RÁCZ I. PÉTER

A SZÖVEG TESTE - A TEST SZÖVEGE

Pálinkás György írásmûvészetének kapcsolódását a magyar irodalmi hagyományhoz mindenekelõtt a nõi írás (écriture féminine) , az irodalmi szövegben megjelenõ nõalak, a nõi elbeszélõ szempontjából vizsgálhatjuk meg. A Felhõk könyve 1 tárgyalásánál, a nemi különbözõség írásban megnyilvánuló differenciálódásának lehetõsége, illetve tettenérhetõsége lesz kiindulópontunk, majd az alakzatiság, a szöveg "morfológiájának" elemzésekor a nõi princípium felhõkbe oldása, vagy a felhõ-tulajdonságok földközelibbé hozása lesz ösztönzõnk, hogy ily módon hatoljunk be ebbe a troposzférikus vagy tropologikus közegbe.
A feminista irodalomkritika nemiség-orientált társadalomtudományi szempontrendszer, amely irodalmi szövegeket is vizsgálati körébe von. Nem irodalomtudomány és nem filozófia, és nem azonosítható az irodalmi szöveg egy speciális irodalmi megközelítésével sem. 2 Szövegkezelési módszerei mégis több olyan problémát hoznak felszínre, melyek a kritikai vizsgálaton túl is érdekesek lehetnek a poetológiai megközelítés számára. A feminista kritika címszóba rendkívül sokféle elmélet és szerzõ beleérthetõ, 3 jelen dolgozatban a günokritikát (la gynocritique, gynocritics) értem mögötte, melyet az amerikai teoretikus, Elaine Showalter a következõképpen fogalmazott meg: "Az irodalmár feladatát a nõk által írt irodalom különbözõségének feltárásában jelölte meg. Ekkor már vizsgálat tárgya a mûfajok, a témák, a szerkezet; a nõi kreativitás pszichodinamikája; a nyelvészet és a nõi nyelv problematikája; az egyéni vagy átlagos nõi irodalmi karrier pályája; az irodalomtörténet; és természetesen az egyes írók és mûveik tanulmányozása." 4 Láthatóan egy feminista poétika körvonalai sejlenek fel, de a politikai megnyilatkozás formáinak értelmében. Ily módon a dolgozat egy része felülírja a feminista elemzéseket és azok fogalmiságát, de korántsem ellenséges érzülettel, csupán a szükséges, irodalmiságot figyelembevevõ módon.
A feminista irodalomkritika által implikált írásbeli és olvasásbeli megosztottság a magyar irodalmi hagyományban különös módon nyilvánul meg: a (kanonizált) nõi irodalmat férfi írók hozzák létre. 5 Mennyire nõi vagy feminin ez az írásmód? Milyen szövegolvasási feladatokat ró az olvasóra? Egyáltalán beszélhetünk-e a szöveg nemérõl?
Weöres Sándor és Esterházy Péter fiktív szerzõségû költeményciklusát, illetve naplóját, az ezekben kimutatható nõi perspektíva szerepét már behatóan összefoglalta Ineke Molenkamp-Wiltink, aki a két önéletrajzi jellegû, én-elbeszélõjû, nõ fõhõsû mûvet a következõ kérdés mentén vizsgálta: "nem implikál-e a nemek közti külsõ, biológiailag és társadalmilag megszabott különbség látásmódbeli különbséget is, melynek szükségszerûen meg kell nyilvánulnia az irodalmi mûben?", 6 azaz: "ki beszél?" az adott mûben. Mindezek felderítésére különbözõ, a feminista irodalomtudományban módszeresen alkalmazott szempontokat vett figyelembe. Sajátos kódokat, kifejezési eszközöket, melyek az elbeszélõ nemi identitására és az általa elbeszéltek nõi mivoltára utalnak. Ilyenek a túlhangsúlyozott nõiség szövegszerû formái, a nõi identitás bizonygatása, állandó megerõsítése a külsõ leírásával (ruházat, hajviselet), a nõi fiziológia, a biológiai értelemben vett nõiség dolgainak leírása (elsõ menstruáció, emlõ növekedése, defloráció, incesztus, abortusz). Ehhez tartozik még, hogy a szerzõk nagy különbségeket tételeznek a mûvekben szereplõ férfiak és nõk leírása között. E téren a következõ érdekes állítást teszi Ineke Molenkamp-Wiltink: "a szerzõk, mikor a férfi külsejét írják le, teljesen más testrészeket neveznek meg, mint amikor a nõi testrõl beszélnek. (...) Ebben az a feltûnõ, hogy a nõknek éppen azokat a testrészeit nevezi meg [Csokonai Lili], amelyek szexuális vonzerõt gyakorolnak a férfiakra. A férfitest erotikus részeirõl azonban nem, vagy alig esik szó." 7 Míg az idézet elsõ felét megmosolyoghatjuk, az utóbbi fontosságát jegyezzük meg. A látószög egyoldalúságára akar rámutatni ez az észrevétel, mely bizonyítani kívánja, hogy az önéletírók fiktív nemükhöz nem illõ módon jobban érdeklõdnek saját és saját nemük teste iránt, fõleg azokat a testrészeket kiemelve, melyek a férfiak számára szexuális vonzerõvel bírnak. A férfi szemszögbõl való láttatás mellett teszi le a voksot a szexuális viselkedést leíró, szintén nõi erotikát túlhangsúlyozó részek dominanciája, csakúgy mint az érdeklõdési kör, a társadalmi helyzet, családon belüli és kívüli szereposztás írásban való megjelenítésének vizsgálata. Ineke Molenkamp-Wiltink feminista kritikai módszere elsõ látásra bizonyító erejûnek látszik a férfi/nõi szerzõiség eldöntése kérdésében, azaz elfogadottnak tekinthetjük azt az elõfeltevést, ami e mögött meghúzódik, hogy a biológiailag és társadalmilag meghatározott nemi szerepek tematizálódnak az írásban, és felismerhetõvé teszik elemzõik számára ebbéli identitásukat. Mindez azonban tévedés. A fent ismertetett elemzés a szövegben konstituálódó nem alapján következtet vissza a szerzõi perspektívára, holott ezek két, egymással nem összekeverhetõ ontológiai szinten helyezkednek el. Természetes, hogy egy nõi szerzõ is írhat férfiszemmel, ahogy férfi szerzõ is írhat nõi szemmel, de szerzõiségük nemi identitása semmiképpen nem az általuk létrehozott fiktív alakok konstrukciójából, szöveglétébõl vezethetõ vissza. Egy regényalak nemisége a szövegben kódként funkcionáló egységek (ruházat, hajviselet, szexualitás, biologikum stb.) révén jön létre, de ez nem a (fiktív) szerzõ nemének perspektivikus horizontját tárja fel, hanem csakis az eseményhõs látószögét. A feminista kritika által preferált módszer tehát nem veszi figyelembe a szöveg fiktív mivoltának aspektusát és látensen a mû keletkezési körülményeiben, nevezetesen a szerzõ nemének adottságában keresi a mûalkotás értékeit.
Ezzel szemben az önelbeszélés alanya a szövegben sohasem azonosítható a szöveget létrehozóval, hiszen a narratív én azonossága mindig a szövegben képzõdik meg, és az értelmezés csak akkor lesz elfogadható, ha elválasztjuk a mû szövegteremtõ elbeszélõjének világát a mûben szereplõ szövegvilágtól. A "ki is beszél a mûben?" kérdésre adott válaszunk így a következõ lehet: a szöveg maga.
A szöveg nemcsak beszél, hanem olvas is. A szöveget olvassa, azaz saját magát.

Pálinkás György regényköltõ kísérletei közül a harmadik kötet - a Felhõk könyve - 1996-ban jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. Az elõzõ két kötet (Hermina, A városban esik az esõ) összes poétikai alkotóelemét felhasználva, újra mozgásba hozva építi fel a magyar irodalomkritika által nehezen hozzáférhetõ metaforikus, szinesztéziás beszédmodorú, laza szerkezetû prózafüzérét. A szöveg a tudat imaginárius rétegeibõl emlékfoszlányokat elõhívó, vizualitást igénylõ, jellemzõen asszociatív szerkesztettségû konstrukció. Az erõsen lírizált versszerû beszéd itt sem mérséklõdik. A történés, a cselekmény ezúttal sem számottevõ, inkább az atmoszféra, a szituativitás megteremtése és az egyes epizódszerû részek egymáshoz kapcsolása érzékelteti a tér és az idõbeli elmozdulást. 8 "Ha szigorúan keresném, mi is történik e tizennégy történetben, akár azt is válaszolhatnám, alig valami, s mégis mozgásban, történésben vagyunk, az analógiás gondolkodás, a hasonlítás ugyanis sorjázza az érzékelés és önérzékelés tényeit." 9
"A könyv a felhõkrõl szól." Különféle felhõ-típusokkal ismertet meg bennünket. Alacsonyan ülõ zivatarfelhõk, tornyosodó magas szintû felhõk, borzasak, áttetszõk vagy boltívesek, sapkával vagy gallérral, egymásba gabalyodva vagy rétegesen megoszolva. Láthatjuk a formák átalakulását, fejlõdését, hiszen ezek a légkörben lejátszódó eseményekrõl adnak hírt. "A felhõ a könyv nyelvi szövésének kiemelt motívuma." 10 A felhõ talán a legjobb metaforája annak a pálinkási stilisztikai jellegzetességnek, melyet Thomka Beáta a szöveg halmazállapot állagával találóan jellemzett, és amely a késõbbiekben elemzésünk számára is nagy fontosságú jelölõként fog szolgálni. 11
"A könyv a nõi hangról szól." Különféle nõi hang-típusokkal ismertet meg. (Egy nõi hang különféle hangulataival, vagy több nõi hang megszólalásaival.) Megszólal a gyereklány, a szerelmes nõ, az érett asszony, a nappal üzekedõ, arcát fürdetõ, az árnyékot vetõ, a mezítelen, a borús kedvû. Láthatjuk belsõ rezdülését a külvilággal és saját belsõ érzületeivel szemben, mely egzisztenciájáról ad hírt.
A könyv titkosított alcíme vagy inkább az írás jellegének megjelölésére szolgáló monológ nõi hangra (a könyvborító hátsó fülén) kifejezés mindjárt elõfeltevésekre kondicionálja a "még-nem-olvasót", mikor kezébe veszi ezt a felhõnévvel címkézett, tizennégy fejezetet tartalmazó mûvet.
Elõször a könyv címe és a reprezentációt szolgáló formai oldalára rámutató jelölés összekapcsolása - a légköri képzõdmények többes száma és a "monológ nõi hangra" szintaktikai egyeztetése -, teremt feszültséget. A nõi hang egy nõi hang-e, vagy a nõiség hangjaként jelölõdik szorosan kapcsolódva a monológ mûfaji/formai jellemzõjének kérdéséhez, melyet a tizennégy részre osztás szakaszolhat, illetve épp egységbe forraszt? Világosabbá téve: fejezetenként külön szubjektumok hallatják hangjukat, vagy egységes hangáradattal van dolgunk egy kitüntetett hölgy részérõl? "A-már-olvasottság" állapotában kiderül, hogy preszuppozíciónk, bár jogosult volt, de némiképp túlhajszolt. Egyetlen hang áradásával kell szembenéznünk, hacsak a szubjektumnak tekintett lény idõbelileg különbözõ megnyilvánulásait, még ha egy tudatállapotból származik is, szét nem választjuk egymástól.
További elméletek gyártására késztet a könyv tipográfiája is. Minden fejezetegységet, a már említett felhõnév címként való használatán túl egy fénykép is bevezet, 12 melyek képi megfelelõi az õket illetõ felhõneveknek. Csakúgy mint a Hermina és A városban esik az esõ esetében, itt is megfigyelhetõ a vizualitás és a verbalitás összehangolásának kísérlete, a narráció képisége, illetve a képi narráció beszövõdése. Ezenkívül a tartalomjegyzékben az egyes felhõk leírása is megtalálható verbális formában, egy-két mondat erejéig Dr. Koppány György munkája nyomán. 13 Mindezek mellett, a könyvet elolvasva tapasztaljuk, hogy az érzékelés könyvben ábrázolt formája igen érzékeny az égbolt jelenségeire. Ezek függvényében (valószínûleg a szerzõi szándéknak megfelelõen), arra a következtetésre juthatunk, hogy a felhõiség és a nõiség igen szoros kapcsolatban áll a tárgyalt írásmûben.
A kötet paratextusához tartozik még egy mottó is. 14 Thomka Beáta elemzõ ismertetésében a borostyánnak "a narratív formatervezésben van szerepe. (...) A borostyán tapadó, ölelkezõ, indázó kúszása (...) annak a szerkezetnek a metaforája, amelyet a nyelvvé, narrációvá váló szenzuális tapasztalat létrehoz a könyvben." 15 Az én olvasatomban Avilai Szent Teréz hasonlata a szalma és a borostyán egybefonódásáról, mintegy az elõzõekben egybekapcsolt felhõiség és nõiség metaforizált architektúrájának fokozásaként, a tematizáltan ábrázolt szexualitást jelenti. A nõiség testiségben megnyilvánuló kitárulkozását az égbolt mint szimbólum felé. 16
A következõkben két egymásra épülõ, egymást kibõvítõ módon interpretálom a szöveget. Az elsõ a felhõiség-nõiség motívum kapcsolatát tisztázza. Olyan prekoncepcióval lépek be a szövegbe, mely a felhõk anyaga, típusa, alakja, s más kategoriális jellege és a nõi attribútumok közt strukturális megfeleltetéseket próbál fellelni, illetve létesíteni. Ennek bemutatására a Virga, a Pileus, Capillatus, Incus és Cumulogenitus felhõ-fejezeteket választottam. A második lépés ennél jóval messzebb kíván eljutni, és a szöveget mint önmagát olvasó, autoerotizáló, az olvasás során "textuális örömöt" átélõ, önmagát nõi nemmel identifikáló, szervezõdését, olvasódását szexualitásként tematizáló Nárciszként hívja elõ.

Virga . 17 Ha a fülünkre hallgatunk, azonnal feltûnik a fejezetcím-felhõnév és a szintén latin virgo (szûz) szó közti hangszimbolika, amit az elsõ fejezet maradéktalanul ki is aknáz. A narrátorként funkcionáló hang visszaemlékszik tizenhárom éves korában történt elsõ menstruációs élményére. A végkifejletet számos jegy elõlegezi meg az elbeszélés szintjén. A lavór vízben szertefolyó bíborszínû hipermangán darabkák, az orrvérzés, s megszüntetése az orrba tömött vattával, a rozsdaszín a havon (10), a vöröses fénypászma betörése az ablakon (12): a piros szín, a vérzés hangsúlyozásával strukturális jelentéshálóba fogja az elsõ megtisztulás aktusát. Ennek a nõi fiziológiai-természeti jelenségnek a folyamata megegyezni látszik a virgá val. A szoknya nem más, mint a zivatarfelhõ, a hasfalban jelentkezõ görcsöket a felsõ részben kialakuló jégszemek okozzák, majd ezek vér-esõ formájában hullanak le, el nem érve a talajt , ("csak egy rozsdásvörös folt pulzált szemem elõtt, amit a fotel csontszín bársony huzatán láttam egy pillanatra, majd beleveszett valami vakító felhõfodorba." [13]) A felhõk terébe való átcsúszásnak nem ez az egyetlen észlelete. A zápor hangjai már a széktámla ropogásában ott vannak (9), az ablakon át láthatóvá válik az égbolt és a leszakadó felhõdarabkák vérvörös gomollyá válva a lavórban tükrözõdnek (10), majd visszatérve az égboltra, narancsos sávban válnak el a hegygerinctõl, a házakat és fákat szivárgó izzásként mutatva (12). Fent és lent történnek a változások, kialakul az esõsáv, nõ lesz a lányból, a fent benyomul az ablakon és újra eljátssza, ezúttal leányalakban, nedvektõl való megszabadulását. Tartalommá váló formai elemek, melyek mintegy külsõ burkát adják a felhõzetnek. Hatoljunk mélyebbre, vizsgáljuk meg a felhõben rejtezõ vízcseppeket, jégtûket mint a nõi hang alkotórészeit! Mire is kell figyelni? A hangok, a szagok, a légmozgás, a fény és az árnyék állandó játéka (folt a fotelon, rozsda a havon stb.), a tapinthatóság, a Természet részeként való megjelenés egyformán jelöli a nõt és a felhõt. "(A) lecsapódó leheletpára hûvösében elhalnak a hangok...a zápor hangja, ahogy végigver a ponyván ... csak érintve vizes hajunkkal ... mert a testébõl áradó enyhén savanykás szag megütötte orrom ... ahogy áttört rajtuk a fény..." (9-11)
Pileus . 18 Az ágyban fekvõ fiatal lány takaró alól kilátszó térdkalácsai (17) és a fejezet végén az emlékezet szárnyain érkezõ kopár hegycsúcs (20), amint kibukkan az õt borító felhõrétegbõl, teremti meg az asszociatív kapcsolatot a pileus felhõtípussal. Ehhez még hozzárendelhetõk az egész fejezetet (is) meghatározó önkielégítés aktusai, melyek az elsõ tapasztalattól (20) a "jelenig" követhetõk, s melyekben a combtövek találkozási helyének izgatása nyomán a külsõ szeméremajkak megduzzadása szintén összefüggésbe hozható képileg és természetileg a pileus kialakulásával.
A saját maga testiségére irányuló figyelem azonban nemcsak ezen nyilvánvalóan szexuális érzékelésnek van alárendelve. A látás, tapintás és szaglás érzékszervei általi tapasztalatok túlsúlya érzõdik itt. A biztonságot jelentõ ágy a "helyszíne" a fejezetnek. Innen csak a távozni képtelen láb szõnyeget, annak puha bolyhait érintõ tétovázása (17) lóg ki a sorból. Az ágy lepedõjének, paplanjának árkolása, hullámzása, nedvektõl való átitatódása továbbviszi (egyrészt az autoerotikus zöngét, másrészt) felhõjátékunk asszociatív leképezõdését (17), melyet a tükrön képzõdõ hártyafüggöny, a gõzfürdõ gomolygó párája (19) és a már említett hegyoldali nyúlós ködfoszlányok követnek. Az égi és a vízi kékséget (17) a tükör egyesíti magában: a fény visszaverõdésének fókuszául (17) szolgáló önmegismerési eszköz, mely követi a test hajlatait, kielégítve a kíváncsi szemeket. A tapintás útján való megismerést a látás egészíti ki, de nem csak a foncsorozott, gyöngyház berakású (20) üveg segítségével, hanem a (gõz)felhõbe bújtatott Másik hasonló nemû test látványán keresztül is (19), 19 ami a nemi identitás egy korábbi fázisát gerjeszti, amikor a négyéves kislány babáját morzsolgatja combjai között (19). Az önfelfedezés épp lecsengõ folyamatát jelzi a még visszás állapot, amikor "[m]inden mozdulatom, ahogy vetkõztem, idegen volt". (18)
Szagok is járulnak a tapintott felületekhez: a testiség és az illat összeolvad, egymásba ivódik. (17) "Abban az idõben szinte kerestem bizonyos szagokat. Különösen azok iránt vonzódtam, amelyek valaminek a lenyomata után maradtak a mélyedések zugaiban." (18) Ahogy a testzugok is: "Kovaszaga volt, mint valamennyi testhajlatomnak." (17)
Marad még a fény, mely hol a vízfelszínen cikázik, szemhéj alatti árnyékokat keltve (17), hol a tükörfény hidegséget sugárzásában (18), majd az ablakon ezernyi tûszúrásként vakít (19), hogy késõbb a párafátyolon át apró gömböcskékre hulljon egy homokkvarcot morzsolgató kislány ujjai közt. (20)
Capillatus. 20 Az érzékelésnél maradva, tovább folynak a felhõk a székbe kapaszkodó, emlékeit újra átélõ nõ szemeiben, miközben tekintete állandóan az ablakot keresi. Fontos a szék, melynek támlája idõnkénti reccsenésével kiszakítja a ki nem mondott szavak áradatából, de csak azért, hogy újra felhívja a figyelmet a testiség súlyára ("Nyakszirtem bevágja a széktámla, az enyhe zsibbadás átjárja testem." [96]; "Meg kell dörzsölnöm csuklómat, az iménti ütés a székkarfától csak most kezd el fájni." [41]), így az érzékelés folytonos megélésére: "Különösen az érintéseknél idõztem el hosszan, s ilyenkor mintha újra meg újra valóságosan is átéltem volna õket." (26) - vallja a Capillatus címû részben a narrátor. Fontos az ablak, "...ott van az a sárgafényû négyszög. Az egyetlen, körös-körül a koromsötétben." (95) Ahol a fény beáramlik, ahol meglátja magát a nõ, amint a felhõket mint ki nem mondott páraszavakat látva, felismeri önmaga sorsát(?). "[M]int a felszálló pára, amely közelire és távolabbira osztja lebegésével az egyhelyben álló tárgyak kontúrjait, úgy bukkannak föl ezek a képek 21 bennem. S ha egy pillanatra erõsebben villan föl egy fontos részlet, máris továbbúszik valami lényegtelen felé..." (26) A gondolatok/képek tehát mint az alaktalan hajgubancok csavarodnak egymásba, melyeket a széllökés át- meg átrendez. Kövessük egy példa erejéig a narratív fonást, melyben a szél játssza a fodrász szerepét: a szobában ülõ a múlt utcáit rója, ahol szabadon fújnak a szelek, légjáratot találva maguknak süvítenek végig a házfalak közt, egy ilyen fuvallat felkap minket és máris a szobában ülünk ismét, hogy egy nyitott ajtó huzatjában a szoknya lebbenése a mell remegését juttassa eszünkbe (26), s ugrunk tovább az elsõ szerelmeket megélõ, lépcsõsoron futkározó fiatal lány jelenéséig. Csapongunk a szél kénye-kedvére, akár a hajszálak.
Incus . 22 Az eddigiekhez képest nagyon erõs narrációval indít ez a rész. Egy tényleges elbeszélõi folyamat valósul meg az elõzõekben tapasztalt kvázi-elbeszéléssel szemben. Az emlék megidézése tudatosabbnak tûnik a véletlenszerûen felszínre bukó hallucináció-áradat zavarosságához képest. Tulajdonképpen a szöveg egyik olyan ritka része ez, ahol valamiféle eseményszerû történet jelenítõdik meg kronologikus formában, az ezt tarkító, a széken ülõ és emlékezõ történetmondó testi kényelmetlenségérõl tudósító kisebb-nagyobb beszámolókkal.
A címben jelölt alakzatot létrehozó heves felfele áramló légmozgást bátran társíthatom a szüzességét elvesztõ leány és a vele szeretkezõ férfiú mozgásának vertikalitásával. A szeretkezés ilyen primer megnyilvánulására a fejezetet záró sor enged következtetni: "Még láttam, ahogy fénytócsában hever a padlón valami sikító fehérség. Az a vérpiros folt rajta talán csak szememben lüktet." (43)
Az ellenkezõ nem megjelenése, gondolnánk, kizökkentené a köldöknézõ narrátor-lényt önszemlélõdésébõl, s figyelmét a másik testi, feltételezhetõen mindig újdonságot hordozó valójának szenteli. De nárcisztikus tapintásai (39) nem engedik, hogy a nézõpontja, melynek belõle indul és felé is tart a sugara, másra irányuljon, mint a saját teste/lelke. Hiába mondja azt: "Ketten maradtunk." (39), valójában "már nem tudok, nem is akarok õrá figyelni, s egyszerre egyedül maradok, egyedül vagyok ezzel az ismerõs, mégis ismeretlen érzéssel." (41) A férfiból csak a blúzba itatódott arcszesz és testének szaga idézõdik meg, melyek bizonytalanságát maga az elbeszélõ is elismeri. "Valamit magammal hozhattam belõle, azt is a blúzomba ivódva, mert késõbb otthon még többször megszagoltam. Már sokkal kevésbé éreztem rajta a füstöt, inkább a férfi arcszeszét és mintha testének szagát is. De az is lehet, csak emlékeimben maradtak meg ezek az illatnyomok, ahogy felidézem simogató mozdulatait." (39) Az idézet utolsó megjegyzése egyben megismétli az autoerotikus mozzanatot, úgy is, mint a szöveg-elbeszélõ cselekvését, úgy is, mint a felidézés, az emlékezési folyamat kiváltó okát, egyben metaforájává emelve a narráció formai architektúrájának.
Cumulogenitus . 23 A záróképben a nappali felhõképzõdés "leáll", az égbolton szétfoszlanak a feltornyosodott gomolyok, az alkonyati fények, még a naplemente elõtt, utoljára átvilágítják a többrétegû szétterült felhõréteget, változatos színhatásokat produkálva. A lenyugvó nap, az eltûnõ fény utolsó teret enged még, a sötétséggel a tudat a "bizonytalanságba vetve" (96) elérkezik a gyors összefoglaláshoz, melyet a félelem hív elõ, amely rettegés a fény eltûnése és a tudat megszûnése közti azonosságot feltételezi. (A könyv mindenképpen véget is ért, tehát jogos volt az aggodalom.) Az utolsó fejezet, a fentiek fényében, akár egy haldokló elõtt lepergõ élet-film, összegzi a narrátor gondolatait, az olvasónak pedig egy rezümé-szerû útmutatót nyújt felelevenítve (mintegy elvarrva) a szálakat, melyekbõl az elmondás szerkesztõdött. A pillanatok múlva eltûnõ éltetõ fény még megajándékoz bennünket egy látványorgiával, ami félelmünkbõl - melyet eltûnésének biztossága kelt - fájdalmas élményt erõszakol ki, euforikus önkívületbe hajszol minket, s átéljük a megsemmisülés elsöprõ szépségét. "És akkor, döbbenetemre, mintha hús-vér alakká vált volna a látvány, s leírhatatlan megsemmisüléssel nyelte el testem az addig soha meg nem élt fájdalmas orgazmus." (95) Az "erotikus beszédhuzam" (96) a test végsõ lüktetéseivel együtt csendesül, hogy az átélt élmények, melyek mind a test, mind a szellem kielégülését hozták, átadják helyüket az ürességnek, az elhallgatásnak, a semminek, a kezdeti megszólalás elõtti állapotnak. "Nyakszirtem bevágja a széktámla, az enyhe zsibbadás átjárja testem. Szoknyám széle lecsúszik combomon." (96)
A részek után az egész. A megfeleltetések és a felhõ-fejezetenkénti tárgyalás után figyeljük meg a fejezetekben fellelt motívumok többszörös összefonódását, zárt terû elbeszélés-konstrukciójának kialakítását.
Esterházy Péter Egy nõ címû kötetében az árnyék motívum humoros szerepe összehasonlítási alapot képezhet a Felhõk könyvé ben fellelt fény-árnyék viszonyhoz, illetve az anya-alak árnyékként való azonosításához. Esterházynál a (2)-ik és a (29)-ik fejezetben kap szerepet az árnyék. Az elsõben a szöveg férfi alanya kapja az árnyék megjelölést: "Árnyék, így hív. Például ezt mondja: Hát itt ólálkodol, árnyék? Máskor meg ezt: Kelkáposzta lesz, árnyék, ebédre, rendben? Olykor pedig így tréfál: Elõre vetem az árnyékom. (...) Árnyékvilág! Ezt is magamra kell vennem.", 24 a második, ennek párjaként a nõi partnert teszi meg árnyékának: "Árnyék, így hívom. Például azt mondom: Hát itt ólálkodol, árnyék? Ha jókedvem van fölkurjantok: Árnyékáért becsüljük a fát! Meg azt, hogy míg az ember árnyékot vet, mindig lesz nyomorúsága!" 25 Láthatólag a két nem egymás kontrasztjában képzeli el egymást, és mindig az aktuális megszólaló, férfi vagy nõ értelmezi magát a bináris oppozíció pozitív, fény oldalán. A fény-árnyék ellentétes viszonya Pálinkás könyvében a nõi princípium és az ezzel komplementer dolgok viszonyaként íródik. A napfény, a világosság, a melegség a nõiség attribútumaként jelenik meg, a homály, a sötétség, a fénytõl rejtett zugok pedig a titokzatos, félelmes, külsõ világ megismerhetetlenségét szimbolizálják. Érdekes módon azonban az anya-alak végig ezzel az utóbbi, sötét oldallal kerül azonosításra. "Mama! Csecsemõkorom árnyéka." (48) "Emlékszem, az udvarban játszadoztam a homokban, amikor valami fémes nyikorgásra felkaptam fejem. Anyám árnyékát pillantottam meg a házfalon. A lépcsõ tetején állhatott, ezért õt magát nem láthattam, csak azt a torz sziluettet." (85) Az árnyék a félelem érzésével párosul, egyben a gyermekkor anya-gyerek kapcsolatából is feltár bizonyos momentumokat. Ez a kapcsolat tér vissza majd átértékelõdve a Mammatus fejezetben, 26 amikor immár az elbeszélõ lesz az anya pozíciójában. A gyerekség motívuma szintén végigkövethetõ a szövegben, egyrészt az emlékezés gyermekkori megterheltsége mutat rá központi szerepére (a gyermeki perspektíva meghatározott funkciója), másrészt az embriópóz visszatérései (Mammatus, Altostratus) különbözõ jelzésszerû formáiban (például guggoló nõ [53]).
A Másik testi jelenlétének hiányára, illetve arra hogy annak a Másiknak (a Férfinak) érintése is csak a saját test érzékeléseként, csak a nõi biologikum leírásaként érvényesül, az elemzésnek ezen a pontján még csak az a magyarázat adható, hogy egy kizárólagos nõi perspektíva érvényesül itt, mindez azonban az Apa mint ellenkezõ nemû szülõ hiányára nem elegendõ válasz, hacsak a nõi diskurzusban nem él fokozottan az a kirekesztõ funkció, amit az úgynevezett Elektra-komplexus és az abból adódó elfojtás határoz meg.
A férfi írók által alkotott fiktív nõi elbeszélõket jellemzõ tematikus motívumok vonulatai mind fellelhetõek az elbeszélésben. Az elsõ menstruáció (Virga), a szülés, az abortusz (Mammatus), a szüzesség elvesztése (Incus), a szexualitás (Arcus). A nõiesség felvázolása, azon nõi idomok leírása, melyek a férfiakra különösképpen hatnak, de épp azért, mert a testi másság határozza meg ezt (mellek, combtövek, a hüvely: állandóan tapasztalatszerzõ objektumoknak számítanak az érzékiség szempontjából). A külsõ leírásra nem nagyon törekszik a szöveg, a ruházat, a hajviselet megnevezésével csak kismértékben járul hozzá a szereplõ nõi identitásának megalkotásához. ("Lenézek ölembe, széttárt combjaim háromszögében szoknyám redõi" [9], "Mindig is különös ruhadarabnak tartottam a szoknyát." [11] "a bugyim sem tudom hogyan vettem le." [18])
Mindezek a motívumok az érzékiség és a testiség kettõs, egymástól elválaszthatatlan kötelékében csomózódnak szövetté, az érzékelési területek egyszerre való jelenlétévé. "Igen, azt hiszem, itt ismertem rá elõször arra az összetéveszthetetlen érzésre, ami egy pillanatra mindent valami halványpirosba burkolt akkor körülöttem." (59) Az Avilai Szent Teréztõl vett idézet a szálakra bontott, majd ismét összefont motívumokra is illik, miszerint a szalmaszálakat a borostyán (narratív forma) öleli körbe, rendezi köteggé.

Jól ismert történet Narcissusé, aki a forrás partján a víztükör színén felismerte alakját, s hogy a vágyott dolog számára nem volt elérhetõ, belehalt bánatába. A pontos szövegrészeket most mellõzve Ovidius Átváltozások jából, értelmezésemben a következõ eset játszódott le. A megismerési folyamat általában két perspektívára osztható, arra, ami az Én kialakítására irányul, és arra, ami az ettõl különbözõ Másik megismerésére. Az Én számára a külvilág mindig tárgyi mivoltában gondolható csak el, így a másik személy is. Magam számára Én vagyok és Mások tárgyak, de Mások számára Én is tárgy vagyok, amit külvilágként érzékelnek. Narcissus nem ismerte saját külsejét (sem), azon oldalát, amelyet mások tárgyként ismernek meg. Víztükörbe nézvén (melynek tükör mivoltát épp az elõbb említettek miatt nem ismeri fel) tárgyi valóságként szeret bele a Másikba. Tragédiáját az okozza, hogy szembesülnie kell azzal a ténnyel, miszerint saját maga vonásait látja a fény játéka folytán (öntudatára ébred). Egyszerre éli meg önmagát külsõként (Másikként) és belsõként (Énként); ebbe a feloldhatatlan dologba belehal. "Erotikus jelenet tanúi vagyunk tehát Narcissus és képmása között, lehetetlen ölelés, képtelen csók, nem létezõ érintés ez." 27
Hasonló eset játszódik le a pálinkási szöveg nõalakjával (a szöveggel magával). Nárciszként azonosíthatjuk, akinek a beszédszövege "egy nárcisztikus tapintásból" (39) szövõdik. Lényegében a könyv minden egyes fejezete egy-egy feltáró mozzanata a nõi test különbözõ tájékainak. Az elbeszélõ állandóan tükrözõdõ felületek fény és árnyék keltette képében szemléli saját testét, saját testiségével azonosítható szenzualitását. Autoerotikus beszédhuzam ez, mely a narcisztikus "perverzióról szól, amelyet a szexuális vágy hordoz." 28 A nõi szubjektum tekintete egyre csak saját testét kutatja ("Egy este kis kézitükröt csempésztem ágyamba." [17]), az égen, a felhõk között, mások tekintetében, a Másik testén, a szekrény tükörajtaján ("Kinyílt a tükrös szekrényajtó, benne átszaladó bútorok között egy pillanatra meglátom magam. Már kissé félek, ha így elkapom saját tekintetem." [25]), az ablaküveg fénylõ felületén, az emlékezés visszatükrözõdõ képeiben, a fényképek matt csillogásában. A megismerés és a tapasztalás minden formája a Másik mint Önmaga megpillantására, a látás vágyának elemi igényére korlátozódik. Tulajdonképpen a szöveget kialakító reflexióval van dolgunk, a nõi elbeszélõ önmaga felé irányuló re-flexiója által kialakított elbeszélõtechnika, emlékezésfolyam töredékeinek egymást oda-vissza tükrözõ játéka, fénytörései alkotják meg az írás nagyfokú vizuális képességet igénylõ szerkezetét. Akárha egy vidámparkbeli tükörteremben járna az elbeszélõ, és történetei a különbözõ szegletek tükrözõdõ felületei alapján mesélõdnének el. Végeredményben a test megjelenítése és a tükrözõdés mint metaforizált és tematizált narrációs technika szoros egységbe fonódik össze, amelyben a szöveg teste formává, saját szöveglétének szereplõjévé válik. Szubjektumként kezd viselkedni, amely/aki beteges meghasonlottságában, amit a szövegbõl való "kiemelkedése" implikál, narcissusi "amor"-ként kezdi kezelni, "mint a szubjektum szerelmét saját teste iránt", 29 saját szövegtestének olvasását.

A nõi írás a testrõl való tudás, a test tudása. 30 Az írás mint szövegélmény teljes tudás birtokosává úgy válhatott tehát, ha a testrõl való tudást maga a test alakítja ki, ha a test tudása egyenlõ lesz a testtel magával. A Felhõk könyve ennek a tudásnak a szupremációja, megtestesülése. Egy szubjektivizált szövegtest ("A szövegnek emberi formája van, a szöveg egy alak, a test anagrammája? Igen, de csak az erotikus értelemben vett testünké. A szöveg öröme nemigen redukálható grammatikus [feno-textuális] mûködésére, ahogy a test öröme sem redukálható a fiziológiai szükségletre.") 31 önmaga testszövegének olvasatában jelenik meg. Ezzel olyan metastruktúrát hozott létre, mely az olvasás folyamatának megtöbbszörözött résztvevõi számára szinte végtelen értelmezési hálót jelent. Az értelmezéshez szükséges többszintû jelelemek aszerint vannak a szövegbe kódolva, ahogy, ami mentén õ is olvassa magát.
A könnyebb érthetõség kedvéért kövessük végig ezt a "szövegolvasási elméletet" a szöveggel együtt. Mindazok az elemzési kritériumok, amelyekkel az eddigi szövegfejtés során dolgoztunk (felhõiség-nõiség morfologikus azonossága, nõi princípiumok, nõi írás sajátosságai, kódjai, stratégiái, az autoerotika mint szövegszervezõ gyakorlat stb.) szerephez jutnak, már mintegy beledolgozva ebbe az (ön)interpretációs metaszintbe, amelyben végül is minden tárgyalt szál elnyeri helyét. Úgy hiszem, ezzel a tárgyalásmóddal eleget tettünk a Barthes által javasolt felosztásnak, miszerint: "különbséget kell tenni az alakzatiság (figuration) és az ábrázolás között." 32 A mi esetünkben az alakzatiság a tematizált formában megjelenõ autoerotikus örömszerzés, a nõi test és nõi identitás megalkotása és fellelése, a partnerekkel történõ nemi aktusok, tehát a test olvasásának különféle módozatai. Míg az ábrázolás a tematizált formában keresendõ és megtalált nõi hang, nõirodalomra jellemzõ kódok, felhõiség, fény-árnyék motívum, testi érzékelés, anya motívum stb.
A szövegdiagnózist kommentár formájában fogom elvégezni. Mivel a szöveg - a már tárgyaltak szerint - nem a linearitás elvén építkezik, inkább a mozaikszerûség jellemzõ rá, olvasását is különbözõ "fénytörési szögekbõl", nézõpontokból, idõ és szövegtérbeli ugrások segítségével taglalom.
Egy szöveg öntudatára ébred, Szöveggé válik. Ahhoz, hogy tudatosíthassa magát, testre van szüksége. ("csak elképzelni tudom a testem" [31]) Egy értelemmel rendelkezõ, emberi testre. Az emberi testnek neme van. A Szöveg nem születik nemmel, mint ahogy az ember sem születik társadalmi nemi identitással. (Simone de Beauvoir megfogalmazásában: senki sem születik nõnek, hanem azzá válik.) A Szövegnek szert kell tennie nemre, választania kell. A kínálat nem nagy, a Szöveg a nõi identitás mellett dönt. Ennek okáról Luce Irigaray a Ce sexe qui n'nen est pas un (1977) címû könyve alapján tájékozódhatunk, melyben a nõi diszkurzus írásbeliségének és a feminitáselmélet definitív megközelítésének megfogalmazását kísérli meg a francia kritikus. 33
A szöveg folyamatosan "magához nyúl", vagy jobban mondva "magánál van". A Szöveg önmaga letapogatásával, dekódolásával, mint Valóság és mint Fikció, egyfolytában érintkezik, ezért számára vonzóbb lehetõségként merült fel a nõi mibenlét hasonlatossága, mint egy férfi racionalizált és objektív írásképe. ("Tudom, tudom - nyelem vissza válaszom combom közötti felfedezéseire - szeméremajkaim nem egyformák." [60]) Mindemellett, az ezt megelõzõ állapot is rögzítõdik, a semleges szövegembrió-lét, mikor még nem dõlt el a nemiség, mikor gyermek a szöveg. Ekkor még egy Felsõbb Hatalom tartja kezében a szöveget. A Szülõje, az Író, a szövegszerzõ: a Mama. ("Mama! Csecsemõkorom árnyéka. Fölébem hajol, imbolyog köröttem, aztán eltávolodik." [48] "Mama! Arcomra csorgó selyembõl kibuggyanó lágy puhaság." [50]) Nem véletlen tehát, hogy hiányként érzékeltük az anya "ellenpárját", az Apa jelenlétét. Itt olyan szövegrõl/Szövegrõl van szó, aminek/akinek egy szerzõje/nemzõje van. Gyermekét ortográfiai jelek sorozatából hozta létre. Írt és húzott. ("Zavaros pontok, vonalak, formák, s tõlük külön a hangok. Megpróbálom magamba szívni õket, lehelet-meleg csapja meg orrom, anya hangja olvad el a számban." [50]) 34 A szöveg már rendelkezik testtel, bár nem mindig elégedett vele, kicsit zavarja, visszakívánkozik egy testtelen állapotba, a rendezetlenségbe, a jelek káoszába, amit az emlékképek, emlékfoszlányok összezavarásával igyekszik elérni, tehát éppenhogy az elénk táruló szövegtestet formázza meg. 35
Ugyancsak hasonló történik a nemi identifikáció megválasztása után is, a Szöveg nem biztos benne, hogy megfelelõen döntött. ("Fiú szerettem volna lenni akkor, vagy hogy az a gyermek ott legalább lány." [32] "Ez a messzeségben elveszett sóvárgás, hogy fiúra hasonlító lány legyek, rám tör néha még most is."[32]) Talán azért választotta mégis a nõi nemet, mert "(a) szorosra vont lábköz, az ágyék domborulata, ha viseli is a nõiességet, mégis hordoz valamit a gyermeki nemtelenségbõl." (34)
A Szöveg a késõbbiek folyamán maga is megpróbálkozik szövegteremtéssel. Ennek tematizált változata olvasható a Mammatus fejezetben. A Mammatus felhõtípus az anyaság, a terhesség felhõként való ábrázolása. Egy hatalmas felhõtömeg a szétterülõ felhõzet alján, mely nagy vastagságú és nagy sûrûségû; vihartól terhes. A terhességet azonban abortusz, elvetélés szakítja meg, nem sikerült létrehoznia magából újabb egységes szöveget, csak darabokat, töredékeket, ahogy az asszonyból is csak apró, különálló gyerektestrészeket emeltek ki. "Hová került! - rémlett, hogy üvöltözök ott a kórteremben" (67) A felkiáltást kérdésként értelmezve elmondhatjuk, hogy a Szöveg testébõl kiszakított szövet/szövegdarabkák a kötet tartalomjegyzékébe kerültek, (a tartalom, minden egyes fejezethez egy, az adott fejezetbõl kiszabott idézetrészletet tartalmaz), paratextusként funkcionálva a Szöveg mellett, illusztrálva a szöveg konstrukciójának töredékes mivoltát, ugyanakkor egymás közt intertextust mûködtetnek, összeolvasásuk egy lehetséges korpuszt ad ki, melyet akár Szövegként is értelmezhetünk. A vetélés élménye visszatérõen kísért a Szövegben, nem tud szabadulni a darabokban világra hozott szövegrészek emlékétõl, melyek tulajdonképpen az õ testének részei. ("Lehet, hogy emlékezetem az õ emlékezete." [67] "Nyitott sebhely vagy. Úgy érzem, már benned elvesztettem gyermekem. Talán az elmondhatatlan embrió-álmok térhettek vissza, mikor estemben úgy tûnt, nincs többé kezem, amivel megkapaszkodjam. A tipegõ járás szememben most is az angyalok mûve." [92])
Ahogy a karosszékben ülõ nõ számára fontos az ablak, a tükör, a vízfelület az önmagára csodálkozás folyamatát megindító beszédfolyam áradásához, úgy fontos a Szövegnek is, hogy Mûként való eszközmivoltában, 36 azaz könyvként ráláthasson önmagára. A könyv alakzatát metaforizáló ablak, a könyvlapok tükrét jelentõ tükör tehát az olvasást szó szerint megnyitó mechanizmusra utal. "És az ablak, amivel szemben ülök, az is mintha képzeletem játéka lenne." (23) A Szöveg lehetséges látószöge lehetséges Olvasójára. Az ugyancsak kiemelt fontosságú fényrések állandó megléte pedig a résnyire nyitott könyv "éppenhogy-olvasás"-i lehetõségével játszik. "Valahová az ébrenlét és az álom határára fókuszálja az íriszt, ahogy ez az imbolygó fényfolt kúszik a szemek résébe." (34) De hogyan is, hiszen egy önmagát olvasó Szövegrõl beszéltem eddig, aminek/akinek nincs szüksége arra, hogy felnyissák oldalait, hogy azokat kívülrõl böngésszék. Így ez csak féligazság volt, ugyanis az erotikától túlfûtött Szöveg Olvasókat fogad, akik rendszeresen forgatják lapjait, miközben a nõi alakja férfi partnerekkel szerelmeskedik. Mindenképp élnünk kell azzal a kitétellel, hogy a Szöveg autoerotikájaként olvasott önolvasási attitûdöt az Olvasó olvasása indítja be, majd tõle függetlenedve valósítja meg azt. A szöveg olvasása, a Szöveg testté válása erotikus alakzat, mely folytonosan halasztható az értelemadás és az újraolvasás ismétlõdõ gyakorlatában.
Hogyan olvassa a Szöveg saját magát, illetve hogyan olvassák mások? Milyen dialógust létesít a Szöveg/nõ az Olvasóval/férfival? 37 A szöveg és annak olvasója természetesen mindig dialogikus szituációban teremtenek egymással kapcsolatot. A hermeneutikai megértés és meg-nem-értés a szövegben jelenlévõ kódok és az olvasó szövegrepertoárjában lévõ kódok szemiotikai keveredésébõl, felismerésébõl jön létre. Számunkra azonban most ez azért válik explicit kérdéssé, mert maga a szöveg önértelmezése révén mutathatunk rá a poétikai megformáltság, s magának a nyelvnek ezen természetére. Mikor az Olvasó becsukja a könyvet olvasás után, és odébbáll, megszûnik létezni a Szöveg számára, a Szöveg perspektívájából, kinek minden egyes olvasás kaland, "textuális öröm", szerelmeskedés, testolvasás. A Szöveg is megszólítja Olvasóját, illetve monológot folytat ("monológ nõi hangra" - ahogy a paratextus is jelöli). Szavai talán a nõi beszéd sajátosságaiként aposztrofálódnak: "Talán ezért is suttogok, nem is beszéd ez, leheletgomoly, ami ajkamon csapódik le. Páraszavak." (55) "Próbálom elterelni figyelmem légzésemrõl, ezért néha suttogásszerû hangok jönnek belõlem, mintha magamban beszélnék." (53) 38
A Szöveg autoerotikájáról már beszéltünk. Felmerül a kérdés: miért nem jelenik meg a Másik teste az ábrázolásokban? Válaszunk egyszerû, az eddigiekbõl következik: azért, mert csak olvasási folyamatként létezik, vagyis akkor van, ha épp a Szöveg testét, a nõ testét olvassa/tapintja, tehát az õ teste is a Szöveg teste. "mintha az õ szavaival látnám a testemet." (60) "mintha saját testem saját testemet nyelné el." (61)
A Szöveg természeténél fogva inkább koncentrál a szöveg szüzséjének hangsúlyozására, mint a fabuláris szerkezetre: "Megroppan a széktámla, s mint a gyermeki szem, ahogy utána néz a hangoknak, és képzeletében határtalan játékba kezd a zajok eredõjét kutatva, úgy indul el bennem is valami néma történet." (60) "Mindezt lehetne másképp is mesélni." (23) Az emlékezõfolyamat idõbeli és térbeli asszociációkon alapuló metaforikus struktúrája koncentrált problémává teszi a történet és az elbeszélés közti különbségtételt. Ezzel példázva a metonimikus beszédmód szimulatív közegben való végtelen lehetetlenségét a metafora uralmával szemben. 39
Sem a szövegnek, sem a kitüntetett léttel rendelkezõ Szövegnek nem lehet vége abban az értelemben, hogy megszûnik. Csak abbahagyódik, hiszen mint már többször megállapítottuk az elbeszéltség jelen változata nem rendelkezik télosszal. Az utolsó fejezet (Cumulogenitus) csak a könyvbõl ad valamiféle kivezetõt, azzal, hogy ebben a részben olvashatunk az orgazmus megélésérõl (létrejött a szöveg öröme), az olvasás (a Szöveg játékba hozása) ilyetén abbahagyásáról, tehát idõleges felfüggesztésérõl. A Szöveg/szöveg nem olvasódik tovább. Egy idõre a nemlétbe, a kishalálba tér. A könyv becsukódik. "Gyülemlõ felhõk szürke árnya kúszik a hegyre, az ablak opálos négyszöge felszívja élességét a tájnak. Árnyékos, belsõ oldala eggyéolvad a fallal, elmosva határait a szobának, bizonytalanságba vetve." (96)

Jegyzetek

1 Pálinkás György, Felhõk könyve , Pécs, Jelenkor Kiadó, 1996. A zárójelbe tett számok ennek a kiadásnak a lapszámaira utalnak.

2 Vö. Toril Moi, Feminista irodalomkritika, in: Bevezetés a modern irodalomelméletbe (szerk. Ann Jefferson, David Robey), Budapest, Osiris Kiadó, 1995, 232-253. (ford. Beck András).

3 Errõl lásd: Leitch, Vincent B., Feminista kritika, in: Amerikai irodalomelmélet és irodalomkritika. A harmincas évektõl a nyolcvanas évekig (szerk. Orbán Jolán), Pécs, JPTE BTK, 1992, 299-323. (ford. Orbán Jolán, B. Kiss Attila, et al.), illetve Feminista nézõpont az irodalomtudományban (szerk. Kádár Judit), Helikon, 1994/4.

4 Idézi Kádár Judit, Feminista nézõpont az irodalomtudományban, Helikon, 1994/4., 407-416., 414.

5 A legnevesebb alkotások: Kármán József: Fanni hagyományai , Weöres Sándor: Psyché: Egy hajdani költõnõ írásai , Esterházy Péter: Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk , és a legújabb kori irodalomból Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala , Bartis Attila: A séta címû nõi hangra komponált írása, ideértve Pálinkás Felhõk könyvé t és Herminá ját, különbözõségük ellenére megegyezni látszanak abban a megítélésben, hogy egy nõi írásmód kialakítására tesznek kísérletet. Véleményem szerint azonban ezen felületes csoportba állítás inkább a különbségekre mutat rá, mintsem egy egységes hagyománytételezõ vonulatra.

6 Molenkamp-Wiltink, Ineke, A nõi perspektíva szerepe Weöres Sándor Psyché és Esterházy Péter Tizenhét hattyúk címû mûvében, Jelenkor, 1994/6., 533-543., 535.

7 Uo. 539.

8 Vö. Aczél Ákos, Mementográfia (Pálinkás György: A városban esik az esõ) , Alföld, 1994/12., 81-83., Parti Nagy Lajos, Pálinkás György: Hermina , Kortárs, 1991/4., 163-166., Parti Nagy Lajos, "Az abrosz ráncai" (Pálinkás György albumkönyve), Jelenkor, 1994/11., 1017-1019.

9 Thomka Beáta, Plaisir du corps, plaisir du texte (Pálinkás György: Felhõk könyve), Jelenkor, 1997/3., 315-316.,  316.

10 Thomka, 1997, 315.

11 Thomka Beáta, Törékeny prózai veduták (Pálinkás György: A városban esik az esõ), Jelenkor, 1994/11., 1020-1021.

12 Megjegyzendõ, hogy a képek nem mindig bizonyulnak kielégítõnek, fõleg akkor nem, amikor a fényhatás, illetve a rétegzettség szabja meg a felhõ kategóriáját (például Vesperalis, Cirrus). Valószínûleg anyagi okok miatt nem színes, hanem fekete-fehér képek a könyv illusztrációi.

13 Dr. Koppány György, Felhõk (Búvár zsebkönyvek), Budapest, Móra Könyvkiadó, 1978. Az alakzattani elemzésnél-értelmezésnél magam is erre a munkára támaszkodom. A lábjegyzetben lévõ szögletes zárójelbe tett számok e kiadás lapszámaira utalnak.

14 ...végre is belátta, hogy legjobb úgy elhagynia magát, mint a szalma teszi a borostyánnal szemben, amely magához vonzza - ha ugyan láttátok már ezt a tüneményt. (Avilai Szent Teréz: A belsõ Várkastély)

15 Thomka Beáta, Plaisir du corps, plaisir du texte (Pálinkás György: Felhõk könyve), Jelenkor, 1997/3., 315-316., 315.

16 Vö. Albert Camus: A hûtlen asszony címû elbeszélésének éjszaka-jelenete és Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk 2. kiadás, Budapest, Magvetõ Könyvkiadó, 1988, 16. "Feküszöm a setétben. A setét feküszik rajtam. Az ajtó nincs bérakva, rés, fényrés alunan, fényrés oldalt. (...) Szép híves ajakával homlokomat áldja meg
az orromat és az orcáimat csókkal."

17 Cumulonimbus, virga - zivatarfelhõ esõsávval. A zivatarfelhõ alapja és a látóhatár közötti világosabb háttérben elmosódott, sötét függöny formájában fölfedezhetõk az esõsávok, a virgák. A zivatarfelhõ felsõ részében a vízcseppecskék jégszemekké fagynak, az erõteljes föláramlás azonban a jégszemeket magával ragadja és továbbemeli. Eközben egyre több vízcseppecske fagy hozzájuk, a jégszemek pedig fokozatosan meghíznak. Végül a föláramló levegõ már nem tudja továbbemelni õket, hullani kezd a jég. Az alsóbb légrétegekben a jég többnyire elolvad, és a felhõbõl már esõ formájában hullik le a talajra. Elõfordul, hogy az esõsáv, a virga nem éri el a talajt, mert esés közben a vízcseppek elpárolognak . [38]

18 Cumulus pileus - gomolyfelhõ sapkával. Ezzel a felhõtípussal már találkoztunk. A nyári hónapokban az erõs napsütés hatására szinte törvényszerûen kialakulnak a többé-kevésbé feltornyosodó nappali gomolyok. Az erõteljesen magasba törõ légáramlás , amely a gomolyfelhõt is felépíti, néha zárórétegbe ütközik . Ha a feláramlás nem elég erõs, akkor a záróréteg alatt elhal, lapos marad a felhõ. Ha azonban a fölfelé igyekvõ meleg levegõnek nagy a nedvességtartalma, a kicsapódó sok nedvességbõl felszabaduló hõ tovább segíti a levegõ föláramlását. Így képes lesz megemelni a záróréteget is. Emelkedés közben a záróréteg maga hûlni kezd, benne finom, fátyolszerû rétegfelhõ keletkezik. Ez a gomolyfelhõ tetején vagy oldalán látható sapka (pileus) . [58]

19 Késõbb igazolást találunk erre a megállapításra: "azt hiszem, gyerekkoromban a másik kislányban fedezhettem föl, hogy lány vagyok." (56)

20 Cumulonimbus capillatus, incus - borzas zivatarfelhõ üllõvel. A kumulonimbusz felsõ része cirrusszerû, azaz határozottan rostos képzõdményeket mutat; gyakran üllõ alakú (incus), máskor többé-kevésbé alaktalan hajgubancra emlékeztet . A Cumulonimbus capillatust sokszor kíséri zápor , sõt néha jégesõ és heves széllökés is . A zivatarfelhõ elõtt és a zivatarfelhõ kialakulásának kezdetekor a barométer a légnyomás süllyedését mutatja. [32]

21 A képek nagyon fontosak. Nemcsak a képekben való gondolkodás esetlegessége miatt. A képek manifesztálódnak fényképek, tükrök formájában, illetve felfoszlanak mint a visszaemlékezések origó pontjai.

22 Cumulonimbus incus - zivatarfelhõ üllõvel. A zivatarfelhõt mindig heves, fölfelé irányuló légmozgások hozzák létre. Heves föláramlások alakulnak ki egyebek között olyankor, amikor az erõsen fölmelegedett levegõt az odaérkezõ hidegfront a magasba kényszeríti . Ilyenkor rövid idõ alatt, általában néhány órán belül átalakul az égkép: az eredetileg nyugodtnak, veszélytelennek látszó altokumulusz vagy sztratokumulusz-pamacsokból zivatarfelhõ képzõdik (Cb altocumulpgenitus, Cb stratocumulogenitus), az elõbbi esetben a felhõalap a szokottnál jóval magasabban lehet. Az esetek többségében a kumulonimbusz kialakulása során átmegy a Cumulus cognetus (tornyos gomoly) stádiumon. A zivatarfelhõ vízcseppekbõl és - különösen a felsõ részén - jégkristályokból áll, de tartalmaz nagy esõcseppeket és sokszor hópelyheket, hódarát, jégdarát vagy jégesõszemeket is. A vízcseppecskék és esõcseppek egy része túlhûlt állapotban lehet. [34]

23 Altocumulus cumulogenitus (vesperalis) - középmagas (alkonyati) gomoly, amely a gomolyfelhõk szétterülésébõl jött létre. A késõ délutáni, kora esti órákra a nappali gomolyképzõdés leáll, a gomolyok szétfoszlanak, újak nem keletkeznek. A napközben feltornyosodó gomolyfelhõk azonban a magasban szétterülve jelentõs
középmagas felhõzetet hoztak létre. Ezek mint maradványfelhõk tovább megmaradnak, és naplementekor változatos színhatásokat alkotnak. A régebbi felhõosztályozás ezeket a felhõket alkonyati felhõknek (vesperalisnak) nevezte. Az újabb felhõosztályozásban ez az elnevezés már nem szerepel . [12]

24 Esterházy Péter, Egy nõ, Budapest, Magvetõ Könyvkiadó, 1995, 6.

25 Uo. 64.

26 Cumulonimbus arcus, mamma - boltíves zivatarfelhõ, tömlõszerû felhõalappal. Az erõsen kifejlõdött zivatarfelhõk alsó felületén olykor határozott domború formák, mammák jelennek meg. Ezek oly módon képzõdnek, hogy az elõzõleg egységesebb felhõtömegbõl a lazább részek kipárolognak, gyakrabban pedig úgy, hogy a gomolyfelhõ tömege még a felhõképzõdés állapotában szétterül. Ilyenkor a hûvös, nedves levegõ átmenetileg lefelé is fejleszt dudorokat. A fenyegetõen sötét felhõtömeg nagy vastagságra és sûrûségre vall . A hidegfront megérkezésétõl kezdve a légnyomás erõteljesen emelkedni kezd. [36]

27 Kristeva, Julia, Nárcisz: az újfajta téboly, Café Bábel, 1995/4., 51-59. (ford.: Babarczy Eszter), 51.

28 Uo. 56.

29 Uo. 56.

30 ,,Közismert, hogy a posztstrukuralista nyelvelmélet az ún. metafizikus szemlélettel igyekszik leszámolni. Az, hogy a jelöltet elszakítja a jelölõtõl, sõt a jelöltet nemlétezõnek, puszta illúziónak nyilvánítja, a mindenkori Végsõ Jelöltet, az igazság garanciájaként tételezett Teremtõ Isten képzetét - és nyilván a Vele való azonosulás lehetõségét - is érvényteleníti. Ebbõl az a következtetés is levonható, hogy amennyiben a tudat mindig csak hamis tudatként lehetséges - s így nemhogy közelebb vinné, de éppen elszakítja az emberi lényt az önmagában való Valóságtól -, a materiális, tudatmentes létezés volna az egyetlen lehetõség a Valós megtapasztalására. Az ember és a Valóság között a test az egyetlen kapcsolat, a ¯zsigerek tudása az egyetlen Valós Tudás. Mindez legteoretikusabban egyes pszichoanalitikus elméletekben fogalmazódik meg, Julia Kristeva írásaiban pedig a hamis tudatot szervezõ ideológia lerombolásának határozott célzatával. Kristeva
ráadásul a feminista pszichoanalízis egyik megalapítója, azé az irányzaté, mely a patriarchális ideológiával elsõsorban a nõk; azaz a nõi írás képes szembeszegülni." Hódosy Annamária, Száll a hattyú... Csokonai Lili és az intertextualitás, Tiszatáj, 1993/10., 57-69., 61.

31 Barthes, Roland A szöveg öröme, in: A szöveg öröme. (szerk.: Babarczy Eszter) Budapest, Osiris Kiadó, 1996, 67-116. (ford.: Mihancsik Zsófia), 84.

32 "Az alakzatiság volna az erotikus test megjelenési módja (bármilyen fokon és bármilyen módon történjék is ez) a szöveg metszetében. (...) (például) maga a szöveg mint diagrammatikus és utánzó struktúra felfedheti magát fétistárgyakká, erotikus helyekké széttördelt testi formaként. Mindezek a mozgások a szöveg egy alakjára vallanak, mely szükséges az olvasási gyönyörhöz. (...) Az ábrázolás viszont zavaros alakzatiság volna, más jelentésekkel, nem csak a vágyéval agyonzsúfolva: tér alibik számára (valóság, erkölcs, valószínûség, olvashatóság, igazság stb.)." Uo. 109.

33 "A nõ folyamatosan ¯magához nyúl anélkül, hogy ezt bárki is megtilthatná neki, mivel szexusát két folyamatosan érintkezõ ajak alkotja. Ekképpen eredendõ kettõsséget hordoz magában, e két - egymást stimuláló - felet azonban nem lehet egymástól elkülöníteni. Megnyilatkozásaiban - legalábbis olyankor, amikor önmagát meri adni - a nõ ismét és ismét magához nyúl. Alighogy leválaszt magáról néhány futó megjegyzést, egy felkiáltást, egy fél-titkot, egy elharapott mondatot, visszatér hozzá, de csak azért, hogy az öröm vagy a fájdalom újabb útjainak keresésére induljon." Idézi Moi, Toril, Feminista irodalomkritika in: Bevezetés a modern irodalomelméletbe (szerk. Ann Jefferson és David Robey) Budapest, Osiris Kiadó, 1995, 233-253. (ford.: Beck András), 250. Igaz, erre a nõi genitáliák morfológiáján alapuló elméletére a nõi esszencializmus vádját vonta maga után: "Mindazon a létezésmódok, melyeket az ideológia az Örök Nõiség részeként kényszerített rá a nõkre, s amelyeket egy idõben mintha Luce Irigaray is az elnyomás folyományának tekintett volna, most a nõ lényegeként, a nõ létezéseként
jelenik meg nála. A nõ végül nem is áll másból, mint nemi szervének anatómiájából - két folytonosan egymáshoz simuló szeméremajakból. Szegény nõk." Monique Plaza Questions Féministes -be írott kritikáját Toril Moi idézi. Lásd: uo. 251.

34 Annak ellenére, hogy a szövegnek van Teremtõje, nem befolyásol minket, hogy a Szöveget a barthes-i értelemben a saját maga szövõszékének tartsuk. Vö.: ,, Szöveg annyit tesz, mint Szövet ; de míg ezt a szövetet eddig mindig terméknek fogták fel, elkészült fátyolnak, amely mögött ott van, többé vagy kevésbé
rejtve az értelem (az igazság), mi most, a szövetben, azt a nemzõelvet hangsúlyozzuk, hogy a szöveg folytonos összefonódásokon keresztül alakul és dolgozza ki önmagát; a szubjektum, elveszve ebben a szövetben - ebben a szövedékben - feloldódik, mint a pók, amely maga is elbomlik hálójának konstruktív váladékaiban. Ha szeretnénk a neologizmusokat, a szöveg elméletét hyphológiaként is meghatározhatnánk (hyphos a pók szövése és hálója)." Barthes, Roland, A szöveg öröme,
in: A szöveg öröme. (szerk. Babarczy Eszter) Budapest, Osiris Kiadó, 1996, 75-116. (ford.: Mihancsik Zsófia), 114.

35 "Riaszt is egyszerre ez a kapcsolat testemmel, de ahogy szûnne ez a fátyollebegés, erõszakkal próbálom visszatartani. Tudom jól, de mégis... akár ha erotikus beszédhuzatban, testem lélegzetemmel süllyed és emelkedik. S már a torkomig ér, de mielõtt elhagyná a kitörni készülõ sikoly, mint valami rémült elfordulás, kívülrõl látom megfeszült testem, s meztelenül. - Ha kijutok innen, Mama!" (96) "Érzem perverz néma beszéd ez, ahogy magamba nézek gondolatba. Mintha plazma redõin
csúsznék egyre beljebb és beljebb valami felfoghatatlan szerelembe. És már nem tudom, menedék-e testem, vagy kívülem való hús, látomás, vízió." (60)

36 Vö. Barthes, Roland, A mûtõl a szöveg felé, in: A szöveg öröme. (szerk. Babarczy Eszter) Budapest, Osiris Kiadó, 1996, 67-74. (ford. Kovács Sándor).

37 "Hallottam, hogy beszél hozzám, de szavait szándékkal nem akartam követni, csak szoknyám ringására figyeltem, ahogy térdeim lendítették." (24) "A rádöbbenés olvasható ki a másik arcán, s testem kényszerít, hogy erre felfigyeljek. Mintha a megsemmisülés határáról rántana vissza, muszáj, hogy egy pillanatra felnyissam szemem." (31) "Mígnem elbódulva egy keskeny járatba nem jutok, melynek mindkét végén halvány fény pislog, s egyre erõtlenebb kísérletet teszek, hogy a foszlányokban érkezõ hangokhoz alakokat társítsak, de akik mögöttem vannak, már alig látszanak, az elõttem lévõk kivehetetlenek." (35)

38 "Ahogy végigsimítok ajkamon, mintha ujjbegyem alatt lüktetnének szavaim, amiket nem tudok kimondani, csak elgondolni." (55) "Valami csend, vagy inkább hangnélküliség verõdik vissza a képbõl. Különös, ahogy megtapad rajta leheletem, ha csak egy pillanatra is. Ha van ilyen, lehetne ez akár a nõi beszéd, mi elgondolhatatlan, ahogy az illanó pára ezen a tükrözõdõ felületen. Megõrizve a kimondhatatlant azzal, hogy elnyeli." (84) "És szinte érezni lehet, ahogy a lecsapódó
leheletpára hûvösében elhalnak a hangok." (9) "Aztán egy alkalommal egy hang, a hangom, de mintha nem is belõlem jönne." (19)

39 Ez persze egy másik szövegben fordítottan is mûködhet, ugyanakkor a beszéd természetéhez tartozik. Lásd: Paul de Man: Szemiológia és retorika, in: Szöveg és interpretáció. (szerk. Bacsó Béla), h.n., Cserépfalvi Kiadó, é.n., 115-128. (ford. Orsós László Jakab), különösen: 123-128. Két példa ennek az elbeszélõmódnak a tudatosságára: "Most már csak mint a felszálló pára, amely közelire és távolabbira osztja lebegésével az egyhelyben álló tárgyak kontúrjait,
úgy bukkannak föl ezek a képek bennem. S ha egy pillanatra erõsebben villan föl egy fontos részlet, máris továbbúszik valami lényegtelen felé, s onnan próbálom szinte erõltetve visszahozni újra." (26) "Különös fények váltják egymást a szobában, az egyik pillanatban mintha kigyulladna tõlük a tükör, a következõben ólomszürke árnyékként vonul végig a felhõjáték a falakon. Egy elbillent szárnyú madár sodortatja magát a fenti szelekkel." (26-27)