nem történik semmi, csak
tetõk rajzolódnak a
képeslapi kékbe, a földszinti
ablakból kímé-
letlen hírek dõlnek, de
nyár van, ragyog a
délelõtt törhetetlen
üvege, még a szoborfülkékbe
szorított szentek sem csodálkoznak,
pedig
dolgozik az idõ a nagy mûvön,
mindenütt tör-
ténelmi szagok, a repedésekben
õsrégi szavak,
de aki itt hisz, csak a szemének,
s nem érdeklik
a deszkákban rozsdásodó
szegek, a lámpavasba
bágyadt bicikli kapaszkodik,
s ameddig a kéz
érhetett, a falakon gyerekes
igyekezettel lazán
fölfirkálva; pina, zorro,
i love kriszti
Hát mégis?
rágyújtsak? kimenjek a
kertbe?
zavartan szavakat keresve
ahogy egy másik versben egyszer
áll csak idegenül az ember
de hirtelen esni kezd a hó
párásodik az üvegajtó
hát mégis elmúlnak
a csodák?
elszakad és nem kell már
a zsák?
Ha rád találnék
ha rád találnék, már nem az volnál,
akit lázasan
kerestem, de én is más
lennék, nem az, mint akit
vártál, felülök
az ágyban (vagy az ágyon?), látom,
nehezen akar világosodni, bár
ezt felülés nélkül is
megállapíthattam volna,
a helyzet azért nem any-
nyira kétségbeejtõ,
azt hiszem, alszom tovább
ÉSZREVÉTELEIT, MEGJEGYZÉSEIT KÉRJÜK KÜLDJE EL A KÖVETKEZÕ CÍMRE: jelenkor@c3.hu