" a sort, hogy a maga eltérõ emlékezésével az ott elõkészített végpontot amellé helyezi. A nagyapát látjuk kívülrõl, amint éppen elhagyja Szajlát, késõbb a nagyapa fél, hogy csak erre , az elhagyás pillanatára fog emlékezni - de nem: mégis, mellette a Szajla mûködésére, megállított idejére. Az emlékezõ úgy alkotja meg a nagyapa emlékezését, hogy az a megtörtént végpont mellé helyezi a magáét, ezért nem egy pontban , a végpontban, hanem a pontról-pontra melléhelyezésben fog emlékezni Szajlára. Ez a pontról-pontra lesz a "végpont", az eredetbõl, múltból utolsónak maradt "pont".
Az egykori szajlai nyelv keveredik elsajátított idegenjével, angoljával, de a nyelv-önnyelv viszonya már megfordul, és az idegenben elhelyezkedõ emlékezéssel mintegy inverze lesz az eddigieknek: a közeg, amiben a szajlaiak magánnyelve áll, megváltozik, angol környezetben beszélnek magyarul, az lesz a nagyapa, nagyanya, apa különnyelve - pontosabban: az angolban a szajlai lesz a magyar, mert nincs más magyar nyelv, amihez képest szajlai lehetne. A szajlai magánnyelv ingázik a "két" nyelv között - és ebben rakja le a maga alapját. Mindkét nyelvé és egyiké sem.
A Nagyapám elhagyja nagyanyámat után a Nagyapám megneszeli, hogy nagyanyám haza készül címû beszédben a nagyapa fölveti, hogy a nagyanya inkább költözzön össze más férfival, de ne települjön haza - az eredetét elsajátító emlékezõ ismét a párhuzamos történés lehetõségének veszélyére emlékezik, ami "megelõzi" õt, bár az emlékezõ egyik alapja már megvan: az apa már megszületett - de ekkor a nagyanya és vele az apa is kinnmaradt volna, és az emlékezõ nem az lenne, ami. A nagyanya megmenti a családot, visszaállítja az eredetbe? Csak az utód, az emlékezés felõl tekinthetõ ez mentésnek és megõrzésnek - a nagyanya döntése ezzel nem "jobb", mint a nagyapáé, egyszerûen az emlékezõ azt látja, hogy a nagyanya amellett az eredet mellett dönt, amibõl késõbb õ, az emlékezõ lesz. Ha így, maga "elé" emlékezik, annak egykori halálos lehetõségére, hogy meg sem születik, az a veszély nem tragikus vagy katasztrofikus: az a mellette álló másik csupán nem õ lenne. Mert: ha az a valaki más valósulna meg, akkor nem lenne az az emlékezõ, ahonnan ez tragikus lehetne. (Épp ez juttatja nyugvópontra a Kiengesztelõdés egy halott iránt emlékezését, ahol a mi Oraveczünk azért kénytelen megbocsátani a nagyanyának azt, hogy fiával hazaköltözött, mert késõbb maga sem tudott kinnmaradni, azért látja be, hogy nagyanyját meghatározta az eredete, mert õt is meghatározta - talán épp a nagyanya által.)
Máshonnan az Ötödik beszélgetés és máshonnan a Befejezetlen jövõ megkísérli fölvázolni az én mellé helyezett történetét - mi lenne most, ha -, leltárba szedik ezt a "fiktív" valóságot, ami azért nem csupán fiktív, mert ez lehetséges történés, ami elsajátított eredetével mintegy a valódi, a megtörtént mellett áll. De ez úgy lehetõség, hogy az emlékezõ "elõtt" áll mellette, és az emlékezés a "megvalósulhatott volna" eredetébõl folytatja - azzal, hogy emlékezik rá. De az emlékezésben ez mégsem egy befejezett múlt , nem a "lehetett volna, de már nem lehet" nosztalgiája. Az emlékezés ugyanis ennek egykori lehetõségét mutatja föl - de nem úgy és nem azért, hogy az megvalósítható, megvalósítandó lenne. - De az én erre, mellérendelt történetére hogyan emlékezhet? Ahogy a második ciklus Baji Pestá jában, úgy itt az Ötödik beszélgetés ben: onnan nem emlékezne ide - nem emlékszik. Mert ott, az nem az emlékezõ, nincs ilyen emlékezés: vagy nem hagy ilyet, vagy nincs szüksége rá. De innen hogyan emlékezhet arra? Csak úgy, ha van bennük közös. De ha az nem emlékszik erre, akkor kettejükben csak innen van közös.

"aztán megszületek én,
illetve nem egészen én,
hiszen más lett volna az anyám (...)
csak a gazdálkodásnak élek,
vagy ha mégis írok és tanítok valahol,
már szellemi rangom van (...)
a magyar irodalomról nem sokat tudok,
ellenben tervezem,
hogy egyszer Magyarországra látogatok,
és megnézem magamnak az óhazát,
melyrõl olyan sokat meséltetek,
de mindig közbejön valami,
és el kell halasztanom az utazást"
(Beszélgetések nagyapámmal. Ötödik beszélgetés)

O. I.-ben és bennem is csak felõlem van közös, mert csak én látom õt. Ezt ne feledje.
A Nagyapám beszéde a Mindenhatóhoz és a Nagyapám újabb beszéde a Mindenhatóhoz még kiélezettebben hajtják végre az eredet elõállítását: itt már az üresen álló alapjával magára maradt nagyapa monológjára emlékezik - ezek ebbõl, "végpontjukból" készítik elõ a vele való beszélgetéseket, ahogy azok mellé helyezkednek, így "folytatják", mellõle megnyitják, vagy: lezáratlanná teszik a nagyapa történetét. Az emlékezés ezzel, hogy melléhelyezkedik, visszaállítja, újra elhelyezi az eredetbe. Mellé. - Az elsõ beszédben a nagyapa haza akar jönni, itthon szeretne meghalni és eltemetve lenni, ezt kéri, az újabb beszédben már ezt sem . Csak néhány órát itthon, mozdulatlanul járni-kelni. (Ez lesz majd az emlékezõ jelenidejû igénye a hetedik-nyolcadik ciklusokban, ez a mozdulatlan szemlélõdés. Az összes Nagyapa -vers jelenidõben beszél.)
A Szajla-versek, egyáltalán: az életmû versei hogyan újítják meg, módosítják, hogyan emlékeznek a (magyar) vershagyomány egyes pontjaira? Hogyan emlékeznek, mondjuk, ezek vagy a Beszélgetések a himnusz, könyörgés, ima, gyónás mûfajára? A Szajla-líra úgy van a magyar vershagyomány és minden más mitológia felejtése "után", hogy eredete - amelletti. (A Szajla: töredékpótlás ban például az emlékezõ ükapja éppen párhuzamosan van a 48-as szabadságharccal és Petõfivel, és nem tud róluk. Ez az emlékezés, ez a líra innen, mondjuk Petõfi mellõl kapja alapenergiáit.) Ez a felejtés semmi más, mint mellé emlékezés!...
A ciklus második felét uraló Beszélgetések nagyapámmal sorozat már nem így jár be egy egymásutánt, széttagoló mellérendelésében nemcsak a nagyapa életének linearitása jelenik meg, hanem párhuzamosan az emlékezõé is. (És hát: honnan máshonnan tudná elsajátítani az emlékezõ a nem ismert, meg nem ismerhetett eredetét, ha nem magából? A Hatodik beszélgetés így indul: "Ha olyan voltál, Steve, / mint amilyen én vagyok, / akkor tudom, milyen voltál". De nem! Elegem van már ebbõl a másban, másból való önmeghatározásból!) Az Elsõ beszélgetés ben gyerek, a Negyedik ben már érett férfi, aki ír (Oravecz itt, vagy az Ötödik beszélgetés ben, vagy a második ciklus Dédnagyapámhoz címû versében az erõs eredet felõl is a hanyatlás jelének látja az írást mint létformát, vagy legalábbis azt, ahogy ezt tette, teszi) - és mindezt, az eddigieket a sorozat "közepén" az Ötödik beszélgetés az én mellé helyezett, párhuzamos történetében foglalja össze! A Hatodik beszélgetés ben és a Hetedik ben már egy öregedõ emlékezõ kérdezi halott õsét annak "múltjáról", az öregedésrõl és halálról. A Hetedik ben pontosan meghatározott az életkor, amire kíváncsi: a 49. év - talán O. I. is 49 éves volt, amikor ezt írta, és ez az emlékezés idejét is behatárolja, de nem szövegkeltezésbõl, hanem magából az emlékbõl - ez és a Nyolcadik beszélgetés , ahogy megemlíti az elsõ kilátogatás dátumát, elõkészítik a záróvers, a Windsori temetõben különös keltezését.
Az emlékezés a "fiktív", melléhelyezett történetét is folytatja, tovább viszi, de nem ugyanazt, hanem - mellette, a Befejezetlen jövõ ben egy másmilyet: ott például nincs szó arról, hogy az az emlékezõ mellé helyezett írna... Az Ötödik beszélgetés ben, a Beszélgetések en "belül" megindul az én mellérendelt története, a Befejezetlen jövõ mellette folytatja - de a sorozat lezárulása "elõtt", és úgy, hogy nem része annak. A Beszélgetések nek a versei címe, alcíme által lehetõvé tett széttagoltsága nélkül mindez nem lenne látható. (Az Egybegyûjtött versek közlésébõl is kitûnik, hogy számozásuk, sorrendjük nem esetleges: ott négy beszélgetés szerepel, a Második , Harmadik , Negyedik és Hatodik , de már ott is ezekkel a címekkel - lehet, hogy már akkor megvolt az összes, de Oravecz csak ezeket közölte, mégis helyüket, elhelyezkedésüket fontosnak tartotta, mert nem számozta újra õket Elsõ nek, Második nak stb.)
A nagyapa mellõle elsajátítása már szorosabb, mint a negyedik ciklusban volt: itt a nagyapa melléhelyezett, párhuzamos változataival vérségi kapcsolatban áll - a fivéreivel. Mindegyik fiú kivándorol, a Ferenc és a Péter hazajönnek, a nagyapa és a György nem. Az emlékezés az eredete elõállításánál a "közös" pontokon halad a nagyapa és mellérendelt történetei közt. Az Uncle George -ban melléhelyezett végpontja felõl, abból, ahogy a kinti rokonok elmesélik, a nagyapa hogyan jelent meg a György temetésén, az Oravecz Péter ben a hazatelepült Péter emlékezésébõl sajátíthatja el a nagyapa "emlékét". (A Nagyapám újabb beszédé ben a nagyapa kinti, akkori emlékezése említi, hogy az itthoniak, a család elítélik õt, nem akarják, hogy hazajöjjön - mégis, épp ennek kapcsán látszik majd, az erre mellõle emlékezõ mitikus emlékezet mennyire nem moralizáló, legalábbis nem kell annak lennie: az Uncle George-ban arra emlékezik, hogy a család, ahonnan az emlékezõ a morálját kapja, a kivándorolttal szemben nem "igazságos". Ezt a moralizáló emlékezést függeszti fel többek közt az Elsõ beszélgetés , a Második , a Kiengesztelõdés egy halott iránt vagy a Haza .) A Dzsim ben már leszármazását módosítja mellé helyezett múltja, ahogy emlékezik rá:

"Nagyapám testvérében, Ferenc bátyámban,
ki élete végéig angollal keverte a magyart,
sajátos idõzavart idézett elõ a hazatelepülés (...)

mindig összetévesztett apámmal"
(Dzsim)

Ezt az eredetben elhelyezkedést és azzal eggyéválást olyan emlékezéssel hajtja végre a különösen szép Apám fizikakönyve és Donna June Ewing fényképe, ami az apát, az eredetet annak idegenbõl hozott tárgyaiból, tárgyi emlékeibõl rakja össze. Az Apám fizikakönyvé ben arra emlékezik, ahogy még gyerekként, nyelv nélkül forgatja az apja könyvét, "olvassa", és elhelyezi magát benne, az apjaként, az apa hazatelepülése "elõtti" idegen alapjába: az apa kézírását utánozva beleír annak írásába, beleírja a nevét az apja egykori, idegenbeli barátainak, ismerõseinek neve közé. Itt található annak a Donna June Ewingnak a neve is, akirõl ez az eredetét mellõle elõállító emlékezés fölveti, hogy azonos az apa egy fényképén látható ismeretlen lánnyal. És ezután ezt az emlékezés a Donna June Ewing fényképé ben már címével is tényként kezeli. Az emlékezõ a maga eredete "elõttre" emlékezik, arra, aki az eredete "elõtt" amellett áll - lehetõségként. De amíg az anya felõl a Baji Pesta az emlékezõ fiú személyes idejében elérhetõ volt, addig az apa felõli Donna June-ra megtörtént eredete "elõttiként" emlékezik, azt megalkotja. A Donna June Ewing fényképé ben ebbe, az általa megalkotott, õt mellette elõzõ eredetének jelenébe lép be: a lány, a meg nem valósult anya alakjának leírása egyszerre fényképszerûen elszemélytelenítõ pontos, és egyszerre olyan érzéki-erotikus, hogy az emlékezõ már-már úgy nézi, úgy emlékezik rá, mint az apja nézhette...
Kettõjük közé ékelõdik a Haza , és a harmadik ciklus Maruzs-történetét, ahol az emlékezés nem követte a névtelen kisfiút az új alapba illesztése "utánra", mellette folytatja. Ez az emlékezés onnan mutatja meg, de ez az új alap nem az egykori utáni, hanem - mert alap -: melletti. A Maruzs Pesta emlékezése ezt nem: nem tudta követni, hanem: nem kellett követnie, nem volt szüksége rá. (De a fiú továbbra is névtelen marad.)
A ciklus záróverse, a Windsori temetõben alatt a keltezés talán azt az idõpontot jelzi, amikor a nagyapa végre hazatér, azzal, hogy leszármazottja odamegy, meglátogatja õt az idegenben. De az unoka, Oravecz I. azért megy oda, hogy legvégül kimondja: "most végleg elbocsájt a haza" - erre a mostra utal a dátum. A nagyapa ideje valójában itt ér véget. Mert idáig tartott, hogy végre - elbocsássák. Ez úgy hazatérés, hogy végleg elszakad otthonról: az emlékezõ végleg elhelyezi eredetét az idegenben (amit a nagyapa maga nem tudott megtenni). De, és most ügyetlen kérdés következik, mire vonatkozik a dátum: arra, amikor Oravecz I. ottjárt, vagy arra, amikor ezt megírta? Ugyanis ez a dátum a többihez képest még pontosabb: 1992. június, de egy látogatás keltezéséhez, ami egy nap történik, még mindig nem eléggé. Mert: ha szûkebbre vonja, egy éven belül pontosítja a dátumot, akkor miért nem teszi ezt meg még jobban, napra pontosan? Ha a dátum arra vonatkozik, amikor ottjárt, akkor inkább az "emlék", emlékezés része, ha a megírására, akkor viszont magát a szöveget, az emlékezést keltezi. - Azt hiszem, ez a többitõl eltérõ keltezés e kettõ "között" van. - Hasonlóan a Héj -vers idézésével: az "emlékezõ" ott kitalálta, elképzelte, fiktíven megalkotta a nagyapa sírját, most valóban látja, amellett. Igen, igen: valahogy a nyelv mellett van ez - hát nem?!

A hatodik ciklus, a Dregoly minden verse egy helyet, térbeli pontot jár körül, ezek leginkább nem Szajlán vannak, hanem a határában vagy a szomszédos településeken. De a ciklus úgy térképezi föl terét, hogy az egyes földdarabok nem állnak össze egy összefüggõ földdé. Emlékezése nem egy hiányos vagy összeilleszthetetlen, önmagát felfüggesztõ-kioltó térképet rajzol: pontjai nem "érintkeznek" lineárisan vagy térbelileg egymást határolva. Emlékezése - értsék meg - egymás mellé teríti pontjait - de nem úgy, hogy azok határosak lennének egymással, és így másságukkal meghatároznák, behatárolnák a mellettük levõt, és így illeszkednének. Nem. Pontról-pontra egymás mellé helyezi pontjait, és ez a pont mindig ugyanaz. (De ha ugyanaz, akkor az egyszerûen "az", nem? De a Szajla mûködésében nincs különbség "egy" és "az" között, ez a pont mindig: egy ugyanaz.)
Ezek a helyek nem pontjai, középpontjai az "emlékeknek" - ahogy nekik sem középpontjuk a falu -, hanem pontról-pontra mûködésük. Egy középpontból lehet csak lineárisan, egymás után elhelyezni a helyeket, és így összekötni, egy útra fölfûzni õket: ilyen is megjelenik a ciklusban, és ekkor a szövegek is közvetlenül egymás után állnak, de csak nyomokban, kis egységekben és mindvégig ez emlékezés "széttagoló" mellérendelésében: ettõl a centrumtól távolodva következik a Recski Határ után a Vágás , a Kis-hegy után a Darnó-tetõ , a Rossz Tarna-part ról tûnik fel a Kis Híd, Nagy Híd , a Darnó-alji út pedig a Siroki kút hoz vezet el. De a Kiskút ot követõ Dregoly nak már úgy "folytatása" az Erdõ , hogy az útnak a "végpontjaként" amellé helyezi magát.
Az emlékezés bejárja ezeket az utakat, csapásokat, zegzugokat - és az emlékbeliek élete nap mint nap mûködik. A helyeknek az "egymásutánja", egymásmellettiségük már az eredet mûködésének útjai, mûködtetik az alapot, ahogy járva vannak. Az emlékezés nem egyszerûen csak részleteket mutat ezekbõl az utakból, de nem is széttagolja-szétszórja az út pillanatait: egymás mellé helyezi a "pontokat". Ezeknek az utaknak a végigjárása nem úgy mûködés, hogy az út valahonnan valahova tartana - végül is, mintha középpontról középpontra haladna. Mintha egy középpont jelenne meg, egy ugyanaz, pontról-pontra.
A család saját földdarabjai, parcellái a falu határán kívül fekszenek, széttagoltan, a "közös" földben elszórva. (A ciklusban egy nagyobb és egy kisebb tömbben helyezkednek el: együtt a Dolyina , Temetõ Mellett , Szagyi , Falun Alól , Csapás Alja , Recski Határ , Vágás , Hosszúk és külön Dregoly , Erdõ , Kalub Alatt . Ezek a parcellák így, körülbelül két nagyobb területen húzódnak?) A család tagjai nap mint nap végigjárják az utat hozzájuk a faluból, az mégsem lesz közös középpontjuk, nem övezik a Szajlát. Az elsõ ciklusból az Övezetek hez hasonlóan közelebb-távolabb vannak a középtõl, Szajlától, de a hozzájuk gyaloglás, az emlékezés pontról-pontra amellé helyezi a középpontot: így halad. Mindig aprólékosan, tárgyilagosan leírja helyeit: fekvésüket, domborzatukat, mi övezi õket, mi terem bennük, milyen a földjük - a család mûveli, gondozza õket, törõdnek földjeikkel, azok eleven mûködésükkel ellátják a családot, és mûködtetik az emlékezést. - Már a második ciklusban, az Elégiá ból megtudjuk, "egyben" mi volt, mibõl állt a család saját földje: fölsorolja a parcellákat a hozzájuk tartozó terményekkel. A saját földeknek ez emlékeik elõtt álló leltára? Hiszen egy leltár a felsoroltjai után szokott állni, hogy összefoglalja és lezárja azokat. Ezek a széttagolt, egymás mellé helyezett emlékek "részletezik" az Elégia pontjait, mellette? Bár az arra emlékezik, mit termesztett a család a maga földjein utoljára ... Az ott felsorolt termények összevethetõk az itteniekkel - így, innen, a "kezdetekbõl" tudjuk meg a saját parcellák történetét, mi változott mozdulatlan mûködésükben. Az ezekben az emlékekben meginduló "történeteket" az elõttük álló Elégia zárja le külön-külön, ahogy elmondja, fölsorolja "végpontjaikat". A saját földek emlékeikkel utólagosan állnak az Elégia alapjaként, leltárukat mellõle "elõzik". Az itt jut nyugvópontra? Visszailleszthetõ ide, emellé? (Az Elégia jegyzékébõl Dolyina, Falun Alól és Erdõ hiányzik, utóbbi kettõ talán azért, mert bennük nem termesztett a család semmit.)
Az emlékezés egy helyre összegyûjti mindazt, ami neki az adott hellyel kapcsolatos: ezekbõl áll "össze" az emlékezés, ennek a helynek az "emléke". Ez lesz a helye az emlékezésben... A hely emléke, az emlék helye. (A szövegek itt lehetnek ikonikusan a helyek? Akár a tördelésükkel, szövegképükkel mutatnák: innentõl idáig tartanak, itt húzódnak, ezek között stb.)
A saját földek beleolvadnak-e a "közösbe", visszaveszi-e õket a föld? A nagyon szép Gyetvai-kert egy néhai saját földre emlékezik, ahogy a gyerek elrejtõzésével, a gyerekkor mûködésével sajátítja el ezt az idegen eredetét, "újra" elhelyezi magát benne, eltûnik, észrevétlenné válik.
A ciklus talán legfontosabb és legösszetettebb versében, a Dregoly ban a földterület nem csupán végigköveti a család történetét, eleven mûködése (a rajta termõ, az egykor a nagyapa által ültetett szõlõ) már a leszármazást módosítja, materiálisan, genetikailag, és így , innen, mellõle magát az emlékezést is. A szõlõ a nagyapa hagyatéka, ebben az organikus-vegetáló eredetben növényi megtestesülése, továbbélése. Mintha maga a nagyapa lenne elföldelve - az alap elhagyása, egyfajta halála "után" ez lesz a nyoma, az emlékezés lehetõségeként. Az unoka O. I. késõbb ezt menti át, eredetének ezt az élõ tárgyi emlékét, új alapba, földbe helyezi. - Az emlékezõ beleolvad, eggyéválik eredetével, az õt megszüntetve megõrzi:

"Dregoly, Dregoly, Dregoly!

Néhai portánktól eltekintve nincs még pontja \a világnak,
hova annyira vágynék, mint Dregolyba (...)

eggyé váltam Dregollyal,
megsemmisültem, újjászülettem benne,

már többször írtam róla,
nevének említése nélkül, réges-régen egy verset,
melynek címe késõbb kötetcím lett"
(Dregoly)

A Dregoly visszamenõlegesen áll a régi vers, az Egy földterület növénytakarójának változása alapjaként: ott a sûrû, a gaz (mint szöveg) ezt az alapot növi be. Ott név nélküli a hely - de ez nem megnevezi, hanem "elõtte" mellé újra elhelyezi a nevet. A Földterület ben van "elfelejtve", benõve a név. (Ezt, hogy Dregoly mûködése, a szõlõ módosítja, veszélyezteti a leszármazást, a Földterület bõl újraírja a Dregoly , vagyis "elõre" mellé helyezkedik, és az õ melléhelyezett emlékezését "zárja le", absztrahálja, idegeníti el a Földterület -vers.) - A Windsori temetõben és a Dregoly úgy állnak eredetként az általuk idézett korábbi versekhez, hogy emlékezésük konkrétabb, kevésbé stilizált vagy absztrakt és - miért ne? - valóságosabb : itt nincs "annyira" kiszolgáltatva nyelvnek, szövegnek az, amit kimond, hanem mintegy mellette van... Hogy is mondjam? Igen: a kimondástól, nyelvtõl, emlékezéstõl függetlenül ott a valóság, azok mellett . Nem tudom, jó-e ez így?

És most jól figyeljen mindenki, mert nem mondom el még egyszer! Mindez nem úgy elhelyezés vagy elsajátítás, hogy egy középponttól távolodva "el" - inkább úgy mondanám: mellé... Itt már rég nincsen "nyelvi megelõzöttség", ez a nyelv nem uralja a beszélõjét, vagy: nem kell, hogy uralja!...

Ez az emlékezés a nyelv mellé-mellé helyezi magát, eredetét, földjét a neve mellé. A Rácfalu ban és a Vágás ban a hely eredetét, múltját neve, a nyelv õrzi, mellette a kollektív, "közös" emlékezet már nem, csak általa, mintha a név létesítené az emlékezést - de emellett a ciklus nyitóversében, a Tó ban a név úgy õrzi megnevezettje múltját, hogy az emlékezést rá segíti, de mellette nem: helyettesíti. (A Tó ban - hasonlóan a más-más emlékezésû Telepesek hez, Illyés Gyula Szajlán hoz vagy az I'm going back to my hills hez - az emlékezõ megalkotja magának az õt "megelõzõ" eredetének emlékét, a saját idejében, környezetében elhelyezi, és mozog benne, jár-kel.) De az emlékezésnek ezt a név, nyelv mellettiségét legjobban a Rossz Tarna-part mutatja:

"korábban ott folyt a Tarna,
azért hívták így,
de elkerült onnan (...)

ez régen történt,
de a néven kívül más is utalt a helycserére"
(Rossz Tarna-part)

Hát ez az! Egy szövegben utalhatna bármi a helycserére a néven, nyelven kívül? Itt az emlékezés külön, már-már ügyetlenül és fölöslegesen megemlíti, hogy a helycsere nem csupán a névben, hanem mellette a kézzelfogható, konkrét valóságban is lemérhetõ. Elõemeli a név mellõl az általa (egykor!) megnevezettet, és mellé helyezi. De volt egyáltalán bármi a névben, ami nem a "név" volt? Külön lehet a megnevezettrõl beszélni? Mellõle. - Értik már?! Mindezt úgy teszi az emlékezés, hogy maga nem nyelv. - A Rossz Tarna-part zárlatában sem a név emlékez tet , hanem a valóságos, konkrét hely, fekvésével, elhelyezkedésével: "másik utat nyitottak (...) de az már névtelen, / és nem emlékeztet semmire". A hely névtelen és a hely nem emlékeztet semmire. - A Koponya-tetõ ben az emlékezõ szembesül a helynek a hivatalos térképen, nyelven való más nevével, mégis saját, belsõ, szajlai nevén használja, ami mellett a valóság valahogy, tõle nem végképp függõen ottáll: "ezen a néven emlegettem világéletemben, / és ráadásul koponyatetõszerû is". Mellette. A szajlai név, nyelv olyan, aminek a valósága mellette áll. Így nem nyelv, hanem anyanyelv.
A Kis Híd, Nagy Híd ban az emlékezõ helyezi el magát mellérendelt, õt mellette "elõzõ" eredetében, ahonnan õ nem látszik, nem létezik, mert emlékbelije nem emlékezõ. Hasonló a kérdés, mint a nagyapa-ciklus Ötödik beszélgetés ében: miért csak innen látható az, onnan, a melléhelyezettbõl ez miért nem? Mert csak az melléhelyezett: ez látja azt, belép a melléhelyezett-"be". Ha az emlékezés mellé helyezkedõ, akkor igazából nem emlékezés. Középpontja mellé lép, és ott is középpontot talál.

Az erdõ óhajtása ciklus már a legszûkebb családi körben mozog, az emlékezõt legközelebbrõl, legerõsebben meghatározó eredetben. Az anya és az apa, vagy kettejük történetére egymásban, egymás mellé széttagolva emlékezik - a két alap "emléke" azonban nem lesz egyensúlyban: az anyáé a dominánsabb - a két szülõ közül az anya meghal, az apa nem: története, ha más-más emlékezésekkel mellõle megnyitottan is, de "teljesebben" van a ciklusban. Az apa emléke az övéhez képest, e mellé lesz elhelyezve, nincs olyan íve, "utolsó" emlékét is az anya történetének "végpontjától" nyeri (A hír vétele) . A töredékek néha múlt idõben, néha jelenben beszélnek a szülõkrõl: vagy élnek még az emlékezés idején, és ez így fölállítja az emlékezés, az emlékek egy sorrendjét, amit nem a szövegek keltezésébõl, hanem magából az emlékezésbõl tudunk meg - vagy az emlékezõ elhelyezi magát az emlék "jelenében".
Az apa emlékei azért megjelölnek konkrét idõpontokat, így a ciklus elején A recski gya logút, ami az apára emlékezés "elõttre", kezdetére emlékezik: elõállítja azt az eredetet, amiben megkezdõdik az emlékezése rá. E születés "elõtt" az apa nincs identifikálva, egy ember; ez a töredék arra a történésre emlékezik, ami arcot ad az apának. Az emlékezés az eredete mellé helyezkedik. - A recski gyalogút miért nem került be a csak helyekre, utakra emlékezõ elõzõ ciklusba (ahogy a Zsóka sógor sem a csak személyeket, öregeket bemutató negyedikbe)? Az elõzõ ciklus végén a Pallag és a Lak emlékezésében már megjelent ez, ahogy a helyek az apa emlékét mûködtetik, emlékezésük már A recski gyalogút at és a ciklus többi apáról szóló emlékét is elõkészítik: a Lak é a konkrét idõpont jelölésével és azzal, hogy emlékezik, mit, hol dolgozott az apa (mint a Teherautó , Ló , Harcsa , Rántotta , Betonlapok) ; a Pallag az apára emlékezés, A recski gyalogút kezdetét "elõzi", emellõl arra emlékezik, hogy a hely hogyan menti meg az eredetet az emlékezés kezdete "elõtti" halálos veszélytõl. A Pallag é, mint ilyen helyre emlékezés A recski gyalogút emlékezést mellõle megalapozó emlékének egy mellé helyezett eredete. És - mintha az az elõzõ ciklus egy, új alapba átkerült nyoma lenne.
Az apa emléke leggyakrabban valamilyen múltbeli tárgyhoz kapcsolódik, azon "keresztül" sajátítja el az apa mint eredet emlékét. A Teherautó ban az apa tanítja fiát valamiféle elsajátításra, ez nem sikerül, baj történik, az emlékezõ talán épp ezért emlékszik erre a korai esetre - mert eredete sérül: emlékké válik. (Már motívumában is hasonló, erre felel a harmadik ciklusban a Traktor , ott látni, milyen az, ha a gépet, gyerekkori tárgyat a gyerek sajátítja el.) A Harcsá ban - ami leginkább az elsõ ciklus megállított idejû, pontról-pontra centrumtalan emlékeire hasonlít - az apa sikeresen segít a gyereknek az új, ismeretlen alapba illeszkedni, azt belakni (ez itt Új-Telep). Az eredet rejtett mûködése, csodája itt egy halfogás - de ez nem a biblikus motívum szintjén csoda. Ez amellé, amellõl emlékezik, mert ennek eredete a biblikus ismerete "elõtti".
Az anya emléke összetettebb, a gyerek nézõpontjából testközelibb, mintha közelebbrõl mûködtetné az emlékezést. Már a ciklus kezdetén a Bosszú ban az anya segíti hozzá az emlékezéshez, beszédével úgy mûködteti, teszi lehetõvé fia emlékezését, hogy emlékezik neki - és ez lesz az emlékezés melléhelyezett eredete:

"azért álltam ott,
mert bosszúból a patakba dobtam a vízhordó \kupánkat,
és a vizet néztem,

ezt olyan sokszor hallottam anyámtól,
hogy szinte emlékszem rá,
pedig semmi se maradt meg belõle,
nyomtalanul elmerült az egész"
(Bosszú)

A kupa magának a róla szóló emlékezésnek a jele lesz. Mintha a kupa már ott, a rá emlékezés kezdete "elõtt" annak metaforájaként, jeleként mûködne. Hagyományosan, egy szinekdochéban a "kupa" az emlék, mint rész az egész helyett áll - emellett én azt mondom: az emlék, emlékezés mellett ... Az eredet-"ben" a kupával egyszerûen csak ez történt, minden jelentés és önmeghatározás mellett. - Talán azért nem maradt meg ez az emlék, mert a fiú egyszerûen elfelejtette, elfojtotta, és ekkor a mellõle, az anya emlékezésébõl mellette elsajátító emlékezés az eltûnõ emlékbõl veszi annak hasonlatát, ezzel önmagából határozza meg azt; vagy - és ez bizonyára különösen fog hangzani - a kupa mint az "elõre" rá emlékezés jele süllyed el, így az emlékezés a kezdete "elõtt" eltûnik.
Az eredet elõállítása õsrõl utódra, emlékezésrõl emlékezésre történik, de nem úgy, hogy ezzel az eredet módosulna vagy elkülönbözõdne. Az eredet nem lesz mindig "más", de nem is mindig "ugyanaz". Nem módosul és nem ismétlõdik. Minden emlékezés az õt "elõzõ" melletti. Az úgy eredete.
Az anya emlékének talán azok a legszebb részei, ahol láthatóvá válik anya és gyerek zavartalan, érintetlen együttmûködése (A hozzávalók beszerzése , Sóska , Hagymaszár) . És ezekben az, ahogy az organikus-vegetáló eredet eltartja a családot, anyagiságában, jelentés "elõtti" magától értetõdésével. - Az ideillõ Harisnya emlékét különösen jól lehetne metaforikusan-allegorikusan olvasni: az anya több, egymás lyukait elfedõ harisnyát húz a lábára, így csinál belõlük egy jót - ez akár az egymást fedõ, takarva "kiegészítõ" emlékezésekre, emlékekre is utalhatna, amikbõl összeáll a kötet "egy" emlékezése. De az eredetben ez nem metaforikus, vagyis: emellett ez egyszerûen csak így történt. És nem: ezért , hanem: emellett. Mindez nem azt jelenti, hogy ezt nem lehet metaforikusan olvasni, inkább azt: nem kell... (Az egész család együttmûködésére az egyik legszebb példa a Halottak napja , ahol a családot, az õsöket, együttes "idejüket" a temetõ höz , a sírokhoz vezetõ út megtétele mûködteti - akár egy õsi vonulás, rítustánc, körmenet. Ez emlékezésével végighalad ezen az úton.)
A Borjú ban és a Cseresznyefá ban a kisborjú születése vagy a fa ültetése egy új alap lehet a család, az eredet mûködéséhez (mindkettõnél az anya felõl láttatva), de még ezelõtt, alapként mûködésbe állásuk "elõtt" elpusztulnak: az emlékezõ erre a megszületetlenségre, vagy épphogy megszületésre emlékezik. A Borjú é olyan történés, mint az elsõ ciklusban a Tojás é volt: az, ami konkrétságával mellõle alapozza meg a késõbbi emlékezésben a "borjú"-t - úgy, hogy ebben a pontról-pontra mellé rendelt történésben, mint eredetben "egy borjú" és "a borjú" egyek. - A Fonó ban a gyerek realitása, látása vezérli az emlékezést: a gyerek, az emlékbeli nem lát a dolgok, események "mögé", nem kapcsol össze, nem lát át - mindent a maga megtestesült konkrétságában érzékel. Minden az, ami.
Az anya beszédében, nyelvében õrzi meg az eredetet, úgy segíti az emlékezést, hogy azt újra "visszahelyezi", mellé. A Morzsá ban egy új kutya annak az egykori kutyának a nevét kapja meg az anyától, amit még a szajlai eredet "elõttrõl" hozott magával - ez így, már motivikusan is a kötet kezdõpontja, a Buksi I "elõtti". Ez változóvá teszi a kezdõpontot azzal, hogy eredetével melléhelyezkedik? (Ugyanígy, a Szólás a család magánnyelvének egy Morzsa-korszakból származó fordulatára emlékezik. Az onnan, mellõle eredete.) A Ló arra a történetre emlékezik, ami tõl egy ló a család, az anya emlékezésének jelkép, metafora lesz. Ez a ló nem csupán az az adott ló, de az emlékezés fenntartja a melléhelyezett lehetõséget, hogy ezt a lovat "még" konkrétságában lássuk. A Bodak ban vagy a Donyhó ban az egykori konkrét alap, "denotátum" lassan eltûnik a szó mellõl - és a szó (más, elvont) jelentést kap. Arra emlékeznek, hogy az emlékezés szükségképpen - felejt. De felejtve mindig mellé, mellõle emlékezik.
Az anya történetének végén a haldoklásának és halálának leírásakor az emlékezések egymás mellé rendelik "végpontjaikat", egymást mellette folytatják. (A ciklusban ennek elsajátítását már elõkészítik az emlékezõnek saját gyerekkori, halállal, agóniával szembesülõ emlékei: Tüdõvérzés , A disznó tekintete , Miatyánk - mintha onnan sajátíthatná el ezt - vagy az anya végtörténete segíti hozzá az emlékezõt, hogy a magával megtörténtekre emlékezzen.) A Látogatás ban a fiú utoljára látja életben anyját: a közvetlenül, személyesen hozzáférhetõ emlékezésnek ez a végpontja. Az utolsó látogató ban az anya utolsó pillanatainak emlékét a fiú egy más emlékezésbõl sajátítja el, az anya történetének ezt a végpontját mellé helyezi, történetét mellette "zárja le". Az utolsó látogató ideje az anya életében késõbb van, mint a Látogatás é, de mindkettõt egy-egy egymás mellé, melletti emlékezés mutatja föl - Az utolsó látogató nak nem múltja a Látogatás . A valóságos idõnek nincs emlékezése, de nem is "minden emlékezések" eredete... (Az utolsó látogató ban a mitikus eredetnek a halál magától értetõdõen, valóságosan megtestesül, ezt a cím is aláhúzza, a zárlatában a halál beengedése kilépés lesz az életbõl - de az anya e mellérendelt-"ben" távozik.) A hír vételé vel "visszatér" a személyes emlékezés, az anya története "után", amellett. A halálhír, ahogy közli az apával a fia, megszakítja az apa egy jelentéktelen, hétköznapi kérdését, örökre berekeszti a mondat második felét: mintha az a hírrel meghalt volna. Különös, hogy az emlékezõ egy ilyen, a halálhírhez képest érdektelen momentumra emlékezik, hogy apja nem fejezte be (és már soha nem is fogja befejezni) egy mindennapos mondatát. Ez miféle nyitvahagyás? Mintha a mondat másik fele mellette folytatódna.
A halál és hírének emléke "közé" ékelõdik az Október mozdulatlan jelenideje, a nyolcadik ciklus rövid lélegzetû verseire elõkészítõn "emlékezik" - itt pedig arra a ciklusvégi Gyúródeszká ra, ami az Anyám kedvenc kapájá val az anya története "után" annak hátramaradt tárgyaiból állítja össze emlékét, eredetét. Az Anyám kedvenc kapájá ban az anya az eredetet, földet mûvelõ-gondozó eszközt óvja, õrzi - most az õrzi az emlékezésnek az anyát. Az emlékezés lehetõségeként ottáll.
Az emlékezõ ezek mellõl kísérli meg önmagát elsajátítani, önmagára emlékezni. A nyitóvers, az Ablak egy emlékezés, öntudat "elõtti" halálos veszélyre emlékezik, ettõl az emlékezõt az élõ-vegetáló õsalap menti meg, ennek emlékét a Bosszú emlékezéséhez hasonlóan az anyja melléhelyezett elbeszélésébõl állítja elõ. (A ciklus bevezetõ versei mind az emlékezés kezdete "elõttre" emlékeznek, egymás mellett: Ablak , Bosszú , Morzsa , A recski gyalogút . A Rádió val "kezdõdik" a személyesen hozzáférhetõ idõben mozgó emlékezés.) Az Egy fényképre személytelenül, mint egy külsõ szemlélõ, tárgyilagos, minimalista nyelvvel mondja el mindazt, mi egy fényképen látható, közben "tárgya" a lehetõ legszemélyesebb: a képen valószínûleg az emlékbeli gyerek, a fiú és huga látható, egy kutya, a kép készítõje talán az apa. Emlékezése annak, amikor, ahogy a kép készült, felejtése "utáni" - a képre emlékezik.
A Törek a kötetben harmadszorra írja meg október 23-át, de amíg az elsõ ciklus Szövetkezet e és a második 1956 -a a nap délutánjára-estéjére emlékeznek, ez a délelõttjére. Ezekbõl az egymás melletti emlékekbõl összeáll a "teljes" nap? A Törek ben az emlékezõ figyelmét egyre inkább nem a történelmi esemény, hanem egy mellette tartó, jelentéktelennek tûnõ történés, az akkor nyakába hulló törek köti le. Ez mûködteti majd az emlékezõnek a "külsõ", kollektív történelmi pillanatot, ez lesz annak mellõle elsajátított emléke. A Rádió már a tiltott rádióhallgatás emlékével is köthetõ ide, és ugyanúgy, a történelmi idõt innen, a gyerek horizontjában látjuk, abban a világban, ami a gyerek számára kéznéllevõ, elérhetõ, hozzáférhetõ. (A "kinti" változást, szigorítást, nagyobb elnyomást, talán az 1956 utáni helyzetet az emlékbeli úgy érzékeli, hogy az apa olyan helyre teszi a rádiót, hol a gyerek már nem éri el, az kikerül a hozzáférhetõk körébõl. Az emlékezés a gyerekkornak erre a sérülésére emlékezik.)
A ciklus végén az emlékezõ egy hirtelen, átmenet nélküli egykori halálos veszéllyel szembesül - erre is széttagolón emlékezik: épp a veszélyében, lehetõségében megnyilvánuló véget helyezi mellé, mellõle "továbbviszi": a Tüdõvérzés ben még nem tudatosul a gyerekben a veszély, a Miatyánk ban már rátör a halálfélelem - az emlékezés ezt az "utat" teszi meg: hogy a veszély valahogy nem a jelentkezése után tudatosul, hanem mellette ... A tudatosulás, a már ott rá emlékezés a veszély mint materiálisan megtörtént mellõl tart.
A gombázás, az erdõben járás-kelés, beleveszés az eredet mûködtetéseként e mellett tûnik föl (már a hatodik ciklusban megjelent, a Kis-hegy ben és a Darnó-tetõ ben, ott az emlékezés "lineárisan" végigkövette a gombázás útvonalát, a gombázó helyek egymásutánját). A Cepé ben és az Úrigombá ban ennek a mûködésnek pontról-pontra melléhelyezõ emlékét látjuk, vagy a gombaszedésnek részletes, aprólékos, már-már abban elveszõ leírását: megnyitják az eredet elsajátítását, mûködni hagyását. A gombázás a gyerekkorban leginkább az anyai nagyanyához kapcsolódik: a Nagyanyám az útmenti gombázásról címû beszédben és a mellette újraíró Grandma's secret ben. A Nagyanyám... -ban a nagyanya beszél a gyerekhez, tanítja az alap mûködésére, segít ez organikus, lélegzõ, de rejtõzködõ eredettel együtt-mûködni, az észrevétlent észrevétlen meglátni. (Ennek például miért más az idézése, szedése, mint a harmadik ciklusbeli Nyúl nak? Az is ilyen elsajátítani segítõ-tanító emlék volt, ugyanúgy egy felmenõ beszélt a gyerekhez. Ennek narrációjához, szövegképéhez leginkább az Olgá é hasonlít, az elsõ ciklusból.) Így a nagyanya beszéde, és így az azt mellette követõ emlékezés is a gombázásnak, az erdõben járás-kelésnek, ennek a rejtõzködõ együttmûködésnek lesz mellé helyezve hasonlata. - Az alap úgy fogadja vissza, öleli magába, rejti el a gyereket és mellette az emlékezõt, hogy az az észrevétlenségét észrevétlenül veszi észre. Mert: nézése észrevétlen. - A Grandma's secret egyenesen idézi a nagyanyát, angolul, a nagyanya így mondja el (ezt a) titkát. Az emlékezés "ezért" angol, van saját, idegen, titkos nyelven? A nagyanya így elmondja titkát? (De itt az angol nem "közös" saját nyelve a nagyanyának és a gyereknek: õ nem az Amerikából visszatelepült nagyanya. Ez az angol csak az emlékezõé.) Ha az emlékezés elrejtõn a titokra emlékezik, azt titokként mutatja föl, az elrejtetlenül az lesz, hogy - elrejt. És itt a nagyanya titka az, hogy az eredet - elrejtetlen. (Az itt is elmondott Szûz Mária-cipelésre mint a gyerekkor titokzatos, mitikus-mesés eredetére emellett a negyedik ciklusból a Siroki nagyanya , a nyolcadikból az Örök társak is emlékezik.) A ciklus fölrajzolja, jelzi ívében is a nagyanya emlékét: a kezdeti Bosszú ban a nagyanya jön megnézni a halott másik nagyanyát, a ciklus közepén a Szomszédok az anya elbeszélésébõl egy, a nagyanyát emlékezés, születés "elõtt" érõ veszélyre emlékezik.
A Kiemelés és Az erdõ óhajtása "emlékezését" már az eltûnés, az õseredettel eggyéválás vágya irányítja, az alapban megszüntetve-megõrzõdésé, ahol a vágynak az a melléhelyezett eredete, hogy az emlékezõ eredetébõl ki sem válik .

"egyre beljebb hatolni a rengetegbe,
eltévedni, beleveszni, beleolvadni, \hozzáhasonulni,
benne, belõle, vele és általa élni,
és soha többé elõ nem jönni"
(Az erdõ óhajtása)

A Közelítõ nap emlékezése leginkább a jelenrõl és jövõrõl beszél, mellette elõállítón. Úgy állhat az eddigi ciklusok "után", mint az elõzõ kötetekhez a Halászóember . Ennek "emlékezését" azok elõre, külön-külön lezárják - az emlékezésükkel? Ez, az utolsó ciklus nyitottsággal lezárt - a jövõ felé nyitott?... Mellette zárják le az eddigiek? És: úgy áll az eddigiek mellett , hogy azok emlékezésének jelene ? Ez ebbõl az emlékezésbõl körülírja azok emlékezésének idejét, az emlékezésekre "emlékezik"? Hogy: most emlékezem?
Egyes "korábbi" emlékezéseket mellette "folytató" emlékek úgy emlékeznek múltbeli, gyerekkori be nem teljesült szerelmekre, vágyakra, mintha azokat még a jelenre és jövõre mellette emlékezése "elõtt" rendezni kívánná. De mindjárt az Egy elmaradt vallomásról nem úgy vallomás, hogy az egykori elmaradt vallomás a "létoka" lenne, ez nem állítja helyre, helyettesíti vagy pótolja azt. Ez a vallomás nem azért hangzik el, mert az az egykori nem valósult meg. Az mellette eredete. A beszéd itt is egyoldalú, az emlékezõ szól, emlékezik ahhoz, aki talán már nem emlékszik rá: "Te talán elfeledted, / de én nem", kettejükben csak az emlékezés "felõl" van közös. Kettejük története csak az emlékezõ felõl egymás melletti, mert csak õ emlékezik kettejükre - a "másik" maga van... Az emlékezés végig a gyerekkor rejtõzõ nézését követi, mellette: olyanokat lát, láttat, akik õt nem látják. "Ezért" látja õket? (Itt a másik, a te nincs megnevezve - talán ugyanaz a lány, mint az elsõ ciklusban a Gyermekkor I -é. Ez mellõle, mellé "újra" emlékezik rá.) Akkor, ott a vallomását azért nem tudja elmondani, mert vonzódásának, szerelmének alapja, a reflektálatlan, elemi nemi vágy megriasztja az emlékbeli gyereket. - A vágy halott tárgya emlékezését is az egykor beteljesületlen vágy irányítja, és mindkét emlékezés a fizikai elmúlás, öregedés leírásába, az emlékezõ jelenébe torkollik - az Oska pedig már egy jelenidejû, öregkori szerelmet mond el, ahogy az eredet, a föld elvesztése "után" abban találja meg alapját: "Íme hát, megleltem, nem hazámat, / hanem a nõt, kiért nem szûnök meg égni". Ez a verskezdet a magyar költészetnek ugyancsak egy emblematikus sorát idézi, épp úgy, hogy mellé helyezkedik "vissza"; ez úgy visszatérés, hogy a felejtése utáni - de felejtése: mellõle, mellé emlékezés, utánja: mellett. Az Oská ban már nincs meg a nemzés, a leszármazás, a folytonosság fönntartásának mitikus követelménye. A vers végére együtt-mûködve olvadnak vissza az alapba, nagy egységbe, abban eltûnnek, belesimulnak.
De az emlékezõ ezt az alapját, együttmûködését is elveszti - de ezt mellette folytatja és zárja le a Pihenõ és a Félbehagyott lista . Mellette állnak az Oska után. - Elhagyást, megcsalatást említ a Fohász , és ilyen az Ötven után öngyilkossági kísérlete is, amirõl a Félbehagyott lista mellérendelõn "összegzõ" leltárából tudjuk meg, hogy talán egy osztrák lány miatt történt. Alpok, faház. - A Kígyóbõr lesz majd az az emlék, ami a "korábbi" emlékezések emlékeként jut el odáig, hogy a levedlett kígyóbõr, testet fedõ üres héj egykori képével nõ iránti vágy nélküli jövõjére "emlékezik". (Itt az emlékezés talán megint megadja a metaforikus olvasat lehetõségét: a kígyó mint a tudás, a vágy, az emlékezés kezdetének biblikus szimbóluma, a kígyó lehet a vágy metaforája, a bõre a kihunyó vágyé, a vágy nyoma, a visszailleszkedésé a melléhelyezett, középpont nélküli vágytalanságba - de eredete e mellõl mûködteti emlékezését.)
Az emlékezõ a leszármazásának, a fiának mint jövõbeli eredetnek vagy az elvesztésének az "emlékét" is így, egymás melletti emlékezéseibõl sajátítja el: a Fohász különös ismétlésébõl, "újra" megtörténtetésébõl, a Jövõ idõ ben a fiúnak az apa halála utáni emlékébõl, vagy a Félbehagyott listá ban és a Közelítõ nap ban a fiával kapcsolatos tárgyi emlékeibõl (születésének zárójelentése, hajtincse, fénykép róla stb.). A leszármazás elsajátítása is ugyanúgy eredetet állít elõ: csak nem "visszamenõlegesen", hanem "elõre". Mellé. Ez az "elõre" nem ellenpárja a "visszá"-nak, nem más, nem is ugyanaz. Egymás mellettiek.
A leszármazásnak ezt a széttagolt, jelenidejû létesítését a ciklusban megelõzi a Szobrászat egy eredete, ami az emlékezõ gyerekkorát mûködni segítette, ezt az apa nem adja át a fiának, ez az eredet - Baji-pásti agyagból szobrot faragni - nem jut át apáról fiúra, bár a gyerek még megment néhány tömb agyagot (ahogy a Földterület vagy itt a Dregoly emlékezõje a nagyapa néhány szõlõtövét), ez elvész. A fiának így nem adatik meg ez az eredet, ez az emlékezés pedig ennek hiányzó "folytatását" látja, és ez mellette: nem helyettesíti... A Félbehagyott listá ban elsõ helyen áll egy ilyen agyaghasáb, ezt a történetet mellõle folytatja - "lezárja". De ez - értsék meg - nem azt jelenti, hogy a Szobrászat emlékezése abban , a Félbehagyott listá éban újraírva lenne, hogy annak az emlékezésnek lenne kiszolgáltatva, átadva. Mellõle, mellé emlékezik - de nem úgy "zárja le" annak emlékezését, hogy megakasztja vagy másságával lezárja, körülírja, és így: azonosítja. Nem. - Épp úgy, ahogy a Félbehagyott lista leltára félbehagyott: a zárlatban a leltárt nem felfüggeszti egy "másik" emlékezés, hanem mellette, mellé emlékezik. Hosszú, monoton, tételeit egymás mellé rendelõ lista - de nem úgy, hogy eredeteik egymással vagy egymást kizárva lennének -: mindig, pontról-pontra az az egy eredet van, mellette is az az egy... Hogy "félbehagyott", az nem azt jelenti, hogy csak egy töredéke, fele lenne egy teljes listának, hogy lenne egy egész - felsorolása pontról-pontra egymás mellé rendelõ, nem nyitvahagyott és nem lezárt. A leltár mellõle emlékezõ zárlata sem valamiféle szentencia vagy összefoglalás. Mellette hagyja félbe. - A ciklus több versének ilyen az emlékezése (Fokozat , Fohász , Ötven után , Új-Szajla) : a hosszan, anaforikusan ismétlõ felsorolás egyszer csak megáll, és az emlékezõ leginkább felszólítja magát vagy kérdést intéz magához - de a leltár nem azért marad abba, mert teljes lett, de nem is elnémul: nem önmaga lehetetlenjétõl fönnakadó nyelv az övé.
A talányos Father's song a Szobrászat ot is megelõzi, magyarul valahogy így szólhat: "Fiam, / hagyj minket élni ezen a földön, / mielõtt elmegyünk!" Ki a címben jelzett apa? Konkrétan emlékezõnk apja, vagy maga az emlékezõ mint apa, vagy általában egy apa? Miért nem hagyja a fiú élni õket? Ki az a mi? Az apa és anya? Az apák, õsök általában? Ezen a földön - ez egy anyagában, elhelyezkedésében konkrét föld, vagy az "evilág"? És - a haláluk elõtt? De miért ne hagyná az emlékezõ, a fiú élni õket? Emlékezése megakadályozza, megnehezíti az õsök életét? Az apa azt mondja: felejts el minket, hogy élhessünk? Az apa kérése - mintegy a fiú "késõbbi", az apához szóló emlékezésért könyörgésének negatívjaként - arra irányul, hogy az emlékezéssel a fiú ne tegye õt, õket elmúlttá, lezárttá... Ez a kérés és mellette megvalósulása a fiú emlékezése mellé helyezõdik, az emlékezés mint végpont mellé.
A ciklus kezdetén a Miki emlékezése úgy "követi" az emlékezõ és legjobb, legközelibb gyerekkori barátjának kapcsolatát a kezdeti idõktõl a jelenig, hogy együttmûködésüknek mint eredetnek az elvesztésérõl nincs "emléke": elhallgatja vagy (épp mint emlékezés) nem tud rá emlékezni. Akárha az amúgy mellette a kezdetben oly részletezõ, közelrõl nézõ emlékezés ezt, a lényeget "átugorná". (Ezért ez nem olyasmi, mint a Telepesek idõ-összevonása, amikor a pontról-pontra mellétagoló hosszú idõt összevonja, "lerövidíti", de képes visszalépni a kezdet pillanataiba, közelképeibe - mert az az eredetet elsajátító emlékezés kezdõpontot helyez amellé, "abban" telik az ideje. Egy pontjait egymás mellé helyezõ idõben nincs mit átugorni, kihagyni.) A barátról jelenidõben beszél, mintha élne: itt ugyanaz a kérdés merül fel, mint a hetedik ciklus anya-apa verseiben: az emlékbeli az emlékezés idején még él, vagy az emlékezõ helyezi el magát annak emlékbeli "jelenébe". Az ezt más beszédhelyzettel mellette folytató Miki sírjánál jelenidejû emlékezése egybeesik az emlékbeli idejével, pontosan megmondja, mióta halott a Miki - és ez, így utalhat a Miki és a Miki sírjánál emlékezése közti idõbeli távolságra. (Ez a távolság megfelelhet a ciklusbeli távolságuknak? Hogy: a fele ciklus "alatt", innen-odáig ennyi és ennyi idõ telt el?)
A Miki sírjánál ból kiderül az is, hogy az Új-telepi ház zal nagyjából egyidõben vagy kevéssel elõtte emlékezik: az emlékezéskor Miki legalább két éve halott, a halálánál az apa még él, a halálhírt épp az apa közli, az Új-telepi ház ban viszont az apa halott már két éve. Onnan tudjuk meg azt is, hogy az anyával együtt fekszik már két éve a temetõben, ezek szerint az apa nem sokkal élte túl az anyát. Az elõzõ ciklusból "kimaradt" az apa halála, ez mellõle, mellette emlékezik rá. Mellõle írja át, visszamenõlegesen helyezi más kontextusba A hír vételé t, ahol az apa túléli az anyát, de - innen, mellette látjuk - már neki sincs sok hátra. De tudhatta-, tudatta-e A hír vétele , hogy az apa nemsokára meghal? Mi, anyám és én, megtudjuk-e onnan, hogy az emlékezés idején él-e még az apa? A hír vétele emlékezése azért nem tud errõl, hogy az apa nemsokára meghal, mert még az apa halála elõtti (nincs múltjában az), vagy: utáni, de egyszerûen csak nem emlékszik rá. (Sejteti? De ezt, hogy sejteti, ezt is csak innen, a mellette "folytató" Új-telepi ház emlékezésébõl láthatjuk.) A Miki sírjánál emlékezésének, megszólításának is alapvetõ jelentõségû valósága a föld anyaga és helye, amiben a halott eltemetve van - a visszailleszkedésnek ezt a vágyát mellette "zárja le" a Jövõ idõ ben jövõjének mellette elõállított "emléke": ahol gyereke nem az eredet földjébe, nem Szajlán temetteti el apját, emlékezõnket: "életemben többször céloztam rá, / hogy szülõfalumban szeretnék pihenni, / fiam elõször úgy is tervezi, / de aztán letesz róla". Az emlékezõ így , e mellette "folytatásával" nem talál haza, nincs az eredetbe illesztve, mint gyerekkori barátja.
A Por és a Fokozat már a szerves, anyagi eredetben vágyja széttagolni, föloldani emlékezõjét, jövõjük egy halált mellette "elõzõ" jelen:

"Visszamegyek az udvarra,
az udvar farába, a hátsó kerítéshez (...)
a trágyadombhoz, a hõhöz, a belsõ égéshez,
a szerves átalakuláshoz, az újjászületéshez -

(...) csak elõbb eltüntetem magam,
ki visszavágyom oda egyre,
csak elõbb leélem az életem,
csak elõbb meghalok."
(Fokozat)

A kötetnek ezekben az anaforikusan ismétlõ, felsoroló verseiben nem véletlenszerûen következnek az egyes tételek, helyek, tárgyak, élõlények stb. - egymás mellé helyezésük nem "válogat", és nincs egy "rend", amihez képest véletlenszerûek, öntörvényûek lehetnének. És így, egymás mellé tagolva tételeik közt nincsenek kategoriális különbségek.
Leginkább a ciklust és a kötetet mellette "lezáró" nagy versek közé illeszkednek fésûszerûen azok a rövid, haikuszerû, epigrammatikus tömörségû versek (Új-telepi ház , Délután , Alkonyi órán , Elza és Hóka , Késõõszi est) , amelyek a legújabb folyóirat-publikációk vagy az azóta megjelent Ryokan-fordításkötet felõl már a Halászóember utáni lírát elõlegezik. "Emlékük" egy állókép, mozdulatlan jelenidõben. Állóképeik nem a Héj és általában a hermetikusan elszemélytelenítõ késõmodernség már-már olvashatatlanná sûrített jelei. Mozdulatlanul mellé széttagolt, otthonos képek, mind a Szajlá nak egy pontról-pontra mozdulatlan moccanása: az "emlékezés" ugyanarról a középpontról mozdul el ugyanarra. Mind közül legszebb a Késõõszi est , négy sora egy-egy állókép (és épp nem úgy, mint akár Pilinszky Négysoros ában), a zárósorban az alap észrevétlen megnyilvánulásával: "Lent, a kifosztott kertben halkan, erõtlenül ciripelni kezd egy magányos tücsök - a te tücsköd." (A csöndben alig hallhatón megszólaló tücsök klasszikus haiku-kép, Macuo Basó Csönd jében lehet látni hasonlót.) Az elsajátító állítás. A tücsök már ott, akkor az én tücskeként szólal meg - a ráismerés "elõtt". Mert: úgy ismer rá az emlékezõ, úgy sajátítja el, hogy az "már" mellette alapja. (Ezek a versek hangütésükkel, beszédmódjukkal mellette elõzve emlékeznek az európai és magyar líratörténet egyes pontjaira: az Október végén , ennek a verstípusnak egy hosszabb, elnyújtottabb változata, zárlatában egy Berzsenyi-féle horatiusi, klasszicizáló idillre, vagy a Késõõszi est ével együtt Goethének A vándor éji dalá ra stb. "emlékezhet". De így utalhat a Közelítõ nap címe is Berzsenyinek A közelítõ tél jére.)
A ciklus legmeghatározóbb, legjelentõsebb "nagy" versei az emlékezõ jelenét, jövõjét mellõlük állítják elõ. - A Szemtõl szemben jelenidejében az emlékezõ az anyjaként nézi magát, de eredete mellõle segíti az önarckép kirajzolását. - Az Ötven után mellé, mellette emlékezik "vissza" olyan klasszikus verstípusokra, mint "önmegszólító" vagy "létösszegzõ": az emlékezõ pontról-pontra mellé helyezett eredetét "összegzi", így önmagát nem nyelvben elhelyezve létesített másként szólítja meg, hanem mellette emlékezik. Az Ötven után t a ciklusban és emlékezése idejével is követi a Pihenõ , itt az emlék és emlékezés ideje egybeesik, mert ez jelenrõl beszél. - Míg a Fohász jelenjében kérve-vágyva emlékezik emlékezés "utáni" jövõre, addig az Öregedõ férfi ezt már-már állítja:

"nem gyötör cél, jelentés, értelem,
és az idõ is megszûnik számomra,
még az emlékezéssel sem kell veszõdnöm többé,
hiszen úgy sem jut eszembe a múltból \semmi (...)

azt, azt a napot szeretném megérni"
(Öregedõ férfi)

Az emlékezés a maga eltûnését látja "elõre", arra "emlékezik" - arra a pontra vágyik, ahol nem emlékezés történik, vágyát ez a jövõbeli eredete irányítja.
A Jövõ idõ ben az emlékezõ a halála "utánra" emlékezik - ezt az elsajátított jövõt jelenben mondja el, mintha "elõre" jelen lenne ott. Ennek az emlékezésnek a mellé helyezett jövõje a múltja. Nem találgat, nem lehetõséget tételez, nem latolgatja, hogy: talán ilyen és ilyen lesz a halálom, a temetésem. Állít, kijelent. "Hajnalban halok majd meg, négy óra tájban" stb. Azért tudja állítani , mert ez a mellérendelt jövõje "már" a múltja! Az Exitus ban, az Örök társak ban vagy a kötetzáró Közelítõ nap ban ugyanez lesz, jövõ, e mellé állítva. - És az állítás miatt ez nem elõre meghatározó, stigmatizáló, ráolvasó. Ez a jövõ úgy lehetõség, hogy "elõre" a jelen mellett áll. A Szajlá nak nincs úgy múltja és jövõje, hogy elõtte és utána, hanem melléhelyezett múltja és jövõje van - ahol a múltja nem valami "megtörtént", a jövõje pedig nem úgy egy "meg fog történni", hogy: "megtörténhet" - múltja nem lezárult, jövõje meg nem nyitott. Állító, mert minden pontja már a múltja. Ez miféle hit?
 

(O. I. fölébreszti anyámat)
- Kérlek, még egyszer, csak még egyszer, jó?
- Ne... nem. Már nem bírom tovább.
- De nagyon kell. Nem érted? Kell. Szükségem van rá. Csak még egyszer, és aztán aludhatsz.
- ...Jó. Tetszel. Jó, amit csinálsz. Tetszik.